Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A szövetség lényege az, hogy mindkét fél MINDEN tőle telhetőt megtesz a másikért, még akkor is, ha ezért úgy véli, kevesebbet vagy semmit sem kap cserébe. Mindjárt leszögezném, hogy viszont nem köteles semmilyen gonoszkodást, sérelmet eltűrni a másiktól - ez már a szövetség megtörését jelenti. A szövetségben, ha egyszer valaki szabad akaratából belement, addig köteles megmaradni, míg a szövetség nincs megtörve. A házastársi szövetségben tehát mindkét fél emberi méltóságát, sőt szabadságát a másik köteles tiszteletben tartani.
Most az egy másik kérdés, hogy hova tűnt a társadalomból a házasságnak ilyen felfogása, bár gyanítom, igazából sose volt széles körben tudatos.
Azt gondolom, hogy a házasság akkor fogja reneszánszát élni, ha szabad emberek, szabad akaratukból, kölcsönösen egymást tisztelve kötik meg a szövetséget, folyamatosan felelős döntéseket hozva élik meg, és elfogadják, hogy az élet váratlan eseményekkel jár, amiket konstruktívan, a maximális közös "haszon" figyelembe vételével oldanak meg.
Hát ez elég idealisztikus, de vision-nek jó.
M.
Kevés huszonéves alkalmas egy házasságra. Sokat számít, ha mindkét fél élt már egyedül és tisztában van a háztartás és saját maguk eltartásával, és mivel csinálta így meg is tudja becsülni ezt a fajta munkát is. A gond akkor adódik, ha egyik vagy mindkét fél egy gondoskodó anya-apa mellől érkezik és mindketten a másiktól várják a gondoskodást, kiszolgálást, és leginkább azt hogy boldoggá tegyék őket.
Én is csak másodszorra találtam meg az igazit, de ezért nagyon sok mindent kellet feladjak, és persze ebben a kapcsolatban is rengeteg kompromisszum kötésére van szükség. Viszon amíg érzed, hogy szeretnek és, képességéhez mérten a másik is tesz a kapcsolatért - gyengédség, törődés, türelem -, addig azon vagy hogy őrizd ezt a csodát.
Amíg nem tapasztaltam meg én is azt hittem ilyen csak a mesében van, meg a rózsaszín lányregényekben. Nálunk is vannak konfliktusok, természetesen, hiszen különbözőek vagyunk, de nagyon szeretjük és becsüljük egymást, ráadásul a szexuális életünk is tökéletesen kielégítő. Három gyermeket szültem és állíthatom addig amíg nem találkoztam a mostani férjemmel át voltam verve, a szexel kapcsolatban.
Ez az első kapcsolat - pedig sok a tapasztalatom, és ez nem dicsekvés - amiben azt érzem, hogy érdemes áldozatot hozni és kompromisszumot kötni a páromért. Ugyanakkor tisztában vagyok a házasságunk korlátaival pl. : nem bírna el ez a kapcsolat egy közös gyermeket és leginkább semmilyet sem, de ez nem csak egyikünk hibája.
A gyerekszam kerdese: hiszem, hogy minden no annyi gyereket vallaljon, ahanyat ha kell, egyedul is fel tud nevelni. Hazassag intezmenye ide vagy oda, az nem garancia; az allammal/nagyszulokkel neveltetni meg nem tisztesseges. Akinek ebbe a szamba csak 1 vagy 2 fer bele teljes felelosseggel, tegye. . . akinek 10, az szuljon 10-et. Jo lenne, ha egyik dontest sem kellene kritikakkal szemben vedeni.
Az utolso javaslatot, miszerint a szulok megkapnak a felnovo gyerekek fizetesenek egy reszet, tovabbgondoltam. Milyen kihatasai lennenek a gyerekvallalasra es nevelesre, s hol lehetne (es valoszinuleg lenne) visszaeles. Hogy oszinte legyek, kirazott tole a hideg. En azt hiszem maradok a nyugdijalapnal es annyi gyereknel, ahanyat szeretetben fel tudok nevelni - akkor is, ha majd ugy dont, hogy alulfizetett szakmat valaszt maganak.
