Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetések Istennel
Torolt_felhasznalo_998720
Létrehozva: 2005. március 4. 12:48
Neale Donald Walsch csodálatos "... Istennel" könyveiről szeretném hallani a véleményeteket: Beszélgetések 1, 2, 3, Barátságban és Egységben Istennel. Nem túlzás azt mondanom, hogy megváltoztatta az életemet ez a néhány könyv, méghozzá olymódon, hogy a szemléletem változott meg, vallásról, világról, emberi kapcsolatokról, életről-halálról.
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Én ezt írtam: A megélt tapasztalatok sokkal nagyobb tanítást jelentenek, mint az idézetek és dogmák szajkózása, még akkor is, ha azok a maguk helyén abszolút igazak. HA AZOK A MAGUK HELYÉN ABSZOLÚT IGAZAK!
Na szent a béka????? :o)))
Általánosságban fogalmaztál amikor dogmatikusnak tituláltad a hozzászólásaimat? . . . . . . . . . . . . pedig szinte csak az Igét írtam. Ezért írtam amit írtam.
Nem ítélkeztem elvakultam - az Ige tükrében mutattam be az okkult oldalt.
Kevélység bűne. Szerinted egy kevély ember kitárulkozik idegen emberek előtt mindenféle következményekkel számolva????
"Nem tudom örüljek-e annak, hogy egészen emberinek nevezel????? ("
Emberi az a hang, amely nem ítélkezik elvakultan, olyan felhanggal, mintha egyedül az ő általa járt út lenne a helyes, és ő maga hibátlan lenne. Ezt hívják a kevélység bűnének.
"Remélem azért nem fogom azt a titulust megkapni amit szegény Mamox kapott. :o("
Mondtam olyat, mint Drakhonis? NEM. Miért ugrasz minden szavamra? Mi az, ami zavar téged velem kapcsolatban? Leírnáfd?
:O)))))))))))))))
Nem csalódtam az ezoterikában hanem világossá vált a számomra, hogy nem Isten útja. Kézzelfoghatóan, valóságosan demonstrálta Isten, hogy addig amig Őt meg nem ismertem, hol is jártam valójában.
Kivánom neked, hogy legyen neked a te hited szerint.
A "csakranyitásról" pedig csak annyit, hogy valaki nagyon rosszul csinálta, mert egyszerüen ilyen nincs! Azért nincs, mert a csakrák állandóan nyitva vannak, és ha nyitva vannak, nem kell kinyitni őket:))! Olyan lehetséges náluk, hogy alul müködnek, de ha bezáródnának, akkor a hozzátartozó szervek és környezetük, egyszerüen elhalnának, igy ezt tovább nem kell feszegetni!
Amire viszont gondolok, hogy ez az "ügyes mester" csinálhatott, az az, hogy a 3. szeme lett megnyitva, és ha valaki nincs erre felkészülve, akkor igazán nagy gubancot lehet csinálni, ill. csinált is!!! Mivel igy kontrolálatlanul látja a Világot, a maga jóságával, és "rosszával"!
Tehát nagyon szeretném Mindenkinek felhívni a figyelmét, hogy ha idegen mesterhez megy bármilyen tanfolyamra, először érdeklődjön felőle, és utána döntsön! KELLEMES ESTÉT NEKTEK:))! Üdv: Attila
Pedig nincs harmadik forrás!!!
Neked is azt tudom írni mint Bogáncskának, lehet a cél szent, lehet a szándék tiszta ------ az eszköz viszont lehet nagyon gonosz, még annak ellenére is ha a cél és a szándék tiszta és szent. Isten tiszta eszközt adott az embernek ahhoz, hogy aki akarja megtalálja Őt.
Isten Igéje még mindig nem dogma, sajnálom, hogy te annak gondolod. Nem tudom örüljek-e annak, hogy egészen emberinek nevezel????? Remélem azért nem fogom azt a titulust megkapni amit szegény Mamox kapott. :o((
Annak idején (kb. 14 évvel ezelőtt) ez a jóember volt az egyetlen magyarországon, ő is valahol külföldön volt és tanult és ő hozta magyarországra ezt az irányzatot.
Örülök, hogy kiszakított Isten ebből a szellemi káoszból.
A történetemmel nem a megtérítés vagy bármi ilyesmi volt a célom.
Eddig úgy tűnt, hogy egyik oldalon vagyok én meg néhányan, akik védenek, Ti a másikon, Drakh. szúr egyet-egyet mindenki felé, most pedig a "legádázabb ellenfelemről" kiderült, hogy valójában a testvérem! (ha Neked nem tetszik a "rokonság", ne vedd magadra).
Hidd el, az én életemet Isten olyan mélyen átitatta, mint a narancsot a leve, nem létezem nélküle. Az az egyéni életutunk, hogy Te csalódtál az ezotériában, számomra pedig működik.
A reikit, mint rendszert nem használom, de csak jó tapasztalataim vannak, sokszor segítettek rajtam reikisek, kábítószerest leszoktattak az ismeretségi körömben, stb. Amíg emberek működtetnek (akármilyen jó) rendszereket, addig benne van, hogy rosszra használják, egyéni haszonszerzésre vagy csak egyszerűen tévesen, ügyetlenül vagy nem elég körültekintéssel.
Az ehhez hasonló rendszerek fő veszélye az, hogy X százezer forint befizetésével és X óra tanfolyam elvégzésével "mesterek", és egyéb tekintélyes személyiségek lehetnek sokszor arra érdemtelenek vagy felkészületlenek, végre kitűnve valahogy embertársaik közül, vagy (rosszabb esetben) hatalmat gyakorolva fölöttük.
