Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kifutok az időből?
Torolt_felhasznalo_571783
Létrehozva: 2005. február 10. 13:14
Sziasztok! Nem tudom, egyedül vagyok-e ezzel az érzéssel, vagy más is érez így?
A "problémám" röviden: hamarosan betöltöm a 30-at, jó munkám, biztos egzisztenciám van. Csakhogy: "fiatalabb" koromban azt gondoltam, ennyi idős koromban már férjnél leszek, és kb. mostanra "terveztem" az első gyereket... Tulajdonképpen mindenem megvan, kivéve egyet: nincs párom! Két igazán komoly kapcsolatom volt, a másodikban már az elejétől konkrétan terveztük az esküvőt, gyereket, csakhogy ebből a kapcsolatból ki kellett lépnem. Ennek már több, mint egy éve. És azóta a nagy semmi! Igaz, nem is nagyon kerestem párt (megjegyzem, a direkt keresésben nem is hiszek!), és bár igyekeztem nyitott lenni, azóta nincs senkim. Ami talán nem nagy baj, dehát hogy lesz így családom. Mert ugye, ha teszem fel, holnap jön a herceg fehér lovon (bár jönne!) , akkor is: előbb ismerkedünk, majd összeköltözünk, ezután esküvő, és utána jöhet a gyerek... na hát erre már nincs valami sok időm, attól tartok (már csak ha a dolgok biológiai oldalát nézem is). Igaz, általában sokkal fiatalabbnak gondolnak a tényleges koromnál, de akkor is - harminc után már nem nagyon ugrálhat az ember lánya, nem?
Mondjatok valami bíztatót!
A "problémám" röviden: hamarosan betöltöm a 30-at, jó munkám, biztos egzisztenciám van. Csakhogy: "fiatalabb" koromban azt gondoltam, ennyi idős koromban már férjnél leszek, és kb. mostanra "terveztem" az első gyereket... Tulajdonképpen mindenem megvan, kivéve egyet: nincs párom! Két igazán komoly kapcsolatom volt, a másodikban már az elejétől konkrétan terveztük az esküvőt, gyereket, csakhogy ebből a kapcsolatból ki kellett lépnem. Ennek már több, mint egy éve. És azóta a nagy semmi! Igaz, nem is nagyon kerestem párt (megjegyzem, a direkt keresésben nem is hiszek!), és bár igyekeztem nyitott lenni, azóta nincs senkim. Ami talán nem nagy baj, dehát hogy lesz így családom. Mert ugye, ha teszem fel, holnap jön a herceg fehér lovon (bár jönne!) , akkor is: előbb ismerkedünk, majd összeköltözünk, ezután esküvő, és utána jöhet a gyerek... na hát erre már nincs valami sok időm, attól tartok (már csak ha a dolgok biológiai oldalát nézem is). Igaz, általában sokkal fiatalabbnak gondolnak a tényleges koromnál, de akkor is - harminc után már nem nagyon ugrálhat az ember lánya, nem?
Mondjatok valami bíztatót!
Ahhoz, hogy kideruljon mukodik-e a dolog ido kell. A szex is nagyon hamar meg szokott tortenni es az sem garancia semmire.
Én kicsivel előbb kezdtem el érezni ugyan ezt. Akkor 28 voltam.
Pasival, aki hosszabb távra is számtásba jöhetett volna, nem tudtam megismerkedni, mert ugye hol?! Szóakozóhelyeken meg mindenki csak szórakozni akar és én sem tettem másképp. . . . . .
Szóval fogtam magam és elmentem egy közvetítő irodába. Jelentkeztem és lkezdtek hívogatni pasik, akik ezt a módját választották a társkeresésnek.
Mindenféle emberrel találkoztam. Pár hónapig ment ez így aztán meguntam. Szinte azt gondoltam, hülyeség. Így sincs smmi esély. Atán egy idő eltelt és megint elkezdtem.
