Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Kapcsolatban, de nem együtt élők

alehan
Létrehozva: 2002. Április 15. 18:48
Sziasztok! Ha valaki tudna tanácsot adni nekem, megköszönném. A barátommal több, mint egy éve élünk együtt, csak az a baj, hogy ő nős, van egy kisgyermeke, de a feleségének még nem hajlandó megmondani, hogy el akar válni, mert attól fél, hogy elveszti a gyermekét. Én többször otthagytam már, bár közös albérletben lakunk, de mindig visszasirt. Az a baj, hogy nagyon jó vele, teljes összhangban vagyunk. Az elköltözéseimet nem számítva soha nem veszekedtünk még. Hogyan tudnám rávezetni arra, hogy rendezze a családi helyzetét vagy velem, vagy a feleségével?
  1. 2002. október 31. 09:4851.
    miért nem tisztáztad vele, hogy mit szeretne Ő, és mit szeretnél Te. Talán így ha megbeszélitek időben, nem vész el a 22év!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_600015 (49)
     
  2. 2002. október 18. 11:3150.
    Itt most már soha senki nincs?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  3. 2002. október 16. 18:2949.
    Sziasztok! Ugye itt kortól függetlenül lehet írni? Ha igen, akkor leírom az én történetemet, hátha más is okul belőle, és talán valaki tanácsot is tud adni. Elváltként, egy 3 éves gyerekkel 22 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval. Nálam 2 évvel idősebb volt. Eggyütt neveltük a fiamat, de nem éltünk együtt. Ő az édesanyjával lakott. Soha nem akarta összekötni velem az életét, én meg nem eröltettem. Amikor ő akart meglátogatott, ha szükségem volt rá és neki is alkalmas volt az idő, eljött. Fiam már megnősült, én egyedül maradtam. Próbaképpen felköltöztem hozzá, így hárman laktunk az anyjával egy kis lakásban, miközben nekem üresen állt a 2 szobás lakásom. Náluk mindent megtettem, mivel az édesanya 83 éves, mostam, főztem, takarítottam. Másfél hónapig bírtam, azután hazaköltöztem. Erre a párom megsértődött, azóta nem is telefonál. Nem őt sírom vissza, hanem azt a 22 évet, amit értelmetlenül hagytam elmúlni.
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  4. 2002. szeptember 6. 12:0648.
    Szerintem ez környezetfüggő is, úgy értem hogy aki nagyvárosban, pl. Pesten lakik az másként szemléli a világot. Úgy gondolja hogy itt rengeteg ember, így rengeteg lehetőség van. Kis falvakban, kisvárosokban is előfordulnak ugyan kavarások, de ott gyakrabban látni hűséges párokat akik már ezer éve együtt vannak. Ez azért van csak mert kisebb a kísértés?Nem értem a világot!:-)
    előzmény:
    8-) (47)
     
  5. 8-)
    8-)
    2002. szeptember 6. 11:0647.
    Nekem is hasonló tapasztalataim vannak, mint neked! Rengeteg kedves, csinos, helyes lány van az ismerőseim között, akik szinglik, vagy egyik kapcsolatból a másikba esnek, mert képtelenek egy normális pasit kifogni. Vagy utólag derül ki, hogy barátnője van, vagy rátör a szabadságvágy. Olyan párok válnak körülöttem, akikről mindenki azt gondolta, hogy ők aztán életükvégig együtt maradnak, mert olyan jól megvannak, és egymáshoz illenek. Mintha felbolydult volna minden és mindenki. Meddig fog ez tartani? Szerintetek ez átmeneti állapot? Vagy csak az én környezetemben vannak ilyenek?
    előzmény:
    szalayb (46)
     
