Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Önálló,függetle n,erős?nő
Torolt_felhasznalo_277841
Létrehozva: 2004. október 11. 22:49
Sziasztok!
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Lehet, hogy csak én vagyok így, de nagyon szeretnék néha kibújni a bőrömből,elbújtatni/eltagadni a valódi életem.
Azt hiszem, szerepzavarba kerültem.
Egyrészt: családfenntartó, ellátó vagyok. Kívülről minden rendben. A válás után megteremtettem egy nyugodt, harmonikus otthont és életet. Megdolgozom érte, hogy így maradjon. Büszke vagyok magamra ezért. Elégedett vagyok, de nem boldog.
Másrészt: Ha megismerkedem valakivel, akkor megkérdőjelezi, hogy komolyan gondolhatom-e egyáltalán a kapcsolatot,hiszen szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, harmonikus az életem,amit "biztosan nem adnék fel senki kedvéért"... "Ugyan mi hiányozhat nekem??!"
Ettől meg tudok őrülni!!!
Miért hiszik egyes férfiak, hogy ha önállóan meg tudok állni a lábamon, akkor már nem is hiányzik a társ,a gondoskodás, hogy néha gyengéd/gyenge lehessek?
Vagy hová lettek azok a férfiak,akik képesek és hajlandók egyenrangú párkapcsolatra?Akik nem félnek az "erős" nőktől? Vagy aki a korosztályomból ilyen,az mind nős, családos?
(Hozzá kell tennem,hogy vidéki értelmiségi nő vagyok, és a tapasztalat a 40-50 éves korosztályra vonatkozik)
Neki nincs lelkiismeretfurdalása.
Neked meg nekem van.
A mienk a Kossuth díj, az övé meg a felléptidíj. Na, ki járt jobban????? :-))
De miért is akarnék szalonna lenni, ha lehetek kutya is.
Én is megkaptam a fejemhez, hogy "úgyan már, neked nincs is szükséged senkire !"
Én már fel is adtam. Nekem már lázadni sincs kedvem
És ha havonta egyszer kikattanva üvölt, hogy vele is kell törődni, akkor lehet kényeztetni, mint egy kis cicababát:))
Önállóságából fakadóan iszonyú kis törődéssel is beéri. Nem kell fizetni a villanyszámláját meg a fodrászát, mert megkeresi a rávalót. Automatikusan szerelőt hív, ha elromlik a tévé. Nem lell a gyerekei szülői értekezletére járni. Elintézi egyedül a bevásárlást. Mosogatógépe van.
. . . na jó, karácsony előtt fel kell cipelni neki a fenyőfát a lakásba, és havonat - a nehéz napok környékén - el kell viselni tőle egy hosszabb telefonbeszélgetést.
Ennyit ki lehet bírni, nem????
Noha én egy picikével fiatalabb vagyok, megjártam ezt az utat. . . Az én receptem: várni és elhajtani mindenkit akinek félelem csillog a szemében:)))))
Nálam előfordult, hogy valaki szemből szemben az arcomba mondta: olyan kerek egész vagy, hogy nem tudom, mit tudnék még hozzád tenni. Pedig lett volna egy-két ötletem.
Szerintem az ilyen férfiak ostoba macsók, akik tényleg csak "férfiszemüvegen" kerresztül képesek nézni a világot: azt hiszik, hogy egy nőnek elég ha jól keres, vannak anyagi javai és szabadon vedelheti a koktélt az éjszakában. pedig ez csak nekik lenne elég. . .
Ki kell várni, míg egy olyan pasival találkozol, akinek érzelmi élete is van és nem csak az anyagi dolgokkal meg a látszattal törödik, hanem megérti és díjazza, hogy miért vagy ilyen erős. . . .
Nem könnyű, de szerencsére nekem sikerült, És érdekes módon a párpm sem nyámnyila ember, sőt. . .
De persze a csekkeket azért mindig én adom fel a postán. . .
:-DDDDDD
Ennyit a realtivitásról. :-))
Ilyen defektesek vagyunk. Beletörődni, anyám, nincs más hátra! :-))
Kész. Mi vagyunk azok, akik ámulva nézzük, hogy a középiskolát alig elvégzett, hisztis gyereklány milyen könnyedén csavarja az ujja köré azt az álompasit, aki minket ugyan messzemenőkig respektál, ám a Bahamákra mégis azt a másikat viszi.
És szeretik, hogy nem kell a kapuig kísérni, mert egyedül is hazatalálsz.
Szeretik, hogy megérted, hogy nekik is van hivatásuk, és nem morogsz, ha az előjáték közben felveszik a telefont, mert ügyfél hívja őket.
Szeretik, hogy nem nyaggatod őket, hogy milyen csempét vegyél a lakásfejújításhoz, és hogy a mesterembert is milyen stramm módon a helyéreraktad, amikor át akart vágni.
Szeretik, sőt büszkék rá, hogy egyedül viszed szervízbe az autódat.
De ha beszakad a tető és tényleg segítségre van szükséged, akkor "sajjjjjjjnos" hogy, hogy nem éppen Stokholmban vannak egy konferencián, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. :-))
Arról már letettem, hogy a másik kedvéért eljátsszam a gyámoltalant, (nem is illene már hozzám), de a kedvességet, türelmet nem kell megjátszanom, az természetesen "jön".
De NEM MEREK GYENGE LENNI. Még néha sem. A saját erőm foglyának érzem magam. Hogyan lehet ebből a csapdából kilépni? Van ötletetek?
Én sem tudok puha, meleg, gyámoltalan szőke babának mutatkozni, akit meg kell védeni az élet viharaitól, mert a nagy erős férfi nélkül elpusztulna szegény. . . .
szerintem a hosszú egyedül eltöltött idő alatt, olyan önállóvá váltál ( ami nagyon jó is ) , hogy ezt kisugárzod, a magabiztossággal eggyütt. . . . nem értem amúgy. . pedig azt mondják ezt szeretik a pasik. .