A jelentkezésem után majdnem egy évvel találtam rá arra, akit kerestem :-)) Márciusban lesz az eljegyzésünk. :-) Már egy éve együtt élünk.
Mindezt csak azért írtam le, hogy tudd nem vagy egyedül a félelmeiddel. És igenis kell tenni valami, hogy jöjjön a hercegünk!!!
Ha otthon ülünk, akkor ott fogumk megvénülni:-((
Sok sikert! (Így vagy úgy)
Jársz valahová?Hol ismerkedsz? munkahely? társaság? edzőterem?
1. A mustra valóban megalázó. DE! Ha nyitottan fordulsz a másik felé, és nem köti gúzsba gondolataidat az, hogy történetesen mindketten társkeresőben vagytok, és történetesen egy társkeresőn találkoztatok, akkor nem azzal az elvárással mész a randira, amit a leendő partnerrel szemben támasztasz, hanem egész másképp. És akkor már nem mustra. Úgy kell felfogni, hogy egy EMBERREL találkozol, egy új ismeretséget fogsz szerezni. ENNYI és nem több ami történik. Semmi sem kötelező. Menj elvárások, elképzelések és előítéletek nélkül. Ha elvárásaid vannak, akkor a csalódás esélye is sokkal nagyobb. Ha elvárásokkal és várakozásokkal teli mész az első randira, akkor egyszerűen beszűkül az elméd, és nem leszel lelkileg sem nyitott és elfogadó a másik EMBER-re szemben.
2. Nem szabad erőltetni semmit. Az első másfél percben kb. 90%-os biztonsággal ELDŐL, hogy lesz-e szerelem. És ebben az első másfél percben legalább 75%-os jelentősége van annak a pillanatnak, amikor két szempár először találkozik. Ez az én tapasztalatom.
3. aki komoly kapcsolatot keres, ne füllentsen, ne hallgasson el lényeges információt, ne tüntessen fel valós tényt hamis színben, még jóindulatúan SE! Légy őszinte, mert lehet, hogy az őszinteség rövid távon fájdalmas és kellemetlen, de az, és csakis az visz hosszú távon a helyes útra. Légy önmagad, különben becsapod saját magadat is, és tuti észre fogják venni ha pózolsz.
4. tökéletes ember nem létezik, ezt bizony sok netes társkereső elfelejti. Ők szigorú és határozott elvárásokkal regisztrálnak, ezekhez görcsösen ragaszkodnak. Ha kapnak egy normális kezdeményező bemutatkozó stb. levelet, megnézik a reglapot és ha a csaj/pasi 2 centivel alacsonyabb, és 3 kilóval nehezebb, vagy nem kék a szeme, már nem is válaszolnak. Óriási hiba! Nem lehet az embereket megítélni egy levél és a testi paraméterek alapján.
Ziva!
A (nyomtatott) Nők Lapjában és persze más újságokban is rengeteg az olyan hirdetés, ahol a hölgyet kereső férfiak megemlítik a családalapítás iránti szándékukat. Talán közülük szemezgess. Szerintem nyugodtan keresgélhetsz, ismerkedhetsz "direkt". Egy-egy ismerkedéssel nem vesztesz semmit!:)
Merthogy ezeddig megmondták. Mi lesz most, hogy nem az ideálisnak megfelelően alakul az életed?
Hát bíztatót én sem tudok írni. Nem vagy egyedül ezzel a problémával. Keresgélni nem kell, eröltetni semmit nem szabad. Ki kell várni. Csak a nagy kérdés, hogy MIKOR. . . .
Miben tudunk segíteni?
Akkor sem dől össze világ, ha 35 évesen szülsz. . . . szerintem:)
Haha.
Ennek épp az ellenkezőjét fogod itt megkapni.
Szerezz be valamelyik on-line rendelős boltból egy pasit, és akkor már olyat keress, aki gyerekre vágyik és max 3 hónapon belül házasulni kíván.