Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apasági per indítása
Létrehozva: 2004. augusztus 19. 11:49
Még nem döntöttem el. Ezért is szeretnék tudni róla minden pontos és fontos információt.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Korunknál fogva akár anyád is lehetnék, végzettségem is valamicskével több a 8 általánosnál, ennek ellenére sokat tanultam Tőled emberségből, tartásból, stb. Köszi. Nem féltelek , bár lehet, nem lesz túl könnyű az életed. Őszintén szorítok a boldogságodért.
de tudjuk sajnos az emberek mindig két pártra szakadnak és rangsorolják egymást, akaratlanul is:
szoptatós-tápszeres, fitneses-kövér, gyereket nem vállaló-gyerekes, facér-házas, vidék-város, fidesz-mszp. . . . .
És latsia: a társunk megtalálásához iszonyatos NAGY SZERENCSE is kell. Jó annak akinek sikerül.
De akinek nem sikerül, az ettől nem lesz értéktelen ember.
Ez most akkor ugye nem csőbehűzás volt a részemről, hogy teherbe estem, aztán elvetéltem, meggyászoltuk, aztán megint teherbe estem?
Tehát kölcsönösen félreértettük egymás szóhasználatát.
Vagyis még mindig fenntartom azt a véleményem, hogy ha két ember nagyon szereti egymást és összebújnak és abból baba születik, akkor bárhogyan is volt az a kapcsolat, az a férfi felelőssége is, ezáltal neki is részt kellene valamilyen módon vállalni a kötelezettségeből (hamár csak a kötelező jellege marad neki a dolgoból)
És ezért kár, hogy vannak ezek a számító nők, mert miattuk vagyunk mi is elítélve és lenézve, pedig a mi gyermekeinket 2 ember akarta, tudod? És ez a gáz, de persze az emberek előítéletetsek, és nem lehet tenni ellene semmit. És ami anyu-kánál is volt, hogy a pasi volt hernyó többször is, mégis a nőn ül a szégyen, és a teher.
1, 2, 3, . . . , 10. ;)
Figyu! A "gyerekcsináláshoz" két ember kell. A "gyermekvállalási döntéshez" is kettő illene (tekintsünk el a jogi részétől). Ugye most nem azt akarod megmagyarázni, hogy a védekezés, az kizárólag a férfiak privilégiuma. . . ?!?
(Még mielőtt belemennénk, további magyarázatot fűzök hozzá: személyes véleményem az, hogy a védekezés is mindkét fél dolga (nem csak a nőé, nem csak a férfié). . . )
". . . Egyedül még egy nő sem lett terhes. . . "
Ja, nem lett. De a megfogalmazásod alapján EGYEDÜL a férfi illetékes a védekezés témakörében. . .
Méghozzá azt, hogy nem mindegy, hogy este amikor szexuális kapcsolatot létesítek egy férfival (férj/élettárs, futó kaland/ stb. . ) akkor tudatosan gyereket gyártunk, azaz tisztázzuk előre a kérdést, hogy senki nem védekezik, vagy a vágy kedvéért szeretkezünk, pusztán a kielégülés kedvéért. Mert visszamenőleg nem etikus gyerekcsinálássá nyilvánítani a szeretkezést. Abban az esetben a gyerek egy véletlen baleset és nem "csinálás" következménye. ÉS a szánalmas az, amikor a baleset nem véletlen, hanem a nő által generált történés.
Nem csak olyan van, amikor a nő azt mondja, hogy védekezik, közben mégsem.
És hány olyan férfit ismerek, aki ennek ellenére fehúzza az óvszert. Mert biztosra akar menni.
Tehát ahogy Latsia írta, hogy sok nő van, aki bedől a férfiak szavainak, deezek szerint ugyan ennyi pasi van legalább, aki elhitte a nőnek, hogy szó sem lesz eyerekről.
(nálunk nem én hazudtam, hanem a dokik tévedtek).
Csak kicsit úgy érzem, hogy amolyan "teljesítmény"-ként fogod fel azt, hogy férjhez mentél, érted? "Velem a "nem egyedul " nem fog tortenni, mert hazassagban elek. "-írod, és kicsit mintha magasról tekintenél mindazokra, akik nincsenek. Ha nem így van, elnézést, de kicsit én ezt érzem ki belőle. És ez alapján mit gondoljak? Azt, hogy: "Latsia szent vagy, én meg a pokolból jövök, fúj, milyen rossz vagyok, meg anyu-ka is rossz, meg bababetű is rossz. Megyek a sarokba. "
Én meg mondhatnám, hogy: anya vagyok, és mindenki, aki nem az, kevesebbet ér nálam? Ez sem igaz.