-Hány gyerek? "Nem akarok csak 1-2-t, mert nem tudnám biztosítani nekik. . . "
. . . a mit??? A jólétet? Mit nevezünk jólétet? Nem relatív egy kissé ez a fogalom? Nem jelent mást a jólét az USA-ban, nálunk, és mondjuk Ukrajnában, csak hogy ne menjek messzire.
Melyik a fontosabb: az anyagi jólét, vagy a lelki boldogság?
Nem tudom, ti találkoztatok olyan nagycsaládosokkal, akik boldogtalanul éltek? Én nem nagyon tudok ilyenekről. . . Persze nézhetjük úgy is, hogy ma új utakat talált az evolúció: akinek több gyereke van, annak több az esélye, hogy a DNS-e tovább él. . . :)
-Gyerek egyedül nevelése "Semmivel sem rosszabb"
Téves! (Most hagyjuk az extrém szituációkat, ahol mondjuk valamelyik szülő alkoholista, stb. , ilyenkor az egyedül nevelés tényleg a kisebb rossz. ) A természet nem véletlenül találta ki az embereknél azt, hogy két szülő neveli fel a gyereket, egy férfi és egy nő, és pl. nem zabálja fel a nőstény a hímet, párosodás után, mint mondjuk a pókoknál. Talán sokan ismeritek azt a tényt is, hogy a fiúknak, fiatal korban szükségük van egy férfi példaképre, akire felnézhetnek, példát vehetnek. Persze, lehet ez egy rokon is, de azért a legideálisabb helyzet, ha az apa az. Ráadásul mi van, ha senki férfi sincs, akire fel lehetne nézni? Persze mindez nem jelent feltétlenül életre szóló lelki rokkantságot, de mindenképpen hatalmas hátránnyal indul az életbe a felnövő fiatal.
Egyébként a házasságot, gyerekvállalást igenis lehetne államilag támogatni, méghozzá nem ilyen felszínesen, hanem valóban komolyan, és hatékonyan. Nem én találtam ki, tehát most nem tudom pontosan idézni, de a lényeg az, hogy a szülők, a felnövő és dolgozó gyerekük keresetének komoly részét, kb. 20-25%-át megkapják. Ez sok mindenre megoldást jelentene "mellékesen": nyugdíj, gyerekek továbbtanítatása, gyerekvállalási kedv, csak hogy egy párat említsek.
No, más okosság most nem jut eszembe, úgyhogy kikapcs.
Akik fanatikusan nem hisznek abban, hogy működnek a világban olyan erők, amelyek nem nyíltan tevékenykednek, most biztosan megköveznek, mégis:
Azért nincs népszerűsítve a házasság, mert - szintén konkrét statisztikák szerint! - sokkal szilárdabb kapcsolat, nagyobb az esélye egy 'normális' család kialakulásának, mint egy együttélésben. Viszont *üzleti szempontból* sokkal jobb a különélés! Természetesen nem az egyén, hanem a gyártók, eladók, stb. részére. Nagyon egyszerű a képlet: 1 család - 1 mosógép, 1 mikró, 1 hűtő, stb. 2 lakás - nos?
Ez az oka annak, hogy a sikereres házasságok, de maga a házasság 'intézménye' sincs propagálva, szemben a szingli lét "hatalmas előnyeivel". Csak nézzük meg figyelmesen a reklámokat (amíg bírjuk :)!
Ez pedig összefügg azzal a totálisan materiális, fogyasszál-fogyasszál-fogyasszál-világgal, amiben élünk.
Végigolvasva a hozzászólásokat - ami nem volt kis idő - gondoltam, 2. (?) férfiként én is véleményt nyilvánítok e cseppet sem mellékes témában.
Nagyon sok örömre okot adó véleménnyel találkoztam (még nem mindenki temette el a házasságot, mint olyat), viszont, valaóban, mindegyik személyes, egyedi tapasztalás, 'mikro'-szint.
Bennem viszont rögtön felmerült a 'makro' ok: miért is van ennyi válás, és ilyen kevés házasság?
Erre két okot látok, amelyek sok ponton össze is függenek egymással.
