Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Placido Domingo rajongók
Létrehozva: 2005. július 3. 13:34
Kedves Ancsám!
Neked nyitottam ezt a topicot,a közelgő Névnapod alkalmából!
Kedves idelátogatók!Egy nagyon jó barátomnak szeretnék örömöt szerezni azok álltal,akik szintén szeretik a komolyzenét:))
Hamarosan lesz a nagy koncert és még előtte,cserélhettek eszmét,és kötődhet a zene kapcsán uj ismeretség ,barátság!
Érezzétek Magatokat nagyon jól ezen a felejhettlen,szivet-lelket gyönyörködtető esten!
Igen! Nagy melegség járja át az embert , mikor odafigyelő-érdeklődő közönségre talál! Szerencsére azért ezt is elő lehet csalogatni. . . főleg a gyerekekből!:)
Nagyon élvezem ahogy megismertetsz a zenével! Arról nem beszélve, hogy milyen nagyon hasznos ez az érdekességén túl is!
Tehát:ne lankadj!!!:)
Megerősített abban, hogy a zene szeretetének csíráit gyerekkorban kell elültetni. Nekem a kis bölcsiseim jutottak eszembe, egy kislány ikerpár járt hozzám, annyira muzikálisak voltak, hogy nehezebb ritmusokat is vissza tudtak tapsolni, és úgy táncoltak a Vékony vászon lepedőre, hogy a profi néptáncosok is megirigyelhették volna őket. :o))) A szülőktől tudom, hogy zene óvodába, és zenei általános iskolába jártak, és mindketten zenével foglalkoznak.
Tegnap kétszer is írtam egy szép hosszú levelet, a zenével kapcsolatos barátkozásaimról, aztán elküldés-katt!! és el is szállt a semmibe. Harmadszorra már nem volt lelkierőm nekifogni. Majd pótolom.
Most ahogy elolvastam Szoprán sorait (bocs, de ez a biztosabb, így biztos nem keverek:o)))), eszembe jutott egy történet.
Még dolgozós koromban, amikor a gyerekeim kisebbek voltak -Eszter talán 6. , Kristóf akkor 3. osztályos-, szerveztek a BM-palotában minden hónapban egy vasárnap délelőttre külön ennek a korosztálynak egy hangverseny-sorozatot.
Ennek a lelke-mozgatórugója Lukin tanár úr volt. Az én gyerekeimben az általános iskolai énekórák nem hagytak mélyebb nyomokat, de Lukin tanár urat mind a mai napig emlegetik.
Ezek a vasárnap délelőtti előadások úgy zajlottak, hogy beült a gyereksereg, -apával v. anyával- a nézőtérre. Fent a szinpadon pedig ott ült azéppen ahhoz a programhoz szükséges zenekar, hol többen, hol pedig kevesebben.
A hangszereket mutatta be Lukin László a gyerekeknek egyenként, mindig pici, rövid, dallamos darabok segítségével. Minden alkalommal voltak a végefelé kérdései, de mindig arról, ami aznap a téma volt, és "felnmehetett" a szinpadra, aki tudta a jó választ, kapott egy szelet csokit, vagy egy lemezt, mikor mit. Nem nagy dolgokat, de a gyerek számára mindegyik kincset jelentett, hiszen ott fent a Tanár úr megdicsérte, hogy figyelt és jól válaszolt, kért egy kis tapsot is a győztesnek.
Gondolhatjátok, ahogy múlt az idő, az ilyen kérdéseknél, egyre többen kiabálták, hogy ők tudják a jó választ.
Aztán minden program közös énekléssel ért véget, amit szintén Lukin László tanított meg, és énekelt velük közösen.
Érdekes, hogy Eszter pld. nyugton végigülte, figyelt és hallgatta, Kristóf természetesen -nem tudott már akkor sem megülni egyhelyben- bejárta az ülések alját, mindent megnézett, és egyetlen vágya volt, hogy Ő nem akart énekelni, csak a hangszereket "közselebb nézni, játszani, pengetni szabad?" viszont amíg mentünk a Nagyhoz, a Lánchídon át, Kristóf volt az aki végigdúdolta megközelítőleg:o)) azokat a dallamokat, amiket ott hallott.