Van aki férjhez megy, de nem akar gyereket. Van aki meg gyereket vállal, de nem akar házasságot kötni. Mindenkinek szíve joga, mire vágyik.
Utolsó dolog pedig, ha elválsz, egyértelműen fognak határozni, igen. Mellékesen megemlíteném azt az itt az nlc-n is sokat emlegetett statisztikát, mely szerint a házasságokban született gyermekek 10%-ának nem a férj a nemzője. Válás után mégis övé lesz a felelősség. Persze ő neveli, de ugye eredetileg a származás megállapítása volt a téma. Tehát a törvények nem hibátlanok, sem egyik, sem másik oldalról nézve.
na és persze a pasi pont ezzel védekezett, amit írtál.
én csak azt kívánom mindenkinek, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe.
"Két ember felelőssége a gyerekcsinálás (elnézést a kifejezésért), akkor a késöbbiekben miért legyen csak az egyik kötelezettsége"
(itt nehezményezte Botka a szóhasználatot, pedig szerintem potosan tudta, hogy ebben a környezetben mire értettem)
Semmi különbség. A nő eldöntötte, hogy megadja magának (ismétlem:MAGÁNAK) az esélyt, hogy anya legyen. És ebben az esetben a gyereknek nincs apja. A nő ezzel együtt vállalta. És igen, ilyen esetben is görénységnek tartok egy apasági, hátmég egy tartásdíj-pert.
Csak az élet produkál sok mást is.
Egyik ismerősöm 6 évig éle együtt egy pasival. 6 évig nem védekeztek, mert gyereket akartak. Orvostól orvosig jártak, kiderítették, a nőnek nem lehet gyereke.
Fájdalmas szakítás, mert a férfi gyerket akart.
A nő, mivel sosem esett teherbe, nem is védekezett. Lett egy új kapcsolata. 41 éves volt a nő, amikor kimaradt a mensije. Elment a dokihoz, hogy klimax.
Nem klimax volt, hanem terhesség !!!
A pasi a hír hallatán lelépett.
Természetesen a nő nem vetette el.
Na ez a kivétel. És sok ilyen van.
De azért az is igaz, amit te írtál.
De ha esetleg már meg lett említve a donor-ság. . . már csak emiatt is lehet fontos, hogy tisztázva legyen a gyermek származása. És ez oda-vissza fontos: apának is lehet szüksége rá, és a gyermeknek is. És még mielőtt ezen is elkezdenél lovagolni, ez is csak egy extrém példa volt, bár igaz, az élet néha hozhat extrém helyzeteket.
En megis hiszek benne.
Most el kell mennem, de visszajovok meg. ha valaki irna, nem hagyom megvalaszolatlanul. Sziasztok es tovabbi jo beszelgetest kivanok.
Az apasági per indítását kérdőjeleztem meg abban az esetben (és csakis abban) amikor az apa már a fogantatás pillanatában (és előtte) nem akarja a gyereket, kvázi NEM AKAR apa lenni.
ÉS a legtöbb naív, buta, vagy aljs és számító nőtársam úgy gondolja, hogy majd megenyhül az a szőrösszívű pasi, ha meghallja gőgicsélni a bébit. És ha ez nem történik meg (nem szokott) akkor jönnek a törvénnyel, meg a demagóg hányinger szövegekkel, hogy ha megcsinálni megtudta, akkor nevelje is fel, de minimum adja a nevét, és fizessen.
És ilyen sok van. Túl sok.
És nem a tönkrement házasságok tartásdíj-pereiről beszélek, és még sok minden másról sem. Kizárólag az egy (vagy több) jó dugásból fogant szerencsétlen gyerekekre, akiket később egy lelkibeteg anya nevel fel. És tisztelet a kivételnek. Senkire nem szándékozom sablonokat erőltetni, kizárólag csak azokra, akik maguktól beleférnek a sablonjaimba.
Ugyanmar! Ezt te sem hiszed el! Nehogy mar ezert legyen az apasagi per, hogy majd annak idejen kivel nem hazasodhat a gyermek!:O))
(Képzeld el a szitut, mikor a frissen lelépő férfi új barátnője az értésedre adja: el KELL vetetned a gyereket, mert a pasi már vele van, nincs jogod a gyerekéhez, hogy képzeled?)