Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Női életpálya??
Nem, tudom, hogy van-e értelme ide kiírni, de a való életben senkivel sem tudok erről beszélni. Még a pszichológusomnak sem említettem meg, mert nem hiszem, hogy tudna vele bármit is kezdeni..
Nem akarok nő lenni. Nem akarok gyereket. Férjet se igazán akarok, mert miért kötözzek valakit magamhoz, aki nem is szeret, csak valamiért (rendszeres szex, házimunka) megéri neki velem lenni? Vagy ha egyszer szeretett is, a szerelem max 1-2 évig tart. Nem akarok házirabszolga lenni, mint az anyám.
Nem szeretek gyenge lenni. Nem szeretek lelkileg túlérzékeny lenni. Nem szeretek menstruálni. Nem szeretem, hogy gyorsan elkezdek mindenkihez kötődni, de senki hozzám. Nem szeretem, hogy ha csúnya vagyok, akkor a férfiak szemében egy senki vagyok, ha szép, akkor pedig csak egy becserkészendő préda, aki szex után érdektelen.
Oké, megpróbálhatom érdekessé tenni magam, de mire valamennyire sikeres és tapasztalt leszek min 25-28 éves vagyok és sokak szerint egy nő kb addig van toppon, 35 után már nem is létezik. Épphogy csak megtapasztaltam, hogy milyen kicsit csinosnak lenni és pár év múlva elveszítem..Egy férfi még 40 (sőt 50) évesen sem túl öreg, egy nőnek nagyon kis időintervallum áll rendelkezésére, hogy élvezze az életet. Ha férfi lennék gondolhatnék arra, hogy még ráérek akár 30 évesen is találni valakit, vagy ha akkor sem találok, akkor fizetni valakinek. De nőként én nem leszek attól boldog, hogy valaki pénzért velem van. Azt akarom, hogy akarjanak. Küzdhetnék azért, hogy sikeres és gazdag legyek, de minek, ha soha senki sem fog szeretni?
Úgy érzem munkahelyen sem vesznek komolyan a férfiak. Ha valami szakmai kérdésük van, inkább egy másik férfihoz mennek, velem maximum flörtölnek. Irigylem a férfiak közötti bensőséges kapcsolatot és a férfiak közötti szolidaritást, ilyet nőknél nem tapasztaltam. Nem az ő hibájuk, de a nőknek folyton versengeniük kell a férfiak kegyeiért. Nem akarom átműtetni magam, mert akkor csak egy torzsszülött féllény lennék mások szemében és egyébként sem akarok férfi lenni, csak nem akarok nő lenni. Valaki érez hozzám hasonlóan? Milyen lehetséges életpályák vannak számomra? Ti hogyan élitek ezt meg? Hogyan ne érezzem magam értéktelennek 40+ nőként?? Hogyan értessem meg magammal, hogy az életem lehet teljes viszonzatlan szerelem nélkül is?
nem nagyon tévedsz
a nyájba nem kötelező beállnod. csak a te döntésed
ne vágyd mások elismeréseit
tanulj magadnak és ha eszesnek szülttél 1x csak élvezed, hogy honnan indultál és hova jutottál
a pórnép meg le van szarva, hasznád amire kell
Nem téged utálnak, hisz nem is ismernek. Magukat utálják és itt vezetik le.
Van 1-2 ilyen alkesz semmirekellő, akinek nincs jobb dolga, mint másokat sárba tiporni.
Ne törődj velük.