Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A nők védelmében
Torolt_felhasznalo_407541
Létrehozva: 2017. október 29. 12:49
Mindenek előtt a címről néhány szó: Gyermekkoromban találkoztam egy ilyen című könyvvel, és bár teljesen más volt a témája, most valamiért mégis ez jutott eszembe. A "Megoldás" helyett ezért választottam ezt a címet.
Lányos apaként, akinek a leánya a színházi biznisz világában érintett, sokat foglalkoztat a Marton-Sárosdi ügy kapcsán előtérbe került téma. Rengeteg cikket, és még több véleményt elolvastam, miközben magam is leírtam gondolataimat. Általános tapasztalatom a zsigeri, érzelmi alapú véleménynyilvánítás, amit megértek, mégis nagyon károsnak tartok. Meggyőződésem, hogy megoldást csak a józan ész talajáról lehet találni, persze nincsenek illúzióim arról, hogy a jelenség teljes egészében felszámolható.
Leírt gondolataimért, véleményemért két dologgal vádoltak meg. Az egyik az áldozathibáztatás, a másik az elkövető védelme, az ügy bagatellizálása volt. Ezen vádakat határozottan visszautasítom és remélem, hogy vannak olyanok, akik meg akarnak érteni, és a megoldás keresését látják szavaimban. Nem a nők ellen, hanem értük szólok, amikor véleményemet, tanácsaimat, javaslataimat megfogalmazom. A megoldást keresem, mert a vadabbnál vadabb, már-már szélsőséges felvetések mellett előremutató, valós megoldás jelentő mondatokkal csak elvétve találkoztam.
Le fogom írni, hogy én miben látom a megoldást, de a félreértés elkerülése érdekében néhány dolgot tisztázni akarok. Az aljasság, a gerinctelenség, a bűnözési hajlam sajnos olyan emberi tulajdonság, amitől soha nem fog megszabadulni az emberiség. Intézményesen küzdeni az aljas, gerinctelen, bűnös cselekedetek ellen lehet, és e küzdelemben is - mint minden másban - a prevencióra kell fektetni a hangsúlyt. A megelőzésben viszont nagy szerepet kap a veszélyeztetett réteg. Ha e szerepre felhívjuk a figyelmet, sokak szemében áldozathibáztatókká válunk, és az elkövető cinkosa, pártolója lesz belőlünk. Szó sincs ilyesmiről! Gondoljunk az autókat feltörő tolvajokra! Senki nem ütközik meg azon a tanácson, hogy ne hagyjunk értékeket látható helyen a kocsiban, és egyetlen ember sem tekinti azt az elkövetőre nézve enyhítő körülménynek. Az erőszakoskodókat, zaklatókat, szeméremsértőket meg kell büntetni és el kell látni bélyeggel, ami a büntetéssel amúgy is együtt jár. A büntetés a prevenció egyik eszköze, de visszatartó ereje csak akkor van, ha elkerülésének esélyeit minimalizáljuk. A sértettek közreműködése nélkül viszont ez nem lehetséges.
Még három dolog: Szexuális sérelem döntően a nőket éri, ezért az Ő oldalukról közelítem meg a problémát, illetve tágabb térbe szeretném helyezni a témát. Ha nem is lehet hallgatni Martonról és Sárosdiról, próbáljunk a problémára a maga komplexitásában tekinteni! Harmadikként: Hinnünk kell abban, hogy a férfiak többsége illően viszonyul a nőkhöz, a molesztálást, zaklatást ugyanúgy elítélik, mint a sértettek!
Miben látom én a megoldást?
Mindenek előtt hiszem, vallom és állítom, hogy a megoldás kulcsa a nők kezében van! Sajnos teljes biztonság nincs, de ha a nők ezt a kulcsot használják, és jól használják, a tömegjelenség jelentősen visszaszoríthatóvá válik.
1. A nőnek legyen tartása! Viselje nőiességét úgy, mint ahogy egy uralkodó viseli a koronáját! Higgyétek el, ennek nagyon nagy visszatartó ereje van!
