Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyere ide, a Kiutáltakba!
Most mennem kell, mert aludnom is kell/ene!
További jó szórakozást és utána szép álmokat! Később folytatjuk, ha gondolod!
Én köszönöm, hogy a barátom vagy.
Egyébként örülök, hogy egy Napisten válaszra méltat! Köszönöm!
Nem feltétlenül a gyengeség jele a nyitottság. Az, hogy ők a nyitott kapun bejöttek és kifosztottak, majd üresen hagytak, az nem jelenti azt, hogy a nyitott kapu nem nyújtana menedéket és melegséget az azt megérdemlőnek. Vannak olyanok, akik kihasználják a lehetőséget és abból élnek meg, mások viszont megbecsülik. A mai világban sajnos ezek a ritkábbak, és inkább a fosztogatók vannak többségben. Erről viszont tévedés arra következtetni, hogy csak fosztogatók vannak és ezért bezárod a kaput. Olyan előtt is becsukhatod, aki hiába kopogtat, nem juthat be, mert már mindenki gyanús, aki arra jár. Tehát a két végletbe sem szabad esni. Annyira kell kinyitni a kaput, hogy egy ember beférjen rajta, de teli zsákkal ha nem is, de maximum teli zsebbel menjen ki és bent megmaradjon akincs legjava. Ilyenkor jönnek a notórius visszalátogatók, akik a zsebben próbálják meg kihordani a kincsed, és mindig akkor jönnek vissza, amiikor már elfogyott a zsebében zsákmányolt rész. Ezeket még második alkalommal elengedheted, de utána már nem szabad beengedni őket, bárhogyan is könyörögnek. Egy alkalom után kár ítélni, de két alkalom után már lehet.
Hehehe! Ezt a választ vártam! Visszakanyarodás 1 anno témára!
Tessék csak visszaolvasni!
"Hogyan ne csalódjunk?" vagy "Hogyan csalódjunk kevésbé?"
A csalódás elkerülhetetlen. A korábbi hozzászólásokhoz kapcsolhatnám, hogy a csalódás lehet egy elvárás be nem teljesülése. Tehát ha magaddal szemben van elvárásod, akkor biztosan csalódni fogsz. Ahogyan kérdezted is, kell az önismeret és a kontroll. Önismeret ahhoz, tudd mit akarsz és mit vársz el. Az önkontroll, hogy kordában tudd tartani a csalódottságodat, ha nem az következik be, amit gondolsz. Mások ismerete persze számít, mert tudod mit vársz el a másiktól, tudod milyen típus és hogyan áll a dolgokhoz. De azért amiben eddig jól megismerted, abban máris elvárásaid vanak. Tudod, hogy a másik miben hihető, miben olyan, vagy hasonló, mint te, így a saját elvárásaidat elvárod tőle is, hogy úgy reagáljon, ahogyan te saját magaddal szemben, hiszen hasonló. Ha nem így tesz, olyan, mintha magadban ingana meg a hited, tehát csalódsz.
Nyitottnak kell lenni mások felé, hogy megtaláld a másikban aközös pontot, mert ha bezárkózol, nem kapsz visszaigazolásokat a saját jó oldalaidnak, a gondolataid helyességének. Távolságtartás persze mindig kell, de ezt csak a megfelelő nyitottság után tudod ellenőrizni, hogy ő mennyire nyit feléd. Persze nem szabad elvakulni, hiszen a vak hit sokszor rosszabb, mint a távolságtartás...
Pl. Nyitottan és szeretettel közlekedem, de pont azért könnyen becsapnak. Oké! Tehát gyenge vagyok, mert megtették. Aztán később mikor kiderül (talán) a becsapósok számára az 1000. alkalommal, hogy ez az Ő gyengeségük, mert csak kihasználnak helyzeteket és embereket akkor már kicsit más a felállás.
Ráadásul én mindig elmondhatom, hogy őszinte voltam végig. Ők nem!
Ja és még 1 kedvenc mondásom: "Mindenkinek visszahullik a fejére a saját intézkedése!"
Teljesen igazad van!
Engem is már sokszor becsaptak, átvertek. Ilyenkor azon gondolkozom, hogy én hoztam-e ezt elő vagy valamiért így kellett alakulnia. Előbbi akkor, magamban kell rendet rakni. Utóbbi, akkor mire tanít/hat?
Ez nekem is kiáll, bár szerintem mindenki átéli a becsapást valamilyen módon. Általában az emberek gyenge pontját ha megtalálják akkor könnyen becsapható az illető.
