Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetések Istennel
Torolt_felhasznalo_998720
Létrehozva: 2005. március 4. 12:48
Neale Donald Walsch csodálatos "... Istennel" könyveiről szeretném hallani a véleményeteket: Beszélgetések 1, 2, 3, Barátságban és Egységben Istennel. Nem túlzás azt mondanom, hogy megváltoztatta az életemet ez a néhány könyv, méghozzá olymódon, hogy a szemléletem változott meg, vallásról, világról, emberi kapcsolatokról, életről-halálról.
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Hhmm, én egy olyan emberke voltam/vagyok akit meg kell győzni ha azt akarja valaki, hogy elfogadjam az ő álláspontját, és ha egy icipicit is hibádzik ----- nem tudom elfogadni mindaddig amíg 100%-osan be nem bizonyítja, hogy az állítása helytállól. Az Úr tudta ezt rólam - és olyan szellemi, erő, hatalmi, kegyelmi, és szeretet demonstrációt kaptam, hogy az életben nem tudom ezt elfelejteni.
. . . és miért engedte, hogy a másik oldalt is lássam a maga csupasz valójában??? Szintén ez okból.
Újra leírom, nem akartam a topicodba "belerondítani", ne haragudj kérlek! . . . . . . de nem írhattam mást akkor sem, és most is vállalom a hozzászólásaimat az utólsó betűig.
(Megjegyezném itt: nem ismertem a Bibliát csak azt a pár sort amit leírtam ide és nem találkoztam hivő-keresztényekkel sem, egyedül csak az Úrral volt kapcsolatom, Ő vezetett, Ő tanított kb. 1 hónapig együtt voltunk édeskettesben. Ő és én. ) Ahogy bocsánatot kértem, ismét érezni kezdtem a kezem.
Beszélni kezdtem Jézusról Anyukámnak – szinte ömlött belőlem a szó – ő megkérdezte, hogy honnan tudok én ennyi mindent az Istenről, hiszen nem is olvastam a Bibliát?! Mi történt velem, hogy olyan vagyok mint aki nem is a földön jár – majd szét csattanok a boldogságtól és az élettől?!. . . . hát elmeséltem neki mi történt. Tudom, hogy nem fogjátok elhinni mi történt: meggyógyult és azóta is makk egészséges. Nem imádkoztam érte, azt sem tudtam, hogy, hogyan kell, egyszerűen csak elmondtam mi történt velem. De most ugorjunk újra egy kicsit az időben.
Egyik éjszaka arra ébredtem, hogy valaki van a szobában. Igencsak megijedtem mert egy hatalmas fekete alak állt a szoba közepén és szinte harapni lehetett volna a levegőt, annyira erősen jelen volt a gyűlölet, a harag. Ez a lény volt az egyik “szellemi vezetőm” és most láthattam az igazi “arcát”. Pár azt írtátok, hogy nem létezik a gonosz mint személy és csak a tudat hozza létre fogalom formájában. Egy fogalom nem tud ennyire határtalanul gyűlölni, és egy fogalom nem esik neked, hogy bántalmazzon vagy akár megpróbáljon megölni. Azt hittem tényleg meghalok, soha olyan fájdalmat nem éltem át mint akkor. Nem tudtam mit tegyek, ráadásul ez a határtalan gyűlölet és fizikai fájdalom teljesen lebénított . . . és ekkor egy hang megszólalt a szívemben: Jézus neve. Hangosan kimondtam: JÉZUS. Mint amikor a sötét szobában felkapcsolom a villanyt – a lény eltünt és én békésen, mintha mi sem történt volna aludtam tovább. Tényleg nagyon sokat tudnék még írni de már így is hosszúra sikerült a történetem pedig még ez is inkább csak mogyoróhéjra emlékeztet. Még valamit szeretnék megosztani veletek: amikor hatalmas fényességben megláttam az Atyai trónt! (ahogy István az Ap. Csel. -ben) A Szent Szellem keresztségemkor történt, teljesen elborított A Világosság és akkor megláttam Őt, a trónon ült és balra lehajolt hozzám, majd azt mondta:
Végre hazaértél, már nagyon vártalak!!!!
