Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Először arról, amit widornak írtál: ha nem vállalna közszereplést, tanítást, nyilvános előadásokat, akkor valóban az ő dolga lenne, így, nyilvánosan: mindazoké, akik kapcsolatba kerülnek vele, akik meghallgatják, akik elolvassák.
Egy kapcsolat és benne a személyiség fejődése: úgy gondolom, hogy ha az a kapcsolat jó, akkor a két személyiség kölcsönösen alakítja, hatja át egymást. Ha a párom egy ideje csupa medvékkel kapcsolatos könyvet olvas, akkor én is kíváncsi leszek rá, elkérem, elovasom, elmegyek vele az állatkertbe, veszek neki mackós képeket. Aztán vagy engem is rabul ejt a dolog, vagy nem. Ha nem, akkor lehet, hogy idegesít, ebben az esetben (ha a párkapcsolat működőképes) ő elfogadja, hogy a saját idejében, engem nem zavarva foglalkozik az új hobbival, és egy idő után valószínűleg már őt sem érdekli olyan hévvel, mint az elején. Mert az igazi élmény az, amit meg tudunk osztani másokkal. Szóval én úgy látom, hogy igenis van tere a személyiségfejlődésnek egy kapcsolatban, csak az kicsit (sokkal) több energiabefektetést igényel, mint ha az ember csak a saját egójára figyel.
Még 1 szer elnézésed kérem, nem néztem át a forum "szabályait". Nincs szándékomban hosszasan ezen a fórumon chatelni.
Egyet engedj meg.
A partnerem nem én vagyok. Ha akar, velem változik, ha akarom, vele együtt változom. De nem várhatom el azt, hogy a nyomomba lépjen és ő sem azt, hogy én azt csináljam ami neki jó.
Amikor így gondolkodtam, majdnem elveszítettem, fizikailag. Annyira szerettem volna azt, hogy spirituálisan egyszerre és együtt növekedjünk. Ma már tudom, hogy így ebben a formában egy kapcsolat és az egyén fejlődése, nem működik. Az az egy-én pedig Én vagyok.
Jó, rendben, ahogy gondolod. :-)
Én nem az elveimhez szeretnék hű maradni, hanem továbbra is Önmagamhoz. Az "elveim" már nagyon sokszor becsaptak.
Tudod miért?
Azért, mert mások elveit tükröztem vissza saját magamnak.
Az pedig hogy "több" barátnője van a Chrisnek vagy 1 se, szerintem az ő dolga és azé a másik emberé aki vele kapcsolatba kerül. :-)
lány vagyok. . . . Nem tévedésből piros a jelem. Nem ítéltem el senkit, leírtam a véleményem a pasiról, mert kérdezték. Engem nem zavar a léte, elférünk szépen az univerzumban egymás mellett. Szeretni sose fogom, meghallgatni méginkább nem, szerencsére nincs szükségem efféle verbális doppingszerre.
Ha már ide keveredett a hűség fogalma: nem hiszem, hogy aki naponta-hetente-havonta-félévente mással él, fekszik le, kel fel, eszik, tévézik vagy csinál akármit, az hűséges lenne magához (vagy bárkihez). Önmagamhoz is akkor lehetek hű, ha vállalom a döntéseimet, a partneremet, és vállalom, hogy változnom is a másikkal kell, együtt, mert egyszer, valamikor úgy határoztunk. Így lehetek hű egyszerre önmagamhoz, a páromhoz, az anyámhoz, a hazámhoz meg még ezer dologhoz, anélkül, hogy túllihegném a saját egómat.
:o)
Szerintem senkinek sem vagyok tulajdona, nekem sem tulajdonom snki de ezt nem az ö uj ötlete. . . Ami viszont nem tetszik hogy ezzel akarta megmagyarazni hogy miert is van tobb baratnoje. . . Tuti. :(
Ami pedig az onmagunkhoz levo huseget illeti, eppen azert mert a sajat erkolcsi normam nem engedi meg nem bantom meg hutlenseggel azt akit szeretek. A tarsamat-ahogy Te irtad. Vagyis hu vagyok sajat elveimhez. . .
Ki mondta, hogy csak a Christian előadásai miatt jön meg a kedvünk a szexhez? :-) Én bizony nem. :-)
Képzeld, nálunk is működik. . . (huha, ajaj, nem is akár hogy :-))
Miért érzed magad "tulajdonnak"?
Kinek vagy a tulajdona?
Én senkinek sem vagyok a tulajdona, de a társa annál inkább.
Ja!
Lenne még 1 kérdésem.
Szerinted kihez "kell" hűségesnek lenni?
Szerintem CSAK saját magamhoz.