A gátlástalanul hazudozós emberek is meg fogják találni a megfelelő párjukat ezen a téren (is). Tudod: Zsák a foltját!
Ez is teljesen igaz!!!
(vagyok, csak elmentem leveleket rendezgetni kicsit)
Talán azért is tettem fel így a kérdésfelsorolást, mert úgy gondolom hogy alap és elsődleges az önismeret. Annak mélysége és milyensége.
Ebből jön és jöhet az önkontroll is. Jól ismerem önmagamat, akkor ismerem nemcsak a jó és rossztulajdonságaimat, de a korlátaimat is illetve mennyire, miben, mikor, hol és hogyan tudom kontrollálni a megtörtént vagy meg nem történt dolgokat.
Mások ismeretével úgy vagyok, hogy igaz is meg nem is hogy a közelemben lévőket jobban ismerem. Tapasztaltam már azt, hogy relatíve rövididejű ismeretség után az illetőt jobban ismertem (éreztem is), mint sok régi ismerőst. Vagy van olyan is, hogy régi ismerős de a mai napig nem tudok eligazodni rajta. Elfogadom olyannak, amilyen és kész.
Bár az is tényszerű tapasztalat a számomra, hogy sokszor a külvilágból kapok tükröt. Mások viselkedéséből, illetve a helyzetekből. Ha pl. valami nagyon zavar másban, akkor magamban nézek először körül vajon miért is? Valami akkor bennem is van, hiszen nem reagálnék így rá. Tehát visszakanyarodunk megint az önismerethez.
A nyitottság és zártság kérdésében valóban megint 1 aranyközépút kell/ene. Nyitottan kell közlekedni, hiszen másképp kizárom magamat mindenből. Viszont kell valamilyen szinten az a bizonyos lépéstávolság. Na de mennyi? Ezek már annyira egyéni, egyedi dolgok + én magam mennyire vagyok azon a szinten hogy viselni is tudjam.
Engem is már sokszor becsaptak, átvertek. Ilyenkor azon gondolkozom, hogy én hoztam-e ezt elő vagy valamiért így kellett alakulnia. Előbbi akkor, magamban kell rendet rakni. Utóbbi, akkor mire tanít/hat?
A gátlástalanul hazudozós emberek is meg fogják találni a megfelelő párjukat ezen a téren (is). Tudod: Zsák a foltját!
Jöttem hozzád egy kis takarításra.
Kellemes napot!!!
Ez jó kis filozófia! Én még sosem gondolkodtam ezen, pedig néha nem ártana.
-Mennyire számít az önismeret? Kell, hogy ismerjük önmagunkat, hogy mennyire vagyunk képesek és meddig tudunk elmenni. Legalább magunkat illene ismerni.
-Mennyire számít az önkontroll? Ahhoz előszőr ismerni kell önmagunkat és be kell ismerni a hibáinkat elsősorban önmagunknak. Sokat számít.
-Mennyire számít mások ismerete? Személytől, helyzettől, és egyébb tényezőktől függ, hogy kit mennyire akarunk ismerni. Természetesen a közvetlen ismerősökről többet tudunk és látjuk nap mint nap, de a távoliakról csak a saját bizalmunk által elfogadott ismeret számít. Nem kell ismerni mindenkit, csak akit úgy érezzük nem ártana valamit tudni róla.
-Nyitott légy vagy távolságtartó? Legyél őszinte és nyitott, de legyél óvatos és távolságtartó is egyben. Ez szerintem minden esetben attól függ kivel szemben milyen mértékben és meddig akarunk nyitottak és távolságtartók lenni.
Ha valakiben csalódok, akkor elgondolkodom, hogy miért csapott be?
Önmagamban?? Ááááá miért csalódnék önmagamban? Mert más becsapott? Az inkább egy tanulság nekem, neki szégyen, ha egyáltalán érzi önmagáról és szégyennek érzi, hogy becsapott.
Vannak gátlástalanul hazudozó emberek, akik még a saját hibájukból sem tanulnak.
Gondolod Sziszike, hogy jól gondolom????
1 merengős, filozofálgatós téma:
"Hogyan ne csalódjunk?" vagy "Hogyan csalódjunk kevésbé?"
- Mennyire számít az önismeret?
- Mennyire számít az önkontroll?
- Mennyire számít mások ismerete?
- Nyitott légy vagy távolságtartó?
Tulajdonképpen amikor másban csalódsz, akkor csak a másikban vagy önmagadban is? Hmm-hmm-hmm!