Akkor olyan volt mintha láthatatlan láncok estek volna le rólam és a hátamról egy hatalmas – elviselhetetlenül hatalma sziklatömb. Szabadnak éreztem magam és könnyűnek. Másnap amikor kimentem az utcára teljesen másnak láttam mindent, a fákat, virágokat, madarakat, a színeket, az embereket – mindent mintha élesebbnek, élénkebbnek, élettelibbnek láttam volna. Mintha a szememről valami hályog vagy sötét napszemüveg esett volna le. Egy teljesen új ember nézett ki a fejemből és nem voltam egyedül mert akkor már Jézus velem volt. Akárhova mentem mindig éreztem a jelenlétét. Éjszaka pedig bebugyolált a Szent Szellem takarójával.
Egyik ilyen éjszaka történt nemsokkal a megtérésem után (azon a bizonyos szept. 30. -án), hogy lezsibbadt mindt a két kezem könyöktől lefelé de oly annyira, hogy úgy éreztem nincs kezem. Megrémültem, mi ez?? . . . és a Úr megszólalt: Nem te akartál, te, saját magad gyógyítani? Holott én vagyok a Gyógyító? Azonnal megvallottam mint bűnt a reikis praktikát és hasonlókat.
Tulajdonképpen ezt: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ”(János 3. 16. ) Nem bírtam megállni, hogy ne írjam ide ezt az Igét, pedig megígértem magamnak, hogy nem lesz a hozzászólásom “dogma szagú”, bár nekem Isten tiszta Igéje nem dogma. Folytatom: ahogy ez a kedves ember beszélt nekem Jézusról közben azt éreztem, hogy Valaki “átöleli” a szívemet és mintha egy könnyű finom kéz simogatná a fejemet. Életemben akkor éreztem először, hogy IGAZÁBÓL nem vagyok egyedül és ez a Valaki engem nagyon szeret, bár én nem ismerem Őt, valószínűnek tartottam, hogy Ő viszont ismer engem. Amikor ez a kedves ember elment, olyan volt minha ezt a kedves Valakit magával vitte volna és én újra egyedül lettem. Olyannyira elkeseredtem, hogy majdnem sírtam ott a nyílt utcán és teljes testemben remegtem. Haza rohantam de a remegés és ezt az “üresség” érzés méginkább a hatalmába kerített, képtelen voltam egy pohár vizet is meginni anélkül, hogy ne borítottam volna ki - annyira erőt vett rajtam a remegés (persze később megtudtam miért volt ez). Már késő délután volt, leültem a kedvenc fotelembe és elkezdtem gondolkodni – egy valamit biztosan tudtam – nekem az a Valaki nagyon KELL. Lássuk csak miről beszélt ez az ember? Jézusról. . . . . . . . . . . . . . mint egy villámcsapásként jött a gondolat: Vedd elő a Bibliát!!!!!!!!!! Alig tudtam a kezembe fogni – mert még mindig őrülten remegtem – és egyszerűen csak felnyitottam és ahol megakadt a szemem elkezdtem olvasni.
Ezsaiás 41. 10: “Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. ” Leírhatatlan, hogy mi történt akkor (még most is könnybelábad a szemem). ISTEN SZÓLT HOZZÁM. A remegés megszünt és Ő megölelte a szívemet, körbevett a jelenlétével – valóságosan is (szellemben), vigasztalt, és tényleg megtaláltam azt a Valakit akiről beszélt az a kedves testvér. Egész éjszaka velem volt, mint egy burok úgy vett körbe, soha nem éreztem ilyen biztonságban, békességben és szeretetben magam. Egész éjszaka imádkoztam, bár akkor még nem tudtam, hogy azt teszem. Kértem, hogy maradjon velem mindig mert szeretem és nem akarom nélküle élni az életem. folyt.
