Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csalódás a barátokban
Létrehozva: 2005. május 31. 15:15
Sziasztok!
Így, névtelenül könnyű kiírni magamból a gondolataimat. Ezért gondoltam, hogy megosztom a fórum olvasóival a csalódásom tárgyát, ami nekem hihetetlenül fáj. Akkorát csalódtam most, hogy egyszerűen nem is tudom, hogy leszek túl ezen.
Az életem nem volt mostanában túl rózsás. Több éves kapcsolatom ment majdnem tönkre, egyik rokonom hazudozása miatt elvesztettem a legjobb barátnőmet, aki külföldön van, és ott is akar maradni, a családom is tiszta zizis, és csak a barátaim maradtak. Amíg elvonultam sebeimet nyalogatni a világ elől, egyetlen (!!!) barátnak hitt ember sem hívott fel, hogy mi van velem (két hétig voltam távol). Mikor visszajöttem ide, bejött ugyan egy barátnőmnek hitt nő, de nem szólt hozzám semmit. Kiderült, hogy a hátam mögött szervezkedett, és egy másik barátnőmet "elcsábította" tőlem.
Én mindi mindenkinek segítettem mindenben, önzetlenül. Keresem magamban a hibát, biztos én is tettem valami rosszat. Teljesen összezavarodtam. Úgy érzem, már senki sincs mellettem, és borzasztó érzés rádöbbenni, hogy egyedül vagyok a világban.
Lehet valamit tenni?
Így, névtelenül könnyű kiírni magamból a gondolataimat. Ezért gondoltam, hogy megosztom a fórum olvasóival a csalódásom tárgyát, ami nekem hihetetlenül fáj. Akkorát csalódtam most, hogy egyszerűen nem is tudom, hogy leszek túl ezen.
Az életem nem volt mostanában túl rózsás. Több éves kapcsolatom ment majdnem tönkre, egyik rokonom hazudozása miatt elvesztettem a legjobb barátnőmet, aki külföldön van, és ott is akar maradni, a családom is tiszta zizis, és csak a barátaim maradtak. Amíg elvonultam sebeimet nyalogatni a világ elől, egyetlen (!!!) barátnak hitt ember sem hívott fel, hogy mi van velem (két hétig voltam távol). Mikor visszajöttem ide, bejött ugyan egy barátnőmnek hitt nő, de nem szólt hozzám semmit. Kiderült, hogy a hátam mögött szervezkedett, és egy másik barátnőmet "elcsábította" tőlem.
Én mindi mindenkinek segítettem mindenben, önzetlenül. Keresem magamban a hibát, biztos én is tettem valami rosszat. Teljesen összezavarodtam. Úgy érzem, már senki sincs mellettem, és borzasztó érzés rádöbbenni, hogy egyedül vagyok a világban.
Lehet valamit tenni?
Sziasztok
KECSKEMÉTEN keresem igaz barátnőmet,barátnőimet akik szeretik az életet szeretnek BULIZNI,sétálni,beszélgetni.stb.10 éve lakom itt de sajnos nem sikerült még igaz barátokat találni főleg azért mert ha a csaj bepasizik mindent és mindenkit elhagy ...........Gondolom ismerős.
Kérlek ha te is szeretsz bulizni írj.Én minden hétvégén szeretnék menni.Ha nem szeretnél te is otthon a négy fal között tengődni írj.
Erika
Az én tapasztalatom az, hogy vannak ilyen kapcsolatok amik kifújnak egy idő után, egyszerűen nincs bennük több.Ez leginkább fájdalommal jár de nincs mit tenni.
Érdekes módon nekem volt egy barátságom ami épp az életem egy nehéz időszakában alakult, mindketten váltunk és ezt nagyon jó megtudtuk beszélni, kiöntöttük egymásnak a szívünket és mire rendeződött az életünk ő elköltözött és a kapcsolatunk is megszakadt. Őrá pl csak szeretettel tudok gondolni annak ellenére, hogy már nem beszélünk.
Elkel fogadni, hogy ennyi volt.
Sziasztok!
Tudom, hogy már ezeréves a topic, de úgy vagyok vele, hogy muszáj kiirnom (bocs az i miatt) magamból. Nagyon csalódott vagyok.
Akiről szól a történet, 4 éve a barátnőm, pótvizsgán ismerkedtünk össze és sikeresen átmentünk:)
Egy munkahelyen dolgoztunk, aztán én 2 év után váltottam. Utána mivel nem voltunk sülve főve együtt, nyilván a találkák sem voltak sűrűek.
De mikor vele voltam mindig szárnyaltam.
Ahogy férjhez ment, vmi megváltozott. Rám már csak 3 havonta 1 óra jut....az is olyan, hogy gyorsan menni kell, mert a feleségszerepet be kell tölteni vagy a férjét rendeli oda kivel, kötelező beszélgetni...s akkor már a csajos témát sutba is vághatjuk.
