Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
Azt írtad, hogy az igazi érzelmek akkor jönnek, amikor elfogadunk valakit a hibáival együtt.
Ez jól hangzik, de még mindig nem értem, hogy miért kell a másik fél számára elfogadhatatlan hibákat tolerálni.
Tovább gondolva, ez esetleg azt jelenti, hogy én vagyok erőszakos, mert nem tudom elfogadni a hibákat? Mindemellett megalkuszom, mert az embert magát elfogadom.
Aha. Itt jön be az igazi érzelem, a Te gondolatod szerint.
Ma üzletet csináltak az esküvőből. Nem csak a 10 milliós esküvő lehet szép és megható. Sőt!
Kicsit ezt is kifogásnak látom. (Pláne, hogy a gyerek szülés akarva akaratlanul is rengeteg pénz. És azt kikerülni sem tudod. )
de amikor a pénz albira és megélhetésre kell, nem hogy esküvőre nem lenne pénzünk, még gyűrűre sem.
éppen ezért marha sokat kell majd a babára spórolni, mert akkor már kell az esküvőre is. :)
de még ez sem tuti. nővérem 32 éves, 2 gyerekes családanya. jól meg vannak, és inkább közel 1 milliót költöttek az autó megjavítására és a ház felújítására, minthogy az esküvőre szórták volna el.
tudod, a mi családunkban nem jönne vissza a pénz a menyasszonytáncból.
jelzem, láttam olyan esküvőt, ahol a padlót 5ezresek borították, mikor még az volt a legnagyobb bankjegy, és úgy seperték össze.
Drága Apukám, tehetek én arról, hogy amikor 5 hónapos voltam, mikor olyan házba költöztünk, ahova be volt vezetve a víz? És mai napig ez az otthonunk! :)
Van egy barátnőm, aki hosszan kifejette, hogy fölösleges összeházasodni, majd ha jön a gyerek, akkor miatta, hogy legyen neve. Aztán mikor a párja megkérte a kezét egy romantikus alkalommal, végigbőgte az egészet. Hohó! Ha nem számít, csak a gyerek miatt, akkor miért sírt????? Hiszen nem számít!
Szerintem csak az a lány hangoztatja, hogy nem számít a házasság, akit nem akarnak megkérni, és ezt próbálja kompenzálni. Mindenkinek jó, ha a párja ország világ előtt, akár papíron is! felvállalja élete végéig, jóban rosszban!
Nagyon szeretem a gyerekeimet, négyet szültem, de a nagyobbik gyermekem még ma is 15 éve bérelt lakásban lakik, mert a szociális lakáshozjutáshoz gazdag volt, vásárolni meg nem tudott, mert megtakarítani nem tudott, mert azt amit megtudott volna bérletre fizette. Nekem meg még volt három akiket taníttatni kellett, még ma is van egy. Mindig fáj, hgoy nem tudtam neki segíteni. És már nem is tudok, mert közben megöregedtem, lassan én szorulnék arra, hogy a nyugdíjamat Ők pótolják ki. Valószínű, hgoy már nem is lesz sajátjuk talán soha, mert mire meghozzák az új törvényt a hasonló gondokkal küzdő első lakáshoz jutó pároknál, akkor meg már túllépik azt a kort, amiben érintettek lennének.
Az meg nem igaz, hogy ma csak az anyagiakra mennek a fiatalok, legalább is, nem mindegyiknél jellemző.
ami az igényeket illeti, van benne igazság. de szerintem pont azok, akik az igényeiknek megfelelő társra vadásznak, azok lesznek olyanok, akikről kifelé csak azt látni, hogy gyakran váltogatják a partnereket, és nem tudnak megállapodni. pedig mondom: csak kétségbeesve keresnek. és ezzel elrontanak mindent.
Egyébként ismerek egy srácot. Pénzes családból származik, és iq-ja is van, de nem egy adonisz (sőt), és a természete se könnyű. ő mégis baromi magasra tette a lécet, csak a legszebb, legjobb lányok jöhetnek szóba. mondanom se kell: magányos. és 30 éves. és kétségbeesett.
Én a magam 24 évével már nehezen tudom eldönteni, hogy a mai fiatalokhoz, vagy az érettebb felnőttekhez soroljam magam. De tény, hogy szinte egyetlen olyan korombelit sem ismerek, akinek a boldogságot a testi örömök jelentik, és akiknél divat az egoista életmód.
3 nagyon jó barátnőm van. Mindháromnak elváltak a szülei. Éppen ezért mindhárman arra törekednek, hogy teljes családjuk legyen, és majdani gyermekeiknek legyen apukája és anyukája is. Tehát az sem igaz, hogy a rossz példát látva ők is rosszul cselekednek. Hiszen nem csak a saját családjukat ismerik. Látják, milyen az, ha szülők 20-on sok éve együtt vannak, és az milyen jó.
Jó lenne, ha többet feltételeznétek a mai fiatalokról, és elhinné mindenki, hogy nagyon értelmes, érzelmi intelligenciával megáldott generáció ez.
És a mostani "fura" tinikből is lehetnek értelemes felnőttek.
Én nagyon sokat változtam gondolkodás módomban tizenéves korom óta, de szerintem ezzel mindenki így van.
És ha azt látjátok, hogy a fiatalok sorra váltogatják a partnereket, akkor talán annak az áll a hátterében, hogy kétsébe esve keresik azt a társat, aki mellett meg tudnak állpodni, csak éppen nincs szerencséjük.
