Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nők Lapja kutatás a házasságról
Torolt_felhasznalo_733697
Létrehozva: 2004. szeptember 14. 09:56
Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Nők Lapja a Median segítségével "közvéleményt kutat" egy-egy témában. A nők és a férfiak szexuális szokásai után az idén arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek a megkérdezettek a házasságról. A statisztikai adatok magukért beszélnek, az esküvők grafikonja meredeken zuhan, a válásoké szívósan kapaszkodik fölfelé, lassa-lassan találkoznak a vonalak. Vajon valóban válságban van a házasság, mint intézmény? És ha igen, van helyette valami más? Az együttélés a hosszabb távú megoldás? A manapság született gyermekek egyharmada házasságon kívül születik. A házasságról, a válásról az együttélésről a gyerekvállalásról szól összeállításunk, amelyben szakértők és neves személyek, színészek, énekesek is megszólalnak.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
A Ti véleményeiteket is várjuk a témában, itt a fórumon! És keressétek a kutatás eredményét a Nők Lapja jövő heti, 39. számában.
Mert pontosan leírtad, hogy a kutatási eredmények mit mutatnak. Magad mondod, hogy a statisztikai adatok magukért beszélnek. Akkor?
Egyébként a papír-nem papír kérdésre már ősszakállú nagyapám is csak legyintett, amikor véletlenül belepillantott a Nők Lapja valamelyik számába, mielőtt begyújtott volna vele:) (Bocsi, ez nem minősítése a lapnak)
Lehetek ellen példa? Csak a hangulat javítása érdekében.
Mi 3, 5 éve vagyunk együtt. Egyetemi, sőt kollégista szerelem a miénk. Én szobám, a te szobád, szobatársak. Utáltuk. Szépen lassan azt vettem észre, hogy a cucciam átvándoroltak az ő szobájába, az ő szekrényébe. Együtt jártunk vásárolni, és az anyagiakon szépen megosztoztunk, senki nem használta ki a másikat. Így ment ez 1, 5 évig. Még akkor is, ha éppen 3 másik fiúval lakott együtt, egy eleve csak 3 ágyas szzobában, és én mentem 5. -nek. Megvolt a romantikája. :)
A lényeg, hogy kezdettől fogva éreztük az együvé tartozást, a ragaszkodást, azt, hogy csak együtt jó. Nálunk fel sem merült a kérdés, mikor végzett, és ki kellett költözni a koiliból, hogy akkor most ki merre megy. Együtt kerestünk albit, és 2 éve immár a saját háztartásunkban élünk együtt. Anyukám figyelmeztetett: kislányom, itt, ha gond van, nem tudsz felszaladni a harmadikra a saját szobádba, és elfutni a bajok elől. Itt össze vagytok zárva, meg kell oldani a gondokat.
És így is lett. Lehet, hogy néha rácsapom az ajtót, de csak a konyháig jutok. :) ott magamban dúlok-fúlok egy kicsit, aztán nyugodtan megbeszéljük.
Nem tudom, mi változna, ha összeházasodnánk. :)
Illetve, ahogy azt már írtam is, nálam az babát jelentene. :)
Remélem, sikerülni fog!
Nem az a gond, ha problémák merülnek fel, mert azok mindig lesznek, hanem ahogy ti is teszitek, meg kell oldani azokat, beszélni róla, és az a pár veszekedés sem a világ, ha utána ugyanúgy tudjátok szeretni egymást.
Bááár, azt mondják a keleti emberek, hogy mi szeretni sem tudunk. Csak birtokolunk, önzőek vagyunk, és csak magunkra gondolunk. Hát, talán van benne némi igazság. . .
Egy kapcsolatban nagyon fontos az elfogadás, és megismerés. Önmagunk és a másik megismerése és elfogadása. És úgy gondolom mindkét fél lassan csiszolódik is a másik által, így válnak egy idö után összeillövé. Csak sajnos sokan ezt a "csiszolódási" idöszakot tartják nehéznek, ha itt az egoizmus felül tud kerekedni a szereteten, szerelmen, akkor a kapcsolatnak sajnos vége. Én jómagam nagyon sokat változtam jelenlegi kapcsolatomban, és jó irányban. Úgy érzem, hogy a társam a másik felem. Soha nem éreztem önfeladásnak ha változnom, változtatnom kellett, söt inkább egy pozitív fejlödésnek, úgy érzem, hogy általa valamivel több, jobb lettem.