2. Kezelje a helyzetet helyesen!
3. Vegyen elégtételt azonnal az őt ért sérelemért!
E két utóbbi tanács váltja ki a legnagyobb vitát. Lebénul, fél, és hasonló érvek jelennek meg. Vitán felül áll, hogy e dolgok léteznek, és teljesen meg lehet érteni őket. Nem vagyunk mindannyian egyformán talpraesettek vagy lelkileg erősek, ezért hinni kell a társadalom támogatásában, és itt látok megjelenni egy ördögi kört. A nők nem érzik a társadalom támogatását, ezért hallgatnak. A hallgatás viszont lappangóvá teszi a problémát, az kvázi kezelhetetlen státuszba kerül.
A családnak, a szülőknek, de hatványozottan az anyának óriási szerepe van. A nevelésben példát, mintát kell adnia, a tartást be kell építenie leánya személyiségébe! Az önmagunkért való kiállásban az egész családnak ott kell állnia a sérült mögött! Ez egy olyan erő, ami biztonságérzetet ad, és általánossá válása esetén képes lesz a társadalom szemléletformáló erejévé válni.
Sokakban talán felmerül a kérdés, hogy és a férfi? Őt fogadjuk el olyannak, az ő viselkedése természetes? Szó sincs erről! Hangsúlyozom, hogy itt nem a férfiakról van szó, hanem az aljas, gerinctelen emberekről! Sajátos dolog, hogy e kérdésben - a dolog természeténél fogva - férfiként jelennek meg, noha éppen a férfi mivoltuk kérdőjeleződik meg. Itt a jelenséget, a sértő magatartást kell szembeállítani a sértettekkel, és a hitványság megnyilvánulása ellen kell megtalálni a védelmet!
Vannak, akik a jogtól várják a megoldást, de félek, hogy az soha nem lesz olyan hatékony eszköze a megelőzésnek, mint az általam fent leírtak. Kíváncsi vagyok arra, hogy ti, nők mit gondoltok erről a problémáról akkor, amikor képesek vagytok az - egyébként érthető - érzelmektől elszakadni, és a józan ész irányából megközelíteni a témát.
Szerintetek mi lenne a megoldás?
Tökéletesen igazad van, minden változás csak raktunk múlik. A kérdés az, hogy mennyire akarjuk, és mit teszünk a változás érdekében.
Az állatok védelme e tekintetben nem a legszerencsésebb példa, mert azt lényegében az uniós tagságnak köszönhetjük. Az elkötelezett állatvédőkön kívül nem sok embert zavar a láncon tartott kutya, vagy a háztartási hulladékkal etetett sertés. Ez utóbbi szabály gyakorlatilag be sincs tartva. A szadizmus, a durva erőszak szankciók nélkül is ellenérzéseket vált ki minden jóérzésű emberben (márpedig a többség ilyen), változás talán csak abban történt, hogy az ilyen esetek – köszönhetően a negatív hírekre „szakosodott” médiának – nagyobb nyilvánosságot kapnak.
Ahogy már írtam, a szexuális abúzus egy rendkívül összetett probléma, és talán nem is szabad egyben kezelni. A jogsértő, és a jogon kívül eső, de erkölcsi normákba ütköző esetek összemosását én kimondottan károsnak tartom, mert a durva cselekmények súlyát enyhíti, míg az enyhékét megnöveli. Többek között ez az összemosás bizonytalanítja el az igazságszolgáltatást is. Nehéz meghúzni azt a határt, ami egy esetet a Btk. hatálya alá helyez. Az erőszakot én ki is venném ebből a „csomagból”, mert ott olyan bűncselekményről van szó, ami az esetek döntő többségében bizonyítható. Az erőszak kérdésében a közvélemény kevésbé, vagy – talán némi óvatossággal azt is kijelenthetjük, hogy – nem megosztott. Vannak persze olyan esetek, amikor nem beszélhetünk egyértelműségről. Ezek azok az ügyek, melyekben nincsenek külsérelmi nyomok, és az akarta, vagy nem akarta kérdést kellene tisztázni.
