Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kifutok az időből?
Torolt_felhasznalo_571783
Létrehozva: 2005. február 10. 13:14
Sziasztok! Nem tudom, egyedül vagyok-e ezzel az érzéssel, vagy más is érez így?
A "problémám" röviden: hamarosan betöltöm a 30-at, jó munkám, biztos egzisztenciám van. Csakhogy: "fiatalabb" koromban azt gondoltam, ennyi idős koromban már férjnél leszek, és kb. mostanra "terveztem" az első gyereket... Tulajdonképpen mindenem megvan, kivéve egyet: nincs párom! Két igazán komoly kapcsolatom volt, a másodikban már az elejétől konkrétan terveztük az esküvőt, gyereket, csakhogy ebből a kapcsolatból ki kellett lépnem. Ennek már több, mint egy éve. És azóta a nagy semmi! Igaz, nem is nagyon kerestem párt (megjegyzem, a direkt keresésben nem is hiszek!), és bár igyekeztem nyitott lenni, azóta nincs senkim. Ami talán nem nagy baj, dehát hogy lesz így családom. Mert ugye, ha teszem fel, holnap jön a herceg fehér lovon (bár jönne!) , akkor is: előbb ismerkedünk, majd összeköltözünk, ezután esküvő, és utána jöhet a gyerek... na hát erre már nincs valami sok időm, attól tartok (már csak ha a dolgok biológiai oldalát nézem is). Igaz, általában sokkal fiatalabbnak gondolnak a tényleges koromnál, de akkor is - harminc után már nem nagyon ugrálhat az ember lánya, nem?
Mondjatok valami bíztatót!
A "problémám" röviden: hamarosan betöltöm a 30-at, jó munkám, biztos egzisztenciám van. Csakhogy: "fiatalabb" koromban azt gondoltam, ennyi idős koromban már férjnél leszek, és kb. mostanra "terveztem" az első gyereket... Tulajdonképpen mindenem megvan, kivéve egyet: nincs párom! Két igazán komoly kapcsolatom volt, a másodikban már az elejétől konkrétan terveztük az esküvőt, gyereket, csakhogy ebből a kapcsolatból ki kellett lépnem. Ennek már több, mint egy éve. És azóta a nagy semmi! Igaz, nem is nagyon kerestem párt (megjegyzem, a direkt keresésben nem is hiszek!), és bár igyekeztem nyitott lenni, azóta nincs senkim. Ami talán nem nagy baj, dehát hogy lesz így családom. Mert ugye, ha teszem fel, holnap jön a herceg fehér lovon (bár jönne!) , akkor is: előbb ismerkedünk, majd összeköltözünk, ezután esküvő, és utána jöhet a gyerek... na hát erre már nincs valami sok időm, attól tartok (már csak ha a dolgok biológiai oldalát nézem is). Igaz, általában sokkal fiatalabbnak gondolnak a tényleges koromnál, de akkor is - harminc után már nem nagyon ugrálhat az ember lánya, nem?
Mondjatok valami bíztatót!
Elváltak. . . ? hát én előnyben részesítem azt aki még nem vált el párszor. . de ez csak az én mániám (lenne, ha kereső fázisban lennék. )
Bőven van 8-10 éved gyermekszülésig, pasifogásig, stb. . :)
Az ellen pedig, h eddig nem jött össze. . . . most mit tudsz csinálni?Gondolom nem mész Dunának. . .
Ha tényleg a rögeszméddé vált, akkor viszont pasikák megérzik. . .
Nem tudok mit tanácsolni:(Ha ennyire nem tudod elengedni ezt a dolgot azzal csak magadnak ártasz:(Feleslegesen, mert időd, mint tenger:)
Én 5 éve élek együtt vkivel és nincs még babám, szeretnék, de élvezem életem minden percét baba nélkül is (még). . . Lehet, h neked hamarabb lesz kisbabád, mint nekem:)