Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülő meggyőzése
Létrehozva: 2017. július 24. 00:50
Az lenne a problémám, hogy barátom szülei elég nehéz esetek az ottalvas kérdésben. Egyébként imádom őket, de amikor felmerül az ottalvas gondolata, akkor egyből 'nem' a válasz. Ha barátom rakerdez, hogy 'miért?', arra azt mondjak, hogy 'mert nem'.
Szoval semmi észérv, hogy miért nem, csak nem és kész.
Barátom próbált már érvelni nekik, hogy nem a szex miatt, mert ha akarjuk, úgyis megoldjuk máskor és hogy anya is itthon lesz vagy akár én is mehetek hozzájuk, de semmi nem jó.
Ha meg esetleg mégis lenne szex, akkor szerintem azért annyira ismernek a szülei, hohy tudják, hogy felelősségteljes vagyok és a fiuk is az, szóval nem lenne belőle gyerek.
És barátom 18 éves, én 17, szóval annyira fiatalok se vagyunk es 3 hónapja járunk.
Mert akkor azért mégis jobb lenne, ha nálunk aludna, amikor később érek haza és csak akkor tudunk találkozni és nem kellene neki haza vezetnie éjfél után.
Mert hiába csak 10 perc az út hazáig, este, amikor hulla fáradt, az is sok.
Szerintetek? Mit javasoltok?
Szerintem tökrészeg.
Nem éppen értelmes kerek mondatokat írt az előbb.
Sőt.. még soha életében nem írt le egyetlen értelmes mondatot.
Szerintem bulimiás, ezért jön ide minden nap egy kis hányingerért :)
Tegnap már nem úgy volt, hogy mész hányni? Meg már ezerszer nem köszöntél el ugyanezzel a szöveggel? Vedd már észre magad... és menjél tényleg.
Maria Terezia,Indira Gandi,Golda Meyer,Semiramis,Saba kiralynoja,csak egy parat emlitek.....Elso es masodik Erzsebet kiralyno,Krisztina kiralyno tobb is van...es emellett mindegyik eleg noies volt,van...
SZert mert te iszol,nem biztos hogy mas is???Csak nem kepzeled,hogy ennyire fontos vagy a sekely kis eletetted,akinek nincs jobb dolga tegye meg,nekem van,mentem....
Köszönöm. Most már érthetőbb szerintem.
Kezdem a stílussal, meg azzal, hogy te egyedüli férfiként mertél most itt kiállni vitázni egy csomó nővel: becsüllek érte. Amit iop említett, a modorosság, nem a mennyiség függvénye, talán inkább a megfelelési vágyé, ami egyébként mindannyiunkban benne van, csak néhányan már megtanulták egészséges szintre hozni. :) Ill. az ember a saját stílusán nem tud változtatni, vagy csak minimálisan, szóval most hirtelen a többedik nicken észt osztók (meg most valamiért szerencsére szabadságon lévők :D ) is eszembe jutottak: két mondat után ráismerünk valaki stílusára, akit ismerünk, akit gyakran olvasunk. A tiéd szerintem is modoros kissé, ám látszik, hogy műveltség és igényességre törekvés áll mögötte. :) Lehet rajta még csiszolni, ennyi. :) Ne menjen el a kedved. Az is igaz, és ez talán rám is, hogy ha megjelenik egy férfi a nők között (és akkor vissza is tértünk a vitatémánkhoz), akkor a nők ösztönösen hajlamosak kicsit körbenyalni. Amit ő mond, azt komolyabban venni. Ha kritikát fogalmaz is meg, pláne intelligensen, akkor kicsit magukba nézni. Ez nem is feltétlenül rossz, de azért nem is jó: hiszen ez a helyzet is bizonyítja, hogy egy férfinak elég a puszta megnyilatkozás, hogy tiszteljék, a nőknek meg ezt évek munkájába telik elérni. Látom mindezt az elnőiesedett pedagógusszakmában is, hogy néha egy férfitanár puszta megszólalása elég, hogy a nők elhallgassanak, és azon kezdjenek gondolkodni, amit a férfi kiejtett a száján. Akár egy órán, akár egy értekezleten, de még a baráti beszélgetésekben is. A többire majd nemsokára reagálok még... :)
:-D
csak a (az egyik) legviccesebb mondatot idezem:
"A családfőt a szíve vezérli, de tetteit a racionalitás jellemzi."
:-D kar hogy oriasi (volt, es jelenleg is) a tavolsag az eszme, es gyakorlat kozott. ha igaz lenne amit irsz, ma is letezne a csaladfo intezmenye, es a nok nagy resze boldogan "alavetne" magat, hiszen erte tortenne minden! :-DD
Pontosan erre számítottam, és ez a reakció természetes.
