Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önálló,függetle n,erős?nő
Torolt_felhasznalo_277841
Létrehozva: 2004. október 11. 22:49
Sziasztok!
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
:-DDDD
biztos sokan olvastátok már.
aki nem, annak röviden:
elterjed egy olyan betegség, ami csak a ffiakat gyilkolássza, és ezért a nők kerülnek hatalomra.
van egy elkülönített tábor, ahol még él egy-két pasi is, akik a betegség ellenszerét kutatják elzárva a világtól.
naés most ott tartok, hogy az egyik nő, aki nem ért teljesen egyet ezzel a nőuralommal, elmeséli a főszereplő pasinak, hogy egyébként semmi értelme annak, hogy kiiktatták a pasikat a nők, mert így most az van, hogy így is kialakulnak a párok, csak most mindkettő nő, viszont ugyanolyan szerepek vannak.
csak itt a "gyengébb" nő a NŐ, az "erősebb, határozottabb" stb. pedig a pasi . . .
szal most mit küzdünk, aki uralkodni akar, az nőként is uralkodni fog, aki meg nem akar, az meg nem fog.
válasszon ki-ki ízlése szerint . .
:)
Mi az, hogy lágyság? Írd körbe, mert nem értem: Nekem körülbelül ezt jelenti: Örülni, ha megjött.
Odafigyelni. Empatikusnak lenni, tiszteletben tartani a szokásait. Főzni egy kávét, ahogy ő szereti, odabújni, cirógatni. Dorombolni.
Nos kicsikből van naponta 100, nagyból évente 1-2, mait ugye megelőz sok-sok kis előkészület. :-)))
Így mindenki roppant fontosnak érezheti magát! :-DD
Két ekefejet tudjon elhúzni állónap.
Két perc alatt fussa a 100-at két vödör vízzel. . . .
Most küzdök az életteremért, mert kell, de odafigyelünk egymásra és sokat tanultunk egymástól!
Nekem más lelki bajok keserítik meg az életem, azaz én mással keserítem a saját életem, de vannak józan pillanataim, mikor sikerül mindent elfogadnom és az olyan jó érzés. Gondoltam megosztom veletek:-)