Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
na igen..de szerintem az a fejlődés,h az ember nem azt várja el amit ő meg tud tenni...hanem azt amire a másik képes!!
én pl. nem vagyok egy késős tipus...../hogy a példánál maradjunk/...vizsont van egy barátnőm aki az. ezért mindig előbbre mondom neki az időpontot...és így pont jókor érkezik!
az is igaz,h van olyan dolog is, amiben meg ő a jobb,,,ls az én hiányosságomat elnézi....
szijja!!
na igen..a tapasztalat nagy tanítómester!!
én úgy vagyok már ezzel,h annyit adok...amennyit úgy tudok adni,h nem várok érte semmit....
remélem érthető...
persze gyarló az ember és titokban azért mindenki fejében megfordul,h na nem ezt vártam.....na igen.....mindig vannak elvárásaink.....és ez szerintem nem is baj...
nem lehet mindenki Terézanyu...
Egyszerre próbálok válaszolni.
A bizalom valahol belülről jön, vagy nem. Ehhez önmagunkat is legalább kell ismerni magas szinten. Itt nemcsak az elvárások miatt, hanem a toleranciaküszöbünk és a konfliktuskezelési vagy éppen kommunikációs dolgok miatt.
Pl. Írtad a késést. Nekem volt exem, aki mindig késett. Szinte mindig 10 percet. Én egyszerűen elfogadtam, hogy Ő ilyen. Még akkor is, ha én ennek az ellenkezője vagyok. Ha időpont, akkor időpont. Ha menetközben történik valami (akadályoznak), akkor telefon hogy jövök csak ...
Tény, hogy ha általam még ilyen szinten nem ismert ember teszi, akkor kicsit bosszús vagyok a megvárakoztatásért. Azonban nem tartósan, mert az nekem lenne rossz. Egyszerűen tudomásulveszem és beteszem abba a kategóriába, hogy ilyen téren így viselkedik.
Ugyanez a titoktartás is. Vannak emberek akiknél már tudom, hogy bizonyos témákról nem beszélek, vagy bizonyos határig.
Alapvetően mindenkinek megadom a bizalmat. Tisztalappal indulnak előttem. Ezt mindenki megérdemli. Nem fogok senkit "büntetni" azért, mert máskor, máshol így jártam. Pl. Ha eddig ilyen-olyan férfiakkal futottam össze, nem fogom alapból ezt várni a következőtől. Akkor biztos úgy is lesz.
A bizalom belülről jön. Kell, hogy jöjjön. Összetettebb, mint az elvárás a másikkal és önmagunkkal szemben.
Ha elvárásokra alapozom a bizalmat, akkor már baj van. Az én önismeretemmel is.
Lehet kicsit zavaros vagyok, de talán érthető. (most értem haza)
Hmmm... talán itt a bővítésre váró kulcsszó, hogy "KÖZÖS elvárás"... Hmmmm...
Azért fogalmaztam így, mert amikor az Astoriánál (miközben vártam a barátomat) ez a mondat beugrott egyszerűen nem volt jobb szó, ami eszembe jutna az "elvárásnál". Mert tény, hogy ez a szó tudatos és akaratos dolgot takar, tehát eszemmel várok el valamit a másiktól, arra viszont nem tudok jobb szót, hogy ezt tudat alatt, mondhatni az érzelmeinkkel várjuk el. Tehát nem direkt, hanem inkább indirekt elvárásaink vannak a másikkal szemben. Főleg az, hogy hasonlóképpen gondolkodjon, érezzen, mint mi. Ha ez megvan, akkor érezzük úgy, hogy megbízunk benne.
Írtad, hogy dolgozni kell érte, tehát valahogy ezt az érzést meg is lehet teremteni úgy, hogy a másiknak megfelelünk. Tehát bizonyítjuk azt, hogy igen, mi megfelelünk annak, amit várnak tőlünk.Persze ismét hangsúlyozom: nem tudatos elvárásról van szó, hanem inkább amolyan megérzés.
Az átvágásról jutott eszembe, hogy atz is belefér a képbe, mert ha én nem teszem, más se tegye velem, és ha megteszi, máris nem úgy viszonyulok hozzá. Alapból azért vagyok nyitott más emberek felé, mert nekem az a természetes, hogy a másik nem fog trükközni, és ő is azt adja.
Ezért írtam, hogy az "elvárás" az a szó, ami a legjobb egyelőre, ami eszembe jutott akkor, de ha van erre jobb szó, szívesen átírom a megállapítást.
Vendra drága!!! Tökéletesen igazad van!
Én is addig bízom egy embertársamban, amíg rá nem jövök, hogy becsapott. Legyen ez akár barátság, akár szerelem.
Álatalában nem vagyok haragtartó, de ha becsaptak onnan már csak ismerős vagy haver lehet az illető és nem osztok meg mindent vele, mint a barátokkal vagy a szerelmemmel.
Az utóbbi időben egyre többet csalódok!!! Ezt inkább az internetre értem, mert a neten már óvatosabb vagyok, bár még így is gyakran előfordul, hogy csalódás ér. Hajlamosak az emberek a hazugságra a neten.