Nem igazán tudom, mire válaszoljak, de talán maradok a konkrét kérdéseknél. A véleményeket elolvastam tudomásul vettem, a vitának több okból sem látom értelmét. Egyrészt mert az általam leírtak totális nemértéséből, félreértéséből fakadnak, másrészt azt mondják meg, hogy én mire gondolok... pedig nem arra, harmadrészt ebben a kérdésben egy nő és egy férfi nem nagyon fog egyetérteni. A nők többnyire meg sem hallják, át sem gondolják mit mond a férfi, leragadnak az alárendeltségnél, és képtelenek attól elszakadni. Ha milliószor elmondja nekik egy férfi, hogy szó sincs ilyesmiről, ők millió-egyedszer is oda lyukadnak ki, és ott folytatják.
Nézzük a kérdéseket!
Babyface83: Mit értek családfői szerep alatt?
Meghozni a család sorsát meghatározó döntéseket akkor, amikor senki nem tud dönteni, és vállalni a döntésének minden következményét. Elsőként feláldozni magát a család érdekében. Létbiztonságot teremteni minden helyzetben és minden áron. A családfői szerep elsősorban szolgálat, és a legfőbb garancia a család boldogulására, biztonságára. A családfő egyszerre pajzs és egyszerre ököl. A családfőt a szíve vezérli, de tetteit a racionalitás jellemzi. A családfő az első feláldozható figura a sakktáblán, de racionalitása miatt a legnehezebben leüthető bábú. A férfi nem azért "akar" családfő lenni, mert maga alá rendelheti a családtagokat! Szó sincs ilyesmiről! Egyszerűen ő akar az első vonalban lenni mert ha a felesége, vagy a gyermekei szenvednének sebeket, miközben ő sértetlen marad, azt nem tudná elviselni. Nagyjából ennyi.
trivial: A munka megengedéséről.
Nagyjából így értettem, de azért pontosítanék rajta. Régebben a nők a ház köröl dolgoztak, és nevelték a gyerekeket. Később kivívták maguknak a jogokat a férfiak által végzett munkára, és függetlenebbé váltak. Ezzel együtt ők is részesei lettek a család anyagi biztonsága megteremtésének. A legtöbb családot viszont az jellemzi (legalábbis én ezt tapasztalom), hogy a nők ledolgozzák a maguk 8 óráját, aztán otthon megkezdik a második műszakot. A megteremtett függetlenség olyan áldozattal társult, amin végső soron a férfiak nyertek. Nem állítom, hogy ez teljesen általános, de azt igen, hogy a házimunka oroszlánrészét jellemzően a nők végzik. (Mellesleg én ezt egyáltalán nem tartom helyénvalónak, de csak egyike vagyok a kisebbségnek, akik hajlandóak a második műszakból egyenlő részt vállalni. Van persze sok férfi, aki emezt-amazt megcsinálgat, de azért vigyáz az arányok kedvező szinten tartására.)
trivial: A kollégámról.
Szellemileg semmivel sincs a felesége szintje alatt, egyszerűen kevesebbet keres. Ezt egy férfi nagyon nehezen viseli el, ezért megragad minden kereseti lehetőséget. Hiába mondjátok, hogy miért lenne az baj, meg ez egy középkori felfogás! Ezt a dolgot egy nő soha nem fogja megérteni, mert nem racionalitáson nyugvó problémáról van szó. (És nem is a hatalomról!!!) Ez egy érzés, aminek valahol a családfői szerephez is köze van. Ha egy férfi nem érzi azt, hogy ő a család legfőbb támasza, önértékelési problémái lesznek. A kolléga kínnal és keservvel talán megközelíti (vagy eléri) a neje fizetését, de ezért emberfeletti áldozatokat vállal.
Inez_Alvarez: A családfői szerepről és a vezetőkről
A családfői szerepről fentebb olvashatsz, de ami a vezetőket illeti: Van igazság abban, amit írtál! Van egy gondolatom, amit már többször elmondtam, és részben idevág. "Ha egy nő kellően csinos, kellően okos és kellően gátlástalan, bármit elérhet ebben a férfiak uralta világban." :-)
(Igen, egyébként is elérhet bármit, de ebbe most ne menjünk bele! Nagyon helyes, hogy elérheti!)
etilany: A szűklátókörűségről
Ki az, aki ölbe vesz egy idegen, síró kisgyereket, és ki az, aki télen, éjszaka kiszáll kereket cserélni, ha defektes lesz az autó? Igen, van férfi is, aki ölbe veszi, miközben a párja közönyösen elfordul, és van nő, aki kiszáll, miközben a férfi a kocsiban marad. Gondolkodj el rajta! Ennyi az egész, semmi több!
