Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A linket meg kivette az NLC. Biztos szégyelli magát.
Akkor katt ide!
Egy kis nosztalgia: így nézett ki ez a topik 2007 augusztus 4-én:
Csók drága Banyám!
Nagyon eltűntél, de remélem azért lassanként visszatér beléd az életkedv és a miegymás.
Sok gondom van drágáim! De Azért jelentkezek időnként!
Sok pusszancs a topiklakóknak!
Szívem összes szeretetével, Banyesz!
SZIJJA!!!!! Májkibébi emlékszelmég reám?????
Tibce... Hajjaj, őt már nagyon régen nem láttam.
De a szokásos találkozónk a Pepében októberben lesz, akkor szoktam tartani.
Most mások és máshol pörögnek, és néha azért a régiek is benéznek. Dehát mondjam, hogy ez az élet rendje, hogy amikor mi "voltunk fiatalok", akkor ők még azt sem tudták mi az nlc... Azóta meg gyerekek, meg más párosítások, meg életutak... Ilyenkor jó összejönni ezeken a találkozókon és kicsit beszélgetni.
Á, dehogy borongós. Sőt, várakozással teli, a bolt miatt...!
Csak mostanság sokat értekeztünk, és kíváncsi lettem a gondolataidra, valahogy sejtettem, hogy itt megtalálom!
Igen, jó volt régen, a kiutáltak nagyon pörgött, és rendkívül sok színű volt a csapat! Jó lenne ha megint előkerülnének a tagok! Szerettem Őket! Épp a minap írtam valakinek, hogy szilveszterkor küldött egy sms-t mégis ki Ő. Visszaírt, hogy na jókor jut eszembe, fél év múltán! 
Tibce volt! 
Ebben is volt hajdanán, aztán inkább tovább áltak, mint kötözködtek volna tovább. Így aztán egy szép, csendes, merengős hely lett, ahol iidőnként megosztom a gondolataimat és meghallgatom másét az élet nagy dolgairól.
Igaz, ritkábban, mert az Életíróra (http://blog.acegem.hu) vittem át a gondolatokat, hogy még letisztultabbak legyenek, de néha annyira kötődik ide pár észrevételem, hogy inkább itt írom le.
De várom a többiekét is, vagy hozzáfűznivalót vagy önálló gondolatot.
Én már itt vagyok 5 éve, és hasonlókat mondhatom el, csak akkor nem voltak zárt topikok. Na meg néha élvezet volt az ilyeneket visszapiszkálni, és az értelmesebbike vette is a lapot, néha jóban is lettünk.
Utána derült cska ki, hogy persze direkt provokált, hogy észrevegyék. 
Szia Fehérsas!
Bár nem tudom miért pont ide írtad, de használj Google Chrome-ot, azzal gyors az oldal és kattintással tudsz beilleszteni.
Elég új motoros vagyok errefelé, de sajnos nagyon negatív a véleményem a felhasználókról:
- egyeseknél tolerancia 0
- képesek bármilyen kis apróságért belekötni a másikba és a végletekig folytatni a vitát, harcot, sértegetést stb.
- vannak kisajátított topikok, amolyan zárt körűek, ahova idegen ha betéved, akkor köszönje meg, hogy csak kiutálták és nem tépték szét
Tisztelet a kivételnek, nem akarok általánosítani, senkit megsérteni. Sajnos nagyon sok topikban kitör a botrány.
Szép reggelt mindenkinek! Remélem jól indult a napotok! :-)
Valaki meg tudná mondani, hogy tudok hangulatjeleket beilleszteni ide? Köszönöm!
Úgy látszik most kapcsolatunk össze...
Ismét porolok. És azért írok ide és nem az Életíróra, mert főleg az nlc-vel függ össze...
Kicsit nosztalgiáztam. Vissza mentem az időben jó pár évvel korábbra. Érdekes volt. Nem azért, hogy változtam, mert az biztos. Hanem anno mennyire normálisabb (?) beszélgetések voltak, kicsit mintha más viták lettek volna, nem volt ennyi troll, illetve azokat is körbenevettük.
Aztán belefutottam pár olyan topikba, ami már régen a feledés homályába veszett, és jó volt olvasni. Persze nem célom, hogy mindegyikbe írjak, hogy elő kerüljenek, de jó, hogy megmaradtak. Furcsa, de magammal szemben is másra emlékeztem: egyetlen törlésemre, de aztán valóban akkor volt, amikor... Egyszer és azóta sem.