Szerintem a probléma a megváltozott igényeknél kezdődik. Már nem elég ha egy lánynak tetszik egy fiú (vagy fordítva), akkor még legyen jó a teste, igényes legyen a külsejére, legyen jó szakmája, esetleg autója stb. Magyarul nem mindegy hogy kihez megyek hozzá. Nem elég az hogy egy fiú (vagy lány), kedves, törekvő, szorgalmas, becsületes, kell a fenének ha nincs mögötte semmi. És bárki bármit mond a legtöbben a "tökéletesre" vágynak, és nem számít az érzelem. Pedig a nagy Ő nem biztos hogy a legújabb Mercivel jön, lehet hogy csak egy Trabija van. Eltolódtak az igények. És sajnos nem a jó irányba. Én 26 éves vagyok, 6 és 1/2 éve vagyunk házasok 2 gyerekünk van. A barátnőm dédije megkérdezte a múltkor mikor jön a 3-dik baba, mondtam neki hogy nem lesz több 2 gyerek bőven elég a mai világba. Erre ő :6 gyereket neveltem a földpadlós szobában. . . . elszégyelltem magam.
Üdv:Zsani
És sokszor azt veszem észre, hogy aki azt állítja, hogy szerelmes, az épp azon mesterkedik, hogy hogy lehetne úgy csinálni, hogy állandóan VELE legyen, birtokolni akarja, rajong érte, és tulajdonképpen nem bír nélküle lenni, féltékeny. . . ilyesmi.
Szerintem egy őszinte szereteten alapuló kapcsolat sokkal többet ér!
12 éve élünk együtt és 6 éve vagyunk házasok. . . az első perctől kezdve közös volt mindenünk, közös a pénz, a problémák, a jó is és a rossz is. . . egy hajóban evezünk.
Nálunk mindig azé a döntés aki jobban ért hozzá, ebből nem csinálunk presztizskérdést. . .
Mindig van egy legeslegutolsó kapu amit még ki lehet nyitni ha harag van. . . hogy meg tudjuk beszélni. . . bármennyire indulatosak vagyunk is. Ezt nehéz volt megtanulni, mert megsértődni könnyebb, mint odállni és újra átbeszélni a dolgokat, de nekünk ez bejött és működik.
És nem lett "büdösebb" a zoknia, mert összeházasodtunk
:-))))
Az én szüleim keményen dolgoztak gyermekkoromban és rettenetesen irigyeltem azokat a társaimat (elég kevesen voltak), akiknek mindig otthon volt a mamájuk, ebéddel és jószóval várta a gyerekeit haza, kikérdezte a leckéjüket. . .
Nekünk sikerült ezt a modellt megvalósítani (igaz, nem könnyű és sok áldozatot hozunk ezért a férjemmel).
Én itthon maradtam a gyerekekkel, csak a család és a háztartás a dolgom.
Gyerekeink sokkal jobb körülmények között nevelődnek, nem ícsavarognak az utcán.
Sajnos, a családok szétesése a feleség kényszerű munkavállalása miatt történik meg. . .
Az is nagy baj, hogy egy átlagos fizetésből nálunk nem lehet eltartani egy családot (sokszor még két fizetésből sem).
A házaspárok túlhajtottak, idegesebbek, sokkal könnyebben sodródnak a válásba. . .
Ha egy gyerek elvált-szülők gyermekeként nő fel, csak ezt a modellt látja, ő sem lesz képes működő családot kiépíteni maga körül : az ő gyerekei is elvált-szülők gyermekeinek a sorsára kerül. . .
Aki csak az egyszemélyes családmodellt ismeri, az miért törekedne másra?
Hisz nem is ismeri a másik lehetőséget! Miért vágyna rá?
Népes korosztályok nőnek fel úgy, hogy a mamájuk már a 2. , 3. férjét "koptatja", a család minden tagjának más a vezetékneve. . .
Akkor neki miért lenne fontos, hogy az ő gyermeke milyen vezetéknevet visel?. . .
(Én el sem tudnám képzelni, hogy a gyerekeim ne a férjem nevét viseljék!)
Én ráadásul még ott is nagy problémát látok, hogy teljesen általánosnak látom azt is, hogy a testvéreket sem próbálják együtt tartani a szülők!
A gyerekeim osztálytársainak a testvéreit nem azonos iskolába iratják be, hanem teljesen más iskolába járnak!
(Semmi közös élmény, nincs közös barát, nincs közös téma. Egyik itt nyaral, másik ott. . . )
Én szerintem pedig az is nagyon fontos, hogy a testvérek kapcsolata szoros legyen, ezt pedig a szülőknek kell(ene) segíteni!
Azt is nagy problémának látom, hogy a Törvények (szociális támogatások) is az egyedülálló szülőket támogatja, a házasság-nélküli kapcsolatokat ösztönzi. . .
Sok nő akar gyereket - élete kiteljesedése céljából - férj nélkül! Mi védi az ilyen nőktől a gyermekeket, hiszen a gyermek alapvető joga lenne teljes családban élni, kinek van joga megfosztani attól, hogy neki is lehessen apukája?!. . .
Szerintem elsősorban a teljes CSALÁDOKAT kellene támogatni, a férjnek akár külön pótlékot adni az eltartandó felesége után, hogy valódi választási lehetőséget kaphassunk a család és a munkavállalásban! (Ausztriában és több más országban ez természetes!)
A boldog, teljes családban felnőtt gyermekek a társadalomba kerülve felnőttként nagyobb hasznára lennének a társadalomnak is!!!
Ezt csak azért írom, mert szeretni lehet sokmindenkit, de abban már van valami plussz, ha azt érzed, valakivel összetartozol. Mindegy miért. :)