Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eletmuvesznek az olyan embereket hivjak, akik minden korulmeny kozott elvezni tudjak az eletet. Nem azt, aki sajat maga alkotja az eletet, elvegre ez mindegyikunkre igaz es megsem vagyunk mindannyian eletmuveszek.
Abban igazad van, hogy semmi uj nincs a nap alatt, de altalaban amikor az ember konyvet ir egy temaban es mas gondolatait idezi, akkor illik ezt nyomon kovethetove tenni.
Onnan tudom, hogy a gondolatai nem onalloak, mert erezhetoek benne kulonfele hatasok.
Tulajdonkeppen tenyleg nem szamit, hogy o megeli-e vagy sem a gondolatait, de akkor minek ir roluk?! Az en szempontombol tenyleg semleges, amit o mond vagy gondol, de akkor ezen az alapon, minek csinaljunk barmit is? Az en tetteim es gondolataim hatastalanok a tobbiekre nezve es forditva is igy van!!!
Tudod, nekem az tunik fel az o irasait olvasva, hogy a mondanivalojanak se fule se farka. Mar korabban irtam, hogy eloszor azt gondoltam, hogy en vagyok a lokott es o az okos, de egy dolog kulonosen megingatott. Feltunt nekem valami, ami teljesen lerombolta Christian hitelesseget. Megpedig a konyv kerettortenete. Ugy mesel, mintha egy ferfi irta volna az egesz tortenetet rola. Szoval, egy kitalalt szemely szajaba adja a sajat maga isteniteset.
Kulfoldrol hazaterve vettem meg a konyvet, fogalmam sem volt hogy ki is A. J. Christan, azt hittem, hogy angolbol forditottak az egeszet, meg gondoltam is, hogy milyen jo lesz majd az eredeti nyelven is elolvasni. Komolyan, tobb oramba kerult mire raduborogtem a valosagra es ettol kezdve mashogy tekintettem az egesz mure. Szerinted, miert kell az embereket felrevezetni?
Reg rossz, ha egy tema erdekessegehez ilyen trukkokhoz kell folyamodni!
Valoban, meg nem lattam ot szemelyesen, sajnos, pedig igazan kivancsi lennek. De az az igazsag, hogy a bizalmam megingott, mert egy emberhez az is hozzatartozik, amit a papirra vet. Hiaba karizmatikus es ahogy mondod olyan ember, aki megerte a teljesseget ha nem "tiszta"?
A masik az, hogy sokszor ertelmetlen szamomra amit ir, nem tudom kovetni es hidd el nem vagyok zizzent, ha valami ertelmesen van leirva az nem szokott problemat okozni! Mara megjott annyira az onbizalmam, hogy nem magamat okolom ha valami nem vilagos. Lehet, hogy a szerzo elmeje is zavaros egy kicsit?
Meg valami; olvastal mar konyveket a Dalai Lama-tol vagy mas buddhista iroktol? Ha nem, probald meg. Az azonossag es a kulonbseg magaert fog beszelni.
tejelt a hiszékeny embör a szolgáltatásér oszt jobban érezte magát
kösz az infót.
. . . és ez mennyibe kerül nékem?
Köszi a pillangót és a repülőt:)
ha pedig szeretnéd "bekaszálni" az ismeretlen ismerősi kézfogást, akkor itt elérsz: holian@chello. hu
üdv. h
Támadt egy ötletem. Mi lenne ha mindenki azt csinálná amihez valójában igazán ért?
Megmondom: hihetelen unalmas lenne az élet. Mit értek az alatt, hogy ért valaki valamihez?Azt, hogy éppen már nem feltétlenül szükséges megnyilvánulnia benne, mert hát ért hozzá megértette és megélte önmagában és belekezdhet valami másba. Ennek megérzése és a továbblépés a nagy művészet igazából. Amit látunk hiszünk egymásból egymásról és amit ezáltal reagálunk az még a nem értés állapota és úgy híivják hogy élet. Hogy jön a képbe Chris. Sehogy, mindig is ott volt életünkben, mint a megértés, megélés alappillére csak nem vettünk róla tudomást. Szükséges volt már egy olyan megnyilvánulás, mint Ő akit nem igazán lehet figyelmen kívül hagyni és ezáltal rádöbbentse azokat akik rá akarnak döbbenni arra, hogy nincs más csak Te. Ezen felül Chris emberi létére ugyanazok a szabályok érvényesek, mint ránk. Ő is úgy interpretálja azt ami szükséges és vágyott , hogy közben tanul és megért, megél. Nem kéne összekeverni a két lényt. Mig ráérzünk arra, hogy a kettő nem ugyanaz, egészen addig ez van, ami ezen a fórumon is megy és ami ugyanolyan fontos része az egésznek, mint bármi más. Nesze, semmi:-)
Christian gondolkodásmódját szeretném megismerni azokon keresztül, akik hisznek az ö kisugárzásában, életfilozófiájában.
