Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idősek előítélettel telve
Torolt_felhasznalo_413045
Létrehozva: 2005. Április 13. 09:44
Következő történt ma reggel:
Bp-en egy rendelőintézetben voltam. A 4. emeletre kellett mennem. Felgyalogoltam, bár van lift, de nem túl gyors, meg különben sem árt egy kis lépcsőzés. Kaptam egy injekciót a fenekembe, majd indultam haza. Lefelé is elindultam gyalog, de amikor a harmadikra értem láttam, hogy jön a lift, gondoltam akkor már inkább lemegyek vele. A szuri miatt úgyis nehezen mentem, a lépcsőzés pedig csak szenvedés.
A történethez tartozik, hogy 26 éves vagyok, bár 18 sem szoktak nézni.
Szóval beszálltam a liftbe, ahol egy kb. 70 éves idős nő kezelte a liftet. Közben látta az öregasszony, hogy egy 45-50 éves nő lépcsőzik lefelé, erre odaszólt neki, hogy jöjjön, mert úgyis lefelé megyünk. Liftesnéni elkezdi mondani, hogy persze a fiatalok megnyomják a lifthívót. (Na, gondoltam magamban, itt az ismert szöveg arról a fiatalok mennyire neveletlenek, lusták, bezzeg ők...). Középkorú nő kifejtette, hogy ő lement volna a lépcsőn is. Erre az öregasszony megint rákezdett, hogy bezzeg a fiatalok lifteznek. Na itt szakadt el nálam a cérna, főleg azért, mert eközben lenézően nézett rám és az a hangsúly!
Itt a tudtára adtam, hogy az injekció miatt liftezek és felháborító, hogy az idősek mind azt hiszik, hogy egy fiatalnak semmi baja nem lehet. Különben is úgy tudtam a lift azért van, hogy használjuk. Egyébként is fölfelé lépcsőn mentem, és lefelé sem szálltam volna be ha nem mozognék nehezen. Persze a liftesnéni ki volt akadva, hogy beszélhetek így vele és miért veszekszem. Ez arra vonatkozott, hogy ugyan nem kiabáltam, de felemeltem a hangomat. Mondtam neki, hogy ő kezdte az egészet. És itt véget is ért a "kellemes" utazás.
Milyen alapon ítélkezik felettem? Mivel ez egy rendelőintézetben történt feltételezhetné esetleg, hogy nem szórakozni mentem oda, hanem talán azért, mert beteg vagyok. Tudom, hogy nem kellett volna így felhúznom magam rajta, de eleve feszült voltam a szuri miatt és másodszor azért már sok volt. Egyébként nem vagyok harcias típus, így még én is meglepődtem magamon. Ez van.
Muszály volt kiírnom magamból, mert kicsit elrontotta a reggelem. Most pedig nyugodtan lehet pálcát törni felettem, ha valakinek más a véleménye.
Bp-en egy rendelőintézetben voltam. A 4. emeletre kellett mennem. Felgyalogoltam, bár van lift, de nem túl gyors, meg különben sem árt egy kis lépcsőzés. Kaptam egy injekciót a fenekembe, majd indultam haza. Lefelé is elindultam gyalog, de amikor a harmadikra értem láttam, hogy jön a lift, gondoltam akkor már inkább lemegyek vele. A szuri miatt úgyis nehezen mentem, a lépcsőzés pedig csak szenvedés.
A történethez tartozik, hogy 26 éves vagyok, bár 18 sem szoktak nézni.
Szóval beszálltam a liftbe, ahol egy kb. 70 éves idős nő kezelte a liftet. Közben látta az öregasszony, hogy egy 45-50 éves nő lépcsőzik lefelé, erre odaszólt neki, hogy jöjjön, mert úgyis lefelé megyünk. Liftesnéni elkezdi mondani, hogy persze a fiatalok megnyomják a lifthívót. (Na, gondoltam magamban, itt az ismert szöveg arról a fiatalok mennyire neveletlenek, lusták, bezzeg ők...). Középkorú nő kifejtette, hogy ő lement volna a lépcsőn is. Erre az öregasszony megint rákezdett, hogy bezzeg a fiatalok lifteznek. Na itt szakadt el nálam a cérna, főleg azért, mert eközben lenézően nézett rám és az a hangsúly!
Itt a tudtára adtam, hogy az injekció miatt liftezek és felháborító, hogy az idősek mind azt hiszik, hogy egy fiatalnak semmi baja nem lehet. Különben is úgy tudtam a lift azért van, hogy használjuk. Egyébként is fölfelé lépcsőn mentem, és lefelé sem szálltam volna be ha nem mozognék nehezen. Persze a liftesnéni ki volt akadva, hogy beszélhetek így vele és miért veszekszem. Ez arra vonatkozott, hogy ugyan nem kiabáltam, de felemeltem a hangomat. Mondtam neki, hogy ő kezdte az egészet. És itt véget is ért a "kellemes" utazás.
