Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatban, de nem együtt élők
2002-04-15 18:481.
Létrehozva: 2002. Április 15. 18:48
Sziasztok! Ha valaki tudna tanácsot adni nekem, megköszönném.
A barátommal több, mint egy éve élünk együtt, csak az a baj, hogy ő nős, van egy kisgyermeke, de a feleségének még nem hajlandó megmondani, hogy el akar válni, mert attól fél, hogy elveszti a gyermekét. Én többször otthagytam már, bár közös albérletben lakunk, de mindig visszasirt. Az a baj, hogy nagyon jó vele, teljes összhangban vagyunk. Az elköltözéseimet nem számítva soha nem veszekedtünk még. Hogyan tudnám rávezetni arra, hogy rendezze a családi helyzetét vagy velem, vagy a feleségével?
Ha van kedved irj a nati@palic. net cimre. Csak egy pár kérdésem lenne.
egy tanácsot szeretnék kérni. 7 hónapja van egy barátom és elég sűrűn szoktunk találkozni majdnem minden nap, de egy héten 4-5 napot biztos. szerintetek ez ennyi idő után ez túl sok?
viztuz@yahoo. it
Tudod, amikor korábban nekem mondták, "várjál, várjál, te ezt még nem érted", nevettem rajta, mert úgy gondoltam, na igen, én koromhoz képest elég éretten gondolkodok, élek, viselkedek. Meg sokszor hallottam: "én már nem leszek annyi idös, mint te vagy, de te leszel annyi idös, amennyi én vagyok. Akkor majd másképp látod a dolgokat. " Aztán, lám, telik az idö, és valóban GONDOLOM, mert nem mondom ki, hogy na, igen, igaza volt egyiknek, vagy másiknak. Čn ezt nem kívánom, hogy te is ezt mondd. Söt, azt kívánom, hogy pár év múlva, ha erre a levélre gondolsz, (ha egyáltalán eszedbe jut még) mondd azt, "én tudtam már akkor, hogy overocs tévedett".
De 21 évesen én is UGYAN EZEKET MONDTAM azoknak, akik hasonlóan reagáltak a 25 évvel idösebb barátomra. Ma meg azt mondom, 4 éven át nem vettem a körülöttem élö fiatal értelmes fiúk jelzéseit, mondván, hogy nekem most jobb van. Nem tettem jól, sajnos. Igaz, túl nagy hátrányom nincs belöle, azonkívül, hogy kihagytam 4 év önfeledt évet a barátnöimmel. Akik még mindig az életemben vannak, nem úgy, mint az a férfi.
Oké, téma lezárva. Amennyiben kedved lenne, szivesen leveleznék veled privátban, mert olvastam, hogy Japánban(?) tanulsz, ami engem nagyon érdekelne. Csak úgy. Akkor hát, minden jót, és örülök, hogy itt találkoztunk. V.
Gratulálok az eljegyzésedhez! És még egyszer köszönöm hogy figyelmeztetni akartál. A legszebb éveim szerintem nem korra limitálódnak, hanem élményekre. Azt hiszem amit te mondani akarsz az az hogy ne mondjak le olyan dolgokról amik talán triviálisnak tűnnek, de kedvem lenne hozzá. Ne félj, ezt az aranyszabályt én is tudom, és megpróbálom betartani. Eddig jól ment, reméljük ezután is. . .
Behozni meg semmit nem lehet. De a másik oldala az hogy hogyan veszithettél el valamit, ami nem is volt soha a tiéd? Légy boldog a mostani kapcsolatodban, és ne sajnáld az időt amit a másikban töltöttél, mert nagyon hiábavaló. Vissza nem hozhatod, csak megkeserited a boldogságodat.
Üdv, aurore
Az én barátom is idösebb, ö 16 évet húz rám. Mi is megértjük egymást, épp eljegyzés után vagyunk.
aurore, a 43 év azért meglehetösen túlzás, . . . .
Ne mesélj, hogy azért, mert szereted, stb. Mit tud neked nyújtani? Nyilván van szexuális kultúrája, meg megmutat dolgokat, amikröl neked még halvány fogalmad sincs. Meddig tervezel vele együtt lenni? Mi lesz 10 év múlva? Vele? és Veled???? Nekem is volt egy barátom, aki 25 évvel idösebb volt nálam. 4 évig tartott, hogy rá jöttem, az a kapcsolat nem rólam szólt. Egy darabig élveztem, hogy hú, milyen jó, a barátom egy intelligens érett férfi, aki mindent megtesz nekem, értem. Aztán késöbb kiderült, hogy mese az egész. Neki volt baromi jó, hogy csinos fiatal nöje volt, aki ráadásul még jól is kefélt, akivel a haverok, és kollégák elött felvágott. Egy darabig (2, 5 évig) élveztem, hogy milyen jókat beszélgetünk a vendéglöben, otthon, étteremben, "mert ö komolyan vett" aztán amikor a barátnöim hívtak, hogy itt egy buli, ott egy népmüvészeti tábor, én nem mentem. Aztán egy csomó értékes történetet hallottam, hogy milyen klassz volt. Mi mentünk politikai elöadásra, kiállításra, meg komolyzenei koncertre. Tuti.
Ne mesélj, és ébredj fel. Mielött a legszebb éveid elszállnak.
Most, 26 évesen próbálom behozni azokat a lemaradásokat, amiket 19-töl 23-ig elszalasztottam. Nehéz, és néha majdnem lehetetlen.