Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
2004-09-14 09:561.
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
Jönnek a gyerekek nagy a szeretet.
És jön a beiskolázás és jönnek a kiskapuk: elvált anyaként magasabb a családi pótlék, segélyt lehet igényelni, stb. Nem is olyan rossz a válás papíron! Főleg ha látja, hogy a szomszéd gyereke a nagyvárosban azért nem kap kollégiumi ellátást, ösztöndijat stb mert a szülei bérből és fizetésből élnek, kimutatható jövedelmük van ami 1 főre jutva "magas". A fiú csoportársa aki saját autóján jár iskolába mert a papa vállalkozó és" minimál jövedelem alatt hoz" a vállalkozása meg kollégista.
De az egyszerü család nem válik és nem ügyeskedik, mert a szeretete és megbecsülése a másik iránt ezt nem engedi meg.
Bezzeg sok ügyeskedő házaspár él ezzel, papíron elválnak de a család úgy él mint ha semmi nem változott volna, csak anyagilag jobban járnak!
Hát a statisztikába ez is benne van, és sokan ezért nem házasok statisztikailag.
Sajnos aki özvegy lett és újra párt talál magának és évek óta együtt élnek, nekik sem éri meg házasodni, mert a saját gyerekét üti el egy csomó olyan kedvezménytől ami neki igy jár.
Ime ez is statisztikai adat tartalmába belefér.
Kívánok én is hasonló jókat, szép napokat, és igazi boldogságot.
Szeretettel: v.
Adjon erőt Müller Péter. Nagyon megérdemlitek. Nem baj, ha az ember néha többet ad ki magából, mint kellene, néha elkell mondani valakinek az örömöt a bánatot, mert különben nem is lehetne túlélni azokat dolgokat amik történnek velünk. Mert az élet egy nagy próbatétel. Vajon, kinek, miért kell megélni, jót, rosszat.
Legyen szép a holnapod! Üdvözöllek.
Nagyon szép, amiket mondasz.
Ha most (mennyivel is?) 6 évvel fiatalabb lennék, én is ugyanígy vélekednék.
A házasság szentségéről, szépségéről, és a gyerekvállalásról.
Hat éve férjhez mentem, aztán két éve elváltam.
Én léptem ki belőle, és nagy részem van a házasságunk felbomlásában is.
Pedig azt hittem, örökre szól.
Gyönyörű volt a templomi szertartás, a szülők segítségével igazán tökéletes lagzit szerveztünk, ügyeltem mindenre, a szalvéta színére, az asztali virágok színére, a menyecske ruhára, a nászútra, arra, hogy felvegyem a nevét, egyszóval a mindenre. . .
De mostmár teljesen másképp vélekedek.
Egyáltalán nem érzem a házasság fontosságát.
Boldogan élek a párommal, de jó, hogy van az a kiskapu.
Hogy nem kell "elválni", ha nem megy.
És a gyerekeknek meg marhára mindegy a papír.
Az sem zavar, ha a gyerekünk születésekor aláíratják vele azt a bizonyos igazolást.
Már minden annyira mindegy,
minden külsőség annyira felesleges, csak az számít, hogy boldogok legyünk.
Ettől függetlenül hiszek abban, hogy van, akinek sikerülhet, és örülök is a mások boldogságának, csak azt akartam ezzel mondani, hogy aki nem akar házasodni, annak általában megvan az oka rá. .
Minden jót Neked,
guyanne
Talán még annyi hozzátartozik: egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolat örökre így marad, de talán az is segíthet, hogy nem vágyom másra, és bízom abban, Ő sem. S ha mégis ? Azt hiszem, megjön a válasz, de erre hálistennek nem túl gyakran kellett gondolnom életem során. egyébként rengeteg segítséget kapok Müller Péter könyveiből, szeretem a Jóskönyvet is, - tényleg élni segít.
Kívánom, hogy akik maradtatok, nagyon szeressétek egymást továbbra is.
Hát így éltünk mi eddig. S hogy hogyan fogunk ezután ? Furcsa módon ugyanúgy, mint eddig. Dolgozunk, már nyaralni is voltunk, imádjuk a lányunkat, figyeljük egymást, s ha a másiknak nagyon fáj, hagyjuk . . . Tudjuk, minden mögött ott bújkál már ezután a szomorúság. De hát így is lehet élni. Kell, muszáj, nincs más választásunk.
Most ennyit.
majd folytatom
Szia
Most amikor neveletlenek nevelnek nevetleneket különösen nem mindegy mi a végeredmény.
Ahol azt hírdetik, hogy cél a csinos lányság , ott bizony nem sokra számithat egy anyai vágyakat ecsetelő program-( mivel a kismamaság célja:az asszony és az anya. . .
