Sziasztok. Sokféle ember véleményére vagyok kíváncsi – a T véleményetekre – ezét írok. Megpróbálom a történetet röviden, lehetőleg a tényekre korlátozva összefoglalni:
A házasság fiatalon köttetett, és nagyon hamar született két gyerek. Mire a harmincas éviket elérték a gyerekek már kisiskolások voltak. Felépült a ház is, és a feleség karrierje igen szépen alakult, s ez az anyagiakban is megmutatkozott. A férj ugyancsak sikeres volt, de hivatásánál fogva lényegesen kevesebbet keresett. A házasság minden látszat ellenére nem volt jó, mégis hosszú ideig működött, igaz, közben a férjnek voltak kisebb kaladjai, sőt egy rövidebb-hosszabb megszakításokkal tarkított, de mégis évekig fennálló titkolt viszonya is.
A feleség ismét teherbe esett, s a férj határozott ellenkezése, tiltakozása ellenére megszületett a harmadik gyerek. Az a kicsi alig múlt három, amikor a mamája megbetegedett, s a betegség sajnos tartósnak és súlyosnak bizonyult. Az asszony időlegesen megbénult, lassacskán már alig tudott járni, deréktól lefelé érzéketlenné vált a teste. A kisgyerek és a papa éjszakára helyet cseréltek, a papa végérvényesen gyerekszoba lakója lett.
Hónapok teltek el így, aztán a férfi kapcsolatba került egy nővel, óvatosan ismerkedtek, de néhány hét után bizony megtörtént az elkerülhetetlen: együtt töltöttek egy teljes éjszakát.
A férfi nem hazudott otthon. A feleség először összeomlott, de hamarosan döntött: válnia akar. Gyűlölködött, a férfi azonnali távozását követelte, aki amint tehette, el is költözött.
Azóta elváltak. A két, immáron felnőtt nagy gyerek és a harmadik, a kicsi is az anyjával lakik. A nő állapota tovább romlott, ma már nem képes járni. Szerencsére a hivatását tovább folytathatja.
A férfi újra nősült. Hónapok teltek el, a volt feleség gyűlölködése azonban nem enyhül, s ezzel sokak életét keseríti, köztük a gyermekeiéit is.
Mit gondoltok a történetről? Szabad-e beteg feleségtől elválni? Esetleg minden körülmények között ki kell tartani mellette?