És ez ma is megmaradt. Eszter szinházba mindig, minden mennyiségben, de meg nem szólal csak néz, ha tetszik akár többször is ugyanazt (Padlás 3x), Kristóf pedig hallgatja is velem, sőt figyeli, ha valahol hall új olyan komolyzenei felvételt, ami szerinte szép, akkor azt meg kell hallgatni és nem nyugszik, amig valamilyen formában meg nem szerzi.
Közös kedvencünk, amit akkor szoktunk hallgatni, ha kettesben vagyunk itthon; Rodrigo: Concerto di Aranjuez c. , ezt pld. már szisztematikusan gyűjtjük.
Megvan a teljes zenekari, teljesen véletlenül:o))) Énekli Placido Domingo az egyik CD-jén és itt van már Andrea Bocelli előadásában is.
Nem is vagyunk elfogultak ugye:o)))
Szép napot és szép zenéket mindenkinek a hétvégére
Ancsa
Az ének tanítással-szeneszeretettel kapcsolatban: vannak azért még A TANÁR ÚRhoz hasonló jó pedagógusok.
Azt tapasztalom, hogy bizony sokan szeretik a zenét. Köztudott, hogy az olaszokhoz hasonlóan nagyon muzikális nemzet vagyunk.
Az tény, hogy jobban is lehetne tanítani, megszerettetni! Főleg ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy volt egy Kodály Zoltánunk! De ne felejtsük el Forrai Katit, Kokas Klárát se, ha már a legismertebbeket emlegetjük. Nem tudom mennyire ismerik, de bizony Szabó Helga és még sokan idesorolandók! Valóban igaz ez a jelenség amit írtatok a zenetanítással kapcsolatban. . . . . gyakran elcsúsznak az elmélet irányába. Azért azt még elmesélném, hogy én is tanítok éneket. Ehhez hozzátartozik a szolmizálás is. (kottaolvasás) Magam is sokszor meglepődöm, hogy örömmel csinálják a gyerekek. Ezt most nagyon komolyan mondom.
Tényleg búcsúzom, jó éjszakát!:)
Visszafelé olvastam és épp háborogni készültem az ének-tanítási kritikán, mikor olvasom:Kokas Klára nevét!:)
Rád aztán nem gondoltam!:) De jó, hogy találkoztunk!
Ancsát az 50 felettiektől ismerem. Mondjuk annyira nem mint Téged!:))))
Nagyon sok szeretettel puszillaK!!!*****
Már épp el akartam menni, de csak nem megyek már el egy kis örvendezés nélkül!:)
Na mostmár megyek, jó éjszakát, szép álmokat kívánok mindenkinek!
Ancsát biztos Domingo hangja ringatja majd álomba. . . :)
Írj majd, jó?:)
Él Magyarországon egy csodálatos pedagógógus, Kokas Klárának hívják. Nekem sokat adott ahhoz hogy közelebb kerüljek a komolyzenéhez, mert nálunk otthon a Jó ebédhez szól a nóta volt az egyetlen zenei műsor. Ja és a hétfői kívánságműsor.
De jó hogy Te is itt vagy! Te melyik fórumról ismered Ancsát? Én a Könyvmolyosról.
Puszi: Ágica
Az egyik legkedvesebb filmem címe is ez:Tanár úrnak szeretettel.
Egy hasonlóan csodálatos emberről szól és nagyon hasonlóan oldott meg gyereksorsokat.
Jó, hogy leírtad, öröm volt olvasni. Tényleg valahogy hasonlóan nevelődnek a szépet értékelni tudó emberek. Szerencsére ezt a tudást továbbadják.
Hóanyó, örülök, hogy nincs baja a lányodnak.
Ancsa!
Nagyon szép a tanmeséd a zenéről, talán követendő lenne mostani tanárok és diákok számára is.