És végül: iop
Azért csak elolvastad! Na jó! Amúgy szőr mentén csak végigfutottál rajta! Jól mondom? :-)
Amúgy a mesterkélt, és erőltetett jelző egy kicsit tényleg lesújt. No mindegy! Majd kevesebbet írok.
A hozzászólásod nem kicsit szűklátókörű. Mi az a "valami olyan" amit a nőknek kellene képviselniük? Emberek vagyunk, nők sokfélék, és férfiak is sokfélék. Vannak érzékeny nők és vannak "karcosabbak" és vannak férfiak, érzékenyek és vannak macsósak. És akkor mi van? Az érzékeny férfi nem férfi, a kicsit karcosabb nő nem nő? Az a baj, hogy még mindig ott tartunk, hogy milyennek "kell" lennie egy nőnek. El kellene nyomni a személyiségünket és eljátszani a "kedves, bájos szende lány vagyok" figurát, ahogy még egy jó pár évtizede is tették a nők, mert ezt várták tőlük? Nem az emancipációval van baj, hanem az olyanokkal, akik sablonokba raknák az embereket, hogy nő vagy, akkor így viselkedj, férfi vagy, akkor meg amúgy, és nem hagyják őket kibontakozni.
Hihi.. az enyém zserbót szokott sütni meg krémest.. és az ő feladata a madártej és a palacsinta.
no és persze a férfias marhapörkölt és halászlé.
-Adagionak viszont nem maradt mit írnom, mert mindent leírtatok helyettem.
Azt nem tudom, mert bevallom őszintén, képtelen vagyok elolvasni a hozzászólásait, annyira modorosak. De akárki mondaná, hálás lennék neki, hogy megengedi, hogy még dolgozzak IS :))
De ezt csak ilyen átlagos jelmondatként idézte Adagio, nem? Azt nem írta, hogy ő is ezzel értene egyet. Még?
Mondjuk én egy kicsit röhögtem a Dolgozni akar? Hát dolgozzon! mondatokon. Hát bmeg, köszi, hogy megengeded.
Őszintén szólva ezért nyaggattalak a kérdéseimmel, mert szerintem ez a valódi válaszod arra a kérdésre, miért érzed nőietlennek a mai nőket. Mert nem engedik, hogy uralkodjanak rajtuk a férfiak. Önállóak, öntudatosak. Nem elsősorban az ízléstelen ruha és a tisztálkodás hiánya az igazi ok, szerintem 50-100 évvel ezelőtt is voltak igénytelen nők és most is.
A férfiak többsége számára az a lényeg - bármilyen szerepben - hogy dominánsak legyenek, magyarán szólva uralkodhassanak a nőkön. Ezt régen a társadalom eleve biztosította számukra, manapság pedig a férfiaknak a személyiségükkel kellene ezt kiérdemelni. Csakhogy közben kiderült, hogy a nők is el tudják - és el akarják - látni azokat a feladatokat, ami korábban férfiprivilégium volt. De ha a nők is képesek ezek elvégzésére, miért lenne férfiprivilégium?
"Dolgozni akar a nő? Hát dolgozzon! Dolgozzon, aztán jöjjön haza, és végezze el itthon is azt a munkát, amit addig is elvégzett... és sorolhatnám."
No igen. A nőket igazából nem a szükséges képességeik hiánya akadályozzák meg abban, hogy hatalmi pozícióba kerülhessenek. Egy férfi természetesnek veszi, hogy ő napi 10-12-14 órát is dolgozhasson, hiszen az otthoni feladatokat, a gyermeknevelést a nő úgy ellátja, vagyis megkapja a szükséges támogatást a párjától. Ugyanezt egy nő a férjétől-párjától legfeljebb időszakosan, nagyon ritka esetben kapja meg. Megoldás nyilván a fele-fele munkamegosztás lenne, de mint te is írod, a férfiak egy része épp ettől érzi, hogy még mindig ő a domináns fél. Persze dicséretes a nagyvonalúság, hogy elengedik dolgozni a nőt. Csak az a lényeg, hogy keressen kevesebbet.
Én sem bánom ezt a tulajdonságomat egyáltalán, sőt, kifejezetten örülök neki. Szeretek nő lenni és szeretek nőies lenni :) De a nőiesség alatt azt értem, amit már írtam, meg te is írtál, nem pedig behódolást, alárendeltséget stb.