Szerintem (ami a jelenlegi életszakaszom vélekedése, lehet hogy meg fog változni, lehet, hogy nem) a megfelelő hozzáállással gyümöcsöző lehet a spirituális út, ha szerettel, szolgálatként és nem ego-növelésként végzi az ember. Most, hogy elolvastam a tapasztalatodat, megértettem az aggodalmadat, de vallom, hogy mindenkinek magának kell végigjárni az útját, és biztos, hogy a Te tapasztalatod se lett volna olyan megrázó, ha nem ismered meg a másik oldalt. Ha elég erősek vagyunk, megjelenik az az erő mellyel meg kell küzdenünk, de soha nem vagyunk egyedül.
Az ezotéria olyan ingoványos terep, ahol minden lépés nagy megfontoltságot igényel, és csak nagyon erős szívvel és tiszta hittel lehet végigmeni rajta. Ha nem Isten a lámpás, végérvényesen eltévedhetünk. Van erre egy szép kabbalista történet :
Rabbi Akiba és másik 3 tudós kabbalista abbana a kegyben részesült, hogy bepillantást nyertek a túlvilágba (pardész, azt hiszem, ezt a kifejezést használták, ez jelenthet mennyországot is, de a szellemvilágot értették alatta). Négyük közül egyikük meghalt, másik megőrült, a harmadik hitehagyott lett (nem tudom, melyikük járt legroszabbul) és csak Rabbi Akiba, a legnagyobb lélek tudott sértetlenül visszajönni.
Összefoglalva: szerintem nem eltiltani kell az embreket a spirituális úttól, hanem sokkal nagyobb óvatosságra inteni, ígyis-úgyis bevágja a fejét néha az ember. Ha a szíved közepén Isten van, nincs helye a sötét
Attól sem kell tartanod, hogy kinevetünk, mert közöttünk nagyon sokan vannak olyanok, akik hasonló élményeken estek át. Már megírtam néhány topicosnak priviben, hogy nem értem, miért nézett rám furcsán a reiki mester a beavatásom után, a következő szavak kíséretében: Neked nagyon nagy hited van. . . . - és nagy hallgatás. Mindenki forróságot érzett a beavatás alatt, sírtak és egyebek; én nem sírtam, meleget sem éreztem, csak imádkoztam az Úrhoz. . . . Azóta sem jutok el egy reiki klubba sem. Egyszerűen nem jön össze, pedig nagyon szeretnék. Van, aki azt mondja, hogy vannak ún. "szakadár" reiki irányzatok, s hogy én is egy ilyenben kaptam (kaphattam?) beavatást. Nem tudom megítélni.
Szóval, így már egészen "emberi" vagy :-))) - már bocsánat a kifejezésért. És köszönöm, hogy mindezeket leírtad.
Én ugyanolyan erősen, mint te, én arról meg vagyok arról győződve, hogy minden út Istenhez vezet, maximum vannak hosszabb és rövidebb, nehezebb, jóval nehezebb és valamivel könnyebb utak.
Tudod, nem vagyok buddhista, de van valami, ami nagyon szimpatikus náluk: soha nem térítenek. Elfogadják, hogy te most teljesen mást gondolsz és hiszel, mint ők, mert neked most azt a gondolatkört kell megtapasztalni. (Azzal a hátsó gondolattal, hogy mindenki úton járó. )
Részemről most átmentem buddhistába.
Leírtam mennyi úton jártam, a reikit "csak" kiemeltem, sokmindent nem említettem csak utaltam rá. (pont ezért nem volt erőszakos a csakranyitás az esetemben - ezt később a "mesterrel" meg is beszéltük, sőt megígértette velem, hogy ezt az utat nem fogom elhagyni mert érzi rajtam, hogy szellemileg "mély" vagyok)
Sem az asztrológia, sem a t. meditáció, sem a tenyérjóslás és különböző változatai, sem a halottidézés, sem a kártyavetés, sem az agykontroll, sem a különböző meditációk(más tudatállapot), sem a jóga . . . . . . . . és még sorolhatnám. . . . . . . . NEM ÚT ISTENHEZ.
Kár, hogy mégsem sikerült teljesen egyértelműen megfogalmaznom a történetem mondandóját. Sokmindennel ki kellett volna bővítenem de igy is attól féltem, hogy nagyon hosszú lesz.
Bogáncska, valamiről annyira megrendíthetetlenül meg vagyok győződve(hiszen élő megtapasztalásokat éltem át), hogy ezzel nem lehet lerázni : fogadjam el, hogy mások más úton haladnak, és a cél ugyis ugyanaz. Igen szép ha látjuk a célt de Isten megadott egy utat Önmagához: Jézus (és most újra írnám: Ige). Hiába emlegette a "mester" (de utálom ezt a szót rá használni, legyen jóember), hogy Jézus is beszélt arról mennyire fontos az ima vagy meditáció, mennyire fontos, hogy a hasonló érdeklődésű emberek összejöjjenek alkalmanként ahogy Jézus is a tanítványokkal. Nem érzed ki ebből, hogy a Sátán mire képes????
Az erőszakos, idő előtti csakranyitás igen ronda dolog!! :-((
(l. Szepes Mária: A vörös oroszlán)
És tökéletesen jól látod: azért kellett megtapasztalnod a negatív oldalt, hogy legyen "viszonyítási alapod", mikor megtapasztalod a pozitívat. A szóban forgó könyv egyik legfontosabb gondolata is ez.
Örülök, hogy megtaláltad az utad, de kérlek, fogadd el, hogy mások más úton haladnak, a cél úgyis ugyanaz.