Nálam a zene szeretete sokkal prózaibb alapon indult. Irigységből. A szüleim, nagyszüleim, mindenki jóhangú volt, énekelni is szeretett, én meg csak az utóbbit. (Az öcsém meg azt sem). A hallásom viszonylag jó, és rájöttem, ha valamit el akarok énekelni, akkor sokszor meg kell hallgatnom. Mi még Kodály-módszerrel tanultunk az iskolában, azokat a dalokat sem tudtam volna másképp elénekelni/szolmizálni, ha meg nem hallgatom elégszer. Ezért aztán vetettem magamnak egy kis játékzongorát, de azért komolyabbat, mint amilyeneket ma árusítanak a kínai boltokban, azt hiszem 2 oktávnyi (vagy másfél) hangterjedelme volt. És azon pötyörésztem, és annak nyomán énekeltem a dalokat, amiket tanultunk. Sok-sok népdalt, operarészletet, kantátákat stb, amit már nem tanítanak a srácoknak. És másnap nem kegyelem kettest kaptam, hanem jó jegyet. Ez pedig szárnyakat ad. A fősulin azért volt egy kis bajom a zeneelmélettel, de sok-sok hanglemez volt a könyvtárban, nekem meg hordozható lemezjátszóm (magnó még csak a nagy szalagos létezett, keveseknek), és minden zeneművet újra és újra meghallgattam, amíg meg nem szerettem őket. Mert az ismétlés nemcsak a tudás anyja, hanem + érzelmeket is kelt bennünk. Viszont el kell mondanom, a fősuli óta keletkezett zene (1970-ben végeztem), nem az én világom. És ma már tiszetességes zenei gyűjteményünk van, ha vmit véletlenül tanult a fiam énekből, otthon mindig elő tudtam venni, hallgasd meg, itt van. . . Sajnálom, hogy az éneklés szeretete már nincs meg a mai srácokban. .
Ennél jobb hírt mára nem is írhattál volna, mert sokan voltunk, akik Veled együtt aggódtunk a lányodért.
Nem számít, hogy ideillő-e, vagy sem, ha jó hír, szerintem mindig jöhet!
A délutáni viszhall! Ancsa
Nem ide ilő a beszámolóm, de a gyerekem jól van.
Köszönöm azoknak akik aggódtak a lányomért!
Ha van kedvetek leírnám, hogy én hogyan kerültem kapcsolatba a komolyzenével.
Anno az a tisztalány osztály ahova jártam ált. iskolába, volt az iskola legrosszabb magaviseletű osztálya. Napközisosztály, ez az én korosztályomnak talán még mond valamit.
Szóval ennek a fene rossz 27 lánynak (12-13 évesek voltunk), az akkori énektanárunk igazgatói intő helyett -abból exportképesek voltunk-, azt találta ki, hogy a másik hasonlóan kezelhetetlen osztállyal együtt összehozza az iskola kórusát. Aki emlékszik még rá, ezek az iskolai kórusok jártak ápr. 4-én, máj. 1-jén, nov. 7-én a különböző kerületi gyárakba-üzemekbe a műsorokon énekelni. Nahát először mi is halálra vihogtuk magunkat, aztán Lajoska -mert becéztük rendesen a tanár urat-, szépen lassan kipasszírozta belőlünk, hogy minden héten 2-3 alkalommal próba és nov. 7-én az első fellépés az Erzsébeti Harisnyagyárban. Állati módon izgultunk. Aztán a végén képzeljétek megtapsoltak bennünket. És mi ott álltunk a szinpadon az állítólagos "megvadult, kezelhetetlen" negyven-egynehány gyerek és hát nem tudtunk mit kezdeni magunkkal.
De tény, hogy nem kaptunk mi ott se csokit, se semmit, csak a felnőttek tapsát. Nem intőt és nem sarokbaállást, hanem, valami olyant, ami szokatlan volt. Néztek, hallgattak, figyeltek ránk.