Előzőleg beszélt ez a jóember arról, hogy ne ijedjünk meg a szellemi lényeket fogunk látni – ez teljesen normális sőt, néhányunk ha elég mélyen és kitartóan gyakorolja a szellemét stb. még személyes vezetőt is kaphatunk, és ha méééég tovább és méééég gyakrabban akkor akár többet is kaphatunk a szellemvilágból akik majd segíteni fognak nem csak a gyógyításban hanem az élet miden területén. Akkor még bevettem ezt a maszlagot – sőt örültem neki. Igen ám csakhogy első éjszaka nem hogy egy de kettő nagy dög (szellemi vezető) jött el hozzám. Nagyon kedvesek, vidámak és aranyosak voltak de valahogy mégis riasztó és félelmetes volt. Emberi alakjuk volt, de szellemi testtel. Na nem akarom tovább ezt taglalni, bár még mindig csak a dióhéj változatot írom. Egy érdekesség még ehhez: ez alatt a hétvége alatt alig ettem valamit és 2 kg híztam, ez azért érdekes még mert akkoriban minden dkg-ért megküzdöttem, hogy feljöjjön és meg is maradjon, sőt arra kellett figyelnem, hogy a jóétvágyam ellenére ne fogyjak. Lépjünk. Nagyon szorgalmas “tanítvány” voltam és az a két dög gondoskodott róla, hogy haladjak is rendesen de nem akarom leírni a további szellemi élményeimet mert akkor soha nem fogok végezni ezzel a történettel, de annyit még -- megismertem a természetüket. Persze Édesanyám ugyanúgy beteg maradt. Ismét ugorjunk az időben. Elégedetlen és boldogtalan voltam annak ellenére, hogy a dögök mindent megtettek annak érdekében, hogy befogják a szemem és a fülem és igenis érezzem már jól magam. Nem ment.
Egy szeptemberi napon volt (szept. 30. ) amikor egy kedves ismerősöm Jézusról kezdett beszélni mint Megváltóról, Gyógyítóról, Szabadítóról. Beszélt arról, hogy annyira szeretett bennünket embereket, hogy meghalt értünk --- mindezt nagyon egyszerű szavakkal. folyt.
Elmentem tehát erre a reiki hétvégére ahol a “mester” (nekem ma már csak egy Mesterem van: Jézus) beszélt arról, hogy hogyan is működik ez a gyógyító energia. Beszélt Jézusról aki kézrátétellel gyógyította a betegeket, hogy aki hozzá ment az mind meggyógyult és a tanitványokat is erre tanította annakidején, hogy mi a csinnya-binnya ennek a “módszernek”, hogyan vette Jézus az univerzumból az erőt vagy energiát ahhoz, hogy másokon segíteni tudjon. (Igazából csak koppantak a szavai amikor Jézusról beszélt. ) Valamint megtanultuk a csakrák elhelyezkedését a testen, funkcióit és egyebeket, valamint azt hogy a beavatás alkalmával a fejtető csakrát fogja megnyitni amin keresztül mi is csatlakozni fogunk az univerzumhoz. Miután ezzel telt el az egész délelőtt egy kis szünet után a beavatási szertartás következett de előtte mindenkinek alá kellett írni egy nyilatkozatot, hogy saját felelősségére vállalja ezt a beavatást. 7-es csoportokba osztottak bennünket és elkezdődött. Hogy mi kezdődött el ezzel az csak igazából később tudatosodott bennem. Ültünk 7-n egy elsötétített szobában és a “mester” különböző érthetetlen szöveget duruzsolt és mindenki feje fölött piszmogott valamit. Nekünk be kellett csuknunk a szemünket. . . . . . . . . és akkor “éreztem” először igazán, de igazán a szellemvilágot. Akkor hirtelen kinyitottam a szemem és hatalmas lángnyelveket láttam mindannyiunk alatt és hatalmas forróságot és azon csodálkoztam, hogy a többiek ezt nem látják, nem érzik??? . . . és a kör közepén megláttam saját magamat ahogy lebegek afölött az iszonyú lángtenger fölött. Nagyon féltem. Amikor a “mester” meglátta, hogy remegek mint a kocsonya odajött, átölelt és vigasztalt – ui. elsírtam magam. A délután további része azzal telt el, hogy a frissen megszerzett csatornával megtanuljunk “bánni”, használni, élni vele. A “mester” arra tanított, hogy kezelés előtt mindig imádkozzunk vagy meditáljunk, ki miben hisz, ha Jézusban hiszel akkor Hozzá, ha a mindenütt jelenvaló Jóban hiszel akkor ahhoz és így tovább. Így telt az a nap és eljött az éjszaka. Iszonyú volt!!!!!! folyt.
