Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
„A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból...
Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül felforgató erő lesz. A tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek tűnik számukra.
A megvilágosodott ember a legnagyobb idegen a világon: úgy tűnik, ő senkihez nem tartozik. Nincs az a szervezet, nincs az a közösség, nincs az a társadalom vagy nemzet, mely korlátok közé szorítaná."
Osho
"Amikor azt mondom, hogy lebegj, ezt úgy értem... azért mondom, mert te egy olyan kicsi, ici-pici része vagy csak a kozmosznak, hogy teljesen abszurd dolog párbajra hívnod. Ki ellen harcolsz tulajdonképpen? Minden küzdelem alapvetően Isten elleni küzdelem, mert körülötted minden Isten. Amikor árral szemben próbálsz úszni, akkor vele viaskodsz. Ha egyszer ő lefelé folyik, a hegyekből a tengerbe, akkor te ne próbálj felfelé úszni - engedd el magad és menj vele."
Osho
"Amint elkezdesz felelősséget vállalni önmagadért, elkezded levetni álarcaidat. Mások megzavarodnak, mert mindig voltak elvárásaik feléd, amelyeknek mindig megfeleltél. Most úgy érzik, kezdesz felelőtlenné válni."
(OSHO)
Sziasztok
Az élet titka„A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni, a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton, csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát:
összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul. A küzdelem azonnal elkezdődik: a kínlódás a talajjal, a kövekkel, a sziklákkal. És amilyen kemény volt a mag, olyan lágy lesz most a csíra, és a törékeny növényre ezerféle veszély leselkedik. A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak.
Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."
Osho
" Nem az a lényeg, hogy mit hallgatsz, hanem az, hogy hogyan hallgatod, mert az üzenet ott van mindenütt."
(OSHO)
Köszönjük
és mennyire igaz:
A félelem nem más, mint a szeretet hiánya. Cselekedj szeretettel, felejtsd el a félelmet. Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik. Ha mély szeretet van benned, félelemnek nyoma sincs. A félelem negativitás, hiány. Ezt kell nagyon-nagyon alaposan megértened. Ha elmulasztod, sosem leszel képes felfogni a félelem természetét. Olyan, mint a sötétség. Sötétség nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Valójában nem más, mint a fény hiánya. A fény létezik; távolítsd el a fényt, és ott a sötétségSziasztok!
Van fent a neten egy letölthető teljes Osho könyv. Címe: Bátorság
http://209.85.129.132/search?q=cache:RRRzdIVHmnoJ:images.ramokas.multiply.com/attachment/0/R1-e5AoKCDAAABJiwTo1/Osho-Batorsag.pdf%3Fnmid%3D72255278+Osho+b%C3%A1tors%C3%A1g&cd=2&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a
És mit olvasol tőle,melyik könyvét?
Tapasztalat,vélemény?
Szia.
Neked is szép napot
Legyen szép napotok!
Szerintem bejött amit mondtál
Nincs pletyi csak önmegismerés...ez túl unalmas sok ember számára.
Egyáltalán minek, ezt gondolják sokan...aztán csodálkoznak,ha össze-vissza botorkálnak az életben.
"A ti mennyországotok és boldogságotok mindig valahol máshol van,sosem ott ahol,ahol vagytok."Osho
De Oshó ír erről valamit:
"Ne félj az élettől,és ne burkolózz közönybe.A közöny érzéketlenné tesz-elveszíted érzékenységedet,a tested tespedtté,az értelmed tompává válik.
Sötét cellában fogsz élni,félve napfénytől és a naptól,félve a széltől,a felhőktől,a tengertől,félve mindentől.
Mozdulj ki ebből!Légy dinamikus!És bármit teszel,tedd olyan szeretetteljesen,hogy a tett maga teremtővé és istenivé váljon.
Nem mondom,hogy mindannyiotoknak festőkké és költőkké kell válnotok,mert az lehetetlen.és nincs is rá szükség.
Lehet,hogy egy háziasszony vagy-de a főzés is lehet kreatív.
Bármit teszel,tedd olyan teljességgel,olyan szeretettel,olyan közvetlenséggel,oldódj fel benne annyira,hogy az a tett ne csak egy külsődleges dolog legyen.
Ha ott vagy a tettben,akkor a tetted beteljesülést hoz."
Tehát a tettek is lehetnek relaxációk,és igazi szeretetből jövők,amiben felolvadunk.
Úgy értem folyamatosan nem lehet ücsörgni a felhőcskéken
De szerintem nem lenne unalmas...miylen jó mikor az ember nem gondol semmire csak úgy van,és érzékeli,hogy Egy Minden.
Aztán kezdődik a világi körforgás,a hajsza..még akkor is hajsza,ha alapjáraton nyugodtan élünk.
Nagyon szép az idézet...
De a mai civilizált társadalomban nem lehet sajnos a felhőcskéken ülni.
Bár sokszor szükséges!
Kell a meditáció!!!
Ha ápoljuk a testünket akkor a lelkünket is kell.
Ezt csak az teheti meg aki pl,nem ez országban él,hanem valahol fent a hegyekben remeteként...ott tényleg nincsenek célok,és "életállomások".
Ott csak ő van ,mégis a Mindennel együtt.