  6. 2002. szeptember 6. 10:5446.
    Na jó nem általánosítok, te a kivételesen szerencsések közé tartozol. . . CSak sajnos én együtt lakom még két barátnőmmel, mindannyian 25 évesek vagyunk és sehol senkinek semmi. Egyedül nekem van ez a "kapcsolatom", pedig se csúnyák, se buták nem vagyunk. Lehet hogy azért a sötét jövőlátás, mert ezt tapasztalom magam körül.
    előzmény:
    Kokla (45)
     
  7. 2002. szeptember 6. 10:2745.
    "25 vagyok, szerintem nekem már csak elvált fog jutni két gyerekkel. . . " Kedves ugye ezt nem gondoltad komolyan?!?!?!?Én 28 vagyok és mégsem elvált jutott nekem!!! Pedig nincs egy éve, hogy együtt vagyunk a Párommal!!!!
    előzmény:
    szalayb (40)
     
  8. 8-)
    8-)
    2002. szeptember 6. 10:2344.
    Szerintem minden eljön a maga idejében. Én 28 évesen nem tudok felmutatni egy normális pasit! :o) Az én biológia órám a barátaim szerint teljesen bedöglött, ha volt egyáltalán. Én még nem érzem hiányát sem férjnek, sem gyerekeknek. Ez teljesen egyéntől függő. Lehet pár év múlva én is bekattanok, de az is lehet, hogy már sosem. 25 évesen azért még nem vagy ám vén, és időd az van még bőségesen! :o)
    előzmény:
    szalayb (43)
     
  9. 2002. szeptember 6. 10:0743.
    Hát igen, abban is lehet valami:)Elvégre van már tapasztalata a nők terén rendesen, tudja mire van szükségünk, és az esetleges csalódásokból is tanultak már (remélhetőleg:-) ). Én ezt elég nehezen élem meg egyébként hogy még egy valamirevaló pasit nem tudok felmutatni 25 évesen!Hangosan hallom ketyegni a biológiai órámat!:-)Mondják hogy ez hülyeség, de én azért félek hogy vénségemre egyedül maradok. (Az is benne van mondjuk hogy mindig ilyeneket fogok ki mint ez a "zöld" pasi:-)Vagy nem kéne félnem?
    előzmény:
    8-) (42)
     
  10. 8-)
    8-)
    2002. szeptember 6. 09:5742.
    Ez bizony nem hangzik túl jól. Nekem csak a jó dolgok jutottak. Vacsora, mozi, nagy beszélgetések gyertyafénynél, finom bort iszogatva. Én jól elvagyok így a kedvessel, de nem ajánlom senkinek a helyzetet. Én 28 vagyok, és a kedves 2x elvált. Igaz, csak 1 fia van, de a 2 ex feleség felér két gyerekkel! :o))) Hidd el nekem, nem olyan rossz pasik ám az elváltak! :o)
    előzmény:
    szalayb (41)
     
  11. 2002. szeptember 6. 09:4141.
    Annyira én sem vágyom a kötöttségre, hisz az exem akiről írtam, teljesen kikészített ezzel, elvárta hogy legyek gyönyörű, okos, karrierista, mellette a világ legjobb szeretője, legjobb szakácsa aki minden nap változatos főtt étellel várja haza a kedvesét, patent rend legyen, mellette látogassam szorgalmasan a szüleit-nagyszüleit, és mindehhez még egyfolytában mosolyogjak! Na, ez az amire még nem vagyok felkészülve. Én csak azt akarom hogy szeressen és vállaljon fel. . .
    előzmény:
    8-) (39)
     
  12. 2002. szeptember 6. 09:3740.
    Köszönöm:) Én is egyébként így képzelem, hogy addig is nyitva tartom a szemem, de az már egy másik téma hogy egy valamirevaló pasi nincs ezen a földön, aki van az már mind elkelt. 25 vagyok, szerintem nekem már csak elvált fog jutni két gyerekkel. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_314348 (38)
     