1.
Hidd el nem akartam a topicodat boxriggé tenni. Szeretném leírni miért váltott ki belőlem heves reakciót a meditációd vagy ha jobban tetszik a topicinditó bevezetőd. A következőkben nagyon személyes dolgokat fogok leírni vállalva a nyilvánosság különböző reakcióit vagy akár gúnyos megjegyzéseit.
Mindig is azzal a tudattal éltem, hogy van Isten, hogy van egy Lény aki Mindenható, hall, lát és érez benünket embereket és képes bármire amit akar és leginkább azt gondoltam, hogy nagyon szeret. Ezek az érzések, gondolatok egészen pici koromban már megfogalmazódtak, talán lehettem 5-6 éves amikor eldöntöttem magamban végleg, hogy nem igaz, hogy nincs Isten, bármennyire is ettől volt hangos az akkori világ (kommunizmus). De most ugorjunk egy nagyot az időben. A 17-18 éves korom környékén elkezdett nagyon érdeleni a szellemvilág, van-e, vagy nincs? Olyan szinten kezdett éredelni, hogy elkezdtem az u. n. okkult dolgokat az életemben csokorba szedni. Asztaltáncoltatás, ingázás, tarokk-kártya, különböző jövendőmondási technikák, asztrológia, t. meditáció, agykontroll és ez mind olyan szinten, hogy . . . . . . . . . . működött az életemben! Ha leírom azt a szót, hogy médium akkor azt hiszem minden világos. Pár percnyi beszélgetés után midenkinek megtudtam 100-os pontossággal mondani, hogy milyen zodiákus jegyben született, milyen betegségei voltak vagy lappanganak benne stb. Ezekről még hosszú oldalakat tudnék írni de nem az a célom, hogy bemutassam a sötét oldalt, bár akkor ezt nem tudtam, az a cél vezetett, hogy mindenkinek aki rászorul valahogy segítséget tudjak adni. Az Védikus irodalomtól kezdve egészen az azték asztrológiáig minden megtalálható volt a kis könyvtáramban és olvastam boldogan, egyetlen egy könyvet nem tudtam olvasni, egyszerűen nem értettem: a Bibliát. De igazán az életem mély pontja a reikivel jött el!Azért szántam rá magam erre a lépésre mert nagyon kétségbe voltam akkoriban esve és mindent elkövettem volna annak érdekében, hogy az Édesanyám meggyógyuljon aki már 1 éve orvostól orvosig, kórházról kórházra járt és egy szemernyit sem lett jobban, sőt még igazából a betegségét sem tudták diagnosztizálni. Már megírta a végrendeletét is --- de ott volt még az öcsém aki csak a középiskola padját koptatta (nagy korkülömbség van közöttünk), Édesapánk pedig már korábban meghalt. Egyszóval amikor megláttam a reikit hírdető plakáton, hogy kézrátétellel gyógyítás, béke, boldogság és hasonlók akkor minden gondolkodás nélkül elmentem remélve azt, hogy a megoldás innen fog jönni. folyt.
szóval, a 79-re (megjegyzem, a 77-78-at a férjem írta):
Istenképről tök igazad van, pont múlt héten tanulta, hogy ilyenről nem szabad vitatkozni. :-))) Tök fölösleges.
