Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetések Istennel
2005-03-04 12:481.
Torolt_felhasznalo_998720
Létrehozva: 2005. március 4. 12:48
Neale Donald Walsch csodálatos "... Istennel" könyveiről szeretném hallani a véleményeteket: Beszélgetések 1, 2, 3, Barátságban és Egységben Istennel. Nem túlzás azt mondanom, hogy megváltoztatta az életemet ez a néhány könyv, méghozzá olymódon, hogy a szemléletem változott meg, vallásról, világról, emberi kapcsolatokról, életről-halálról.
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Üdv Marcicica.Mint sokan,én is olvastam bejegyzéseid,történeted,s ha lenne időd,ha olvasod a bejegyzésem,irj nekem is mailt ha van kedved s időd. A cimem: marciada.2@gmail.com
Mert lennének kérdéseim,s örülnék ha tudnánk beszélgetni-irni Istenről,s a keresztény életről.üdv
:)
www.facebook.com/BeszelgetesekIstennel
www.Beszelgetese kIstennel.hu
Kedves Marcicica! Nagy örömmel olvastam a hozzászólásaidat. Szintén keresztényként szívesen beszélgetnék veled egyszer ezekről a dolgokról. Csak ezért regisztráltam itt, hogy valahogy fel tudjam Veled venni a kapcsolatot. Lehet, hogy többet nem is járok erre. Talán már Te sem, hiszen ezek a bejegyzések 9 évvel ezelőttiek. Megtennéd, hogy írsz rám egy emilt a sreamer272 kukac yahoo pont co pont uk címre?
Nagyon megköszönöm.
Szeretettel:
k
Ennek nagyon örülök. )))) Csatlakozom hozzátok. A legtöbbet ez a könyv adott nekem! Csodálatos!
Azt szeretném csak mondani neked, Deep Spirit, hogy szinte szó szerint leírhattam volna mindazt, amit Te. Igen, nekem is alapvetően változtatta meg ez a gondolkodásmód az életemet -- igazából a változás már a könyvek elolvasása előtt beindult, de azok végigolvasása betetőzte, és akkor azt éreztem, hogy IIIGEN! ERRE VÁRTAM EGÉSZ IDÁIG! (Hozzáteszem, hogy roppant válogatós olvasó vagyok, és ráadásul nagyon elfoglalt, és már az is kész csoda, hogy hajlandó voltam a kezembe venni. Lettenni persze már nem tudtam.)
Nekem az életemet mentette meg, szó szerint. Mert halálos beteg voltam, amikor megindultak ezek a folyamatok az életemben, és most egyre jobban vagyok, és már majdnem tökéletesen egészségesnek érzem magam!!! A könyv katalizátor-szerepet játszott a gyógyulási folyamatomban.
Súlyos betegségeim kialakulásában nagy szerepet játszott (komoly gyermekkori traumáimon kívül) az a torz isten-kép is, amit a katolikus neveltetés révén kaptam, és amellyel már régóta eservesen hadakoztam -- csak éppen azt hittem, Istennel veszekszem, holott csak egy torz bálvánnyal bírkóztam kb. 10 éven át. -- Úgyhogy topic-indítódnak ez a vonatkozása is megragadott.
Nekem most az egész világ MÁS, úgy érzem, hogy az életem egy teljesen, minőségileg új szakasza kezdődött el! Nagyon örülök, hogy nem vagyok ebben egyedül, és nagyon-nagyon szeretném, ha minnél többen elolvasnák ezeket a könyveket, és meg is értenék az üzenetüket, mert meggyőződésem, hogy akkor egyre kevesebb szenvedés és egyre több öröm lenne ezen a Földön.
Sok-sok szeretettel üdvözöllek!
Sziasztok!
Van valaki akinek megvan mind a 3 kötet, és esetleg eladná? Nagyon örülnék neki, a boltokban most nem kapni, szívesen megvenném!
Szeretlek, tudod?
Tudom. Én is szeretlek Téged.
Hhhmm, tudod (na remélem most nem leszek félreérthető) ha a szellemileg érzékeny kifejezésre gondolok akkor igazából arra gondolok, hogy nem a lelkemmel érzem az "atmoszférát" hanem a szellememmel. Nem szándékosan "tapogatom" a szellememmel az engem körülvevő világot.
Ebből kifolyólag ér sok kellemetlen élmény de Krisztus hordoz és nyilván nem véletlenül "rakott" így össze az Úr.
Mellesleg, a narancs és a leve kifejezésed nagyon megtetszett!!!
Az egójával mindenki birkózik, aki nem, az már nem itt van. :-))
Sámomra Édesanyám volt nagyon jó példa, Őt tényleg csak nagykéssel lehetett megsérteni, olyan töretlenül hitt benne, hogy az emberek jók és jószándékúak, ha pedig az ellenkezőjével találkozott, az csak valami félreértés lehetett. Ez nagyon jól működik számomra is, ugyanis a legtöbb embernek egszerűen az kell, hogy szeressék és elfogadják olyannak amilyen