  13. 8-)
    8-)
    2002. szeptember 6. 09:3539.
    Szia! Azt ne várd, hogy majd kiábrándulsz és kiadod az útját! Ha eddig nem tetted meg, ezután sem fogod! Én csak tudom, ugyanebben a helyzetben voltam (vagyok). Hányszor mondtam, hogy namostaztánvége! Aztán jött, hívott, kedves volt, aranyos, hiányzott! Már azt hiszem nincs meg a másik barátnője (de nem vagyok benne teljesen biztos), és még mindig együtt vagyunk. Azt hiszem soha nem fogok benne teljesen megbízni, de megtanultam elfogadni a helyzetet. Nekem jó ez a kapcsolat, mert nem bírom a kötöttségeket, és az együttélést. De ahogy téged olvaslak, te igazi párkapcsolatra vágysz. Nagyon-nagyon nehéz lesz, de lépj le! Soha nem fogsz tudni bízni benne, az pedig nagyon fontos!
    előzmény:
    szalayb (37)
     
  14. Torolt_felhasznalo_314348
    Torolt_felhasznalo_314348
    2002. szeptember 6. 09:2438.
    Sajnállak téged, ugynakkor én sem mondhatok mást mint a többiek. Te jobbat érdemelnél! Mégis meddig akarsz ebben a tudatban élni, hogy csak valakivel osztozol rajta? Kicsit kíméletlenül hangzik, de ez nem is kapcsolat! Minnél hamarab találsz valakit annál jobb. Addig pedig talán maradj vele(ha így neked tényleg jobb), de közben tards nyitva a szemed és ha egy kicsivel is jobbat találnál azonnal lép le ebből a kapcsolatból. Sok sikert!
    előzmény:
    szalayb (37)
     
  15. 2002. szeptember 6. 08:5237.
    Ki akarom várni a pillanatot hogy (és ez lenne a legjobb) én magam, kiábrándultságom teljes tudatában küldjem (vagy engedjem) el. . De egyáltalán, szerintetek miért kellek neki én "állandóra", hisz annyi kalandot találhatna magának ha erre vágyik?!Miért nem szakít velem ő és hagyjuk a francba?És miért nem hívatom fel a barátnőt a titkos telefonálgatónak álcázva hogy gonosz legyek hogy az az enyém nem lehet akkor az övé se legyen?És nem "egyedül" nem bírom, hanem nélküle. . Nevetséges vagyok, mi?
    előzmény:
    Királyka (35)
     
  16. 2002. szeptember 6. 08:5036.
    Tudom hogy ezt kéne tennem. Eddig mindig feladatam és kiléptem a kapcsolatból. Most úgy gondolom kivárom amíg "beérik" a srác és dönteni tud. Azt mondta hogy mikor veszekednek a csajjal akkor az inkább "tesós" mint egy pár veszekedése, és kíváncsi lesz mi fog ebből kisülni.
    előzmény:
    Királyka (35)
     
  17. 2002. szeptember 4. 18:4335.
    Egyébként Iridiummal egyetértek, ennél a pasinál az éretlenség jelei látszanak. Na jó, persze tudom, attól még nagyon lehet szeretni! (Van amiben én is éretlen vagyok. Zöld. Talán örök-zöld. . . )
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_719759 (33)
     
  18. 2002. szeptember 4. 18:3734.
    Szia. Gondolom, nem fog tetszeni amit írok, mert nem azt írom, amit te szeretnél olvasni. Én is voltam így - csak azt akartam meghallani, ami alátámasztotta az önámításomat, miközben tudtam a lelkem mélyén, hogy mi a való. Te is OTT érzed, úgyhogy hallgass oda egy nyugodt órán. Légy őszinte magadhoz, és határozz. Ne akard megszerezni. Hanem igen, fogadd el olyannak amilyen, és szépen, okosan (=kedvesen de határozottan)engedd el - vagy ha úgy tetszik: hagyd el. Elsősorban persze neki kéne csöndesen magába nézni, és megkérdezni, hogy azokkal szemben akiket szeret(!?)(vagy csak akar?), becsületes dolog-e ezt a játszmát folytatni. Te ugyan megpróbáltad elfogadni vele együtt ezt a helyzetet is, de nem jó, ezért keresed belőle a kiutat, csak rossz irányba. Ha ő nem tud dönteni, tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy te magad lépsz. Félsz az egyedülléttől? Jobb, mint egy olyan kapcsolat, ahol állandó bizonytalanságérzet kínoz. Persze, lehet, hogy tévedek, és te vagy a kivétel, aki majd ilyenben lesz boldog! :-)Elnézést a viccért, csak szerettelek volna felébreszteni. Ha van kedved, írd meg hogy mit gondolsz, vagy mire jutottál, érdekelne. Sok sikert!
    előzmény:
    szalayb (32)
     