Elolvastam Ch. weblapját már az elsö hozzászólások után amúgy.
Ne gondold, hogy nem akarom megismerni, de van egy alap rossz benyomásom róla a tavaly öszi Nök Lapja nyomtatott 2 oldalas cikk, valamint a mostani fotója alapján. Bevallom, ez nem egy alapos vélemény, elfogultság részemröl. De én egy embert mindig a tekintetete alapján tudok megítélni, és írásban meg a stílusa alapján. Ch. tekintete így kép alapján számomra nem tükröz intellektust, szeretetet, érzékenységet.
Inkább egy kissé önelégült, vidám, gondtalan ember benyomását kelti, akivel nem vagyok képes azonosulni.
Mindamellett meg fogom venni a könyveit, mert engem az is érdekel, ami taszít :-)
Pld. sokáig a II. világháború történetei érdekeltek, meg akartam fejteni, hogy lehetett annyi kegyetlenség egy ideológiában, az öt követö emberekben. . . Persze reménytelen vállalkozás volt, mégis a mai napig érdekel ez a terület.
NÉzd, talán túl szigorú vagyok. Túl nagyok az elvárásaim az életben mindenkivel, így önmagammal szemben is.
Én arra tudok csak felnézni, követni, aki többet tud nálam. Akin érzem, hogy segíteni akar, szívvel-lélekkel, mély emberséggel. Pld. nagyon szeretem Müller Pétert és egyre inkább Kornai Mihályt, belölük süt az, hogy mélyen leszálltak önmagukba és onnan hozták fel a tapasztalatot, emberséget, jó tanácsokat.
Igenis, kellenek jó tanácsok a ma bizonytalan emberének. Csak az tud valóban kiemelkedni a tömegböl, aki többet tud az átlagnál és ezt meg is akarja osztani a hétköznapi emberekkel. Ehhez kell az adni akarás képessége, ezt hiányolom Ch-nál a megnyilvánulai alapján, írott formára gondolok.
Kell hogy legyenek jó tanácsok, amiket aztán vagy megfogadunk vagy nem, ebben áll a szabadságunk.
De az, hogy még jó tanácsok se szülessenek és enélkül, csak saját élete, létezése mivoltát állítsa példának valaki, hát ez kevés szerintem.
Az embereknek kulcs kell a kezükbe a megfejtéshez. Sokan persze maguktól rájönnek, ök nem is szroulnak semmiféle segítségre, mert harmóniában élnek magukkal.
De a zaklatott, az elvárások közt bizonytalanul haladó, céltalan embereket lelkesíteni kell, felrázni a közönyböl és megmutatni nekik, hogy ök mind értékes, megismételhetetlen csodái a természetnek. Ezzel együtt viszont azt is fontosnak tartanám hangsúlyozni, hogy fedezd fel önmagad korlátlan képességeit és éld boldogan az életedet, de ne feledkezz meg a külsö környezet adta objektív korlátokról.
Olyan ez, mintha Ch. szabadon engedne egy galambot, ami eddig rabságban élt egy kalitkában, egy szobában, azt mondja, repülj szabadon! Csak épp nem beszél neki arról, hogy nem csak kalitka van, de ablak is.
És aztán a galamb, amelyik vadul, szabadságvágyóan repülne ki, de nem veszi észre az átlátszó, de mégis keményen létezö ablaküveget halálra zúzza magát. . .
Erre mar annyi ember rajott?! Ez nem Chris talalmanya!
