Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
Ha mégis belemennél egy ilyen vitába, kíváncsian várom a valóság többi szeletét :)))
A világról alkotott képünk (az enyém is) abból áll, hogy hiszünk néhány dologban, és megpróbáljuk modellezni a világot az általunk hitt dolgok alapján.
Ha a modell jó, akkor nem találunk hibát, ellentmondást. Ha nem jó a modell, akkor mérgesek leszünk, nem hisszük el, lehordjuk a vitapartnert, hogy ő látja rosszul, meg hogy a világ ennél bonyolultabb. . .
:))
Igen válságban van a házasság intézménye. A miértekre sokféle válasz van.
Én egyik problémának azt látom, hogy mindenki tökéletességre törekedik. A fogyasztói reklámok is mind ezt sulykolják a fiatalok fejébe. Mindenből a legjobbat, a legintelligensebbet, stb. kell megszerezniük. Ezek után a fiatalok, párból is a tökéleteset keresik. Közben elvész a tolerancia, az elfogadás készségük. Aztán jön a baj, mert kiderül, hogy tökéletes nincs.
Olvasd el az ilyen jellegű topicokat, kiderül, hogy mindenki szép, okos, diplomás mégis egyedül van.
De elmesélek valamit "csak" Neked:))
Volt egy fiú és egy lány '87-ben. Megtetszettek egymásnak, talán tényleg szerelem volt első látásra. Aztán a fiú két hét múlva adott a lánynak egy apró ajándékot. Egy pár pici papucsot. Aminek a talpára a következő mondatot írta: "Leendő gyermekeim anyjának"
Igen jól sejted, mi vagyunk ezek:))) Ma is boldog házasságban élünk, mivel komolyan gondoltuk az ígéretünket, hogy jóban-rosszban. . . De sajna nem nagyon hallok a fiatalabbaktól ilyen mély érzelmekről:(
Nézd lehet így nézni az életet, hogy érzelmeink valóban csak a fennmaradás miatt alakultak ki. Én azonban nem hiszek ebben a pusztán "racionális" érvben. Igazából két malomban őrölünk. Valamennyire értem az érveidet (ésszel felfogom, logikusan hangzik), de nem tudom elfogadni őket. Valami azt súgja, hogy a világ nem megyarázható meg ilyen módon, mert a valódi igazságnak ez csak egy szelete lehet. Én nem hiszem, hogy csak logikus és magmagyarázható dolgok alakítják az életünket, ezért aztán, amit én ezentúl gondolok, nem igazán lehet szavakba önteni, csak érezni, hinni, csak az érzéseimmel tudnám feléd közvetíteni, a képernyőn szavakba öntve nem. Ezért vagyok képtelen olyan nagy igazságokat kijelenteni, mint te, és ezért tűnik úgy, mintha nálad lenne a végső igazság. :-)
Egy mondatban összefoglaltad a házasság válságának okait. Ha nem így lenne, ha egy hároméves gyereknek nem lenne óvoda, családi pótlék, étkezési támogatás, tanulóbérlet, támogatott gyógyszerek és orvosi ellátás, akkor bizony a család szerepe lényegesen nagyobb kellene hogy legyen.
És hamar más mintákat tanulnának a kicsik otthon az önfeláldozásról, egymás szeretetéről, a család erejéről.
számomra fontos a Család és mint ilyen nem tudom másképp elképzelni mint hogy férj és feleség vagy ha elképzelem akkor a házasság felé igyekezve és nem azért mert mindenáron meg szeretnék fogni bárkit is csupán az "önként és dalolva" híve vagyok :))).
