Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetések Istennel
Torolt_felhasznalo_998720
Létrehozva: 2005. március 4. 12:48
Neale Donald Walsch csodálatos "... Istennel" könyveiről szeretném hallani a véleményeteket: Beszélgetések 1, 2, 3, Barátságban és Egységben Istennel. Nem túlzás azt mondanom, hogy megváltoztatta az életemet ez a néhány könyv, méghozzá olymódon, hogy a szemléletem változott meg, vallásról, világról, emberi kapcsolatokról, életről-halálról.
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
aki kereszténynek vallja magát, az felejtse el Sault! Saul egy zsidó és római polgár volt, aki ráébredt, mekkora biznissz van a Krisztushívők szektájában (mert abban a korban tucatnál is több zsidó reformer szekta volt, mindegyik vezetője magát vallotta az igazi Messiahnak, de csak egy volt, amely a szeretetet helyezte a középpontba), és egy új vallást alapított: a saulianizmust. Krisztus nem hogy nem akart új vallást, de a saját vallását, a judaizmust sem akarta megváloztatni! A szemléletmód volt, amin változtatni akart, de az ő szavaival: egy jottát sem akart a törény szavaiból elhagyni, vagy hozzátenni.
Aki keresztény tehát, az nem Saul, hanem Jeshua (mert Jézus sem létezett, ez egy késői névváltozat) követője. Saul egy volt a követői közül.
Na, haladjunk sorjában:
1. a világ nem duális. Ezt máshol már kifejtettem, most nem kívánom. Csak gondolatébesztőnek: jó és rossz mindig szubjektív, és nem szükségszerű a léte (ha van is, azt az ember alkotja meg, és ezért mindig személyfüggő). Ugyanígy fény és sötét, fent és lent, jobb és bal. . . mind relatív. Egy biztos van, egy abszolút: Ő.
2. istenkáromlás, amikor valaki úgy hiszi, tudja, Isten mit tenne, vagy sem, mit szeret, vagy sem: mert Isten nem személy, nem valami ősöreg kaporszakállú emberszerű lény. . . Aki így képzeli, az bálványt alkot, hamis képet farag, és azt imádja Ő helyette: bálványimádóvá válik. És még ráadásul kvázi megmondani Neki, mit tegyen, milyen legyen. . . tipikus humán dolog. . . szintén az Ő káromlása. . . hova lett a "Legyen meg a te akaratod"? A tieteket kényszerítenétek az Övére?!
3. a Sátán csupán a gnosztikusok és a keresztények világában létezik. A Bibliában a Vádló először Jób könyvében bukkan föl, és az ÚSz-ig nincs is szinte említve máshol. Eredetileg tehát nem is létezik, csupán a zsidó hitvilág fejlődésével jelenik meg ez az angyal, aki bőven nem bukott. A Vádló tehát nem a bukott angyalok vezetője.
A hivatkozott ige Nabu Kuduri Usszur királyra vonatkozik, allegorikus vers. Esthajnalcsillagnak egyébként Jézust is nevezik (lásd: Jelenések vége felé). . .
Lucifer római holdisten volt, akit a korai keresztények gonosznak tituláltak, és a kereszténységben előforduló nem kevés gnosztikus hatás tipikus példája.
Démonok sem szerepelnek a Bibliában, csak gonosz/rosszindulatú szellemek. . . a 'démon' a görög 'daimón' -szellem, aki ég és föld között közvetít, ill. személyes istenség jelentésű szóból ered, későbbi keresztény betoldás.
Démon alatt érthetjük a Chanókh (Énokh) könyvében szereplő óriásokat, akik lelke haláluk után vált démonná, némi szabadságot élvezve végzik munkájukat Isten megbízásából.
Démon alat érthetjük még -ha a középkori keresztény demonológiát vesszük- minden olyan szellemi entitást, akik a pokol valamely bugyrának lakói.
Démon alatt a valóságot szemlélve azon nem-entitásokat tekinthetjük, akik az őskáosz (a tiszta potencialitás) részei, élni, létezni akarnak, de nem fogadják el a Ma'át-ot, a Világtörvényt (és emiatt ahhz, hogy itt hatni tudjanak, hordozóra van szükségük, és végcéljuk ezzel a hordozóval egyé válva létezni.
Démonnak nem tekinthetjük a pszichés gátak miatt megjelenő szilánkokat, bár jobb megnevezés híjján mégis rájuk aggathatjuk a 'démon' nevet.