1. , Az a(z elsősorban nyugati civilizációval egyenlő) világrend, amiben élünk. Anyagilag rengeteget adott nekünk, lelkileg annál többet is elvett tőlünk, mellékesen pedig a jövőnket is romba dönti a környezetrombolás által. (Tudom, ez kicsit összetett téma, mégis ebben látom a fő okot, tehát elő kellett hoznom. ) Ma azt mondjuk, nincs jobb. Én pontosítanék: jelenleg nem ismerünk jobbat. Ha majd pár évtized múlva összeomlik, majd meglátjuk (ha megéljük. . . ;-). Visza térve kicsit a mikro-szintre-, ide kapcsolódik még talán az is - erről még senki sem tett említést - hogy az utóbbi évtizedekben egyre jobban összemosták a nemi szerepeket, férfias szerepekbe kényszerítve a nőket, illetve nőibe a férfiakat (ezt feminizmusként is szokták próbálni eladni. . . ). Talán ez sem könnyíti meg a társas kapcsolatokat. . .
Nos, hogy mi a véleményem a házasságról. . . , mi a férjemmel 26. éves házasok vagyunk. . ! És. . a legnagyobb egyetértésben éltünk. . élünk! Tudom azt, hogy mindig. . mindenben számíthatok Rá. . és. . , a férjem ezt viszont tudja Rólam! Mondják. , hogy a szerelem. . idővel. . szereteté válik. . , nem igazán. . , mi most is szeretjük egymást. . ! Lányom, aki 21 éves. . gyakran mondja. . , anyu. . , látom. . , hogy Ti. . olyan jól megvagytok!
Munka után. . órákat tudunk beszélgetni. . , szabadidőnket. . is együtt töltjük! Mindig kitalálunk valami "újdonságot". . , például. . van, hogy a férjem "meghív". . meccset nézni. . megyek. . és szúrkolunk együtt! Vagy. . elhatároztuk, hogy a hét egy napján. . csak gyümölcsöt eszünk. . , és. . most 4o-5o-es között együtt figyelünk az egészségünkre. . még jobban. . és egymásra is. . ! Lányunkat. . mindig következeten neveltük. . . együtt. . ! Neki. . példaképei vagyunk. . , . . és ez olyan jó érzés. . ! Hangos szóváltás. . nemigen volt. . van. . a házban sem!
Mindenkinek. . hasonló házasságot Kívánok. . Kívánunk!
csak nehogy úgy járj mint én. én sem hoztam szóba mondván az az oigazi amikor magától térdel le. 4 évgi vártam rá. hát nem történt semmi.
Beszélni kell róla, fjeezd ki hogy neked ez fontos lenne, és állj elé kérdezz rá, hogy mégis h gondolja a jövőt veled vagy nélküled. nem a házasságról kell beszélni. de ne pazarold az idődet.
Számomra fontosa házasság, és hiszek benne. a másik nem már kevsébé és a jelengi 3 év körüli pasik menekülnek a kötelezetzségektől. Annyira egyszerű együttélni vele most , takarít. stb mindent megcsinál mint egy feleség, és még is bármikor kidobhatom, lecserélhetem, semmi kötlezettségem nincs iránta. és minek köteleződjek el amikor mindig lesz jobb, mind lesz érdekesebb stb.
pedig jó dolog lehet, tudni, h valakihez tartozol, számomr ez a szerelem beteljesülése, és h őt vállalom fel ország világ előtt.
de nem hiszek a sírig tartó hűségben, nálam belefér, h elmegy egy éjszakára, én azt tartom megalázónka, h ha folyamatosan csalnak a háttérben. az gusztustalan.
és ha gyerek van akkor már nincs olyan h beleszeretek egy másikba és otthagyom a családot.
megváltozott a világ, nem is tudom, h ide szívesen szülnék-e gyereket.
Ebbe az életbe belehal a lélek, és a házasság. Nagyon nehéz ilyen körülmények között +tartani 1 házasságot, vagy akármilyen párkapcsolatot hosszan, jól. Persze nem lehetetlen, de nagyon nehéz.
na ez itt már nem a normális kategoria hanem a pszichologia eset azért ezt ne felejtsük el, szerintem igenis értékesebb kapcsolat tud kialakulni anya-fiu között ha van egy férfi minta is!! Nem részletezem szerintem mindenki tudja mire gondolok és tovább is tudja gondolni. A családmodellt pedig szintén itt ismeri meg gyerekként vagy nem ismeri meg sajnos. Persze vannak átmeneti kényszer megoldások - amit szerintem természetes és minden elismerésem azé aki egyedül neveli ésszerűen gyermekét de jobb családban mindenkinek :)