Hát ettől a naptól aztán nem volt hiányzó a kóruspróbákról és az valami csodálatos dolog volt, amikor a Tanár úr -mert időközben lekopott a Lajoska- bejelentette, hogy "lányok, fellépésünk lesz!"
Ugyanennek az énektanárnak volt ideje és türelme ahhoz is, hogy zongorán bemutasson olyan kis könnyed, dallamos műveket, amiket még mi is végigtudtunk ülni, hallgatni.
Én pld. abban az osztályteremben ismertem meg Bach, Mozart nevét, és azóta ismerem a Kiséji zenét és a Für Elisét.
Azt hiszem egyelőre egy beszélgetés, egy újabb téma elindításához most ennyi elég. Majd később -lehet még ma- a folytatást is leírom, de most mennem kell.
Ha van kedvetek, írjátok le, Ti hogyan találkoztatok, hogy kerültetek kapcsolatba a komolyabb zenével.
Ancsa
Nagyon tetszett ahogy bemutattad Domingot!
Szerintem bőven akad társad, sokan szeretik a komoly zenét!
Mondjuk én sokevő vagyok zenei téren, de főleg a népdal és a kórusmuzsika ami nagyon leköt és magam is művelem.
Izgatottan várom a beszámolódat a koncert után. Biztos nagyon nagy élmény lesz!
Most mi segítünk neked, nagy félelmedben, mivel lányod éppen Londonban van.
Hallgatjuk a hireket, és biztatunk, mert mindenhol azt hallom, hogy magyarokat nem ért baleset.
Engem is örömmel telt el a lent emlitettek zenéje, éneke.
Férjem is nagy imádójuk, elég sok cd-je van, sokat hallom.
Sikerült ide találnom! :O)))))) Gyorsan be is tettem a kedvencek közé ezt a fórumot.
A komolyzenével barátkozom, ebben sokat segített először Andrea Bocelli, majd Pavarotti, Domingo és Carreras csodálatos hangja. Megnyugtat és erőt ad ha őket hallgatom, Még nincs nagy gyűjteményem, de igyekszem!
Nem véletlenül tévedtem ide, tudtam, vmi közöd lehet e topikhoz. (Azt hittem, te indítottad. . . )
Szeretem a zenét, mindent, ami jó, műfaji meghatározás nélkül. Egyszer egy operaénekes ismerősömtől azt hallottam, bocsi, hogy a tenor nem egy hangszín, hanem egy állapot. Én a férfiasabb hangokat kedvelem, a nőknél sem a szoprán, hanem az alt a kedvencem.
Ezzel együtt nagyrabecsülöm a 3 tenor, köztük Placido Domingo népművelő tevékenységét, mert olyan rétegekhez vitték közel a zenét, akiknek egyébként eszükbe sem jutna egy operai előadásra elmenni.
Kívánok tehát neked és P. D. más rajongóinak is jó időt, sok szép élményt, én meg remélem, majd tévében is leadják a hangversenyt.
Tudom, hogy az másmilyen élmény, de nekem annyi is elég lesz.
Szórakozzatok jól
foka
Úgy gondolom, hogy nem felesleges dolog néhány szóban bemutatnom, azt az embert, akivel szemben maximálisan elfogult vagyok, de ezt már leírtam amikor megtaláltam kedves topiktársam ajándékát.
Egyenlőre csak röviden amit így hirtelen bemutatásként írnék a kedvencemről:
Placido Domingo 1941. január 21-én született Spanyolországban, Madrid közelében. Szülei szintén énekesek egy zarzuelát játszó színtársulatnak voltak a tagjai, tehát Placido apró gyermekkorától zenei közegben élt.
1949-ben telepedtek le Mexikóban, ahol szülei zarzuela-szinházat nyitottak. (A zarzuela az operett spanyol változata. )
Konzervatóriumba íratták, ahol zongorát, zeneszerzést és mellette még karmesteri szakon tanult.
18 éves korában lépett fel először a Monterrey-i Operában.
1961-ben, első Usa-béli fellépésekor ismerkedett meg második feleségével Marta Ornelassal, a szoprán énekesnővel, akit 1962-ben vett feleségül.