(már házasként). Szerintem egy gyereknek (gyerkeknek) fontos a minta, a családmodell természetesen nem mindenáron, ha két ember harmoniában él és ugy gondolják összeházasodnak az szép és jo dolog és egyfajta belső stabilitást, gyereknek nyugalmat (mintát) továbblépést, megujulást jelent, de ha hiányzik a harmonia akkor természetesen egy házasság sem fog ezen javítani és ilyenkor a legrosszabb ami következik hogy hátha segít egy gyerek és "nagy meglepetésre" csak ront a helyzeten jön az hogy kb. 3 éves korában a gyereknek válás, krizis és utána több év mig a kis lurko helyrejön persze helyrejön és tovább lehet lépni csak milyen egyszerű is lenne időben jól , helyesen dönteni :) . persze emberek vagyunk és mint ilyen gyarló és tökéletlen :))
Szép napot Mindenkinek
1, Gyerekszám. Igaz, hogy régen egy családban általános volt a 6-10 gyerek, de a nem létező orvosi ellátás, az éhínségek miatt két szülőnek ritkán lett négynél több unokája. (célszerű egy generációval tovább nézni, a folytonosság vizsgálata miatt)
2, Házasság. A házasság az elmúlt évszázadig szinte csak az anyagiak és az utódok biztos felnevelése miatt létezett. A szerelmi házasság ritka volt. (A világ nagy részén most is így van, és nem érzik rosszul magukat emiatt az ottani emberek)
Nyilván lelki közösségnek érezzük a házasságot, nem valami pénzügyi szövetségnek, mert szeretjük magunkat jól érezni a bőrünkben, és rosszul esne azt hinni magunkról, hogy a mocskos anyagiak és az utódnevelés biztonsága miatt vagyunk együtt a párunkkal. . . . Az az igazság, hogy az utódok nevelése mint cél miatt alakultak ki az ilyen jellegű érzelmeink. . (gyerekszeretet, szerelem). . . Azok az emberek, akik ilyen érzésekre képtelenek, nem nagyon nevelnek gyereket, és így az arányuk csökken a populációban. . .
A társadalom szerintem mindig közel optimálisan működik. Idomulunk a magunk által teremtett követelményekhez.
Gondold csak el, hogy mi lenne, ha megszűnne minden állami ellátás (TB, nyugdíj, Gyes, Gyed). . .
Azon kívül, hogy az adók és járulékok megszűnnének, az ezek adminisztrációjára szolgáló intézmények költségeit is megspórolnád (APEH, TB, minisztériumok). . .
A család szerepe rögtön megnőne, mert egyedülállóként nem tudnád eltartani a pici gyerekeid, de a férfiak sem pattanhatnának le könnyedén a családtól, mert öregkorukra csak a gyerekeiktől kaphatnának eltartást.
Ha viszont együtt kellene maradni az anyagi szükségszerűség miatt, azonnal megtalálná a többség a módját, hogy megpróbáljon a párjával boldog lenni. . .
Megint visszatértem. Próbáltam megérteni az érveidet, és úgy látom te leginkább az anyagiak szempontjából nézed az okokat. Talán igazad is van - főleg, mivel a mai világban sajnos az anyagiak jelentik a legfőbb értéket, és lassan már csak ezekben a kategóriákban képes mindenki gondolkozni - ma inkább képes egy nő egyedül is felnevelni a gyerekét, és ezért nem igyekszik annyira lekötötten élni egy férfi oldalán, mint régen. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy a házasságot, mint intézményt le kell írnunk, mert pillanatnyilag valóban válságot él át. Nem csak a házasság van válságban, hanem az emberek lelkileg vannak válságban, és a házasság egy lelki kapcsolat is, nem csak anyagi érdekközösség. Pont akkor nem marad egyben - ahogyan azt napjainkban is látjuk - amikor így kezdünk rá tekinteni (nem pedig azért, mint írtad, mert az érzelmek nem nyújtanak elég alapot az összetartásra) Ez egy összetetteb intézmény, anyagi és lelki közösség, ezeken a lábakon áll, és bármelyik lábát kihúzzák, válságba kerül. Igenis fontos a lelki részét, és az érzelmi részét is megvilágítani és felsorolni az okok között!!! Ezért is nem tetszett a nyitó hozzászólásod, mert ugyan te állítod, hogy csak lecsupaszítottad a problémát, hogy megfejtsd az okokat, de valahogy mégsem teljes az érvelésed. A válságot nem lehet csak az anyagi körülmények megváltozásával magyarázni. Én továbbra is egyetértek Csibecsont hozzászólásaival, és a te magyarázatodat túl egyszerűnek találom.
Legutóbb azt írtad, hogy a gyerekszám csökkenése bár egybe esik a házassági intézmény válságával, mégsincs igazi összefüggés. Nem tudom ezt mire alapozod. Persze ez is egy összetettebb probléma, amit bajos lecsupaszítani, mégis a házasság válsága igenis hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebben vállalnak gyereket. Nők között járok-kelek elég sokat, ismerem a véleményüket ebben a témában. Egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy a nők szívesen válallnak gyrekeket megfelelő társ nélkül, mert az anyagiak biztosítottak lennének. Sok felelősséggel gondolkozó nő tisztában van azzal, hogy nem csak enni kell adni egy gyereknek, hanem a lelki fejlődését is biztosítani kell, mert akkor lesz belőle - ahogy te írtad - utódnemzésre képes, egészséges ember. A lelki fejlődés pedig csonka családban igencsak hiányos marad. Egyébként én éppen ezért avgyok optimista, ha nem is a jelen korunkban a házasság intézményének fennmardása ügyében. Úgy gondolom, hoyg a sok rossz tapasztalat, amit manapság meggondolatlanul kiváltunk az életformánkkal egyszer majd rádöbbenti a társadalmat, hogy ez nem élet, azaz nem vezet sehová, és a házasság jelentőssége felértékelődik.
