Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idősek előítélettel telve
Torolt_felhasznalo_413045
Létrehozva: 2005. Április 13. 09:44
Következő történt ma reggel:
Bp-en egy rendelőintézetben voltam. A 4. emeletre kellett mennem. Felgyalogoltam, bár van lift, de nem túl gyors, meg különben sem árt egy kis lépcsőzés. Kaptam egy injekciót a fenekembe, majd indultam haza. Lefelé is elindultam gyalog, de amikor a harmadikra értem láttam, hogy jön a lift, gondoltam akkor már inkább lemegyek vele. A szuri miatt úgyis nehezen mentem, a lépcsőzés pedig csak szenvedés.
A történethez tartozik, hogy 26 éves vagyok, bár 18 sem szoktak nézni.
Szóval beszálltam a liftbe, ahol egy kb. 70 éves idős nő kezelte a liftet. Közben látta az öregasszony, hogy egy 45-50 éves nő lépcsőzik lefelé, erre odaszólt neki, hogy jöjjön, mert úgyis lefelé megyünk. Liftesnéni elkezdi mondani, hogy persze a fiatalok megnyomják a lifthívót. (Na, gondoltam magamban, itt az ismert szöveg arról a fiatalok mennyire neveletlenek, lusták, bezzeg ők...). Középkorú nő kifejtette, hogy ő lement volna a lépcsőn is. Erre az öregasszony megint rákezdett, hogy bezzeg a fiatalok lifteznek. Na itt szakadt el nálam a cérna, főleg azért, mert eközben lenézően nézett rám és az a hangsúly!
Itt a tudtára adtam, hogy az injekció miatt liftezek és felháborító, hogy az idősek mind azt hiszik, hogy egy fiatalnak semmi baja nem lehet. Különben is úgy tudtam a lift azért van, hogy használjuk. Egyébként is fölfelé lépcsőn mentem, és lefelé sem szálltam volna be ha nem mozognék nehezen. Persze a liftesnéni ki volt akadva, hogy beszélhetek így vele és miért veszekszem. Ez arra vonatkozott, hogy ugyan nem kiabáltam, de felemeltem a hangomat. Mondtam neki, hogy ő kezdte az egészet. És itt véget is ért a "kellemes" utazás.
Milyen alapon ítélkezik felettem? Mivel ez egy rendelőintézetben történt feltételezhetné esetleg, hogy nem szórakozni mentem oda, hanem talán azért, mert beteg vagyok. Tudom, hogy nem kellett volna így felhúznom magam rajta, de eleve feszült voltam a szuri miatt és másodszor azért már sok volt. Egyébként nem vagyok harcias típus, így még én is meglepődtem magamon. Ez van.
Muszály volt kiírnom magamból, mert kicsit elrontotta a reggelem. Most pedig nyugodtan lehet pálcát törni felettem, ha valakinek más a véleménye.
Bp-en egy rendelőintézetben voltam. A 4. emeletre kellett mennem. Felgyalogoltam, bár van lift, de nem túl gyors, meg különben sem árt egy kis lépcsőzés. Kaptam egy injekciót a fenekembe, majd indultam haza. Lefelé is elindultam gyalog, de amikor a harmadikra értem láttam, hogy jön a lift, gondoltam akkor már inkább lemegyek vele. A szuri miatt úgyis nehezen mentem, a lépcsőzés pedig csak szenvedés.
A történethez tartozik, hogy 26 éves vagyok, bár 18 sem szoktak nézni.
Szóval beszálltam a liftbe, ahol egy kb. 70 éves idős nő kezelte a liftet. Közben látta az öregasszony, hogy egy 45-50 éves nő lépcsőzik lefelé, erre odaszólt neki, hogy jöjjön, mert úgyis lefelé megyünk. Liftesnéni elkezdi mondani, hogy persze a fiatalok megnyomják a lifthívót. (Na, gondoltam magamban, itt az ismert szöveg arról a fiatalok mennyire neveletlenek, lusták, bezzeg ők...). Középkorú nő kifejtette, hogy ő lement volna a lépcsőn is. Erre az öregasszony megint rákezdett, hogy bezzeg a fiatalok lifteznek. Na itt szakadt el nálam a cérna, főleg azért, mert eközben lenézően nézett rám és az a hangsúly!
