Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Beszélgetések Istennel
Torolt_felhasznalo_998720
Létrehozva: 2005. március 4. 12:48
Neale Donald Walsch csodálatos "... Istennel" könyveiről szeretném hallani a véleményeteket: Beszélgetések 1, 2, 3, Barátságban és Egységben Istennel. Nem túlzás azt mondanom, hogy megváltoztatta az életemet ez a néhány könyv, méghozzá olymódon, hogy a szemléletem változott meg, vallásról, világról, emberi kapcsolatokról, életről-halálról.
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Előtte is spirituális beállítottságú voltam, de (mint oly sokan a zsidó-keresztény valláskörben) Istenre, a legcsodálatosabb kincsünkre és legbelsőbb barátunkra úgy tekintettem,mint vmi félelemetes hatóságra, aki mindentlátó szemével rögzíti és egyszer majd megtorolja minden bűnömet, de még a helytelen gondolatokat is.
Tévedés azt hinni, hogy ez a szemlélet távol tart bárkit is bármilyen gazság vagy apró stikli elkövetésében, csak a bűntudat és önutálat (vagy csak intolerancia) melegágya.
Természetes az az emberi igény (már a népmesékben is megfogalmazódik), hogy ha valaki rosszat tesz, bűnhődjék. Ha nem éri el a világi igazságszolgáltatás, akkor majd a pokolban fog senyvedni, míg világ a világ. A boszúálló Isten képével azonban csak az ateizmus táborát erősítjük, viszont (szerintem) Isten nélkül nem lehet élni, vagy ha igen, az a világ olyan rettenetesen sivár és félelmetes, hogy a legrémesebb álmaiban se képes a legjobb horrorfilmrendezó ilyet alkotni.
Neale Donald Walsch élete mélypontján feltett egy kétségbeesett kérdést, csak úgy magának, de t.képpen Istennek, hogy miért ment így tönkre minden és mit tehetne most. Legnagyobb megdöbbenésére választ kapott, automatikus írás formájában, ebből született ez a csodálatos könyvfolyam. Ezeken kívül más könyveket is írt, ezek stílusa azonban döntően különbözik az itt említettektől.
Az "Egységben..." kötet hosszú ideig szinte a bibliám volt, hordtam magamnál és nem volt olyan sötét hangulat amiből ki ne tudott volna húzni. Végül ideírok néhány gondolatot, amit meditációban kaptam és erősen rímel a könyv mondanivalójával:
" Mikor a sötétség fejedelme odaállt Isten elé és kiöntötte szívéből az összes sötétséget, csak záporoztak a fekete kövek, medermedt láva, sötét sár, radioaktív szemét és minden gyűlölet, amit felhalmozott az idők kezdete óta, a Szent csak ránézett és azt mondta: Te vagy az én szerelmetes fiam, akiben gyönyörködöm. Szükséged van minderre?
A démon csak nemet intett, mert válaszonlni képtelen volt, ekkor a fény határtalan áramlása tollpiheként söpört el minden szennyet és egy hang így szólt: Megváltottalak, menj békével!"
Lucifert Ő teremtette ő volt a dicséret vezető arkangyal és mivel Lucifer megkívánta Isten dicsőségét, ő is olyan akart lenni mint Isten sőt nagyobb:
"12. Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
13. Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
14. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
15. Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
16. A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
17. A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza! " Esaiás 14.
Lucifer Sátánná lett - eldönthette, hogy Istennek adja továbbra is a dicsőséget és szolgálja Őt szabad akaratából vagy . . . . . . . . . de Lucifer dicsőséget akart, nagyonbbat, többet mint ami Istennek van. Belülről megromlott (nem Isten rontotta meg!!) és levettetett a Mennyből.
"Isten a gonosz ellen csak szeretettel harcolhat!" Isten nem harcol ----- Ő a MINDENHATÓ!!!
Mi harcolunk a gonosz ellen és Ő adja hozzá amire nekünk szükségünk van.
"Isten úgy árthat a gonosznak, hogy nagyon szereti, . . . " Háááááát!!
1Mózes38. 7. "De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz vala az Úr szemei előtt, és megölé őt az Úr. " . . . és ez csak egy példa!
Olvassátok már a Bibliát!!!!
Én egyetértek Deep idézetével. Nem véletlenül kapta ezt meditációban!A gonosznak a gyűlölet a pozitív, a szeretet negatív. Isten a gonosz ellen csak szeretettel harcolhat!
Teológiából tanultunk egy álláspontot miszerint a gonosz az, amit Isten a teremtés során nem akart. németül das Nichtige=a Semmisség. Isten úgy árthat a gonosznak, hogy nagyon szereti, és minket azért bánt a gonosz, mert nem szeretjük.
Szerintem. Igazából nem volt még szerencsém a könyvekhez.
Hiába nyujtod ki a kezed valaki felé jószándékkal ha az a valaki elutasitja a közeledésedet ---- akkor hiába a kinyújtott kéz.
Számomra (és a könyv szerzője számára is) Isten a feltétel nélküli szeretet. Sokat szenvedtem azelőtt, mielőtt erre rádöbbentem és nem lettem bűnöző, sem gonosz ember amiatt, hogy már nem félek Istenről, hanem szeretem Őt.
Mindez nem azt jelenti, hogy bármit tehetünk következmény nélkül. Minden cselekedetünk visszahatása a következmény, de nem egy bosszúálló Isten haragos ökle súlyt le ránk.
DE ISTEN NEM.
Olvastam a könyvet már korábban, de -bocs- az nem hatott rám igazán
Számomra ez egy nagyon megrázó élmény volt, mert addig nem gondoltam volna, hogy a könyörület ilyen határtalan mértékű lehet, sőt úgy gondolkoztam, mint azok, akik most nem értettek velem egyet, de ez után az élmény után megváltozott a szemléletem. Meggyőződésem viszont, hogy Neale egyetértene velem.
Köszi hogy leírtad az idézetet, egyetértek vele!:)
Márk. 1. 11. : "És szózat lőn az égből: Te vagy az én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm. " ez az idézet a Bibliából, és az Atya mondja Jézusnak!!!
Az első idézet az írótól van(Neale Donald Walsch) a második pedig Isten Igéjéből. Gondolkozzz!!
Nem - úgy is írhatnám, hogy "elítéltek". Mózes 1. 1. és a Mózes 1. 2 között nagyon sokminden történt - ezt most itt nem szeretném részletezni mert nagyon hosszú lenne.
Ezek szerint az ő sorsuk az, hogy örökké szenvedjenek?
1. ne haragudj de nem tudom elfogadni a sötétség fejedelmét Isten fiának. Márpedig az idézetedben amit ide írtál úgy tünik az az író beállitott egy démont (vagy ha úgy tetszik - a Sötétség Fejedelmét - ami a Bibliában a Sátán) Isten Fiának. Főleg nem gyönyörködik Isten a Sátánban!!!!!!! Sőt!!
Abszolút nem biblikus és a megtért hivő-keresztények ezek alapján (sem)/nem fogják besorolni a keresztény irodalmak közé.
2. egy démonnak nem fogja Isten azt mondani, hogy: "Megváltottalak, menj békével!" a megváltás csak és kizárólag ez embereknek szól - a démonoknak és a sötétség angyalainak MÁR meg van az itéletük - a tűznek tava. (Jelenések könyve)
Gyönyörű könyvek, bár mindegyiket még nem olvastam. Jó tudni hogy vannak emberek rajtam kívül is akik értékelik az ilyen könyveket. :-)