Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Heló!
Az ilyen hozzászólásokra is vártam igazából, hiszen a történetek nem fekete-fehérek.
Egyébként én sem szerettem oda járni igazából, főleg úgy, hogy lány suli volt. Nem voltam nagy fiuzós, bulizós, de a nőket, főleg ilyen tömegben még ma sem tudom "megemészteni"
Nem tehetek róla, menthetetlenül pasipárti vagyok
Érdekes, Zoli bácsit mi is imádtuk. Pedig nálam bénább aligha volt, képtelen voltam 400 m-nél többet lefutni, de ő ki bírta belőlem hozni a lehetetlent is.
Popper Zsuzsa minket is tanított, nekem nem volt rossz emlékem róla., meg Domanovszkynál kettesem volt rajzból...ajjaj. Még ma is álmodom néha, hogy elmegyek a suliba, nincs nálam semmi könyv, se torna szerkó, hetek óta nem voltam, nincs meg a leckém... De akkor szerettem voltaképpen, csak link voltam.
Onnan volt ismerős! Látod ez is furcsa! Én nagyon sokat tanultam ott! A főiskolán meg szinte semmit! Világ életemben jobban tudtam használni a középiskolában tanultakat, mint a főiskolait.
Meg persze ehhez jött hozzá a gyakorlat....
Másnak is van emléke a vége érhetetlen kéthasábos tervezet írásról?
A Lenner Lenke neve nekem nagyon ismerős! De nem tartozik hozzá arc, akármit is csinálok!
Szia, engem Lenner Lenke tanított. Én nem szerettem őt, de az egész osztály így volt vele. Később ő lett a diri. A tanárok közül bírtam a Nógrádi Dezsőt (
Ja, még rendkívüli módon irritált a Popper Péter kedves neje, Zsuzsa néni, aki volt szíves pedagógiát tanítani. Pfúj.
Alapban a pszichológiát imádom, akkor is imádtam, de akkor egy kedves tanár néni hatására pár évig sikerült megutálnom. Ilyen jó kis csapat volt az óvónőképzőben.
Berke Katás voit az énektanár, na őt mondjuk bírtam, kivéve, amikor csak és kizárólag a karének járt a fejében, ha hiányzott valaki, na azt nem tette zsebre amit kapott tőle, akkor sem ha másnap komoly dolgoztara készült, azért lógott el a karénekről. Most képzeld el, reggel fél 8-tól este 6-ig bent, mire hazaérteem este 7, és akkor készüljek nagydolgozatra. Mert egy héten 2x volt kötelező karének.
a másik a Domanovszkyné, "rajztanár". Én akkoriban rengeteg festményt másoltam, őneki nagyon tetszett is, elkérte, persze vissza nem adta, és 3-mast adott év végén. (elég jól rajzolok). És hozzá a szöveg: "Drááááágáááám.... ez nem munka..."
Németh Zoltán testnevelő "tanár" minden órán felküldött a kötélre, akkoriban vasággyal együtt nyomtam 40 kilót, képtelen voltam felhúzni magam. Év végére 12 egyesem volt. Szép mi? Bukásra álltam tesiből. Persze nem volt pofája meghúzni. HÁt ez volt a tanári gárda abban a "tanintézményben".
Áááá, hihetetlen hogy 20 év után is így él bennem, hiába a rossz élmények nem múlnak el. De jó hogy vége!!!!!!
Énekből a Vasváriné hagyott bennem kellemes nyomokat! Ő tényleg jó fej volt!
Anna néni! "Fáradjál ki a zöldbe!"
Gerber Pál: Engem meg akart buktatni vizuális nevelésből, ki tudja miért. Aztán egy órán elmesélte, hogy az az életcélja, hogy egyszer kékre festi a testét, felvesz egy úszónacit, egy napszemüveget, meg egy úszósapit, és végigmegy a 3-as metró vonalán.
Akkor már nem éreztem olyan nagy sértésnek, hogy buktatni akar. egyébként következő évben új tanárt kaptunk, nála lazán jelest kaptam...
Hadadyné Batta Sarolta! Így már beugrik?