Itt a tudtára adtam, hogy az injekció miatt liftezek és felháborító, hogy az idősek mind azt hiszik, hogy egy fiatalnak semmi baja nem lehet. Különben is úgy tudtam a lift azért van, hogy használjuk. Egyébként is fölfelé lépcsőn mentem, és lefelé sem szálltam volna be ha nem mozognék nehezen. Persze a liftesnéni ki volt akadva, hogy beszélhetek így vele és miért veszekszem. Ez arra vonatkozott, hogy ugyan nem kiabáltam, de felemeltem a hangomat. Mondtam neki, hogy ő kezdte az egészet. És itt véget is ért a "kellemes" utazás.
Milyen alapon ítélkezik felettem? Mivel ez egy rendelőintézetben történt feltételezhetné esetleg, hogy nem szórakozni mentem oda, hanem talán azért, mert beteg vagyok. Tudom, hogy nem kellett volna így felhúznom magam rajta, de eleve feszült voltam a szuri miatt és másodszor azért már sok volt. Egyébként nem vagyok harcias típus, így még én is meglepődtem magamon. Ez van.
Muszály volt kiírnom magamból, mert kicsit elrontotta a reggelem. Most pedig nyugodtan lehet pálcát törni felettem, ha valakinek más a véleménye.
Viszont én mindig tök természetesnek vettem, hogy ha elindulok valahova busszal, akkor nincs törvényadta jogom az ülőhelyhez, még akkor se, ha babát várok. Ebből gondolom, hogy majd öreg koromban is lesz bennem méltóság, hogy ne harcoljak az ülőhelyért. Végülis ugyanaz az ember, csak megöregszik, nem?
Aki ma halálosan fel van háborodva, mert nem kap ülőhelyet, ha éppen állapotosan száll buszra, az éppúgy nem gondol bele, hogy aki ül, az lehet beteg, fáradt, stb. És pont úgy nem köteles átadni a helyét, ahogy egy fiatal se feltétlenül köteles egy idősnek. Az ilyenek öregkorukra se változnak meg, mindig ki tudják találni, hogy éppen milyen nagy ok van arra, hogy ülhessenek. . .
Ez olyan ciki, szerintem ha az ember nincs éppen nagyon rosszul, akkor simán bír állni pár megállót. Ha meg nagyon rosszul van, akkor otthon kéne maradni.
En is alltam 2 eve ooooooorrriasi hassal (2 hettel szules elott) villamoson fiatalabb /40-es/ pasi mellett, erre szoltak neki, hogy adja at a helyet, mit mondott: hogy nem latszott a hasam. . . (jelzem tenyleg elefantmeretu volt) :)))) ezek utan mondtam, hogy nem ulok le koszonom:)))
De volt olyan amikor nagyobbik fiammal alltam a buszon szinten nagy pocival, a busz befekezett es akkorat estem, feltem megszulok. Na azota nem erdekel es ha lehet leulok.
Olyanná válunk, amilyenné nevelnek minket.
Erre egy történet jut eszembe. Feszálltam a kb. 4 hónapos fiammal a metróra. Pici fiam kenguruban a hasamon. A kocsiban nem volt tömeg, talán csak én álltam, de minden hely foglalt volt. Hát megálltam háttal az ajtótnak támaszkodva. Mindenki jól megnézett, fiatalok, középkorúak, idősek egyaránt. Majd egy kb. 20 év körüli lány a mellette ülő anyjának megjegyezte ujjal mutatva felénk, milyen nagy haja van a babámnak. Anyuka mosolyogva egyetértett. . . . . de azt egy szóval sem mondta a lányának, hogy akár át is adhatná a helyét :((
A bennük levő frusztrációt vezetik le a másik emberen. Azt se felejtsd el, hogy szabályos elmebetegek is nagy számban vannak köztünk "szabadon" (úgy minden 50. ember, vagyis minden zsúfolt metrókocsiba jut egy-kettő). Nem ön- és közveszélyesek, kiesnek az egészségügy és a szociális gondoskodás ritkán szövésű hálóján, amíg nem csinálnak "valamit" - de addig is elrontják a napjainkat.