4. Aki keresztény, és meg akarja ismerni Ő-t, az olvassa Meister Eckhart Prédikációit. . . a Biblia nem alkalmas arra, hogy megismerd Ő-t, nem is ez a célja. A Biblia elsődleges és eredeti célja a zsidó vallás számára fundamentumként, alappillérként szolgálni. A keresztények számára pedig az ÓSz a vallási identitás gyökereként szolgál, ill. Krisztus Messiah mivoltának bizonyítása.
folyt.
Hanem azzal, amikor olyan dörgedelmesen zuhansz szerencsétlen nyakába, mint aki a kedvét akarja az egésztől elvenni.
Mivel nem lett definiálva a bukott angyal, a démon, stb. fogalmak tartalma, Deepspirit voltaképp nem írt másról, csak hogy rájött: hatalmas az Isten, és megbocsátja a bűnöket annak, aki el akarja hagyni őket.
És hogy őt ez - úgy érzi- közelebb vitte Istenhez. . .
Hogy a kontextus, amiből ő ezt kiolvasta nem a Biblia volt, az egy dolog.
(De mondd, ha valaki meditál, az már okkult?)
És mit kapott minderre? Ítéletet. Nem hozzászólást, útbaigazítást vagy tanácsot. . .
Roppant keresztényi. Ahelyett, hogy beszélgetnél valakivel, aki keresi Istent - és örülnél ennek- csírájában ledorongolod és istenkáromlónak nevezed.
Az, hogy lassan én is az istenkáromlók közé leszek sorolva, csupán mert úgy gondolom, hogy Istennek hatalmában áll minden Őt keresőt olyan útra vezetni, amit az járni tud. . . Nevetséges. (Ember, hogy jössz te ahhoz, hogy látatlanul ítélgess?)
Nem az angyalokkal kéne alázatosnak lenni, hanem Istennel. . . De úgy tűnik, ti még nála is jobban tisztában vagytok a terveivel. . .
Az embertásakat inkább hagyjuk, épp most "ítéltél el" párat. (A tisztelet kifejezést meg ne is feszegessem. . . )
Ez a hozzáállás nagyjából a HGYra emlékeztet. . .
Mivel számodra a kapcsolat Istennel - úgy tűnik- kimerül a Biblia olvasásában, és az olvasottak értelmezésében, nem fogom neked magyarázni, hogy lehet ember más úton is élő kapcsolatban, vagy kaphat máshogy is vezetést. . . (Tudom, Jézus az út, de mielőtt ugranál: ki mondta, hogy nem?)
Végül még annyit jegyeznék meg: a betű öl, a szellem elevenít. . .
Nem kell tehát alázatosnak lennem az angyalokkal kapcsolatosan! Már csak Dávid zsoltára szerint sem: "Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt!" Zsol 8, 5-6.
Nekem Istennel kell alázatosnak lennem és embertársaimmal, de utóbbiak Isten kijelentéseivel ellenkező véleményét nem kell elfogadnom, nem is szabad.
Még annyi, bár nem nekem írtad, az okkultizmus nemcsak a mai gyülekezetekben divatos ellenségkép, hanem a Bibliában is. szintén hivatkoznék a Jelenések könyvére. Ha pedig valaki keresi kezdi Istent, mi pedig látjuk hogy mellékvágányon jár, hát miért ne szólnánk, mielőtt a szakadékba zuhan?
Amiket viszont Te a korábbi hsz-odban felsoroltál, egyértelműen olyan dolgok, amikaz ember életét, egészségét veszik el, illetve csorbítják, ezért mondom, hogy ezek nem Istentől való események. Isten az élet istene, életet adó Isten. Nem az Ő akarata a betegség, nyomorúság, szeretteink elvesztése. Amikor Ő megteremtette az embert, az embernek örök élete volt. És Isten gondoskodott arról is, hogy amikor az ember a sátán hibájából és a saját rossz döntése következtében elveszítette az örök életet, akkor visszakaphassa Jézus Krisztusban.
Egy szóval sem említettem, hogy nehéz lenne itt a helyzetem, sajnálom, hogy te a "kövekből" ezt olvastad ki. Ha nehéz lenne nem lennék itt.
Hallgatás akkor amikor Istent káromolják???
Én pedig azt kérem az Úrtól, ha káromolják Őt és hamis képet adnak róla olyanok akik okkult háttérből próbálják Isten természetét "kiolvasni", akkor te tudj kiállni a hitedért.
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. "
Isten Igéje definiálja a Sátán természetét, és nem én tettem azt.