A házasság "intézményét" (akkor már nevezzük így) szerintem pedig megdönteni nem lehet, annál sokkal biztosabb alapokon nyugszik. Még ha most inog is kissé;)
És nem zsigerelem ki az exférjem, sőt, jóban vagyunk, akkor és annyit látja a lányát amikor akarja. Jelen van a családi ünepeken, hiszen a lányom apja, bár nem vagyunk már együtt, de akkor is ide tartozik, és szívesen látjuk mindig. a férjemmel is kedvelik egymást, együtt járnak pecázni.
Én olyan templomi esküvőkön voltam, ahol a párról tudtam, hogy nem járnak templomba, és egyébként se vallásosak. Talán szülök, rokonok miatt csinálták.
És a papi beszéd minden esetben eléggé a valóságtól elrugaszkodott volt. :) és akkor még finoman fogalmaztam
Amúgy valóban intézmény lenne a házasság ? Nem lehetséges, hogy akik intézményként fogják fel, azok vergődnek benne ?
De a mai önzö világban már kevesen gondolkodnak igy. mindenki csak saját önös érdekeit nézi. Sajnos. Ezért nem müködnek a kapcsolatok.
Igen, a házasság válságban van és nem csak itt mMagyarországon, hanem minden fejlettebb országban. Ezt azt hiszem, a keresztény vallás előtérbe helyezése sem akadálíozza meg. Ma nem úgy van, mint régen, ha templomba esküdnek, akkor köti az embereket az Isten előtt tett eskű. A templomi esküvő sok esetben, ahogy itt is olvasom, inkább az esküvő pompájának a fokozása érdekében történik, nem pedig valami régi érték visszaállítása érdekében.
Hogy mi lesz Helyette? Nem lesz más! Mert a lányok azért most is férjhez akarnak menni, mert a házassági igény bennük van, a család utáni igény is. Viszotn a válások nem csökkennek, hacsak nem fogadják el a felek egy nyitottabb formáját a házasságoknak. Vannak akik erre képesek, ennek is sok oka lehet, vannak akik képtelenek erre.
A gyerekek szerepe ezekben a házasságokban? Lehet nagyon jó, ha megtanuljuk a kultúrált válási formát, ha a sérelmeinket nem cipeljük örökké, ha kialakul a volt társal egy normális, gyermekek érdekeit figyelembe vevő életforma, de ez más más kategória, itt jön képbe az egyén intelligenciája.
Egy szó mint száz, lerágott csont! A házassági életforma válságban van, de nem találtak még helyette mást, jobbat, mert akik együtt élnek ha családot akarnak, egy idő után ott is valamilyik fél házassággal akarja szentesíteni az együttélést.
Én sírig tartó házasságot szeretnék, és azt hiszem, meg is fogok tenni mindent ennek az érdekében.
Ajánlom mindenki figyelmébe azt a nagyon kedves filmet, aminek a címe: The Story of Us, magyar címe: Velem vagy nélküled. . . érdemes megnézni mindenkinek!
De ahol nincs meg a hit, csak azért tartanak egyházi esküvöt, mert hogy nézne ki, ha nem lenne, meg a polgári esküvö olyan nem elég "szentes", meg igazán jól a fehér ruhában csak a templomban mutat a ember - na, ilyen esetekben képmutatás. Vagy a szülök nagy kívánsága, hogy kislányuk fehér ruhában vonuljon az oltár elé. És hányszor hall ilyen történeteket az ember.
Vagyis szerintem ha a belsö késztetés megvan, akkor nincs benne semmi képmutatás. Ha csak a külsöségek miatt történik, ami elég gyakori, akkor képmutatás.
És Isten. . . elött , templom nélkül is hűséget fogadhatok. Nem kell ahhoz a földi helytartója, azaz a pap. Aki nekem tart elöadást a házasságrol, föleg ha katolikus, és soha nem volt házas.
Bornemissza Gergely és Cecey Éva is örök hüséget fogadott egymásnak, az erdöben. . . . Isten szent szine elött!
Az a gond, hogy a polgári esküvön nem szolalhatsz meg csak az anyakönyv aláirása után, miután kimondtad az "igent".
A legújabb ötletem, hogy fizetek az anyakönyvvezetőnek, hogy jöjjön el a "kertipartynak álcázott" esküvőre, és olyan szöveget mondjon, amit én hallani akarok.
A múltkor falra másztam attól, hogy egy évek óta együttélő párnak el kellett búcsúznia a szülőktől, a szülői háztól. És arról magyaráztak neki, hogy hozzanak létre egy közös otthont, egy meleg fészket. Már pár éve megtették. :)
De bocsi, ez a vége már kicsit OFF volt. :)