Milyen alapon ítélkezik felettem? Mivel ez egy rendelőintézetben történt feltételezhetné esetleg, hogy nem szórakozni mentem oda, hanem talán azért, mert beteg vagyok. Tudom, hogy nem kellett volna így felhúznom magam rajta, de eleve feszült voltam a szuri miatt és másodszor azért már sok volt. Egyébként nem vagyok harcias típus, így még én is meglepődtem magamon. Ez van.
Muszály volt kiírnom magamból, mert kicsit elrontotta a reggelem. Most pedig nyugodtan lehet pálcát törni felettem, ha valakinek más a véleménye.
Én a 80 éves nénit sajnáltam, és egyáltalán nem értettem egyet a nagypapával!!!!!!!!!!!!!
A per "vén boszorkány" kifejezést a nagypapi használta!
Azt hiszem, ha első osztályon utaztam volna sem kényeztetnek jobban, mint ezek után :-)))
De a 7-es buszon 8 hónapos koromban sem adta át más a helyet, mint egy 6 hónapos kismama.
Vagy az a 40 körüli hölgy, aki 4 hónapos koromban az ölembe akarta ültetni a férjét, mert az nem érezte jól magát és én nem adtam át a helyemet (érdekes dolgok ezek, mert ugye egy távolsági buszon kb. 40 ülőhely van, miért pont én? :-))). Mikor megjegyeztem, hogy mi a szitu, az volt a válasz, hogy akkor miért nincs kiskönyvem. Mondom van, csak nem a homlokomra ragasztva hordom.
Nem korfüggő, na.
A tisztelet meg akkor kezdett el kiveszni, amikor azt mondták, a tisztelet nem jár automatikusan az embereknek, hanem azt ki kell érdemelni.
Valahogy magamért sosem szálltam harcba. De azóta anyatigrisként védelmezem a kismamákat és kérek nekik helyet a járműveken.
Jut eszembe, mikor a gyerekem már "járóképes" volt, akkor is ki kellett követelnem, hogy leülhessen. Miért gondolják az emberek, hogy nem balesetveszélyes egy 1-2-3 éves gyereknek állnia a járműveken?
És ezen szomorú tapasztalatok alapján megfogadtam, hogy ezentúl csak és kizárólag az olyan időseknek adom át a helyet, akik már tényleg alig állnak a lábukon.
És ahhoz mit szólsz: utazás villamoson, egy bizonyos testrészem majdnem a székhez ér, a tarkómon nincs szemem nem látom, hogy jön, 3 csomag a kezemben, amit a lábam elé vennék, hogy senkit ne zavarjon ÉS!!! egy 50-60-as hölgy bepréseli magát az ülésre!
Kb 2 centi hiányzott, hogy leüljek!!!!
Iszonyú erővel sikerült megállnom, és nem szóltam, de /durva leszek/ szívesen lelöktem volna a villamosról! Bocsi!
Igenis minden korosztályban vannak udvarias és kevésbé udvarias emberek. Szerintem nem kor, hanem emberfüggő, ki milyen. Csak egy kis odafigyelés, és MODOR!!! kellene az embereknek. A fiatalok pedig az idősebbek gyerekei, unokái. Ki mit hozott otthonról! Amit az idősebbek átadnak a fiataloknak, csak azt hozhatják magukkal.
Történet: néni kb 80 éves fölszáll a buszra. Senki nem adja át a helyét. Kb 140 centi. Kisfiú áll mellette eszméletlen méretű hátizsákkal /amit egyébként le kellene vennie/. Kb harmadszor vágja fejbe a táskával, mert a néni ráadásul hajlottan áll. Kéri, hogy vigyázzon egy kicsit /kedvesen!!!/ mert leüti a szemüvegét. Erre a kisfiút kisérő 50-60-as nagypapa szép ívben elküldi melegebb éghajlatra a "vén boszorkányt" (idézet vége).
Jó történet nem?
Mégegyszer: szerintem nem a kor, hanem embere válogatja, ki milyen!
Tehát minden korosztályban tisztelet a kivételnek. A fentiek kirívó esetek, nem általánosítás. Remélem nem sértődik meg senki.
Andala
Amúgy én is hányós voltam a terhesség elején, a legrosszabb, hogy akkor még nem is látszik a pocak. Ha nagyon nem bírtam, leszálltam, elintéztem amit el kellett, aztán mentem tovább. :)
Más kérdés, hogy 15 éve ilyen bemondást nem halllottam. . .
Tudom, hogy ha babatvarok az nem egyenlo azzal, hogy ulohely is jar, de akkor a bunko megjegyzeseket is mellozzek.