Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
Amíg a társadalom szerepe nem volt jelentős (az adó a termény 20%-a volt), addig az újraelosztás a családon belül játszódott le. (pl nyugdíj helyett a fiatalok tartották el az időseket)
Azzal, hogy a társadalom részben átvette ezeket a "családi" funkciókat, kiürítette a családot. Az érzelmeken alapuló család meg nem elég tartós, ahogy látjuk.
2-re: Nem vagyok házasságellenes, ezért én is azt mondom, ha már úgyis elhatároztuk, hogy együtt képzeljük el a hátralévö idöt, akkor akár ki is mondhatjuk a társadalom elött is. Csak azt nem szeretem, hogy a házasság/házasnak lenni valami felsöbbrendü státuszt jelent a fejekben (a házasság történelmi fejlödését most hagyjuk ki, a házasságon kívüli/elötti stb. kapcsolatokat kevés kivétellel soha nem nézték jó szemmel). Mintha attól mindenki szentté válna (nem vallási értelemben) és nem ugyanaz az ember, meg nem ugyanaz a kapcsolat maradna, mint elötte volt. Személyes élmény: nekem nagyon rosszul esett, amikor az anyu azt mondta, gyereket vállalni házasságban kell, nem olyan kesze-kusza kapcsolatban, mint amilyenben én élek. . . Nincs gyerekünk, de nem azért mert nem vagyunk összeházasodva, hanem mert még nem akarunk.
Nem lettünk mások párszáz év alatt, de a körülmények igen. A házasság ezt nem tudja követni, ezért avul el. . .
Egyébként mindkét magyarázatod igaznak látom. . . .
A kérdés, hogy van-e megoldás, sőt, van-e probléma?
Vagy csak a hagyományokhoz ragaszkodunk.
Átalakulóban van a társadalmunk, ha nem is tetszik itt mindenkinek.
Pesszimista magyarázat: mert az párok egy része megtanulta, hogy egyszerűbb a problémamegoldás helyett újrakezdeni. (Hogy ez jó vagy rossz, az már érzelmi kérdés én a b-t jelölném meg?) Illetve nincsenek abban a fejlett személyiségi állapotban, hogy képesek legyenek problémákat megoldani (ez vszeg a történelem során eddig is ugyanúgy fennált, mindenki tud rossz házasságra példát mondani akármelyik generációból, de vszeg nagyobb volt a társadalom és a vallás visszatartó ereje. ) Ez egyértelműen rossz. Mármint nem az, hogy kisebb a külső visszatartó erő, hanem, hogy nem képesek megoldani a problémákat.
Ha egyszer ilyen bürokratikus társadalomban élünk, mit tehetünk? Élsz, beszélsz, gondolkodsz, véleményed is van, a hatóság szemében mégis akkor vagy vki, ha van személyazonosságot igazoló iratod.
Másrészt: Ha úgyis egymással kívánunk élni, mért ne nyilatkozzunk erről a társadalom előtt, házasságkötéssel?
Sajnálom, de úgy látszik tényleg nem tudsz mást "beleverni" a fejembe. Ennek ellenére értem, hogy Te mit mondasz, és minden mázt lekaparva talán igazat is adok Neked, de ettől még nem tudom elfogadni.
De ha nem vagyunk hajlandóak a jelenségek okait megnézni, ha a problémákat fel sem fogjuk, ha nem tudjuk, hogy mit is akarunk megmenteni, akkor nehezen leszünk sikeresek :)
Számomra itt a kulcs a mondanivalódban: "össze akarjuk kötni Isten és ember előtt az életünket". De ha már összetartozunk, együtt élünk, szeretjük egymást, esetleg gyerekünk is van, azzal nem kötöttük össze Isten és ember elött az életünket? Vagy ez az összekötés csak akkor számít, ha papírunk is van róla? Nem kötözködöm, csak kérdezek :-))
Ez társadalmi probléma, és nem oldja meg az, hogy x. y boldog házasságban él, éljünk úgy mint ő. . . .
de a topicindító kérdése az volt, hogy vajh miért van ilyen sok válás, miért születik sok gyerek házasságon kívül. . .
ehhez meg az, hogy te kit akarsz ölelgetni, nem sokat ad hozzá :))))
Az egyéni döntések érzelmeken alapulnak, de nem adnak magyarázatot a statisztikai jelenségekre. (70% válás, 30% házasságon kívül születés)
Azt hiszem, a legtöbb ember képtelen túllépni a saját életén, és egy kicsit nagyobb léptékben gondolkodni. :(((
Én megfordítanám a te állításodat. Azt mondod, nem azért szeretjük, mert összeházasodtunk, én meg azt, azért házasodtunk össze, és kötöttünk szövetséget életre-halára, mert szeretjük egymást. Persze, hogy ezáltal nem lesz szebb, okosabb, kedvesebb a párunk, de össze akarjuk kötni Isten és ember előtt az életünket. És sokban múlik rajtunk, hogy ez sikerül-e.