Erre a válaszod ez volt:
"Ha komolyan úgy gondolod, hogy Lucifer az Úrénál is nagyobb dicsőséget akart, akkor meglehetősen földhözragadt, emberi tulajdonságokkal ruházol fel egy angyalt. Sőt!!A Legfényesebbet!! Mondd meg, kérlek, hogy a Teremtőnél ki lehet nagyobb? Az, akit Ő teremtett? S gondolod, hogy a teremtésekor nem látta volna a lehetőségét az eljövendőnek? Bocsáss meg a kemény szavakért, de le kell írnom. A véleményed tanult, demagóg. "
Nem én ruháztam fel emberi tulajdonságokkal a Sátánt hanem a Bibliában igy van "bemutatva".
Na ezért nem látom értelmét, hogy a hosszászólásodra ennél többet reagáljak. Nem olvastad el figyelmesen amit írtam.
. . . és az engedetlenség olyan mint a varázslás bűne (1Samuel). Bűn. . . . és minden bűnnek büntetése van.
Szörnyű volt, mikor Jónást elnyelte a cet. Nem hiszem, hogy kellemetlenségként élte meg. Pedig az Úr tette vele, és jó cél érdekében.
Egyébként teljesen egyetértek Marcicicával, olvassatok Bibliát, minden szellemi kijelentés mérőzsinórja a Szentírás. Nem minden kijelentés származik Istentől, egyesek emberi káprázat és képzelet termékei, mások a gonosz oldalról, démonoktól valók, vagyis hamis próféciák.
A "mindenki a saját útját kénytelen megjárni" nagyon predesztinációsnak hangzik- amellett, hogy nem is igaz, mert az embernek szabad választást biztosít maga Isten - semmi köze a "vegye fel mindenki a maga keresztjét" kijelentéshez.
Még annyit fűznék hozzá, hogy meglehetősen érdekes felfogása az a szeretetnek, ami így reagál arra, ha valaki arról ír, hogyan kezdte el keresni Istent. . . .
marcicica:
A lexikális rész boncolgatásába most nem megyek bele, meghagyom a dolgot Drakhonisnak - ha egyszer befut- ő kedveli az ilyesfajta eszmefuttatásokat.
Az okkultizmusról csak annyit, hogy bár roppant divatos ellenségkép a mai gyülekezetekben, elég tág fogalom. Mivel a szó jelentése: rejtett, akár azt is ide sorolhatnánk, aki Isten rejtett szándékaiban kutakodik. . .
Attól még, hogy valaki meditál, nem lesz okkultista.
Az, amire gondolsz, tényleg veszélyes dolog, ahogy az elvakultság is az. . .
" . . és több millió ember életében a mai napon is ÉL az Isten az Ő Igéje által"
Jobban örülnék, ha a személyes tapasztalatai által élne. . .
"Én sem szabom meg Istennek (hogyan is tehetném???), hogy mit tegyen, mit ne, miben gyönyörködjön, miben ne, mert le van irva az Igéje által, hogy Ő miben gyönyörködik stb. "
Hááát, én azért nem szabnám meg Neki, mert valamicskével nagyobb nálam. Amúgy pár sorral odébb ellent is mondasz:
"már tele van a hócipőm, hogy olyat próbálnak belemagyarázni Istenbe személyébe, "működésébe" ami homlokegyenes más mint az Úr valóságos lénye, természete. "
Mamox:
Nagyon sok dolog van a teremtett világban, aminek emberi logikával gondolkodva semmi értelme. . .
De talán engedjük meg Istennek, hogy ne emberi logika szerint intézze a dolgait. . .
" megalázza magát Isten előtt, elfogadja, hogy a saját megváltásáért semmit sem tehet". . . .
Miért nem érzem az alázatot, amikor angyalokról akarsz ítélni, és eldönteni, kire vonatkozhat a megbocsátás????? (Merthogy nem a keresztáldozatról beszélgettünk. . . )
Már rájöttem, hiba volt egy belső (meditációs) élményemet leírnom, de számomra olyan szépnek és mélységesen megrázónak tűnt, hogy szerettem volna megosztani mindenkivel, nem hittem, hogy ennyire félreérthető és felzaklató lesz egyik-másik olvasómnak.
Mégegyszer leírom, tisztelem mindenki hitét, Ószövetség, Újszövetség, Korán, Védák stb. stb. A szent szövegeket azonban emberek forgatják és ki-ki magának értelmezi, hagyjuk meg egymásnak ezt a szabadságot.
Mindenki a saját útját kénytelen megjárni és szerintem a megváltás SENKI elől nincs elzárva.