A "nyálas rózsaszín köd" igenis kell! Pont azért, mert a gondolatnak teremtő ereje van. Egyébként (bár még csak az elsőt olvastam, azt sem végig) szerintem igen kemény dolgokat állít: a saját nyakadba varrja az összes felelősséget. Azért ilyen a világ, mert te ilyennek teremtetted, hát edd meg, amit főztél. Csinálj, amit akarsz, de következményei lesznek.
Ráadásul azt mondja, hogy ne higgy senkinek, csak a saját tapasztalatodnak. Ezzel eltörölné a kétkedés?
*Azok, akik valóban a Belső Tanításokat tanulják csak legyintenek rájuk. . . birkák. . . * -- és remélhetőleg szorgalmasan haladnak az Úton, mert igencsak az elején állnak még, olyannyira, hogy nem tudnak még kellő távlatból, indulatok nélkül visszatekinteni saját birka-élményükre.
*Mire te idetévedtél, már volt vagy ötven hsz, azóta csak velem kötözködsz. *
Óh, nem vagy te annyira fontos. . . vagy te vagy marcicica is? nofene :0)
egyébként még nem hallottam ilyesmit fölhozni egy vita során sem. . . ha valóban Indexelsz, akkor tudod, hogy megy ez a fórumokon. . .
* a kor számít*
Nah, persze, hogy! Nagyon is sokat! Csak nem érdem. . . és főleg nem érv.
*meg örök életem (ez a legjobb). *
A te utad, a te életed.
Ez meg az enyém.
Szia :0)
Persze, hogy a fórum nyilvános, stb, de te visszaélsz ezzel. Mire te idetévedtél, már volt vagy ötven hsz, azóta csak velem kötözködsz. Ha neked ez élmény, legyél vele elégedett. És most tényleg befejeztem. Csak tájékoztatásul: van, akinek az Indexen három éve nem válaszolok (csak egy ilyen van). Most te kerültél indexre nálam.
Azért nem haragszom, de hidd el, az öregebbnek, a kor számít. 24 évesen még én sem voltam megtérve. Neked is bőven van időd. Igaz, akkor már volt két gyerekem, két diplomám. Azóta karrierem is lett, meg örök életem (ez a legjobb).
Neked is hasonló jókat kívánok, üdvözlettel: M.
a "meddig bírtad"-ot a következő alapján kapjuk:
te, vagy én írunk egy hozzászólást, amiben állítunk, esetleg bizonyítunk is, de mindenképpen szerepelnek érvek. ez a nulladik hsz (=hozzászólás).
erre a másik válaszol. Ha az érvelést tartalmaz, érdemi mondanivalót, akkor egynek számít, ha nem, akkor nullának. Tegyük föl, egynek számít. Erre válaszol a másik, ami nála Egy-nek számít (hiszen egy érdemi reagálása volt). . . és így tovább.
Mivel jelen esetben nálam a nulladik, a te részedről a következő érdemi hozzászólások születtek:
1. :(82)2005-03-06 16:38
2. :(102)2005-03-07 16:31 [ennek a vége a 103-as, amivel együtt számít Egy-nek]
Úgyhogy tényleg igazad volt, tévedtem! Csak két érdemi hozzámszólásod volt, nem érte el a bűvös hármas számot sem. . .
(azt hogy másokkal vitáztál-e, nem releváns. . . mint ahogy én sem azt nézem, hogy mondjuk marciciával való "vitában" mennyi érdemi hozzászólásom volt, vagy ő mennyi strigulát húzhat)
Kedves Jake!