Nekem az a legfobb gondom Chris-szel, hogy semmi uj dolgot nem mond. A gondolatai nem onalloak, viszont senkire nem hivatkozik. Neha egy kicsit soknak tunt az is, ahogy istenitette magat. Ne felejtsetek el, ezt a konyvet o irta sajat magarol! Neha majdnem felkialtottam olvasas kozben, hogy; jaj ennek az ipsenek a dilihazban a helye! :))))
De most mar mashogy latom a kerdest, ez a ferfi okos, nagyon okos. Csak azt nem erzem, hogy az emberek segitese lenne a celja. Raneztem a fotojara, eddig meg sosem lattam az arckepet es megdobbentem, mert egyaltalan nem ilyennek kepzeltem. Dorzsoltseget es simlisseget erzek rajta. De ez csak megerzes, lehet, hogy nem igy van.
Viszont a tema VONZ, napok ota olvasom ezt a forumot:)))))
VAn egy 25 éves srác, szüleivel lakik együtt még.
Mindig is grafikus akart lenni, de nem tanult jól, így esélye se volt, hogy egy müvészeti gimnáziumba majd fösikolára menjen. Így burkoló munkás lett, amiben néha örömét leli, de még mindig álmodozik a másik munkáról.
Van egy fiatal társaság, velük jár bulizni.
keresete nagy részét hazaadja.
Egy nap megismerkedik a baráti körön keresztül egy képzömüvészeti föiskolás lánnyal. A lány egy értelmiségi körböl származó, világmegváltó tervekkel teli ember. Ök ketten álmodoznak egy közös stúdióról, amit majd megvalósítanak. A lány nem dolgozik, tnaul, pénze nincs. Srác dolgozik, van keresete, de ennek javát szülei támogatására + rezsire költi.
Lány rábeszéli, béreljenek egy jó kis termet a városban. Ö maga nem hajlandó plusz munkát vállalni, inkább üres idejében rajzolgat, festeget vagy sportol.
Srác válaszút elé kerül:
- szüleit támogassa továbbra is, mert hisz ott lakik, de napi vitáik vannak apjával néha, mert az nem nézi jó szemmel a lányt, aki szerinte minden marhaságba beviszi a srácot és csak kihasználja
- vagy a lány vágyait finanszírozza, és még óriási hitelt is vesz fel. Közös lakás bérlésére nincs pénzük, a lány koleszban lakik, a srác a szüleinél marad. Ez a terv.
Vajon ki hogyan döntene? A társ. elvárható magatartás az lenne, hogy a szülei támogatát ne szüntesse meg, mert az létbizonytalanságot okozna nekik, hisz kisnyugdíjasok mindketten és súlyos beteg az anya mellé.
Vagy hallgasson a szívére, a szerelmére és vakon bízva, anyagilag kötelezze el magát a szerelme vágyainak megvalósítására, holott nincs rá garancia, hogy 2 év múlva is együtt lesznek. Így viszont képtelen lenne a szüleit az eddigiek szerint támogatni.
Tegyük fel, hogy egy családban élsz. 10 éve, mikor összekerültetek, még sok mindent másképp gondoltál. lett 2-3 gyerek, a kapcsolat ellaposodott.
Van némi anygi problémátok, mert az építkezés mondjuk félbe szakadt, nehéz haladni. Mindennaposak a viták a pénz miatt.
Munkahelyeden nem igazán tudsz elörébb jutni, eleged van sok mindenböl.
Egy nap megkeres egy régi ismerös, hogy pld. Svájcban lenne egy 1-2 éves munkalehetöség, jó pénzért. De családot nem viheted ki.
Anyagilag nagyon jó lenne, meg szakmailag is nagyon nagy lépés lenne, végre kikerülnél a posványból.
Otthon elöadod terved. Feleséged kiborul, mert mit kezdjen ö nélküled itt egyedül a 3 gyerekkel, akik közül a legkisebb csak pld. 1 éves. Nincs szülöi segítség.
Kéne a pénz, de úgy nem, hogy csak félévente látod a családot.
Tehát asszony arra kér, ne menj.
Kíváncsi lennék a válaszodra, hogyna döntenél. Saját ambícióid, vágyad döntene (belsö szabadság, saját igény) vagy kényszerböl inkább maradnál, mert belátod, nehéz lehet az asszonynak itt egyedül maradni (elvárások).