Ők azt szeretnénk, ha járnánk egymáshoz gyakrabban, nekem bőven elég, ha félévente egyszer összeülünk. Mi nem vágyunk a négyes összeülésekre, mert nehézkes a beszélgetés... abba jobban benne szoktunk lenni, hogy menjünk el vhova négyesbe. De miután billiárdba simán nyertünk, több soron, nyilván igy nem élvezhető:D
Nekem nagyon sok volt a kiadásom, feléje....esküvő, szülinapok, ahol a család mindig inkább pénzt kért, hogy betudják őket fizetni egy luxus hotelbe..., én olyan vagyok ha vkinek lánybúcsúja van, vagy szülinapja, a rendezvényszervezői énem elő jön, s sok mindent megveszek h jó legyen, h jól érezze magát....
Eközben én, még egy kis cserépvirágot sem kapok.....s most itt nem csak a pénzről van szó, az én ajándékaim személyesek, mindig. S ez fáj a legjobban, hogy én kitárom szivem, ő meg simán áthalad az enyémen meg sem nézi, hova lépet bele.
Nem soká 30 leszek, s tavaly köszöntött fel, szóba, hogy boldog 30-at.....lövése sincs. Mivel tudtam h ő nem szervezz nekem semmit, sőt rám sem gondol. Én szerveztek meg magamnak a partyit, mert senkitől nem várhatóm el h ismerjen, megakarjon ismerni, s tudná, hogy én mire vágyok.
Nem nagy durranás lesz, de a lényeg, hogy azzal a 2 emberrel vok akit szeretek, s tán az egyikről kimerem állitani h a barátom:)
S ő persze, arra szervezett magának bálos estét, amit nagy lelkesen mesélt el, hogy a szomszédjaikkal mennek akikkel tök jól összbarátkoztak miután oda költöztek....s h nem is bánja, h nem jön a bulimra, mert már annyira vágyott egy báli estére. Ezt rezzenéstelen arccal közölte.....úgy éreztem, hogy a szivembe egy tört nyomtak volna.....magyarán, le vok szarva. Bál, fúj, tatáknak való:D én nem vok ennyire régi módi.... bár nincs bajom az igényes bálokkal, ahol nem üvölt a mulatos zene pl: a csipőjének a mozgaását....
S mondta, hogy ő most le lép, úgy h gyorsan igyam meg a söröm....amire rábeszélt, nem is szeretem a sört:D
Bár még felajánlotta h menjek el hozzá, miután mondtam, h inkább itt maradok, ugy is mindjárt megyek koncerte, amire azt hittem h legalább lesz benne annyi h eljön velem, ha már a szülinapomat szarba sem nézi. De hát ne képzelődjek már.
Ott hagyott egy nagy korsó sörrel....hát mondanom sem kell nagyon jó képet festett úgy rólam, egymagam és a sör....Egy bácsi folyamatosan kacsintott felém és mosolygót.....invitálni akart nagyon:D de ez nem az aminek látszik.
Csalódtam benne, nem kétség. S nem én már nem igazán akarok vele beszélni, bár igaz, az sem nagyon működik már....szép lassan elmúlik, ahogy a fájdalom is. Pedig olyan jó volt vele....
Nem akartam hisztisnek tűnni, egyszerűen jólesett kiírni magamból a problémát, amikor már azt hittem, nem tudom tovább elviselni. És jólesett ennyi tanácsot és megértést kapni tőletek.
Köszönöm!
Megpróbálom magam felvértezni az emberekkel szemben, és megkeményíteni magam, hogy ne érjen ennyi csalódás.
Sajnos én is azt hittem, hogy az élet egy mese. Mindig az igazság győz!
De nem így van, és a mostani világ mégúgyse!!!!
Keményitsétek meg a sziveteket, vértezzétek fel magatokat.
Én a második féjemmel élek, de ha tehetném és újra kezdhetném, nem mennék férjhez!!! Csak akkor nem lenne egy ekkor fiam! Azt sajnálnám.
Na én erre gondoltam, hogy egy barátság megmérettetése ilyenkor jön felszinre amikor baj van.
Te nyilt és egyenes ember vagy. Próbálj meg óvatosabb lenni az emberekkel, ne add ki magad teljesen.
Örülök, hogy te megtaláltad azt, akivel egy életen át társak tudtok lenni! További szép napokat, éveket, évtizedeket!
Én voltam ott, amikor nagymamája kórházban volt, én vigyáztam arra a gyerekre, akit az ő gondjaira bíztak egy hétre, de neki elege lett, én voltam ott, amikor elment a gyereke, amikor a párja elhagyta. . . Soroljam még? És ezek után egy árva hívást vagy hogy vagyot sem kaptam.
Nem akarok most már ezen lovagolni, csak szeretném tudni, miért gondolod, hogy "kisiskolás" vagyok? Persze azt is elhiszem, hogy neked töb tapasztalatod van már az életben, mint nekem, már csak korodnál fogva is.