Köszönöm, hogy megtisztelt bizalmával. A feltett kérdésekre a következő választ adnám:
a. Amennyiben ön zsidó, nem tudja végrehajtani jelenleg helyes formában az áldozatot a szentély, a kohaniták és a vörös tehén hamvának hiányában. Amennyiben keresztény, Jézus egyetlen áldozata egyszer és mindenkorra bűnbocsánatot szerzett Önnek, tehát nincs szüksége a bikákra. Kérem hagyja békén a szomszédait.
b. Amennyiben Ön eladósott, eladhatja szolgálónak a leányát egy olyan férfinak, aki hajlandó őt eljegyezni saját maga vagy fia számára. Ha nem, akkor sajna az üzletnek ilyen módon fuccs. Vegye figyelembe, hogy Ön nem teheti ki leányát életét vagy becsületét veszélyeztető helyzetnek még súlyos anyagi nehézségei esetén sem, tehát például bordélyház kizárt. Ha minden kizáró tényező ellenére talál vállalkozó kedvű férfit, jelentkezzen újból, hogy mediálhassam az ártárgyalásokat ;-)
c. Önnek csak a felesége tekintetében kell erről megbizonyosodnia, tekintve, hogy minden más nővel más okból kizárt a kapcsolat. Legjobb, ha vezeti a hölgy mensesnaplóját, de elegendő lehet az is, ha felesége bemutatja a mikve igazolását.
d. Szerintem bárhonnan vehet magának rabszolgákat, de számolnia kell 8-10 év szigorított fegyházzal, ha a hatóságok tudomására jut.
e. Semmiképpen. Először figyelmeztesse az illetőt, de csak akkor, ha Ön egyébként kifogástalanul megtartja a szombatot. Mivel eme feltétel teljesülése kizárt, nem is írok további teendőket.
f. A homoszexualitás azon bűnök közé tarotzik, melyet akkor sem szabad elkövetni, ha halállal fenyegetnek. Ellenben életmentés érdekében, vagyis ha elkerülhetetlen avagy nincs más eledel, Ön ehet akármit, kagylót is, csak engem ne kényszerítsen rá.
(Kifogyok közben a humorból, na mindegy. )
g. Fertőző, gyulladásos szembetegségről van szó. Amennyiben az Ön látása segédeszközzel korrigálható, és az a. részben jelölt feltételek is megvannak, akkor menjen oda, ahova akar.
h. Egy bizonyos formára („szögletesre” talán) vágatni tilos, mivel ez egyes népeknél a pogány istenkultusz része volt. Önmagában a haj és szakáll rövidebbre nyírása inkább javasolható Önnek az elküldött fénykép szerint :)))
i. A focihoz nem értek, teljesen személyesen utálom, úgyhogy ebben a kérdésben nem tudok szakszerű választ adni. Különben is úgy tudom, a jobb labdákat marhabőrből készítik.
j. A kevert szál gyapjú és len. Más szálakat nem tilt az Írás. A kétféle magot pedig vetheti elkülönített területen, vagyis „nem egy kézből” (vetőgépből). Ez sajnos nem elegendő indok feleslegessé vált családtagjaitól való megszabadulásra.
Kedves Jake!
Még annyit hadd jegyezzek meg, hogy ha autót vezet, ne csak a gázt használja, hanem vegye észre, hogy van fék, kormány, irányjelző, kuplung és még sok egyéb hasznos bigyó a vezetőülés körül.
M.
Másrészt, naponta bekapcsolódom, amennyire tehetem, mivel (nagy)családom van, ez nem kifogás, de ha nem velük nem foglalkoznék, akkor az lenne a baj, a nyuszi meg az ő sapkája, ugye.
Nem kell mindent elhinni, amit a Bibliában írtak, főként nem olyan állításokat, amelyek nyilvánvalóan a hatalmon levő vallási irányzat által születtek. . .
Hiszen tudjuk, hogy a Tórát (ami a zsidó Biblia) háromszor is átszerkesztették, és a kanonizálása csak az időszámításunk SZERINTI KILENCEDIK !!! században készült el, és a legkorábbi könyvek is (deuteronómium, stb. ) csupán az i. e. 7. század környékén írták le először. . . Mózes első két könyvét pl. a Babiloni fogság idején kezdték szerkeszteni, a hatnapos teremtés teljes egészében papi, azaz emberi mű.