Christian nézeteivel önmagában nincs gondom, söt, azt mondom, ugyanazt valljuk, cska más megfogalmazásban. Én ezt úgy mondtam korábban, írtam, hogy hallgassunk a lelkiismeretre, a kis, belsö hangra, aki megmondja, mikor mit tegyünk.
Ch. annyival többet mond viszonyt, hogy csak erre hallgassunk, a saját elvárásaink alapján. Nem kell igazán figyelembe venni azt, hogy mások mit várnak tölünk.
Ésszerü határokon belül ez így jogos is, túl sok bennünk a másoknak megfelelni akarás kénysezre, hiszen ezt nevelték belénk kiskorunk óta.
Viszont az a társ. felépítés, amire alapozva kaptuk ezt a nevelést, recsegve-ropogva kezd összedölni. Így felszínre került a kérdés: miért és kinek kell most akkor megfelelni?
Ezért lehet sikeres Ch a nézeteivel, mert azt mondja ezek szerint, hogy míg körülöttünk sorban omlanaka le az értékrend-falak, ezért felszabadulsz a morális, elvárások keltette viselkedési-formák alól.
Most már csak az a dolgod, hogy a magad ments a földrengés, az omlás közepette. Ne akarj helytállni a mindjárt földig porló ház alatt, mert tönkremész benne.
Inkább vegyél egy mély levegöt és szaladj. Ne nézz hátra, nem érdekes, ki és miért maradt a romok alatt. Ö dolga, miért nem haladt veled együtt a szabadság felé.
Most már csak magadra kell figyelned, és másokra csupán annyiban, amennyire az neked jól esik.
Itt a lényeges különbség szerintem.
Ch. ezek szerint példájával arra buzdít, most már csak azt tedd meg önmagad és mások felé való gesztusként is, amit Te magad akarsz, ami jól esik. Nem azt, amit korábbi évszázadok berögzülései szerint elvártak töled. Ne akarj megfelelni másnak, csak saját magadnak.
Ugye, erröl van szó.
Ezzel továbbra is egy a gondom: ez a fajta nézet egy olyan fokú bizonytalan, kiszámíthatatlan viselkedés-formát idéz elö az emberi kapcsolatokban, hogy az demoralizálja ezeket a mikroközösségeket.
Kár, hogy nincs konkrét példa, lehet, hogy Ch. elöadásain van, nem tudom.
Számomra az volna hiteles, ha Ch . elmondaná, hogy adott helyzetben ö hogy szokott viselkdeni.
Ti, akik elöadáson látjátok öt, nem ismerhetitek a hétköznapi énjét, megnyilvánulásait, napi cslekedeteit, adott szitukra adott válaszait.
Ezt egy elöadáson nem lehet pótolni.
Legyenek konkrté esetek, szituációs játékok.
Kezdhetjük? Csak ezeken keresztül lehet megérteni a Ch-elvek különbözöségét.
Én kezdem.
Munkahely. Van egy kolléganöm, akit különösebben nem kedvelek, mert néha fúr engem a fönöknél.
Egyik nap betelefonál, hogy beteg lett, de határidös melója van, amit vár a fönök. Kényszeredetten megkér, hogy esetleg megcsinánám-e helyette.
Várnám a válaszreakciókat.
Szerintem a tradíció, a klasszikus morál azt mondja, tedd félre sérelmeidet, és segíts neki, bár nem érdemli meg. Tehát én megcsinálnám a munkáját helyette, és nem azért, mert fönöktöl félek, hanem mert megkért rá, pedig nem igazán kedvelem öt.
Ch. vajon mit tenne?
ha netán nem lett volna érthető, az érthető. . . :)
mivel az egos elme nem tudja felfogni azt ami a korlátain túl van. S ha megérteni nem is, de megélni ezeket a dolgokat igenis meglehet!
ezt TAPASZTALATBÓL mondhatom. . .