Minden csinos kislány-feltámasztó tiráda csak ámítás.
A lányság ideje lejárt egyszer és mindenkorra, hogy helyet adjon az anyaság csodájának. . . .
A bulvár és nő lapok nem ezt hirdetik.
Kicsit nehezebben érthetővő, amit most ki szeretnék fejezni: abban a világban, ahol a hazaszeretetet "féktelen nacionalizmus"-nak nevezik, ahol a közösségért, önzetlenül tevékenykedőt minimum hülyének nézik, hasonlóan azokkal, akik korábban akár az életüket is hajlandóak voltak áldozni szűkebb-tágabb közösségük érdekében, egy olyan világban, ahol magát a közösségeket kérdőjelezik meg, nehezebben érthető
Tehát: azt gondolom, hogy gyerekeket nem csak a saját kedvünkért vállalunk, hanem azért is, mert biológiailag ez kötelességünk! Aki hisz abban, hogy nem csak szórakozásból született a világra, hanem bizonyos feladatai, kötelességei vannak, mielőtt maghal, annak ez kevésbé kérdéses. A lelki feladatokkal most nem foglalkozom, hiszen az hit kérdése, ebbe most tényleg nem menjünk bele. De biológiailag kötelességünk fajtánk fenntartása. Ha korábban is úgy gondolkodtak volna, mint ma sokan, akkor nagy valószínüség szerint mi sem lennénk most. A fennmaradásunkhoz pedig kevés a 2 gyerek, legalább 3 szükséges.
Sorry, mindenkitől az OFF témáért! :)
(bár talán annyiban kapcsolódott, hogy mindkét esetben alapvetően értékrendekről vitatkozunk)
Honnan veszed, hogy fogalmam sincs minderről? Elárulom, én sem gazdag családban nőttem fel, és ma sem vet fel különösebben a pénz. Lenézettnek lenni, mert nem a legjobb cuccokba jársz? Kik néznek le? Ilyen nagyjából a kamaszkorban történik, mikor kilógsz a körből, mert nincs meg a legújabb Nike Air cipellőd :)
Egyébként te talán éltél 3 hétig kenyéren és vizen? (diéta/fogyúkúra nem ér! ;) Ez kissé extrém példa- hogy nem nevezzem egyenesen demagógnak - Magyarországon ma egyetlen gyereknek sem kéne éheznie, akik éheznek, azoknak a szülei elisszák/eljátszák azt a pénzt, amit rájuk kéne költeni.
De, hogy kicsit egyértelműbbé tegyem, hogy a gyerekvállalás nem anyagi-, hanem értékrendbeli kérdés, rákérdeznék:
Vajon a 'jómóduknál', 'gazdagoknál' talán több gyereket látunk? Ők talán bavállalnak 3+ gyereket? Mert ugye, ők aztán tényleg rendelkeznek a megfelelő anyagiakkal! Nos, nekem inkább az a tapasztalatom, hogy 1, max. 2 gyerek szokott lenni. Az pedig szilárd statisztika, hogy a jövedelem emelkedésével egyre csökken a gyerekszám.
Senki sem mondta azt, hogy a gyerekek érdekében nem kéne bizonyos áldozatokat hozni. Én inkább azt mondanám, hogy itt van többek között a probléma kulcsa. Minél többünk van, annál kevesebbről akarunk lemondani. Ezt aztán szépen be lehet csomagolni a "legjobb körülményeket szeretném teremteni a gyerekeimnek" jól hangzó, valójában semmitmondó kijelentésbe. Mint ahogy arra már igyekeztem utalni, hogy a 'legjobb körülmények' meglehetősen relatív - a többség nem azért nem vállal több gyereket, mert onnantól kezdve kenyéren és vizen élnének, hanem a már előbb említett okok miatt.
Sajnálom a rokkantnyugdíjas szüleidet, de mi köze ennek a témához? Nekik sok gyerekük volt, és ezért lett ilyen sorsuk???
Nem tudom, mások hogy vannak vele, én, ha választani kéne - és elismerem ez is extrém helyzet, de ugyanakkor meghatároz egy életszemléletet is - a lelki boldogság, és az anyagi jólét között, habozás nélkül az elsőt választanám. Senki sem mondta azt, hogy nincs szükség pénzre, ahhoz hogy élni tudjunk, sőt időnként azt csináljuk, amihez kedvünk van. Viszont azt is tudom, hogy a pénz, a vagyon egyik pillanatról a másikra semmivé lehet, míg a belsőt, akármi történik, mindig megőrizzük.