Teljesen egyetertek veled!Szerintem ez a ficko nem tud mast felhozni csak az egot minden magyarazatakent. De szamara az huseg nem fontos mert nem tulajdona senkinek, . . stb. Nem ez a legnagyobb egoizmus:ropkodni viragrol-viragra. . . amikor s ahogy nekem jol esik. Ha pedig valakinek az ö eloadasai alapjan jon meg a kedve a szexhez, ne haragudj R. M. Rozi de. . . Nalunk jol mukodik ez Chris nelkul is. . .
Bocsi norfork ha netalán "lefiúztalak" :-), de a lényegen azt hiszem az sem változtat semmit ha nő vagy.
Mint kiderült hozzászólásodból fiú vagy.
Mint kiderül hozzászólásomból én viszont nő.
Én a barátnőddel értek egyet. Persze veled is, mert neked így jó ahogy.
Szerintem hagyd a barátnődet repkedni. Azzal, hogy ennyire féltékeny vagy a Chritianra, csak saját magad korlátozod méginkább. Lehet másként is nézni a dolgokat.
Pl. :
Én már kb. 1, 5 éve a férjemmel járok Chris előadásira és "piszok jól" megvagyunk, sőt hatalmasakat szeretkezünk az előadások után, annyira feltölt az a szabadság, az a szellemiség ami ott, akkor körülvesz minket. Próbáld ki - elvárások nélkül - végig hallgatni legalább 1-szer Christ. Meglátod, - egy kevéske idő eltelte után :-) - semmi értelme az ítélkezésnek, hisz kit ítélünk meg vagy el. . . ? szerintem csak is saját magunkat :-)
üdv. neked legyél jó és persze rossz is (csak azért, hogy stílusos legyek :-)
Amikor először voltam az előadásán, érdekes jelenségnek tartottam. Mindkét könyvét elolvastam, hát tényleg nem egy egyszerű olvamány egyik sem. Nehéz megérteni, és úgy gondolom, hogy nehéz azonosulni is a gondolataival. Olyan nagyon egyszerűen fogalmaz meg dolgokat.
Pl. "Akinek nincs önbizalma. az szerezzen!"Na jó, de hogyan? Erre nem kaptam választ.
A világról alakotott szemléletemet egy kissé befolyásolta az, amiket a könyveiben olvastam. De a legjobban az döbbentett le, amikor a könyveit dedikáltattam vele: olyan üzeneteket kaptam tőle, amelyek teljes mértékben az életemben megnyilvánuló problémák megoldását tartalmazta.
Ennek ellenére én is kételkedni kezdtem az utóbbi időben abban, hogy ez az ember tényleg az-e, aki. . .
A. J. Christian (szerintem) egy egomán, hímsovoniszta, promiszkuis, ugyanakkor hihetetlenül frusztrált szélhámos, akinek kicsit jobb a beszéd- és íráskészsége, mint az átlag. Olvastam a hálószobás könyvét, épp azért, hogy egy barátnőmnek, aki teljesen odavolt a "tanaiért" bebizonyítsam, mennyire üres közhelyhalmaz, amit ír. Gyakorlatilag egy multikultuláris ál-misztikus hablaty.
Lányok, ha elolvassátok, ne dőljetek be a nagyképűnek hangzó stílusnak: tök egyszerű (és egyszerűen cáfolható) dolgokról ír, csak egy kicsit kell gondolkodni.
Veszélyes az ilyen ember, mert piedesztálra emeli magát, és a "tömeg" hinni kezd, noha nincs is miben. Hitler is ilyen volt, csak ő szépen kinőtte magát. . . :-(((
Szombaton megvettem mind a két könyvet. eredetileg csak a hálószobásat akartam, nem de tudtam otthagyni a másikat. Eddig még csak a beleolvasgatásnál tartok, illetve a nappaliból eljutottam a 16. oldalig, de úgy látom ezek nem olyan könyvek, amin pár nap alatt át lehet futni!
Nem tudjátok, vidéken nem tart előadásokat?
Tündi
De többször leírja a könyvben, hogy nem kötelező senkinek sem, hogy azonosuljon az elmélettel és kövesse azt, hiszen nagyon nehéz;éppen elég, ha nap mint nap észrevesszük, felismerjük az ego tevékenységét az életünkben. Nem kell "megszüntetni", mert nem is nagyon lehet.
gondoltam el kéne menni előadásaira, de még nem jött össze eddig :)
amúgy nagyon egyetértek a dolgaival amiket képvisel, de baromi sok idő és sok feladat megoldása után és változás (saját magunkon) után tud az ember úgy is élni ahogy ő leírja a könyvekbe. Mert nagyon nehéz nehéz a gondolkodásmódunkon ennyire változtatni. . .
én egyszer találkoztam vele egy keresztelön. fantasztikus ember, nagyra becsülöm a tudását.