Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önálló,függetle n,erős?nő
Torolt_felhasznalo_277841
Létrehozva: 2004. október 11. 22:49
Sziasztok!
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Nem feladni magadtokat, csak a másikat is értékelni!
Igenis van olyan pasi, aki örül, hogy ismerem a csavarhúzó felhasználási módját! :-)) De a dolog kölcsönösségi alapon működik - csak akkor mutatja ki ő is, hogy néha bizonytalan, néha elveszett (még ha férfi is. . . :-)), ha én is merek a társaságában nem Miss Mindentmegold lenni. Fontos, hogy fel tudjak rá nézni. Nyilván az a jelölt, aki folyton nyüszögött és több feminin vonás volt benne mint magamban, az nem lehetett nyerő, mert akkor inkább elhozok egy kutyust a menhelyről.
De ugyanakkor nem feltétlenül fúj-rossz-gonosz, aki Neocitránt vesz nekem ha beteg vagyok (ildikoka). Az gáz ha faggatózik, hogy mit-kivel-mikor-miért, szóval nem bízik bennem, de a rámfigyelés elutasításáról nekem a családi mondásunk jut eszembe: ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el! :-)))
Én szeretek tanulni másoktól.
És ha párkapcsolatban élek, az már önmagában bizonyítja azt, hogy szeretem önmagamat?
Vagy ha itt leírom és bizonygatom? :-))
És akkor mi van? A többi ember nem az olykor? Nézd csak meg némelyik a legpofátlanabb (szóval olyan tényleg másokat semmibe vevő, esetleg emberi mivoltából kivetkőzött) cselekményei alatt is sugárzik az önelégültségtől. Na, neki nem valószínű, hogy önértékelési problémái vannak:-)) Ha megszeretd az idegességed és a türelmetlenséged, da ha csak tudomásul veszed az aktuális jelenlétét már akkor jó úton vagy.
Még egy esélyre nincs esély?
Kinek kell egy emancipált, többdiplomás, kisgyerekes anyuka???
Ha nem, akkor pá, de nem csak a pasi az oka. . . . :o/