Mi tartozik még a Btk. hatálya alá? A zaklatás, a szeméremsértés, illetve a hatalommal való visszaélés. Itt kezdődnek a problémák, itt kezdődik a megosztottság, itt válik igazán jellemzővé az áldozathibáztatás. Ezek általában kétszemélyes ügyek, adott esetben nincs bizonyíték, mégis súlyos dolgokról lehet szó. Felmerül ugyanakkor a visszaélés lehetősége, és az ártatlanság vélelme. Tucatjával jelenhetnek meg olyan körülmények, melyek az elégtételt ellehetetlenítik. Akkor, amikor a család sem hisz az áldozatnak, mit lehet tenni? Továbbra is az önvédelmi képességek erősítésében, illetve a feljelentésben látom a megoldást, de arról meggyőztetek, hogy a feljelentésnek meg kell teremteni azt a fórumát, ami a feljelentő számára kellő védelmet nyújt. Ennek formája sokféle lehet, de a névtelenség itt sem működhet. A sérelmezetteknek névvel kell a fórumhoz fordulniuk! A fórum az adatok bizalmas kezelését szavatolja, gyűjti, értékeli az információkat és dönt annak kérdésében, hogy egy személy ellen mikor kell, mikor lehet érdemi eljárást indítani. A szexuális ragadozók általában nem egyszer csapnak le, ezt a tulajdonságukat kell kihasználni!
A hatalommal való visszaélés egy újabb nagy terület, ami túlmutat a szexuális jellegű sérelmeken. A bizonyíthatóság problémája itt is fennáll, ugyanakkor a határok vonala még homályosabbá válhat. Vannak persze egyértelmű ügyek, de azokkal nincs baj. Ezek jellemzően bűncselekmények, és az elkövető megkapja a neki megjáró büntetést. A KERO ügy, (ami szépen példázza a színházak ügyét általában) rámutat a probléma sokszínűségére. A késésért elfenekelt fiútól, a megalázó retorikán keresztül találkozhatunk az ellenszolgáltatásért nyújtott szerepekkel, de ott van még az a főnöki attitűd is, ami szerintem nem tekinthető egyedinek. A főnökök többsége nem szereti a konkurenciát, nem tűri az ellentmondást (nem keverendő a konstruktív javaslattal, vagy a bizonyos határok között felvetett ellenvéleménnyel!), és „saját” emberekkel szeret dolgozni. Amikor egy rendező azt mondja, hogy a megalázó hangnem számára olyan eszköz, amit a tökéletesség érdekében tudatosan használ, kicsit el kell gondolkodni. Nem állítom, hogy ezt a magyarázatot mindig el kell fogadni, de talán árnyaltabbá válik a fekete. A világ egyik legdemokratikusabb országának hadseregében a megalázás, a személyiség sárba tiprása a kiképzési eszköze. Aki prostituáltnak szegődik, ne sírjon, ha meghágják. – tartja a mondás. Már előre látom, hányan esnek nekem KERO védelmével vádolva, de üzenem nekik, hogy erről szó sincs! Az Ő személye csak egy példa, amivel szemléltetni szerettem volna a probléma összetettségét. Ha ezt fokozni akarom, akkor meg kell említenem azokat az embereket is, akik önként és dalolva mennek bele azokba a szituációkba, amiket mások megalázónak éreznek, vagy azokat a meghitt „aktusokat”, amiket az idő, vagy valamilyen sérelem alakít át zaklatássá.
Az emberi lélek, az emberi természet sokkal bonyolultabb annál, mintsem megfesthető lenne pusztán a fekete és fehér használatával. Sokan erre törekednek.
csöppett: csöppet
zalkat: zaklat
*bocsi a gépelési hibákért, fárasztó napom volt
Engem ebben az egészben csak az keserít el, hogy ha viszonylag értelmes emberek se hagyják magukat egy jottányit sem kibillenteni az előre lefixált álláspontjukból, akkor mit várjunk a primitívebbektől.