És mint mondtam, alsó hangon is biztos, hogy háromszor átszerkesztették. . .
Az ÚSz pedig. . . nos, maradjunk annyiban, hogy ennél többször átszerkesztettebb gyűjteményt nehezen találunk. . . ÉS ha ez még nem volna elegendő, akkor tegyük hozzá, hogy a kanonizált evangéliumok mind 50-70 évvel Krisztus halála után születtek. Magyarán nincs kortárs leírás.
Vita van, vakhit versus értelem.
Nincs itt semmi komoly, Mamox nagyon kezdő még, látszik, hogy három hozzászólásig bírta. . . az izmosabb hitvitázók akár több ezer hozzászólásig is tudnak érvelni.
Úgyhogy tekints erre a kis közjátékra úgy, mint egy könyned játékra :0)
Nem kell mindent komolyan venni. . .
(halk megjegyzés: ez is bibliai idézet)
A fegyverek: a szerteágaző ismeretek lézerkardja, az elme éles pengéje, a felháborodás kalapácsa, a fanatizmus bunkója.
Fő harci eszköz a Szent Biblia, fordítások, értelmezések, passzusok, hol pajzsként, hol láncos buzogányként használva. Sáncai mögül kilőve egy-egy "démon", "istenkáromló", "fanatikus" feliratú puskagolyó.
Kénkőszagú kartácstűz váltakozik kifinomult döfésekkel és személyes- kedő utalásokkal.
Volna egy kérdésem: Van valaki itt, aki elszégyellte magárt?
Azokra nem lehet más magyarázat, mint a szó szerinti?
"Miért ne lennénk méltóak Isten akaratának megismerésére? "
Nem a "méltósággal" van itt a baj, hanem az önteltséggel, ami sajnos elég sok keresztény sajátja.
Mellesleg történt már pár érdekes dolog a történelem folyamán, amit "Isten akaratának megértői" követtek el.
Amit a "mai fiatalokról" írsz. . . azt honnan tudod, hogy mi mit csinálunk szombaton?
"Hogy úgy mondjam, a jelölt személy-fogalom tisztázása után végül is a konkrét szóhasználat mindössze stiláris elem marad, ezért teljesen mindegy. "
Ahhham, és mondd, a topicnyitó hozzászólásba való belekötés előtt miért maradt el a fogalmak tisztázása?
(Érdekes meglátás, hogy egy szellemi lénynek a lélek megjelöléssel kedveskedsz. )
Végül: ahhoz, hogy Isten akaratát cselekedd, elég ha a _rád_ ( te életedre) vonatkozó résszel tisztában vagy. Mások - idegenek- élete hogy jön ide?
A szellemi lények fölötti ítéletmondás sem feltétlenül tarozik ide, de azért lehet próbálkozni. . . amíg bele nem futsz egy izmosabba. :o)
de ha már itt tartunk:
szerinted mikor keletkezett a Biblia? Mikor jegyezték le?
Csak hogy ezzel szemben áll az, hogy többször is előfordul a bené elohim kifejezés a Tórában, nem csupán az óriások résznél. . .
Emiatt az óriásokat külön kell kezelni, és főként azért, mert ez is mezopotámiai átvétel, amit a babiloni fogság idején dolgoztak bele az őstörténetbe. . .
Úgyhogy nem nyert.
*Miért ne lennénk méltóak Isten akaratának megismerésére?*
Bocs, hol is van az leírva az ÓSz-ben, hogy bárki is megismerheti Isten akaratát? Tudtommal Isten csak a prófétáknak nyilatkozik ki, és még ők is csak mrozsákat ismerhetnek meg. . .
az meg, hogy Krisztus után a tanítványok, meg az egyéb követők (mint Saul, aki még csak kortárs sem volt) mit mondtak, nem releváns. . .
számomra az emberek szava e témában: semmit sem számít.
