Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együtt alvás a gyerekkel?
Torolt_felhasznalo_930096
Létrehozva: 2005. március 20. 17:05
Sziasztok!
Az a helyzet, h. a kislányom-aki lassan másfél éves lesz- már kb.2 hónapja csak a mi ágyunkban alszik éjjel.
Eleinte csak reggel 6körül jött át a mi szobánkba,aztán mindig egy kicsivel hamarabb, míg most már éjfél körül felébred és nem tudom a saját szobájában visszaaltatni.Már a férjem is kiköltözött a hálóból, mert a kisasszony keresztbe feküdt és kitúrta.(Ez pedig nem igazán kedvez a házaséletnek, ühüm.)
Mondjuk engem nem zavar annyira hogy velem alszik,nagyon szeretem amikor ott szuszog mellettem, inkább attól tartok nagyon megszokja és később a kistesó érkezésekor lesz gond.(bár így nem sok esélye van "létrejönni "sem)Féltékenység, stb.Vagy többet nem akar a saját szobájában aludni.Vissza lehet szoktatni még?Vagy neki így jobb?
Örülnék ha hasonló helyzetben lévő szülők megosztanák velem tapasztalataikat.
köszi: Dit
Az a helyzet, h. a kislányom-aki lassan másfél éves lesz- már kb.2 hónapja csak a mi ágyunkban alszik éjjel.
Eleinte csak reggel 6körül jött át a mi szobánkba,aztán mindig egy kicsivel hamarabb, míg most már éjfél körül felébred és nem tudom a saját szobájában visszaaltatni.Már a férjem is kiköltözött a hálóból, mert a kisasszony keresztbe feküdt és kitúrta.(Ez pedig nem igazán kedvez a házaséletnek, ühüm.)
Mondjuk engem nem zavar annyira hogy velem alszik,nagyon szeretem amikor ott szuszog mellettem, inkább attól tartok nagyon megszokja és később a kistesó érkezésekor lesz gond.(bár így nem sok esélye van "létrejönni "sem)Féltékenység, stb.Vagy többet nem akar a saját szobájában aludni.Vissza lehet szoktatni még?Vagy neki így jobb?
Örülnék ha hasonló helyzetben lévő szülők megosztanák velem tapasztalataikat.
köszi: Dit
A mi fiúnknak elég későn - már elmúlt két éves - lett kész a külön szobája. Addig nálunk aludt, a rácsos kiságyában, ezzel nem is volt gond, de a kezemnek mindig bent kellett lennie, hogy foghassa vagy ráfeküdjön. Ez egy idő után kicsit kényelmetlen volt, de kibírtam. Mikor kész lett a szobája gond nélkül - sőt, mivel már hetekkel előtte mondogattuk meg mutogattuk neki, hogy ez az ő szobája lesz, teljes örömmel - "költözött" át. Persze az esti együttlétet továbbra is igényli, esti mese, stb. . . , és időnként bizony arra ébredek, hogy átcuccolt mellém (hozza a pohárkáját, maciját, cumiját), de ilyenkor kicsit közelebb húzodom apához, és alszunk tovább. Valahol olvastam, hogy a távolságtartó gyereknevelés (ne aludjunk együtt, nem kell sokáig szoptatni, egyéb szigorságok) a német behatás maradványai, vagy valami hasonló. Ők ilyen "katonásak" a nevelésben, vagy legalábbis voltak ilyenek. Senkit nem akarok megbántani!!!
Szóval mindenki csinálja úgy, ahogy neki kényelmes, ahogy igényli a bébi, vagy ahogy anyunak jó! A lényeg az, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen a család, akkor teljesen mindegy, hogy ki, hol alszik!!!
Nagyon jó volt olvasni, hogy nem mindenki az "Aludj jól gyermekem" könyvet követi vakon. Szerintem minden gyerek más, ezért nem lehet egy recept alapján aludni tanítani.
Csak még magamban is el kell fogadnom így ezt a helyzetet.
Azért, mert ma találkoztam egy újszülöttes nővér ismerősömmel, aki segített nekem a kórházban a lányomnál. Meséltem neki, h. együtt alszunk , mire ő rögtön mondta, h nem jó ez így. Van jó és rossz oldala is.
Hát ez igaz csak akkor nem álltam ki az elveimért. Úgy érzem rá kellett bólintanom, hogy igen ez az elvárás, de majd otthon úgyis azt csinálok, amit akarok.
De miért nem helyes, ha velünk alszik a gyerek???Elképzelhető, h nem lesz igénye ha kicsit nagyobb lesz a saját ágyára?Nem hiszem. .
Az én lányom kéthónaposan mát átaludta az éjszakát a saját szobájában, a saját ágyában. De mivel elég kis súllyal született, hasfájós volt, ezért egy szoptatási tanácsadó javaslatára magunkhoz vettük, hogy éjjel érezze az illatomat és felébredjen szopizni. Fel is ébredt, de nem hízott jobban. . .
Az ágyát csak napközben használtuk, aztán másfél évesen már ordított, ha csak megpróbáltam (nappal) beletenni, éjjelről szó sem lehetett. Ekkor már nem volt létkérdés az éjjel szopi, ezért a szobájában egy matracon altattam, ha felébredt átvittük magunkhoz és durmi együtt. Tavaly szeptemberben nagy ágyat kapott, hamar megszokta. Volt olyan időszak, amikor szinte egyáltalán nem aludt éjjel a szobájában. Ilyenkor a mi szobánkban altattam, a mi szobánkon is van már biztonsági zár. . .
Most 27 hónaposan a szobájában alszik el, szopizás után. Éjjel, ha felébred szólít minket és átvisszük. Általában hajnaltájt. (Hálózsákban alszik, így saját lábon nem tud átjönni. )
Nálunk nagyon bevált az együttalvás. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Biztos vagyok benne, hogy eljön az idő, amikor visszafogom sírni. Pl. amikor éjfélkor még mindig nem ért haza a diszkóból!