üdv. h
Chris nem hirdet semmit!
ez nagyon fontos. . . ő egyszerűen Csak VAN és kész. De aki FIGYEL az tudjhatja, hogy ebben már MINDEN benne van. nem tud mit hirdetni, mivel Ő önmaga. Tehát önmagát "hirdeti", de nem szavakkal, hanem azzal hogy tudatosan létezik. nincsenek tanai, elképzelései, véleménye, de képes arra amire nagyon kevesen itt a Földön: felfogja azt, ami VAN. a JELENBEN él. . . s azzal MÁS a többi "tanítónál", hogy Ő a lényével, a VAN-ságával tanít. nem mondja meg mit, s hogyan csinálj, nem ad konkrét agyalni, elemezni valót, de ha akarsz teljességéből erőt meríthetsz önmagad megvalósításához. Nekem egyszer azt mondta: "Öreg! ha rám hallgatsz, azt csinálsz amit akarsz"
Úgy képzeld el őt, mint a napot. Ha akarsz kiállsz és lebarnulsz, ha akarsz árnyékban maradsz. Rajtad áll mihez kezdesz vele, ő csak megadja a lehetőséget. megadja, hogy véghezvihesd az igazi csodát: önmagad megélését. . .
üdv. holian
"Egyszerűen csak láss.
Ha már tele a fejed tudományokkal, ha már betéve tudod a lexikonokat, ha már csípőböl lököd a válaszokat, de még mindig boldogtalan vagy az Életben, akkor. . .
Egyszerűen csak láss.
Ha már elvégeztél minden tanfolyamot, ha már meghallgattál minden gurut, ha már eleget analizáltak a heverőn, de még mindig bizonytalan vagy az Életben, akkor. . .
Egyszerűen csak láss.
Ha már meghallgattál minden papot, ha már kívűlről fújod a szent szövegeket, ha már megjártad az egyházakat, de még mindig csalódott vagy az Életben, akkor. . .
Egyszerűen csak láss - mert csak Te találhatod meg a boldogságod, csak Te teremtheted meg a biztonságod, csak Te láthatod meg az igazságod, csak Te élheted az Életed.
Te. Senki más. "
/A. J. Christian/
Pár mondatban össze tudná foglalni vki, érthetően?
Mintha az én gondolataimat öntötted volna szavakba. :-)) Ennek a topicnak tökéletes befejezése! Lenne. . . ha nem kotyognék bele. De mivel kérdést tett fel nekem Widor, megtisztelném a válaszommal.
Elötte azonban had mondjak valamit Holian-nak: kedves Holian! Ismeretlen ismerösi kézfogásodat örömmel fogadtam! :-D Köszönöm!
Kedves Widor!
Az írásodból az derül ki, hogy azt feltételezed, hogy ismerem A. J. Christian-t. Ki mondta? Ki mondta, hogy egyáltalán ismerem-e öt? Ki mondta, hogy egyáltalán olvastam a könyvét? Hmm. . . ? :-)) Olvasd csak el azt, amit írtam! A nevet tetszölegesen ki lehet cserélni bármilyen másik névre. Ha Kis Pistát támadtad volna, valószínü ugyanezeket a sorokat írtam volna - persze anélkül, hogy meg akarnék bárkit is védeni. (Tehát, hogy ne ítélkezz, hanem tapasztaltad meg!)
A kliséket meg ne azért dobjuk el, hogy A. J. Christian mondja meg mit csináljunk, hanem hogy MI magunk mondjuk meg kik akarunk lenni, és mit akarunk csinálni.
Azt is írod, hogy ö nyitotta fel a szemünket. Ki mondta? Az én szememet nem kellett kinyitnia, nyitva vannak már nagyon rég óta, hosszú évek óta. Már megint feltételezel dolgokat, amikröl nem tudsz semmit.
Ezt is írod még: "az pedig, hogy valaki csak azért nem ért egyet Christiannal, s azért kötöszködik, mert túl sok benne a keserüség - hülyeség!" Kedves Widor! Engem szólítottál meg, de én ilyet soha nem írtam, mondtam, gondoltam. . .
(Egyébként érdemes azon elgondolkoznod, hogy miért is vetted magadra a fenti mondatot. Tudod, akinek nem inge, ne vegye magára. )
Azt írtad még, hogy BOLDOGNAK érzed magad. Az is vagy, vagy csak annak érzed magad? Jó, OK, értem mit akarsz ezzel mondani. Nem is akarok kötöszködni.
Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfüzni, hogy örömmel olvasom! :-))) (Legyen akkor ezek után neved inkább Wigyor! ;-)) )
Gondoltam, jó tisztáznom ezeket a dolgokat. Isten áldjon kedves Widor és maradj továbbra is BOLDOG! :-))))
És üdvözletem a többi kedves fórumozónak is! ;-))
Eagle
Ch-t nem kell megvédeni és szerintem nem is állt senkinek a szándékában. Csak ahogy te elmondtad, hogy számodra nem hiteles és nem értesz sok mindennel egyet azzal amit ír és mond, azok akik ismerik elmondták, hogy közelebbi ismeretség után igenis hiteles sok minden amit mond. Egyébként tényleg kicsit utánna kellene járnotok ennek a dolognak mielőtt ennyire lehúzzátok. Mert ha picit ismernétek a könyvön kívül, rájönnétek, hogy éppen pont arról nincs szó, hogy rózsaszín szemüveget adna. A legkevésbé sem.
Az önmagad megismerése és valóban őszíntén való megélése egy folyamat ami sokszor fájdalmas és szomorú is lehet. És persze egy csomó boldog pillanatot is ad, de ezeket rózsaszín szemüvegben nem lehet megélni. Mire felnövünk sok minden rakódik le bennünk és amikor igazán szembe néz az ember önmagával nem mindig lát kellemes dolgokat. . .
Én örülök annak, hogy ismerem Christiant, nagyon sokat köszönhetek neki, magamnak. Egy dolgot mond: éld meg magad, és nem arra buzdít, hogy minden ember úgy éljen, mint ő. Ő így éli meg magát, viszont van egy csomó ember, aki egy társ mellett, a társadalomban éli meg magát igazán boldogan. Mindenki tegye azt ami legbelül a szíve mélyén az igaz vágya, ami számára a boldogságot adja. Hiszen ha így élnénk sokkal egyszerűbb és természetesebb lenne a világ. Hogy mi van akkor a társadalommal és az elvárásaival? Ezeket a kérdéseket csak a félelmek szülik. A társadalomnak nem csak ez a formája létezik, valószínű akkor nem is ilyen lenne. Teljes, boldog emberek valószínűleg egy sokkal teljesebb társadalmat hoznának létre. . . ha egyáltalán létre hoznának.
Az, hogy szabadon szárnyal valaki és élvezi az életet nekem nem azt jelenti, hogy nincs benne felelősségvállalás vagy nincs lelkiismerete. Egyáltalán mi a felelősségvállalás szerinted? Az hogy megfelelsz a társadalom elvárásának? Vagy az, hogy tudod, mit, miért cselekszel, mi motivál, és a lehető legőszintébben éled meg a pillanataidat? Hogyan beszélhetünk felelősségvállalásról amikor az emberek reakciók sorozataként élik az életüket. Miért vállalnak olyankor felelősséget? Azért hogy mindig az adott társadalom beidegződött sémái szerint reagálnak?Mert valójában legtöbbször így történik.
Én sokkal inkább szeretnék olyanért felelősséget vállalni ami valóban én vagyok, ami őszinte és teljes és hidd el sokkal több figyelem, szeretet, megértés és türelem lenne így bennem bárki felé, magam felé.
Röviden-hosszan. . . . ennyi. Tamáskodjatok nyugodtan, mi is hiszünk sok mindent nyugodtan. Gyerekek, így kerek a világ. A közöny úgyis rosszabb lenne. Így legalább megmozdul az állóvíz, gondolatok és magunkba tekintés születhet. Hogy ez melyik oldalra állít teljesen mindegy. Egy a lényeg, ne álljunk ellen a változásnak, bármerre is visz. . . szép napokat Nektek :-)))
Szivembol szoltal ismet:)))
Számomra a belsö rend, amit hívhatunk értékrendnek is, az alapja bármilyen harmóniának.
Mondták már páran, hogy vaskalapos, maradi vagyok, nem haladok a korral stb.
Lehet, hogy ilyen értelemben igazuk van.
De én így érzem jól magam, baj? Nem akarok ezzel a korral haladni.
Aki szeretne szabadon szárnyalni, lerázni minden konvenciót magáról és csak élvezni az életet, mások felé való felelösségvállalás nélkül, hát tegye. Az ö élete, élje így.