*(Megjegyzem, megszólításom, mint "humán" egy 24 éves fiútól elég sértő, de nem várhatjuk el a mai fiataloktól, hogy idősebb asszonyokat minimális tiszteletben részesítsék, hiszen el kell fogadnunk erkölcs nélküli álláspontjukat, no de mindegy, lesöpröm magamról ezt is. )*
Megjegyzem, számomra valaki, aki Istent káromolja, csupán csak a "humán" megszólítást érdemli meg, tekintet nélkül nemére, korára, érdemeire. Meg hát az életkor nem érdem, és a női egyenjogúság korában egy vitapartner ne hivatkozzon a nemére. . .
*a görög és héber eredit*
A görög a pneuma, ami semleges nemű, szellemet jelent (ezt is írtam), ennek az eredetije a héber ruach, ami nőnemű és szellemet jelent (ezt is írtam).
*Hogy úgy mondjam, a jelölt személy-fogalom tisztázása után végül is a konkrét szóhasználat mindössze stiláris elem marad, ezért teljesen mindegy. *
És itt a gond: a lényegről elfeledkezel. . .
Kérlek, emeld ki nekem azt a részt, ahol Drakh tagadja Istent!
A magam részéről továbbra is fenntartom, hogy Isten az övéi szívébe véste az ő törvényét, és nem emberek tolmácsolására, fordítására, stb. bízta elsődlegesen az átadását. Ezért inkább hagyatkozom arra, amit a szívem mond, mint arra, amit emberek. . .
Amúgy miben is vitázom én Istennel? (Izmos egy darab lehetek, ha a Mindenható leáll velem vitatkozni. )
Aki keresztény. . . honnan veszed, hogy én nem vagyok az?
Csak mert teljesebben merem nézni a képet? Mert tudatában vagyok annak, hogy a Biblia 2000 éve emberkézen van, uralkodók formálták céljaiknak megfelelőre és emberek döntöttek arról, hogy mely könyvek kerüljenek bele. . . És annyi fordítás után főleg nem egészséges sorokat kiragadni, és belemagyarázni dolgokat.
Akárhogy is, - és bármennyire sajnálom is- azt a könyvet emberek írták. Még akkor is, ha az eredeti Istentől származik.
Én az Istenemben hiszek, nem a Bibliában. (ööö, bálványimádás. . . ?)
Kicsit problémásnak érzem, ha nem attól szent a Biblia, amiről szól, hanem azért szent az, amit ír, mert abban a kis fekete könyvben szerepel, amire valaki rányomtatta, hogy szent.
Másik problémám a minden bokorban való démon-látás. Főleg azokban, akiknek a véleménye mer különbözni a _tiedtől_, merthogy Istenét Ő ismeri. . . "ISTEN NEM FOGJA. . . " - mondom, majd Ő eldönti. Nem gondolom, hogy elszámolással tartozna az embereknek.
"Már ha a tulajdonos. . . . " Aha, egyből meg is van a kifogás, ha nem megy? A lények internetes megítélése egy elég kényes dolog, nálad tapasztaltabbak sem hadonásznak így vele. . .
(Sötét, hitető szellemek. . . megint egy divatos kifejezés, de gyanítom, hogy nem láttál még olyat. )
Senki nem állította, hogy Deepspirit Istentől kapta a képet ( NEM próféciát!!!). . . Csak azt, hogy ez a kép Isten keresésére sarkallta. A szavak, amiket hallott valószínüleg a saját abszolut emberi fejéből, emlékeiből származtak.
Mi értelme azokon lovagolni? Nem ez volt az egész lényege.
Ecseteled, mi lesz vele, ha nem tér meg. . . szvsz, épp azon van. . .
Tudod, szerény tapasztalataim alapján, nem így írnak az épp szakadékba boruló emberek. . . (De ha mégis, akkor ti szép nagyot löktetek rajta. . . )
Mi a bajod a meditáció szóval? Akkor szórjuk ki az angyalt is, jó?
Az én meditációm ima.
Kivéve annak, aki az élő fába is bele akar kötni. . . mit tudja mit csinálok szombaton. . .