..és emberenként változik....van akit elég ha egyszer nagyon átvágnak......és szinte soha többé nem tud megbízni senkiben sem...sőőőt...minden mondatban...cselekedetben azt keresi,h na vajon most átvágott vagy nem....
és van olyan is, aki mindig úgy áll az új emberekhez,h eleve bízik a másikban...
..de mindenképpen van összefüggés a bizalom és a saját elvárásaink között.....nekem például nem olyan nagy tragédia ha késik valaki.....bármi közbe is jöhet...és sajna vannak olyan karakterű emberek, akik képtelenek időben elindulni....és nem önzőségből váratják a másikat.
A késés mindenféleképpen megbízhatatlanságot jelent. Akkor is ha telefonál. Hisz visszaél a másik idejével, megvárakoztatja, önző vele. Hogy is mondjam....az elvárását kivetíti a másikra, miszerint, majd jövök, várj csak rám, el ne menj, itt ne hagyj...Az egy nagyon minimális tisztelet jele, hogy az ember nem várakoztatja meg a másikat, hanem pontosan érkezik. Ez nem bizalom kérdése, hanem társadalmunkban elvárt civilizált emberi magatartás.
A teljes bizalom számomra megfoghatatlan varázslat, semmivel nem összetéveszthető. De nagyon jó. Erővel elérni nem lehet, bár dolgozni kell érte.
A bizalom ennél SOKKAL TÖBB!
Most menetem, de figyellek ám!
Én nagyon szerttem idejönni hozzád néha.
A felesleges energia levezetést arra értem, hogy jó néha elvonulni!
És Te olyankor egy kicsit elmélkedsz.
Ja és a portörlés is fontos!!
Vagy a topik címe jó álca arra, hogy ide félre lehet vonulni?
Na jó, ha nem, hát nem, csak néha olyan fura, hogy magammal elmélkedem...
Meg ne tudjam, hogy ilyesmin jár az eszed!
Méghogy lezárni???
Ez a mi takarítós topikunk!
Mykee-ca! Még a gondolatodból is verd ki!
Ha éppen nincs hová írni ez itt nagyon jól levezeti a a felesleges energiát!
És most töröljünk egy kis port!
Nos?
RÉSZLETEZZEM???????
Azért írtam az alábbi mondatot, mert ha belegondolunk, mit is hívunk bizalomnak? Mitől bízunk meg valakiben? Miért mondjuk azt, hogy "az életem is rábíznám", vagy "nem bízok benne" vagy "nem bízok rá ilyen dolgot"?
Ha mélyebbre nézünk, azt ismerhetjük fel, hogy a bizalommal egyfajta elvárást testesítünk meg, tehát elvárom tőle, hogy "ne mondja el másnak", "ne tegye meg velem azt, amit a másikkal", netán "ha egy szikláról lelógatnak, akkor is megtart a szakadék felett". Tehát a saját elvárásainkat tükrözzük a másikra, amire ha ő úgy reagál, ahogy elvárjuk, máris melegség tölt el bennünket, és őszintébbek leszünk. Mondhatni leteszteljük, hogy azt cselekszi-e önszántából, amit mi elvárunk. Pár példa még: ha valaki szereti a pontosságot, elvárja, hogy más is pontosan érkezzen. Ha nem így teszi, máris azt mondhatjuk, hogy "nem megbízható", mert a megbeszélt időponthoz képest csúszik. De ha odaszól előtte telefonon, vagy sms-t ír, hogy késik, akkor a saját normánknak és elvárásainknak megfelelően cselekszik, tehát "ha késik, az a minimum, hogy odaszól".
Vagy egy másik példa: rábízom az életem. Például kocsival megyünk valahová és a másikra bízom az életem azzal, hogy beülök mellé és ő vezeti a kocsit. Ilyenkor is mi van? Ha a másik úgy vezet, ahogy nekem jó, máris megbízok benne. Ha már gyorsabban vagy eszementen száguldozik, máris nem ülök be hozzá. Tehát a biztonságérzet ad egy olyan nyitottságot a másik felé, amivel az ő reakcióit tesztelhetjük le. Ha ezzel úgy él, ahogy elvárjuk, máris nincs gond. De ha fák között száguld 120-al, akkor máris meggondoljuk a következő túrát.
A bizalom nem más, mint saját elvárásaink kivetítése egy másik személyre.
Nos?
Szelektáltam a kedvencekben és láttam, hogy nagyon lecsúszott a topikod a látóhatár alá!
Ezért gyorsan egy kis frissítés-portörlés.
Egy kis friss
egy kis növény frissítésül!
Szép napot!! Nem felejtek el jönni!
A könyvet naná, hogy olvastam! Vagy 3-szor, ebből a legutóbbi az volt, amikor az egészet felolvastam a páromnak.
Nagyon, de nagyon sokat lehet tanulni a könyvből is, és a filmbe sikierült sok dolgot és a legfőbb mondanivalóját átültetni...