Ezen is elgondolkodtam, hiszen sok olyan ember már nincs itt, aki akkor még aktív tag volt, de voltak páran, akik más névvel folytatták itt tovább. Bevallom, néha a mai napig nem értem miért jó újabb és újabb nevek mög bújni, pedig hajdanán én is csináltam, igaz, egyszerre, és egy zárt kör mindig tudta, hogy én vagyok, tehát olyan titkos nem volt. Ráadásul talán csak ha kis ideig használtam őket a törlésem után (ha már a Mykee-val nem jöttem vissza). Igen, van benne némi perverzió talán, hogy megtudjuk: mi is van azután, hogy nem vagyunk. Ahogyan odakint külföldön néha próbatemetést tartanak, mert a haldokló látni szeretné, milyen lesz, ha meghal.
Igen, érdekes reakciók jöttek le a törlésem után, amikor más névvel léptem be utána. Persze anno a törlésem igazi indoka nem ez volt, az privát jellegű hisztinek is minősíthetném, esetleg besokallás volt. Viszont akkor döbbentem rá, mi lesz, ha nem vagyok. Rendben, törlésem előtt eljátszottam a "hattyú halálát", de úgy éreztem, akik ezzel a névvel ismertek, azok igenis megérdemlik azt, hogy én is elbúcsúzhassak tőlük. És igen, nem akartam visszajönni egy ideig. Tehát komolyan is gondoltam. De végül mégsem bírtam ki, és más névvel voltam egy ideig.
Szóval ezek jártak a fejemben, amikor azt láttam, hogy miként alakultak itt az emberek. Sajnos azóta megváltozott a törlési módi: a név eltűnik, marad utána egy "Törölt felhasználó" név egy kóddal. Személytelenül. Egy részről érthető, de más részről most sajnáltam volna, ha nem találom meg a régi emlékeket, amiket anno felejteni szerettem volna, most viszont megszépülve kedvesek a szívemnek.
Igen. Az is én voltam. Én. Nem menekülök magam elől, megtettem, leírtam, úgy gondoltam, ahogyan most ezt is. Ezért nem látom már értelmét a névváltoztatásnak. Mondhatni nyomot hagytam a neten, eltűnni már nem tudok. Itt vagyok, ide lőjetek, ez vagyok.
Ezért nem értem néha azt, miért találkoztam már nem egy olyan emberrel az életem során, akik az életük bizonyos szakaszaira vagy egyszerűen amúltjukra nem akarnak emlékezni. Mert én ezekből lettem az, aki most vagyok. Máskülönben más lennék. És a rossz emlékek tanítottak meg sok dologra, a jók pedig kifényezték azokat. Így lett kerek.
További szép életet mindenkinek, és emlékezzetek a szépre, hogy a nosztalgia kedves legyen, és a rosszra, hogy megbecsüljétek azt, ami most van.
Megint én... Ennyi idő kihagyással. Látom, itt az nlc-n is maradt egy kemény, kitartó tábor, akik a visszafejlesztések ellenére is kitartanak. Ez nagyon becsülendő. Tény, nekem is elég sok elfoglaltságom volt idén, sok-sok gondolat megfordult a fejemben és írtam mindenfelé (freelove, donna és persze az Életíró), de látom ez a hely sem lett teljesen elhagyatott a fenti csoportnak hála.
Innen is küldök a hölgyeknek nagy csókot
az uraknak meg baráti kézfogást! 
Mostanában megint elgondolkodtam és szintén nem az Életíróba való...
Miért van az, hogyha az ember tudja mivel teszi tönkre az életét, mégis megteszi. Hajtja a vágy az ésszel szemben? Lehet szó kábítószertől az italon, cigin át a jó szexig, ami mind-mind szenvedélybetegség. Mégis: ha tudom, hogy tönkreteszem az életemet, akkor miért csinálom? Mert jó? Ez nem kifogás. Hogy élvezzük az életet? Ezek nélkül nem lehet?
Nem, nem szex nélkül, mielőtt félreértitek. Hanem a mértéktelen szex nélkül, amikor bárkivel, csak jó legyen.
Az most más lapra tartozik, hogy a bárkivel-szex miből adódik, most az ok helyett az okozat felismerésére vagyok kíváncsi. Ha nem az okot akarom megoldani, hanem az okozatot látom mi lesz, mégis csinálom.
(azért írtam, hogy folyt, mert a betűszámláló leállt, hogy hol tartok..)
Szóval barátok és ismerősök jönnek és mennek, sokan maradnak itt állandóan.. a Kiutáltak csapata is lassan feloszlik.. kiöregednénk ebből? Vagy az élet hajt ennyifelé?
