Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szécsi Pál
Létrehozva: 2004. november 25. 08:30
Sziasztok! Sajnos tegnap késő este kapcsoltam az MTV-re, és ott Szécsi Pálról ment egy műsor. Gondoltam inditok egy topicot, szeretném ha összegyüjtenénk a dalait, és beszélgetnénk arról amit esetleg tudtok Róla. Tizenéves koromban imádtam hallgatni a Bús szívből énekelni c. számát. Tudjátok ennek a teljes a szövegét? Meg a Karolina-t?
Végezetül minden Katalinnak kívánok "Egy szál harangvirág"-ot! :-)
Végezetül minden Katalinnak kívánok "Egy szál harangvirág"-ot! :-)
1.
Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Látod így volt írva sorsunk
Most élünk végre, nem csak álmodunk!
Két kis fűszál dús fák között
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág
Mérhetetlen boldogság!
Ezek vagyunk mióta csendben
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény
Nekünk akkor is ragyog az ég!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
Hát feledjük az elhullt könnyeket!
Refr:
Két összeillő ember
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem
Végre megláttalak téged
És köszönöm az egész életet!
Nem lehet még itt a búcsúzás
csak te voltál nekem, senki más
elvitted álmomat még látom arcodat
mindig kísért egy fájó gondolat:
Gondolsz-e majd rám, ha elmúlt az éjjel,
minden álmunkat a hajnal tép széjjel
hazudd, hogy fáj még most is fáj a búcsúzás!
S hogy nem szerettél így még senki mást
Gondolsz-e majd rám, ha más csókját kéred
s nem ölel már át két karom téged,
Hazudd, hogy vársz, örökké vársz, csak engem vársz,
s hogy nem szerettél így még senki mást!
hazudd, hogy fáj, hogy most is fáj a búcsúzás
s hogy nem szerettél így még senki mást
s hogy nem szerettél így még senki mást!
Emlékszel?
Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe.
Megijedtem, mint mindig ha valahol a sziréna felhangzik.
Pedig akkor még nem tudtam, hogy számomra és számodra nagyobb veszély nem jöhet, mint hogy elhagyjuk egymást.
Azóta sem feledtem el azt a délutánt.
Egymást átölelve álltunk az utca forgatagában, mintha soha többé nem akarnánk elválni egymástól.
De én egy erőltetett mosollyal kibontakoztam a karjaidból, lágyan megcsókoltalak és fölényes könnyed hangon azt mondtam:
"Ne félj az elválástól. A távollét olyan mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja. A nagyokat fellobbantja. . . "
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
Egy ablak és a te kis szobád
Beláttam én már rég a tévedésem
Azt hittem, szalmaláng és ellobban szépen
Szívembe markol száz és száz kis emlék
Megöl a messzeség
Viharként tombol már a messzi távol
Felgyúlt a régi tűz, s a szívem lángol
Eszembe jutnak mind a meghitt órák
És a te kis szobád
Elmúlt egy hosszú év a búcsú óta
Azóta várok én egy hívó szóra
Félek, hogy régesrég már elfeledtél
Úgy kínoz, kínoz a távollét
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja
Megadnék mindent én egy ölelésért
Egyetlen csókodért
Bocsáss meg egyszer még és kezdjük újra
Szerelmem szívedet majd lángra gyújtja. . .
Ez utóbbi kettő kedvencem ! :o)
Az égen ezüst gépek szántják fel a kéket
és a mélyben milliók félnek
messzi földeken otthonok leégnek;
kegyetlen az élet,
Fényes utcák, éhező népek
ártatlan gyerekek keresik a szépet,
a világ könyörtelen hozzánk mégse félek,
milyen jó, hogy veled élek.
Kósza szél a felhők lágy ölén, szállj -repülj velünk egy más világ felé
Kis hajó az álmok tengerén, benne ül egy lány és én
A parkban halvány rózsák , illatukat ontják,
nekünk nyílik, mégis lopják
mennyi durvaság, könyörtelen hordák,
hol marad a jóság,
mennyi szép lány árulja a csókját,
céltalan eltöltött értelmetlen órák.
Holnap virágának ki viseli gondját, milyen jó, hogy megyek hozzád!
Itt a pontos szöveg.
Csak egy tánc volt, tőled kaptam én,
Azután ment minden könnyedén,
Együtt mentünk haza az úton,
És a többit nem tudom.
Csak egy csók volt, boldog pillanat,
Amit loptam kaputok alatt.
Többször mondtad: – És most búcsúzom.
És a többit nem tudom.
Nyílt a kapu, ki várt reád?
Nem volt az más, csak a mamád.
Rád is mordult: – Gyere be,
Többé nem engedlek el vele!
Csak egy tánc volt, tőled kértem én,
De már több kell, maradj az enyém!
Meg is kérem a kezed ezúton,
És a többit nem tudom.
És a többit nem tudom.
Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel
Halkan suttogtam nevit suttogtam, Carolina
Arra gondoltam milyen jó lenne, Carolina
Hogyha itt lenne, mindig velem, óh Carolina
Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel
Halkan suttogtam, nevit suttogtam, Carolina
Vele alszom el, vele ébredek , Carolina
Ilyen szép kislány nincs a világon, mint Carolina
Carolina, Carolina úgy várlak
Carolina, Carolina úgy várlak
Gyere el hozzám, gyere el hozzám és soha többé ne hagyj el
Carolina, Carolina jöjj el
Egy kis patak mindig rohant, s közben csak énekelt
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett
Én is így lettem néma víztükör, mikor tőlem elmentél
Nekem többé már a nap sem tündököl, csak ha újra megjönnél
Elmegyek, elmegyek, milyen úton indulok még nem tudom
Elhagyom, az otthonom, még a jóbarátoktól sem búcsúzom
Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én bármerre jársz
Nem tudom, hogy merre vagy, mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz
Vasárnap volt, vasárnap volt, amikor elhagytál
Nekem te nem, de az a nap, vasárnap volt, meghalt már
Hozzám így jött el a halott vasárnap, mikor tőlem elmentél
Nekem többé már nem tündököl a nap, csak ha újra megjönnél
Egy szál harangvirág, ennyi csak mit adhatok
És kvánok még nagyon sok boldog névnapot
Nem nagy dolog, mondhatja más, tudom jól, de mit tegyek
Egy szál harangvirág, ez jelzi most az ünnepet
De látom hogy téged csak a virág érdekel
Amit mondok az sajnos a füledig nem jut el
De elnézem neked, mert engem szeretsz
A így rossz ember nem lehetsz
Egy szál virág, nem nagy dolog, de ennyi csak mit adhatok
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot
És kívánok még nagyon sok boldog névnapot
És a Mentőautó. . . . . .
Féltem bejönni ide, ne ragadjanak el az érzelmeim. Nagyon szerettem, 5 évesen már szerelmes voltam belé :o))
Amikor megtudtam, hogy meghalt, teljesen letörtem. (pedig még csak 9 éves voltam)
Régebben még minden számát tudtam kivülről. . . . .
Én si szeretem.
De ebben a témában Kovács Kati a Festő és a fecskék c dala a szebb! Nem is egészen ez a téma. . . . . . . . . De festő van benne és szééééééééééééééép. . . .
Jó étvágyat!
És Aradszky a Pókhálós Piroskával!:))
folytatja valaki?