Vegyünk egy kiragadott példát, mondjuk a szilikonmelleket és a "mindentkipakolást", úgymint kísértést a férfiak számára. Az van, hogy manapság a kevesebb már szinte több. Általánosan tapasztalom nap mint nap, hogy a tiniket is sokkal hamarabb lázba hozza egy finoman burkolt erotikus utalás egy-egy irodalmi műben, mint a mindent bemutató Való Világ (tévéműsor), ahol a f--pörgetés meg a szókimondó, már-már pornográfiát súroló közönségesség a menő. Így van ez a való életben is. Egy jelenet jut eszembe a saját életemből: a régi munkahelyem étkezőjében levettem a kabátom, a fogasra akasztottam, leültem az asztalhoz. Az egyik férfi kollégámon látszott, hogy nem is leplezett izgalommal bámulja mindezt. Amikor leültem az asztalhoz, ki is mondta: hihetetlen, hogy mennyire finom, apró, nőiesen vonzó mozdulatokkal tudod levenni a kabátod, milyen lágyan csábító minden kis rezdülésed... meg kell tőle őrülni... Mondom neki a meglepetéstől csöppett se lágyan és nőiesen, hogy "mivaaa" :D ? - mire ő: fogalmad sincs, hogy mennyire sugárzik minden mozdulatodból a nőiesség. Ettől nem lehet nem begerjedni. Persze, idősebb vagyok nálad és a kollégád is, szóval ne sértődj meg, hogy elmondtam, de tudjad, hogy ezt váltod ki a férfiakból... Na most: nem volt rajtam kihívó ruha, sőőőőt, szerintem valami röhejesen rózsaszín pulcsi meg farmer. Mármint az ominózus kabát alatt. :D Ez a kollégám azonban ettől is (láthatóan és bevallottan is) izgalomba jött. Ha történetesen viszont nem egy őszinte típus lett volna, hanem - mint amilyennel sajnos már szintén találkoztam életemben - egy idióta kéjenc, akkor ez akár egy zaklatással is végződhetett volna.
Még mindig nem érthető, hogy van akinek egy szexis hang a vonzó, van, akinek a finom mozdulatok, van, akinek meg pont egy nagyobb fenék vagy apró mell? Mindez nem lehet ok arra, hogy bárki (legyen férfi vagy nő) zalkatni kezdje a másikat. Pont.
Pedig a 419es hsz szel is.. és a többek között a topikinditással is pont ezt mondod.
és szomorú, hogy nem érzed miért.
A Jó Ég áldjon meg! Tényleg írjam le ezredszer is, hogy nem az áldozat a hibás? Ezt már olyan részletesen kifejtettem, hogy részletesebben nem lehet!
Számomra megnyugtató, hogy a nők egy része képes objektíven gondolkodni erről a problémáról. Szerintem csak így érdemes.
Tehát.. ha nincs recept, akkor miért is az áldozat a hibás ha molesztálták?
Erre nagyon egyszerű a válaszom. Az a helyes viselkedés, amivel legnagyobb eséllyel kerüli el az atrocitást. Ebből talán kitalálható, hogy általános recept nem létezik.
Ha minden nő így gondolkodna, drasztikusan nőne a nők ellen elkövetett sérelmek száma de nem, a másként gondolkodás nem lehet elfogadott magyarázata a bántalmazásnak!
Elgondolkodtat, hogy az előző mondat második részét miért kell leírnom. Miért van az, hogy valaki nélküle is megért, míg mások azzal együtt sem?
Figyelmesen elolvastam, és tudomásul vettem a véleményedet, de válaszolni nem kívánok rá. Főként azért, mert az ilyen "értelmezésre" már többször válaszoltam, ismételni nem akarom magamat.
Szakadj már le a hozzáérésről!
A pasinak meg úgy tetszik, hogy mondjuk kigombolja a gatyáját, megkérdezi, hogy elővegye-e, örömet szerezve egymásnak. Hozzá sem ér.
De ez már abúzus, meg megalázó, meg jujj, igaz?
és mégis mik azok a határok??
pl a beszeljrola.hu- n is volt olyan, hogy a kisleány átlépett egy határt...
ő lett a krva.. mert tudta mi történik a buszon amikor a patkány hozzádörgölőzött és kiverte fkrát.
Vagy-- Sachamora is átlépte a szűk nadrágjával és a bő polójával..
meg én is.. a nem pántos egyáltalán nem kihivó nyári ruhámmal. .ami még csak mini sem volt. (az én történetem is hasonló az övéhez)
szóval.. mik is azok a határok??