Nézem, hogy helyemet új pasik veszik át, a kedvenc hölgyeim is váltottak rájuk, hogy említsem Rezsit, burgonyát, dlort, és még említhetnék pár nevet... Ez az élet rendje. Nem búcsúzás képpen írom ezt, csak érdekes látni, ahogyan jön az újabb generáció, ahogyan hiába is szeretnék, nem tudok lenni, és a feledésbe kerülök. Talán az egómat bántja, vagy fáj az elmúlás, nem tudom. Valahol belül motoszkál egy érzés, ami szomorúsággal vegyített irigykedés és némi fájdalom... Nem lehet elmondani azt,hogy látod mint múlik el az, ami jó volt itt három évig (amióta beléptem ide). Sok kedves höülggyel ismerkedtem meg itt, akik azóta már ki tudja hol vannak... Csak említsem egy30ast, epiphanyt, Mirabellát, Békucit, és persze az örök barátaimat, mint Sziszi70 vagy Málnát. A listát sorolhatnám mint evetke (v.ivett), tibce, kábelbarát, tapsifüles, minimaci, mimesz, móncsa szöszkém, banyám, angyalka, marian4, diamanthe, statika, o-agi, sziszijó, viácska, magu, trinity, Kalliopé, Lucám, pihe, birs és még a kezdetek kezdetén a szívem egyik csücske ibitub vagy Bestia. A lista még többeket tartalmaz, tehát akit nem írtam bele, az se érezze magát elfelejtettnek. Megvan mindőjük neve és hosszú a lista.
Mégis alig maradtunk kevesen. Értük nézek vissza, akik még maradtak, mert ha már máskor nem, este lássam, milyen jól érzik magukat itt.
Tehát ha nem leszek, az én nevem is felkerül majd a listára az Itt voltak közé. Bár még nem temetem magam, mert megtaláltok a fórumoaim vagy weboldalaim egyikén, az itt maradtaknak jó pörgést és szórakozást kívánok továbbra is. És a szemem azért rajtatok, ha nem is írok!
Most ide írok mégis, mert az nlc-re tartozik, az Életíróbanm nem sok értelme lenne...
Szóval most merengtem kicsit, hogy elolvasgattam pár topikot. Embereken, témákon, változáson.
Először is tudjátok, hogy amióta saját fórumaim vannak, inkább ott vagyok. Ennek - bármilyen furcsán is hangzik - nem elsősorban lelki, hanem technikai oka van: az új felületet állandóan görgetni kell, lassú és kényelmetlen, ezért csak itthonról nézek fel és akkor már általában nincs senki. Ilyenkor megnézegetek pár érdekes fórumot, de elsősorban a privátokat és kész. Lassan már csak ezt művelem itt.
Persze régen én is tudtam itt pörögni, amikor persze a munka is megengedte, de sajnos amióta olyan helyen vagyok, ahol a monitorra rálátnak, sajnos csak sutyiban jöhettem ide, mert a társaság hiányzott. És amikor megváltoztatták a külsőt, egyszerűen képtelenség titokban is feljönni ide. A saját fórumaimnál nincs ilyen gond, mert kis ablakban is tudok beszélgetni, amit takarok, és gyors a betöltése is. Az más kérdés, hogy egyéb okokból már lassan oda sem tudok felmenni napközben... Itthonról más, de sokan akik itt vannak, napközben vannak... És már odaát sem tudok velük beszélgetni, ha átjönnének.
De csak páran jöttek, és tény, hogy ott nincs pörgés, pasik se, csak én és egy kollégám, ez Erotikán persze vannak, de ott sem túl aktívak, kivéve Rezsit.
Olvasgatom a topikokat, hogy megy az élet tovább, cserélődnek az emberek, és némi hiúság feltör belőlem, hogy én is itt vagyok, hahó, én is akarok veletek lenni, de aztán nem áltatom magam. A technika és a körülmények miatt szépen elkopok innen, és egy év múlva észre sem veszitek, hogy itt voltam.
Barátaim közül is páran már kevesebbet vannak itt és máshol, de velük ha ritkábban is, de igyekszem tartani a kapcsolatot.
(folyt.)
Most csak azért jövök be, mert a Kiutáltak 3-at elvittem külön oldalra, ott folytatom tovább az elmélkedéseket majd (ha rámjönne)...
Tehát ide várok mindenkit egy kis komoly beszélgetésre, akik ide is jártak:
http://blog.acegem.hu
Ezt az oldalt éppen emiatt Életírónak is nevezem. ;)
Legyetek jók és várlak titeket!