Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A csábító naplója
Létrehozva: 2002. július 28. 11:02
Ket, altalam fontosnak tartott gondolatot szeretnek megvitatni Veletek. Az elso: mikent csabulunk el, milyen osi es ujabb praktikak aldozatai vagyunk, amikor valaki ugy dont, "megszerez" bennunket. Milyen a jo csabito? Masreszt megkiserelhetjuk leirni az elcsabulas anatomiajat, mi adja a pillanat varazsat, mit erzunk ott es akkor, lehetnek-e elvarasaink. Vajon "kivesezhetunk" ilyen intim momentumot? Hat akkor. . .
Árad a zene… karodban ringatózom.
Régmúlt emlékeim törnek elő:
érzések, amikbe most beburkolózom,
a jelen így lesz elviselhető…
Átölelsz, égő szád az ajkamra siklik…
Fogunk összekoccan, - csókunk őrjítő.
Borostás állad szúr, de belém nyilallik
a vágy, - s te kívánsz. Milyen szédítő!
Szemed nem bírálgat… velem megelégszel.
Melletted újra vonzó nő vagyok,
s nem tudom megköszönni néked elégszer,
mit tőled kapok, s neked adhatok.
Kezedről mellemre tüzes szikrák hullnak.
Forró testeddel bőröm égeted.
Egymásnak feszülő testünkben a múltnak
feltörő vágyát megosztom veled.
Melegség és vágy… nekem te ezt jelented.
Csókolj, és közben hunyd le a szemed!
Vagy ne is… nézz csak rám! Így azt sem felejted:
öledben ringva én vagyok veled…
Hangom megbicsaklik, eláll lélegzetem
örömem veled oly határtalan…
Újra s, mindig újra jó lesz veled lennem,
megölellek bármikor boldogan.
Harcos katalin
Álom kell? Hát legyen!Álmodom.
Talán ott alszom majd a válladon,
s amíg pillám mögött álmom pereg
lemosolyognak ránk a kék hegyek.
S mert álmom tiéd,hát veled vagyok.
Szememben újra boldog fény ragyog,
ölelsz,s a két karom visszaölel,
és - lásd!- a csókokat sem hagyjuk el.
Most állj! - mondom,- itt tovább nem megyek.
Elég lesz csupán,hogy veled legyek,
és kedvem derül,szívem kitárom.
Légy a kedvesem...vagy a barátom!
Tudod mit,Kedves?Most álmodj velem!
Ragadjon magával a szerelem,
vad szenvedélyem ismerd meg kicsit,
s tartsd meg magadnak,hogyha boldogít!
B.U.É.K minden csábítónak
Ma szóltál hozzám, s kisütött a Nap.
Kupolát borított a kék ég fölém,
s a kopár, jeges, téli fák alatt
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Már a múlté hosszú hallgatásod.
Nem adsz teret lázas érzelemnek…
de veled lennem akad újra száz ok,
s célt adsz ismét sivár életemnek.
Hiányzom hát? Vágyad megérintett.
Benned mindig önmagam meglátom.
Varázstükörként lásd, kivetíted,
s felém sugárzod saját világom.
Egy pillanatra megállt az élet.
Csak szívem dobbanása zakatolt,
s az egész világ újra enyém lett,
míg lelked lelkemhez közel hajolt.
Ma szóltál hozzám, s a Nap kisütött.
Tündöklő, kéklő ég borult fölém,
s a sziporkázó hóbuckák között
szavad lágy tavaszt varázsolt körém.
Harcos Katalin
VADENY!!!!!
Merre vagy???
Kicsi vagyok, székre állok
Onnét egy nagyot kiáltok:
Névnapodra minden jót kívánok.
még bőrömet perzseli forró kezed.
Még nyelvemen élvezem a szád ízét.
Még itt vagy egészen, s én ott vagyok veled.
Még mindig látom szemed sugarát,
hangod fülemben még szerelmes ének.
Még a testemben itt fészkel a vágy...
sóvárgom, hogy ölelj, és ölelnélek.
Még gondolatban lázas csókot adsz,
s már odaadtam önmagam neked.
Még érezlek, vágylak, még velem maradsz.
Már elengednem - félek - nem lehet.
Harcos Katalin még mindig
kaján képpel les rám a Hold,
s mint, aki bortól jó kedvre derül,
kacagva pajzán nótákat dalol.
A szeptemberi fülledt, párás estben
mámoros táncra kel velem a szél.
Mintha ölelkeznénk mi ketten,
vágyról suttog, pirongva mesél.
Libbenő hajamba, lám beletúr,
szoknyám alá kukkant a csintalan.
Mint kezed, játszik ott huncutul,
cirógat, s incselkedve tovább suhan.
Tücskök húzzák a talp alá valót,
míg lábaimat fürgén szedem.
Hozzád futnék. Szebb éjem sosem volt,
mint mikor vendégünk volt a szerelem.
Harcos Katalin
NÉZZ RÁM!
Nézz rám! Nem vagyok már fiatal…
de ha a szád csókolni akar,
szememben ott csillog már a vágy,
s csókjaidat viszonozza lágy,
forró ajkaim érintése.
De kérlek, ne hidd azt mégse,
hogy könnyelműen prédád leszek!
Bár, most kacagva feléd megyek,
mert vágyom gyöngéd szeretetre,
ölelésre és szerelemre,
de tudd: nekem a szex nem elég…
szeretned is kellene még!
Nézz rám! Alakom sem hibátlan…
de lásd: itt vagyok neked szántan!
Neked készítettem a szívemet…
fogadd hát el szeretetemet,
fogadd jóságom és büszkeségem!
Cserébe csak a szíved kérem!
Ha vágyad felébred, és nem múlik,
nézd, ruhám előtted lehullik…
mellem halmai rád nevetnek
felkínálkozva játékos kezednek.
Karjaimat előtted kitárom
és hogy szeress, azt kívánom!
Akkor sincsen vége
Te vagy ma mámnak legjobb kedve
És olyan gazdag ez a ma,
Hogy ha egy életet akarsz,
Ma nézz jól a szemembe.
Végignézhetsz a vágyak boltján,
Láthatsz ezer kirakatot,
Neked és vagyok egyedül
Gazdagon és mogorván.
Neked én vagyok neked-szántan
És hogyha nincsen örömöd
És hogyha nem érted a mát,
Mindegy: én meg nem bántam.
Az adhatás gyönyörűsége
És a ma öröme telít
És hogyha véget mondanál,
Hát – akkor sincsen vége.
Ady Endre
Tőled tanultuk,
http://www.youtube.com/watch?v=5cn2CLcXI 08#watch-main-area
huncut szemű "harcos"
Nyugodj békében!
Helló!!!!
Eltévedtetetk, vagy mi ez a nagy danászás?
Gondoljátok, hogy így jobban sikerül a csábítás?
Volt szeretőm 13.
10 elhagyott maradt 3
2 megcsalt maradt még 1
azt az egyet
ihajja csuhajja azt az egyet....
Volt szeretőm 13.
10 elhagyott maradt 3
2 megcsalt maradt még 1
azt az egyet
ihajja csuhajja azt az egyet....
Sír a fáradt őszi szél,
Mondd, hogy nem múlt minden el,
Mondd, hogy néha könnyezel.
Helló!
Sehol egy csábító?
Vadeny sincs