A lelkiismeretével meg úgyis mindenkinek magának kell elszámolnia, nem nekem és nem más CH nihilizmust ellenzö embernek.
Vitázni viszont szabad.
Vajon miért van az, hogy a legtöbb nlc-s topicon a vita átmegy sokszor durva személyeskedésbe?
Aki nincs velünk, az ellenünk van. . . Ezt mondjátok sokan.
Ettöl még kevésbé lesz szimpatikus Ch követöinek tábora.
Milyen életfelfogást, értékeket közvetít ö, ha a követöi ilyen vadul és támadóan védelmezik saját véleményüket?
Egyáltalán, miért kell megvédeni Ch-t?
Talán mert támadhatóak a nézetei. Talán mert nem ad semmi egyértelmüséget. Talán mert sokan maguk is félnek attól, hogy elveszi valaki tölük ezt a rózsaszinü szemüveget, amin keresztül Ch. láttatni akarja a világot és akkor megint marad a bizonytalanság, a szorongás?
Szerintem menjetek ki a természetbe.
Ennél nagyobb csoda, amit a természet produkál most, a virágzó fák, a kibújó levelek, az élet áramlása és bölcs nyugalma, ennél nagyobb csodát senki se hirdethet.
Imádom a fákat, mert bennük egy ösi életerö van.
Öleljetek át egy fát és megnyugszotok, akár Ch követök vagytok, akár nem :-)
A harmónia a természet részeként talál csak ránk, ne feledjétek.
A városi emberek azt hiszik, ideológiák, tárgyak, birtoklások örömet okoznak.
Én nem hiszek ebben.
CSak abban, hogy szeretnünk kell és kölcsönösen felelösséggel tartozni a természetért, egymásért.
A szeretet nem arról szól, hogy aki velem egy véleményen van, azt bírom. Az csak szimpátia.
A valódi szeretet az, amikor a veled ellenkezö véleményü embert nem a földbe döngölni akarod, hanem szeliden átöleled és annyit mondasz: gyere, beszéljük meg.
Mondd el, te mit miért gondolsz.
Aztán a végén valamelyik talán megváltoztatja a véleményét.
Ha Ch követöket akartok, akkor legyen bennetek több elfogadás, több szeretet, több alázat. Az embereket, így engem is meggyözni kell saját belátás alapján, nem eröszakkal megtéríteni. Persze csak akkor, ha nem csupán önmagatok vagytok fontosak önmagatok számára, hanem szeretnétek, hogy mindaz a jó, szép, amit ti tanultatok, kaptatok pld. Ch-tól, azt más is élvezhesse, érezhesse.
/A. J. Christian/
Nem tagadom Juliette-vel ertek egyet. S el kell mondjam hogy el is kezdtem olvasni Christian konyvet de nem jutottam el benne sokaig az is igaz. . . .
Nem is akarnek itt nagyon belekotni senkibe mert tenyleg ugy el mindenki ahogy akar(szamomra ez nem azt jelenti hogy csakis ugy ahogy en latom jonak??!) de Te azt irtad:Legyunk mar mereszek es merjuk eldobni a tarsdalmilag elfogadott normakat. Hoppa, de mire fol, csak azert hogy valaki mas mondja meg jelen esetben Chris hogy hogyan kene elni???S ne gyertek azzal hogy o azt mondja hogy nem kell kovetni meg nem muszaj ugy elni ahogy o gondolja, valahogy megis ugymond o "nyitotta" fel a szemeteket tehat az o elveit kovetitek. (Te pontosan ugy fogalmazol, "masoktol hallottatok-Christian nem tartozik bele ebbe a "masoktol hallott" kategoriaba???)
Az pedig hogy valaki csak azert nem ert egyet Christiannal s azert kotozkodik mert tul sok benn a keseruseg-hulyeseg!
Juliette neveben nem tudok nyilatkozni de en BOLDOGNAK erzem magam ugy ahogy vagyok!
Úgy gondolom, hogy soha nem a kialakult szitu vagy a probléma fáj, ill. okoz feszültséget bennünk, hanem az az ellenállás, amit a megismerése/elfogadása ellen ilyen -olyan okoból mi, saját magunkban kifejtünk.