Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apasági per indítása
Létrehozva: 2004. augusztus 19. 11:49
Még nem döntöttem el. Ezért is szeretnék tudni róla minden pontos és fontos információt.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Hogy mivel jár (hogyan indul, a gyerek mennyire van belevonva, költségek- kit terhelnek, tartásdiíjmegállapítás módja, az egész ügy várhatólagos időtartama, következmények, kötelezettségek mindkét fél részéről stb. ?)
Előre is köszönöm annak, aki megosztja velem a tapasztalatait, információit.
Azt meg, hogy ki az épeszű nő, nem én ítélem meg, mindenesetre igensok gyerek fogan nem tervezetten a mai világban a sok csoda-fogamzásgátlók korszakában.
Most valaki vagy annyira hülye, hogy nem tud védekezni, vagy annyira alattomos, hogy a véletlenre fogva próbálja becserkészni az áldozatot. . .
Két ember felelőssége a gyerekcsinálás (elnézést a kifejezésért), akkor a késöbbiekben miért legyen csak az egyik kötelezettsége.
Neveled szeretettel akármilyen helyzetben is vagy, mert az anyja vagy, de miért csak a Te életedre van hatással a továbbiakban?
Én iszonyú házasság ellenes vagyok, tehát sosem akartam férjhez menni.
Mi egyszerüen elmentünk az anyakönyvvezetőhöz, és közösen nyilatkoztunk a terhességem alatt, hogy a miénk a gyerek. Ezzel a papírral mentem szülni, és az alapján (nem a házzassági anyakönyv) írták be a gyerek nevét.
7 hónapos terhes volt a nővérem, amikor kiderült, a pasi életében jött az elsöprő nagy szerelem, lelépett, nővérem egy 3 hónapos gyerekkel (ami az apa nevén van, önszántából, de házasság nélkül) egy fillér nélkül az utcára, illetve vissza a panelba anyámékhoz.
És én nem engedtem, hogy pert indítson. Megígértem, hogy amennyit tőle kiharcolhatna, azt én kifizetem neki, ha kell végig, de addig mindenképpöen, amíg nem jön egyenesbe. A törpe most 4 éves, kvázi jórészt én tartom el, legalábbis részben. És most apuci kapar, és remélem, soha nem térhet vissza a "családjához".
És tudod, ha eddig fizetett volna, akkor akár még "joga is lehetne" visszatérni.
Anno én sem gondoltam volna, hogy ott leszek, ahol most vagyok. Soha ne mond, hogy soha!
A gyerek már 7 éves, így nem igazán mondható el rólam, hogy mindenképpen apát akarok csinálni az exemből.
Amikor terhes lettem (igaz "becsúszott" gyerek, de azért én nem arőszakoltam őt meg), nem tiltakozott a gyerek ellen, csak annyit mondott nem jó az időzítés. Nem mentem utána, nem zaklattam, nem erőszakoskodtam. Majd amikor saját önszántából jelentkezett, hogy akkor megpróbálja, majd újból eltűnt, akkor sem próbáltam erőszakkal apukává tenni. Én sem hiszek abban, hogy bármit is el lehet érni a másik akarata ellenére. Nem kérek babérkoszorút (nemcsak azért mert nem is kapok :) ), de az elmúlt évek alatt én abszolút elnéző, megértő és mindenegyéb voltam vele. És most volt valami, amiben ő nem partner. És ezért döntöttem úgy, hogy akkor én sem leszek tovább toleráns (erről írtam kicsit korábban). De hangsúlyozom, nem bosszú, ezért is akarom körbejárni ezt az egészet és jól végiggondolni. Hogy jól döntsek!
Ezt olvastad valahol, vagy te talaltad ki. Mert ugye te sem hiszed, hogy ez igy van??:O))
Mert nagyon macerás mindig előrángatni őt egy ügyintézéshez. vagy pl. egy műtéthez.
A tartásdíjat viszont akkor hivatalból megállapították, amit mi előre meg is beszéltünk. Tehát csak bediktáltuk és azt jegyzőkönyvezték.
A tartásdíjra pedig azt mondtam neki, engem a pénz nem érdekel, ha akar fizetni fizet, ha nem akar nem fizet. Bármit, amit ÖNSZÁNTÁBÓL ad, elfogadom. Értem ez alatt a törődést.
Ha nem ad, hát nem ad. Talán mivel érzi, hogy semmire nincs kényszerítve, ezért van még a mai napig is köztünk jó, baráti viszony.
És lehet egyedül vállalni egy gyereket, nem az abbortuszra bíztattam senkit.
Leírtad: Nem akarta a gyereket. Nem tudom, te akartad-e, valóban véletlen fogant-e, mert ha így van, akkor az azt jelenti, mindketten szeretkezni akartatok egy jót. Arra nem számított, hogy te ezért (vagy ennek következményéért, de itt ez mindegy) anyagi ellenszolgáltatást kérsz majd utólag.
A gyerek a tied, viselje a nevedet. Egyszer majd biztos lesz egy férfi, aki mindkettőtöket szeret, és apja lesz a babának. Na majd az Ő nevét irasd az anyakönyve. . .
nem kívánom ezt neked. inkább azt kívánom, hogy ha hasonló dolog miatt mégis egyedül vállalsz majd egy terhességet, történjen veled is az, ami tegnap velem: megtudtam, hogy az ex közös ismerősünktől ezt kérdezte: És, hogy van a lányom?
A további információkat is nagyon köszönöm.
Még kérdés: Ha van munkahelye és van fizetése is, akkor abból tudnak vonni nem? Anno azért sem kezdeményeztem ezt a dolgot, mert nem volt fix állása/keresete így nem lett volna értelme.
Egyrészről azt gondolom , hogy nem ér meg nekem ennyi macerát (és kínus szituációkat, ellenségeskedést stb) az a havi pár ezer forint. Ugyanakkor -bár nincsenek napi anyagi problémáim- de mint tudjuk, a pénzből sosem elég, és hát nem mellékes, hogy mennyi jut a gyereknek belőle. Elvégre az neki jár (ahogy Gerbera is említette)
Kíváncsi vagyok nőtársaim anonim véleményére egy férfi gyerekkel történő "megfogásáról"
Mert itt úgy érzem, szegény topicindítót bántom, pedig nem ismerem a helyzetét, csak nem válaszolt. Az összes megállapításom elvi síkon ment eddig, bocs, ha alaptalanul bántottam valakit!
Szerintem az az apa aki felneveli. Marmint a szo szoros ertelmeben. A biologia persze akitol szarmazik, de ha az lenne a fontos, senki nem fogadna orokbe bebit.
En nem hiszem hogy valaha is kerulhettem volna olyan helyzetbe, hogy birosaggal kenyszeritsek valakit "apasagra". Szerintem ez pont a nonek ciki. Szerintem.
Az apaság megállapítása egy rész.
A tartásdíj kérése egy teljesen másik eljárás.
Az a gáz, hogy azt mondják rá: APA. Pedig el tudom képzelni, hogy más esetben ez a szó, és fogalom igenis sokat jelent neki. Majd ha ő akarja. Akkor, és attól szeretne gyereket, és jó apa lesz.
Na de egy jól sikerült éjszaka miatt valakit Apának nevezni. . . bizarr. . .