Vagy hordjunk mi is csadort???
Tuti Európában vagyok?
A határok betartása a nőkre is érvényes kell legyen!
Ezzel 100%-ig egyetértek!
Hát ez az.. Nem mindenki szeretné teleharsogni a médiát arról hogyan molesztálták..
és ha nem teszi akkor a rendőrség nem lép semmit vagy elhúzza a végtelenségig a dolgot..
vagy bizonyíték hiányában nem történik semmi...
Így van Paradicsom...
Még egy párkapcsolatban sem oké.... egy kierőszakolt - bármi-
ezt is nagyon nagyon sok embernek fel kéne fognia.
olvastatok? kirugtak az ELTE dekanjat. helyes, rengjen a fold!
ezt a kommentet neked cimeztem, cabron.
miert ne tolja? ha neki ugy tetszik? ez meg nem ok ra, hogy hozza lehessen erni.
A két utóbbira reagálva: megszólalhat és az sem baj, ha csinos, csak ne tolja leplezetlenül a férfi orra alá a bájait.
A határok betartása a nőkre is érvényes kell legyen!
csak-csak bantja a csoromet, hogy szerinted az abuzus ellen a nok tehetnek a viselkedessel, alljon itt egy sajat tortenet:
olyan 21 eves voltam, nyar vegen, fenyes nappal ballagok hazafele az utcan. (a Jaszai Mari tertol ket percre, a rakparton) viselet: farmer, polo. a gatya szuk volt, a polo laza, a csipomig ero. hallom hogy valaki sietosen lepked mogottem. mire megfordultam, egy benga allat szo szerint a fenekemet markolaszta. hat nem tudom neked elmondani, hogy ereztem magam. semmilyen megfogalmazas nem adhatja vissza azt az erzest. ledermedtem, ugy ereztem hgoy megfagy az ereimben a ver, es nem tudtam reagalni par masodpercig semmit. aztan allatias felelem uralkodott el rajtam. a rettegesnek egy olyan formaja, amit soha nem tapasztaltam azelott. elgyengultek a labaim, es valahogy kierolkodtem a szamon valami olyasmit, hogy jon ehhez, amit en ugyan orditasnak szantam, de szanalmas kis rettegos nyoges volt az.
na most gondoljam ugy, hogy annak a szegeny himnek a csodas kis fenekem latvanyara kangorcse tamadt, es hat' szegenykem igazan csak egy kis oromet akart szerezni maganak? es az egesz miattam volt, mert szuk nadragot hordtam, bezzeg ha csadort hordtam volna, akkor nem lettem volna markolaszva?
Ezzel én is nagyon egyet tudtam érteni. Nagyon jól összefoglalta.
Igen, én is így gondolom.
Hát én ezt speciel úgy gondolnám, hogy elevene rendőrök hallgassák ki, hanem pszichológus. És nem kellene, ezer pszichológus szakértő, hanem 1. És lehet ez egy hosszadalmasabb terépia keretén belül. És igen, keményen fellépni a gyerekbántalmazással szemben. Pl. itt én kiemelten fontosnak tartom, hogy a szomszéd, a tanár, vagy bárki ha úgy látja, hogy gond van, jelezzen. Mert tényleg van az úgy, ahogy Lilla írta, hogy sok anya (???) enyhén szólva nincs a helyzet magaslatán és simán szemet húny ropsszabb esetben még hibáztatja is a gyereket.
az nem baj ha felall a farka, csak ne tolja a titkarnohoz. amugy ez a minis, kivagott felsos titkarnoi pelda unalmas.
aha, ertem. megszolalni szabad a noknek, vagy azt gondolod mint a muzulmaniasok', mely szerint a nonek a hangja is erotikus, mocskos vagyakat ebreszt a ferfiban, ezert kussoljon?
az en velemenyem IS nagyon hosszu lenne, mert nagyon messze kell az idobe visszanyulni, es levezetni napjainkig. mint irtam, nehany sommas mondattal lehetetlen megfogalmazni. persze, konnyu lenne kozhelyeket puffogtatni, de ehhez nincs kedvem.