Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hűvös nők, szemét pasik?
Létrehozva: 2004. november 19. 14:08
Sziasztok!
Ma összefutottam egy régi osztálytársammal. Panaszkodott, hogy nem talál rendes pasit, legutóbb is 2 hónap alatt 2 barátja is volt, de nem jött össze egyikkel se komoly kapcsolat. Így fogalmazott: "Elhatároztam, hogy most már inkább szemét leszek a pasikkal, az jön be nekik, akkor teljesen odáig lesznek értem, és futni fognak utánam."
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem könnyű párt találni. Legalább is olyat, akivel hosszútávon lehet tervezni, és lehet rá számítani, igazi társ. Nekem szerencsére sikerült, de nekem is túl kellett élni egy-két csalódást.
Miért nem találnak a rendes, helyes nők normális pasit? Kihalófélben van a rendes férfi? Valóban az a jó, ha egy nő hűvös és kéreti magát? Én nem szoktam visszafogni magam, ha arról van szó, hogy kimutassam, mennyire szeretem a Kedvesemet. Nem is akarom.
Ma összefutottam egy régi osztálytársammal. Panaszkodott, hogy nem talál rendes pasit, legutóbb is 2 hónap alatt 2 barátja is volt, de nem jött össze egyikkel se komoly kapcsolat. Így fogalmazott: "Elhatároztam, hogy most már inkább szemét leszek a pasikkal, az jön be nekik, akkor teljesen odáig lesznek értem, és futni fognak utánam."
Saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem könnyű párt találni. Legalább is olyat, akivel hosszútávon lehet tervezni, és lehet rá számítani, igazi társ. Nekem szerencsére sikerült, de nekem is túl kellett élni egy-két csalódást.
Miért nem találnak a rendes, helyes nők normális pasit? Kihalófélben van a rendes férfi? Valóban az a jó, ha egy nő hűvös és kéreti magát? Én nem szoktam visszafogni magam, ha arról van szó, hogy kimutassam, mennyire szeretem a Kedvesemet. Nem is akarom.
hát nem tudom. . . én sose tudtam taktikázni. Persze értelmes határok között próbáltam tartani magam, pl nem hívtam fel senkit napjában ötször vagy vallottam az első napon.
De az első perctől érezhette mindig a Kedves, hogy érdekel, fontos nekem, számíthat rám.
Én mindig nagyon odaadó és babusgatós voltam, és nagyon ragaszkodtam az eddigi szerelmeimhez. De soha nem éreztem, hogy ez baj lenne!
Lehet, hogy csak mázlista vagyok, de eddig 4 hosszú (években mérhető) kapcsolatom volt, és mindben magamat (a szeretetéhes Rákot :-))) adtam, és sohase bántam meg.
Szerintem van valami abban a "zsák a foltját" mondásban. . . mostani Kedvesem is igazán tud szeretni, minden porcikájával, el tud fogadni úgy, ahogy vagyok, és nagyon szeret hozzámbújni :-)))
Ne haragudjatok az ömlengésért, kicsit elkalandoztam. . . :) Jaj, máris várom az estét, hogy lássam és megöleljem Őt :-))))))
Mint ahogyan a szerelme jelenléte sem az feltétlenül :)
Huhh, még jó, h rákérdeztem. . . :)
Egy dolog biztos, akarmilyen jo pasi is az illeto, akarmennyire vonzodsz hozza testileg, lelkileg, az elso par alkalommal ezt nem kell kimutatni. Nem kell a huvos not jatszani, de azert eleinte, amig felmerjuk a terepet, nem art egy kis tavolsag tartas. Ha mar erzed, hogy ez tobb egy kalandnal, akkor johet a "kitarulkozas". Persze a csalodas kockazata mindig fennall mindket fel reszerol. Itt nincs igazi recept, jo idoben kell jo helyen lenni, ez az en velemenyem.