Ezzel nem akarok persze senkit meggyőzni, csak leírtam a gondolataimat.
Szerintem az elmúlt néhány évtized, amikor az állam elkezdett anyagilag beavatkozni a családok életébe, először a nyugdíjrendszer kialakításával, később a különböző gyereknevelési támogatásokkal, miközben a családok jövedelmének 80%-át magához vonta, kezdte feleslegessé tenni a családot.
Nincs már szükség két szülőre, hogy felneveld a gyereked. . . Majdnem eleget ad az állam. . .
Eltértem a témától, bocs. Kanyarodjunk vissza! A mai világban, ahogy azt írta már valaki, az egyedülállókat, én még hozzáteszem: és a nagycsaládosokat több kedvezmény illeti meg, mint az átlag családot! Ez tény! Egy 2 szülő + 2 gyerekes család semmire sem jogosult! A kiadások miatt lehet, hogy sokkal-sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint pl. egy sokgyerekes család, de ez senkit nem érdekel. Ha valakinek ikrei születnek, éppen annyi a GYES, GYED, mint ha csak egy gyereknek adott volna életet. Pedig plusz egy főt jelent a család számára. Bár, most elbizonytalanodtam, lehet, hogy pár forint különbséget mégiscsak jelent? De nem arányosan több akkor sem. . . Nekem is az a véleményem, hogy a családokat jobban kellene támogatni. Vagy az is jó lenne, hogy a nő választhatna: karrier vagy család. Ha a családot választja, akkor a férjét, élettársát kellene úgy megfizetni, hogy ne kerüljön veszélybe a család fennmaradása. Amíg ilyenekre nem gondol a vezetőség, addig igenis lesznek élettársak, akik egyedülállóként vannak lejegyezve hivatalosan, lesznek válások azért, hogy aztán együtt maradva megint csak egyedülálló kedvezményekre legyen jogosult egyikük. . .
A házasság, mint intézmény nincs válságban, nem is lesz addig, amíg lesznek, akik képesek "csak" a gyerek miatt összeházasodni! A baj ott van, hogy ma már a házasság, mint fogalom, kezd megszűnni. Nem azt jelenti, amit jelentett régen. A valódi, érzelmeken alapuló házasság, ahol együtt kell élnünk, a gondokat együtt KELL megoldanunk, ami azért köttetik, hogy se Isten, se ember szét ne válassza. És persze, nem hiszünk már. . . Nem hiszünk Istenben, nem érdekel már senkit, hogy mit szólnak az ismerősök, rokonok, szomszédok. . . Nincs mögöttünk olyan szülői háttér, ami a régiek mögött volt. Amikor például a szüleim házassága került válságba, nagymamám azt mondta: nem fiam, nem válhatsz el! Nem szakíthatod a testvéreket el egymástól! Igenis tessék megbeszélni a dolgokat, és megoldani őket!
Személy szerint a véleményem az, hogy a házasság, mint intézmény nincs válságban, a fennmaradásában nagy szerepe van azoknak az embereknek, akik a gyerek miatt kötnek egymással házasságot. Az indok: legyen a gyereknek neve! Lehet megkövezni, de egy gyereknek akkor is van neve, ha szó sincs házasságról, csak együtt élésről! Max. a nőnek nincs. . . Vagyis nem viseli a neve után azt a két betűt. Butaság ezzel az indokkal férjhez menni, vagy elvárni, hogy ez miatt bárkit elvegyen a férfi. Az a baj, hogy az esküvők nagy része a gyerek miatt, vagy olyan szociális, ill. családi indokok miatt köttetnek, amiket nem lehet egyedül megoldani, vagy idővel valahol elvesztik jelentőségüket. Kölcsönök, ilyen-olyan vásárlások, valamelyik szülő, nagyszülő kérése. . .