  19. Torolt_felhasznalo_719759
    Torolt_felhasznalo_719759
    2002. szeptember 3. 22:2233.
    SEMMIT, ha még magadnál vagy!!! Örökké osztozkodni akarsz egy éretlen pasin, aki nem tudja eldönteni, hogy a Juci vagy a Maris kell neki? Úgy látom, komoly kapcsolatra vágysz, lépj ki ebből a rossz szappanoperából, és nézz körül máshol!
    előzmény:
    szalayb (32)
     
  20. 2002. augusztus 29. 12:0832.
    Sziasztok! Javaslatokat kérek tőletek a szerelmem megszerzésére vonatkozóan:) Elmondom az előzményeket: akkor ismertem meg őt, mikor az előző barátom kirúgott egy másik csaj miatt. Azt hiszem a srácot nekem találták ki! Ő húzott ki a szakítás okozta depresszióból pusztán a létezésével. Azt hiszem ez az a hülyeség amit szerelemelsőlátásrá-nak hívnak:) Szépen lassan "behálóztam", miután megtudtam hogy már nincs barátnője. Aztán titokzatos sms-eket és telefonhívásokat kaptam arra vonatkozóan hogy az ex számára mégsem ex. . . Akkor már sajnos késő volt, mert fülig szerelmes voltam, és a srác azzal magyarázkodott mikor kérdőre vontam, hogy 10 évig voltak együtt és nem haraggal váltak el, továbbra is találkoznak, immáron barátokként. Azóta, (8 hónapja tart a kapcsolatunk) mindig éreztem hogy ez nem olyan amilyennek egy kapcsolatnak lennie kell: csak ritkán tudott jönni hozzám és csak az esti órákban, néha nálam aludt de én nem mehettem hozzájuk (a szüleivel él), magyarázat: még nem akarja sokkolni őket egy új barátnővel. . . Nagyon keveset beszélt arról hogy mit csinál a délutáni órákban, nem akarta részletezni. . . És nemrégiben a titokzatos telefonáló újra jelentkezett, melynek következtében megtudtam hogy az ex azóta is megvan!!! Teljesen kész lettem, gondolhatjátok! Közben a titokzatos emberke az exet is hívogatta, hogy én is a világon vagyok, így a lánnyal megtaláltuk egymást, felhívott, megkérdezte hogy lefeküdtünk-e egymással. . Jó kérdés így 8 hónap után. . . Elismertem, erre ő azt mondta hogy kiszáll a kapcsolatból. Erre az én drágám begyulladt, hogy őt sem akarja elveszíteni, értsem meg, hogy mindkettőnket szeret, és visszakönyörögte magát hozzá. De nekem is könyörgött, hogy én se hagyjam el, mert szüksége van rám is. Azóta legalább nem érzem becsapva magam, mert elmondja a dolgokat, de így is rossz. Az a baj, hogy megértem őt, és elfogadom olyannak amilyen, de jó lenne ha én lehetnék a No1. . . Mit csináljak, hogy az enyém legyen? Köszönöm. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  21. Torolt_felhasznalo_485763
    Torolt_felhasznalo_485763
    2002. augusztus 27. 14:3031.
    Szia Melci! Az én gondom nem egészen olyan volt, mint a tiéd (nem volt haláleset, ami a kapcsolatot beárnyékolta volna), de nálunk is ellaposodott a dolog, az egyetlen, ami a változatosságot jelentette -eleinte- a veszekedés volt. . . majd 4 évig voltunk együtt - 2 évig együtt is éltünk. Persze így utólag látom már, hogy mi volt a gond: nem figyeltünk egymásra, nem beszéltünk meg sokmindent, amit kellett volna. Csak elvoltunk egymás mellett. Persze így nem volt nehéz a figyelmességet, szeretetet máshol keresni, merthogy otthon már többnyire csak a mosogatás és a háztartás volt. Uncsi volt az egész. . . és akkor jött egy kis változatosság a napjaimban, újra az a rég elfelejtett szívdobogás, stb. gondolom, hogy nem kell magyarázni. Teljesen más volt, újra vonzónak, NŐnek éreztem magam. Ki akartam már szállni ebből a kapcsolatból, s erre a legjobb módszer ez volt! túl rég óta éltem ebben a kapcsi-ban! Iszonyatosan nehéz döntés volt elhagyni a pasit. No nem azért, mert szerettem (szerelemmel), mert nem, csak a megszokás, a félelem az újtól, kellek-e még valakinek, hol fogok lakni, albérletet keresni, meg csupa ilyen dolog. Ja, és az, hogy hogyan kezdjem el elmondani, hogy lényegében én már nem szeretem, és jobb lenne, ha megpróbálnánk külön. Nehéz volt, de neked biztosan könnyebb lesz, ha van valaki, aki segít ebben (az új pasid). De mielőtt még eldöntöd, hogy mit is teszel, ülj le a barátoddal, beszéljétek meg, hogy ő mit gondol, meg tisztázd magadban, hogy TE szereted-e még, és fel lehet-e éleszteni a kapcsolatotokat? Mert, ha nem, akkor inkább búcsúzzatok el egymástól, még a tányérröptetés előtt! Bocsika, hogy kicsit hosszúra nyúltam, de így sikerült! Sok szerencsét!!!
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_156845 (12)
     