Szerintem fontos, hogy legyünk olyanok, akik még nyugodtak, tudnak mosolyogni, tudjunk barátságosak lenni az eladókkal, az utastársainkkal, stb. Ez jó példa és a hezitálóknak is útmutatás.
Maradj meg jó szokásodban, ahogy én is. A világ az igazakért áll még :))
Üdv, M.
Másik sztori: 8 hónapos terhesen kabátban ülök a villamoson. Azért észre lehetett venni a hasam. Walkman a fülemen. Két hatvan körüli nő velem szemben. Felszáll egy bácsi 90 és a halál között. Szegény tényleg nagyon ramatyul volt, de úgy döntöttem nem adom át a helyet. Nincs kedven elesni a szülés előtt. Közben a Walkman alatt hallom, hogy a két nő arról beszél milyen bunkó vagyok, hogy nem adom át a helyet. Mondtam nekik, hogy már bocsánat, de szeretném, ha a gyerekem élne még vagy 70 évet. Nem fizeti vissza nekem a Bkv, ha felborulok! Erre bocsánatkérésekkel halmoztak el. Mondtam, előbb nézzenek utánna ítélkezzenek.
na gondolhatod milyen képpel mentem be az Ekg-ra. . . . a dokinéni meg megkérdezte miután adott egy papirt hpogy nincs semmi bajom hogy biztosan akarom én ezt a gyereket???
mire az aszisztens oda szolt hogy megnéztem a holgy már férjnél is van:-)))
Egy masik esetem: Ferjemmel patikaba mentunk, mert egy idöben, bar csak 22-23 eves volt, a vernyomasaval volt gond.
Erre a patikus nö miközben a recepttel foglalkozott: ja persze, neki ilyen gyogyszer, ilyen fiatal, na nema. . . stb.
Most ez mire volt jo?
Talán máshogy kellett volna, és nem az önzésre nevelni.
Ez legalább szellemes!
Amugy a nagyfiamnak is mindig mondom adja at a helyet es en is atadom, de neha bizony vannak olyan szituaciok, amikor mar nincs erom allni.
Pl. azt is észre vettem, hogy 4 férfi mellé már nem biztos, hogy a metrón oda tud ülni egy 5-ik, de 5 nő általában ad helyet egy hatodiknak is.
De olyat is láttam, amikor csaj ült a buszon a kettes ülés egyik ülésén, mellette az ablak melletti tök üres, és nem hogy nem adta át a helyét, de még arrébb sem ült, amikor anyuka a karon ülő bébivel megállt mellette!
4-es buszon, tudjátok, aminek középen lehajtható ülései vannak is láttam már, hogy tolószékkel alig tudott felszállni valaki (holott ugye többek között éppen ezért alacsonypadlósak ezek a buszok), mert az idősek a lehajtható székekre ültek, pedig lett volna másutt is hely, csakmert az van közel az ajtóhoz. És még fel sem akartak szállni, hogy a tolókocsival a helyére mehessen.
DE! Nekem pl. a múltkor átadta egy fiatal srác a metrón a helyét, pedig mégcsak kismama sem vagyok. Igaz, elég szarul voltam, lehet hogy látszott rajtam. Mindenesetre totál megdöbbentem :-)
Egyébként ez a csúcsidőn kívüli olcsóbb bérlet, csúcsidőben teljes árú jó ötlet, és szerintem van is olyan ország ahol ez létezik.