A gyerek nem marad örökre velünk! Nem magunknak neveljük! Idővel (ha esetleg kollégista lesz, akár 14 évvel később!) elkerül otthonról, és olyankor rádöbbenünk: úristen! Mit szerettem ebben az emberben?! Rosszabb esetben a biztosnak tűnő kapcsolatot vállalja inkább egy nő, mert otthonról nem tudják, nem akarják támogatni. Az ilyen házasság, kapcsolat sem örök életű. A nőnek van igazából szüksége arra, hogy az együttélést, szerelmet elismerje a társadalom is. Valahol biztonságot jelent lelkileg, már ha valóban szerelmen, szereteten nyugszik, mert feleségnek lenni nagyon szép dolog. A férfinak valóban a másik fele lenni, együtt lenni vele jóban, rosszban, támogatni, törődni vele, gondoskodni róla, életet adni a gyerekeinek. Feleségnek lenni annyit jelent: tisztában vagyok a hibáival, de elfogadom vele együtt őket, és akkor is szeretem, ha megbetegszik, nem hagyom magára. Erőt merítek belőle, ha nekem nincs már, vagy erőt adok neki, ha ő nem bírja tovább.
Mielőtt megkérdezné bárki, mi nem vagyunk házasok, együtt élünk, és van két gyerekünk. Igen, én néha gondolok rá, milyen jó lenne azt mondani, a férjem. Igényem van rá, viszont inkább harapnám le a nyelvem, mint azt mondjam: Ideje lenne, hogy elvegyél feleségül! Ha nem ő határozza el magát, ha nem a szívéből jön, hogy szeretné, a felesége legyek, addig nem látom értelmét. Állíthatom, sokkal jobb a kapcsolatunk így is, mint azoknak az ismerőseimnek, barátainknak, akik hangoztatták nem egyszer: ők bizony lányanyaként nem szülnek, vegye őket el a férfi. De ismerek olyat, aki pont azért nem megy férjhez, mert egyedülállóként vehet igénybe egy csomó kedvezményt. Közben élettársi kapcsolatban él. . .
Egy gyereknek nem feltétlenül származik hátránya abból, ha egyedül neveli az anyja! Ezt is butaságnak tartom! Lehet, hogy nem lesz számítógép a saját szobájában, és egyéb kézzel fogható értékek, de megkap minden figyelmet és szeretetet, legfőképp időt, amit nem biztos, hogy a párkapcsolatban élők is biztosítani tudnak! Márpedig ez sokkal fontosabb számára. Ha az apjával nem is tartja a kapcsolatot, alakulhat úgy az élet, hogy a nő társra talál, aki példa lesz a gyereknek. Vagy van testvér, nagyszülő, nagybácsi. . .
Én csak továbbvezettem a hasonlatodat és nem értek egy pár dolgot:
- Az együttélésben mitöl van nyitva az üveg, amiben megposhad a sör? Ott nem kell dolgozni a kinyitásért, csak a házasságban?
- Ha a házasságban is ki kell nyitni azt az üveget, nem fog abban is megposhadni a sör egy idö után, mint az együttélésnél?
Szép napot, látom mindenki elment haza!
Valójában szükség nincs rájuk. Nincs otthon nehéz fizikai munka, amúgy is lehet mestert hívni mindenért. . .
A háztartásban meg a pasik nem jeleskednek általában. Szóval feleslegessé válunk lassan :)
ott vannak az apák is, de a 70%-os válási arány a mindennapokban azt jelenti, hogy a legtöbben nem vesznek részt a gyerek mindennapi dolgaiban
En hiszek a hazassagban. Lehet, hogy tul naiv (vagy nagyon szerencses) vagyok, de hiszek benne, hogy ha ket ember igazan szereti egymast, akkor nagyon jo dolog a hazassag.
Szerintem nem magaval a hazassag intezmenyevel van a baj, hanem amig eljut oda az ember. A legnehezebb dolog ma (megfelelo) tarsat talalni. A ferfiak el vannak kenyeztetve, sok a szingli no, ma mar nem kell udvarolni, meghoditani egy not. Csak korul kell nezni egy egy szorakozohelyen, vagy nagyobb kulturalis esemenyen, hogy mi megy. . . Persze a ferfiaknak is nehez a dolguk, ha megfelelo not szeretnenek talalni. . .
Szoval szerintem, ha a nehezén mar tulvan az ember, es megtalalta az igazit, akkor csodalatos dolog a hazassag (amiert sokat kell tenni, hogy az is maradjon), es meg csodalatosabb hazassagban gyermeket szulni.
Udv,
Carezza (30 eves, lassan egy eve hazas vagyok, es elso gyermekunket varjuk)
Gondolatmeneted szerint csak a házasságban teljesedhet ki az ember, csak akkor lehet teljes életet élni. Hát, ez nekem nagyon idegen.