Ám a mai társadalomban célok nélkül éldegélni azért is nem lehet,mert akkor csak bámulnánk üresen,hogy miből is élünk meg például,és ki vásárol be aznapra
És ezek bizony akadályok...
Szerintem önmagunkat megismerni a legnagyszerűbb ,de a legnehezebb életfeladat is.
Én azt látom,hogy sokan inkább restek erre,és hát ugye könnyebb másokkal foglalkozni
Inkább az a gond másoknak,hogy nem érdekes a topik téma.
Nem félelem ez,hanem itt nem lehet pletykálni
Akkor itt van egy gondolat, amin érdemes elindulni.
"A bárányfelhőnek nincs gyökere sehol, nem tartozik sehová, vagy úgy is mondhatod: a gyökere a semmiben van. És mégis ott van az égen. A lét olyan, mint a bárányfelhő; nincs gyökere semmiben, nincs oka létezni... Nincsenek céljai. Mégis ott van - egyszerűen csak létezik. Létezik, mint rejtély. Nincsenek tervei, nincs semmi célja, csak van - sodródik a végtelenben. Nem kell sehováse elérnie. Az útján nincsenek állomások. Az útjának nincs vége. Nem tudod felizgatni, nem tudsz az útjába állni, mert akárhol van - az volt a célja. Megérkezett.
Ha céljaid vannak, akkor valami mindig az utadban áll. És minél erősebbek a célok, annál több és annál magasabb előtted az akadály. A te agyad tele van célokkal és ezek szabják az irányt."
A topik életbentartása azokon ugyanúgy múlik, akik benne vannak.
Tudod azt gondolom, hogy a téma az, ami riasztólag hat.
Képzeld el, ha minden ember megismerné önmagát pucér valóságában!
Akkor hasonlatossá válna egy menyországbeli képhez, csak lógatnánk a lábunkat egy-egy felhőn ücsörögve. Milyen unalmas lenne?
Szerintem azért ne az nlc-ből indulj ki
Itt a legtöbb topik a megcsalt vagy ne,mit csináljak stb.fórumokból áll.
Ezek kihűlnek ugyanúgy mint az a topik aminek jó a témája,de az indítója nem ápolja,nem visz bele frisseséget,energiát.
Élteben kell tartani egy topikot!
Persze sokaknak önmagukkal foglalkozni a legnehezebb.
Én mondjuk szeretem ha végre magamban lehetek kicsit
De azt is mondjuk ki,hogy itt a nyilvánosba a saját nagyon mély megtapasztalásait,érzéseit ritkán írja ki az ember.
De nem a megcsalt kategóriára gondolok természetesen
Szia.
Szerintem másokért is tesszük.
Mégpedig azért,mert másokra is kihat a mi örömünk és harmóniánk.
Ez nem azt jelenti,hogy másokra gondolok és nem vagyok teljes,(bár a teljesség is relatív,mert ezt életünk végéig tanuljuk,gyakoroljuk)
mikor ezt vagy azt teszem,vagy érzek,de az energiák hatnak.
Pl, a gyerekek iszonyú fogékonyak.Rajtuk aztán azonnal látható,hogy a felnőttek milyen hatásal vannak rájuk.
Ha boldog a felnőtt a gyereke is az lesz,vagy sajnos a másik oldala az árnyékos...
Milyen nagy kár, hogy az a mester, aki a világon számtalan ember érdeklődését felkeltette, az itt az nlc fórumán a semmibe vész.
Megfigyeltem, hogy amikor egy embernek önmagával kellene törődnie, akkor valahogy kihül az érdeklődése. Vagy ami még rosszabb, fel sem ébredt.
Hogy van az, hogy amikor másokkal kell foglalkozni, azonnal fürtökben lógnak azok, akik nagyon okos dolgokkal tudják irányítani a világot?
Személy szerint sajnálom, hogy minden olyan topik, ahol értelmes beszélgetés lehetne ebben a témában eleve halálra van ítélve az érdektelenség miatt.
Ez a másikért is tesszük, hááát...
Szerintem ha magamért mindent megteszek, akkor ott megszűnik a másikra való gondolás.
Amikor még másokra is gondolok, akkor ott én még nem vagyok teljes.
Pedig muszáj tudatosnak lenniünk,tudni mik a céljaink,de ezt csak úgy lehet,hogy nem mások után megyünk...hanem magunkba belülre nézve.
Ezért Osho minden szavát értem,szinte iszom a szavait,mert mi tagadás kell időnként a megerősítés.
Utazunk a "hullámvasúton" egy párszor
Az én életemre ez jellemző.
Felnőttem egy olyan ember mellett aki egészen más mint én.
Magamat elfeledve őt imádtam.
Míg nem rájöttem,hogy én Én vagyok és nem Ő.
Persze ez nem tetszik általában a szülőknek,tisztelet a kivételnek
De iszonyú jóérzés a saját utamon járni,és nem a másén.
Eleinte furcsán éreztem magam,sőt lelkiismeretfurdalásom is volt rendesen,de ez elmúlt,mert az örömök és harmónia feledtette velem.
Ráadásul a békesség ami magunkban van a külvilág felé is kihat....tehát másokért is tesszük.