Két fiúk született Placidó és Alvaro. Placido jr. szintén zenei pályára lépett.
Ő volt az első operaénekes, aki élő koncertet adott a New Yorkban, Centrál parkban, kb. 400 ezer ember előtt.
1990-ben szervezték meg az első "Három tenor" koncertet Rómában, ezeknek a koncerteknek a nagy sikerre való tekintettel még több alkalommal volt folytatása a világ különböző nagyvárosaiban.
Nálunk is szerepelt többször, de talán a legtöbben a "három tenor" koncertjére emlékeznek, amikor a Népstadionban Luciano Pavarotti és José Carrerassal együtt lépett fel, Rost Andrea közremúködésével. Diana Ross, aki szintén énekelt ezen a koncerten, az én véleményem szerint "nem állt a helyzet magaslatán".
Befejezésül Birgit Nilsson svéd szorán énekesnő Domingoról nyilatkozott szavait írnám le:
"Minden adottsága megvan ahhoz, hogy csodálatos karriert fusson be: szép hangja, nagy művelsége, rendkivüli muzikalitása és kiemelkedő színészi tehetsége. És mindenekelőtt magas, csinos és aranyból van a szíve. Ez a mély benyomást keltő férfi a legjobb lírai-drámai tenor a század elején és közepén élő svéd Jussi Björling óta. "
Folyt . köv. egyelőre, bevezetésként ennyi. Mindenkitől szívesen fogadok újabb információt, Domingoval és a komolyzenével kapcsolatos híreket.
Félreértés ne essék, nem magánéleti pletykákról szeretnék itt beszélgetni, hanem zenéről, énekesekről, szép hangokról és zenei művekről.
Köszönöm ha valaki ehhez társul mellém: Ancsa
Én is komolyzene rajongó vagyok, igaz kicsit más korszakból.
Beethowen, Csajkovszkij, Grieg, Biset, Mendhelson, Schubert, Chopin, Handel, Mozart, . . . . . .
Azt hiszem a felsoroltakból lehet következtetni a kedvenc irányomra. De imádom a három tenort, Bocelli-t. . . . . . . . . . . . .
Engem nagyon megnyugtat a zenéjük, sokszor a kocsiban is inkább komolyzenét hallgatok.
Köszönöm Neked, hirtelen nem találok szavakat a meghatottságtól, hogy ilyen ajándékot készítettél nekem.
Valóban nagyon-nagyon szeretem Domingot látni-hallgatni, nekem az Ő hangja jelenti azt a kapcsolót, ami segít a külvilág gondjairól elfeledkezni, és ha Őt látom vagy hallgatom, akkor mindig egy kicsit szebbnek érzem, látom a világot.
Remélhetőleg életem egyik legszebb emléke lesz az a koncert, ami valóban a névnapomhoz közeli időpontban lesz itt Pesten és amire már itt van a polcon a jegyem.
Nem tudom, hogyan tudnám Neked megköszönni, hogy ekkora örömöt szereztél és főleg, hogy ismeretlenül, -hiszen személyesen még soha nem találkoztunk- a beszélgetéseinkre figyelve észrevetted, észben tartottad, hogy nekem Placido Domingo a kedvencem és hogy mennyire örülök hogy élőben láthatom-hallhatom majd. Kitaláltad és nyítottál egy topikot ajándékként azért, hogy olyanokkal tudjak beszélgetni, akik szintén kedvelik a komolyzenét sőt talán még nekik is Domingo a kedvencük.
Köszönöm és remélem akadnak még rajtam kívül olyanok, akiknek legalább ekkora örömöt szerez egy kedves itt, az nlc-n megismert barát.
Bízom benne, hogy az "anya-topikonom" kívül itt is találok barátokat, akikkel itt egy nagyon kedves hobbimról beszélgethetek, bár nem vagyok vájtfülű, egyszerűen csak szeretem a komolyzenét.
Várlak ide Téged is és mindazokat, akik szintén szeretnek zenét hallgatni.
Ancsa