  22. Torolt_felhasznalo_592326
    Torolt_felhasznalo_592326
    2002. augusztus 26. 08:3430.
    Szeva Izolda! Bocs, hogy beleszólok a trécselésbe, de ez nem teljesen helyénálló megállapítás. Nekem olyan munkám van, amibe a saját testi épségemre kell figyelnem, és nem érek rá arra, hogy munka közben szemkontaktust létesítsek azzal, aki beszél hozzám. Sana ezt/gyakran/ átviszem a magánéletbe is és ezért még nincsen rejtegetnivalóm! Talán meg kéne kérdezni nyíltan az illetőt, mért nem hajlandó a szemedbe nézni ha veled beszél. Ha mégis neked lenne igazad az adott szituba elég ciki lenne neki, és jobban odafigyelne magára. . .
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_608999 (27)
     
  23. 2002. augusztus 23. 05:3629.
    Es mivan akkor hogyha csak egy rosz szokas?
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_608999 (27)
     
  24. Torolt_felhasznalo_156845
    Torolt_felhasznalo_156845
    2002. augusztus 21. 16:4628.
    Szia Izolda! Én ezt most nem értem. Nem ment félre ez a hozzászólás?:) Én nagyon régen írtam még ide, akkor sem erről volt szó. Üdv: Melci
    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_608999 (27)
     
  25. Torolt_felhasznalo_608999
    Torolt_felhasznalo_608999
    2002. augusztus 16. 05:0327.
    Szia Melci! Szerintem, kar olyan emberrel foglalkozni, aki , amikor beszelsz vele nem nezz veled szemben. Az ilyen embernek van valami rejtegetni valoja. Gondold meg, vesziteni nem sokat veszitsz, legfelyebb nyersz.
    előzmény:
    nemics (15)
     

Címlap

top