Az én férjem is szeret és tud is főzni. Ő soha nem érezte ezt cikinek, pont nem érdekli, ha valaki ettől nem tartja elég férfiasnak. És én is úgy gondolom, hogy az pont hogy férfiassá tesz egy férfit, ha "mer" olyasmit csinálni, amit néhányan férfiatlan tevékenységnek tartanak. És annak a férfinak a férfiasságában kételkedek, aki attól kevésbé érzi magát tökösnek, ha például házimunkát végez. Bár szerintem ez a főzésre egyre kevésbé igaz, egyre több a férfi sztárséf, többségük kifejezetten macsós alkat.
Vagy akár nézzünk meg internetes fórumokat, cikkek alatti kommentmezőket: a nők többsége normális helyesírással, viszonylag értelmes mondatokban képes kifejezni magát. A pasiknál már arra is felkapja az ember a fejét a kevés kivételre, ha tud helyesen írni, és nem csupán egy gif vagy egy "fejbelőni" "teccessz" vagy ilyesféle magvas mondanivaló tudja elhagyni a billentyűzetét. És akkor csodálkozik bárki, hogy a nők egyre kevésbé törődnek már bele, hogy ők legyenek elnyomva ilyen pasik mellett mind fizetésben, mind a pozíciók megszerzésében, mind úgy általában a közéletben? (Nem mondom, hogy nincsenek pró és kontra kivételek, én most a többségről beszéltem.)
Mivel én meg kamaszokat (nagyokat) tanítok, sokáig huszonéveseket is, amikor felnőttképzésben is dolgoztam, én abszolút nem láttam nemek terén különbséget ebben, csakis kulturálatlanság terén. A teremben is ugyanúgy nekiálltak pattanást nyomkodni, hajat zselével belőni, bicepszeket csodálni fiúk, mint a tizedik réteg szempillaspirált felvinni lányok... már amelyiknek nem volt annyi esze, hogy mit illik és mit nem. Ez kulturáltságfüggő, ezért nem is értem, miért a nőket hozzák rá példának, mert talán egyébként pasiból még több is e téren is a tahó (de biztos, hogy nem kevesebb). Nézzünk meg egy ballagást például: a nők csinosan felöltözködve (többnyire), hosszú, virágmintás nyári ruhákban, körömcipőben, a velük lévő pasi meg kockás, kőművesdekoltázst villantó rövidnadrágban, szandálban... vagy egy múzeumot: a nők elegánsan felöltözve, a pasik meg, mint akik csakis a strandcuccukat vitték el magukkal a nyaralásra... Oké, én is láttam már rikító, számozott fenekű mackónadrágos nőket is az utcán, de ott általában a párjuk is hasonló ízlésvilágot képviselt... :D
Ezt akár én is írhattam volna szóról szóra. :)
Én egyébként nem is bánom, hogy általában nőiesnek tartanak, akik élőben is ismernek, mert azt már régen beláttam, hogy az ember nem tud kibújni a saját bőréből, jobb tehát, ha inkább önazonossá válik, elfogadja magát, és abban a szerepében próbálja meg a legjobbat kihozni önmagából, amiben leginkább jól érzi magát. Életem egyik legszebb "bókjaként" tartom pl. számon, hogy egy nagyobb női társaságban, ahol mindannyian ismertek már évek óta, az egyik csaj elkezdett önvédelemről beszélni, aztán jött az éles példa, és valahogy ösztönösen mögém jött oda, hogy szemléltesse, mit kell csinálnom, ha nőként meg akarnak támadni... holott mindenki más nő volt ott. Meg is kérdeztem nevetve, hogy miért pont engem választott erre, hogy én legyek a "nő", főleg, mivel engem nem is nagyon hoznak lázba az ilyen sportos technikák, amikor a többiek kb. szinte kórusban vágták rá: mert te vagy a legnőiesebb nő köztünk. :) Aztán amikor elpirulva megköszöntem a bókot, ami különösen jólesett nőktől, az egyik csaj csak ezt mondta: de hát ez magától értetődő volt, mondhatni tény. :) - Visszaélni egyébként nem szoktam ezzel, főleg azért nem, mert általában persze én se vagyok tudatában, hogy az emberek ilyennek látnak. Csak néha csodálkozom rá, és bár szerintem van kemény, férfias oldalam is, nem bánom, hogy ez nincs rám rajzolva. :)))
És egyébként is. Hogy dől el, hogy ki a családfő? Aki összetartja a családot (ellátja, gondoskodik róla, tervez, szervez, kivitelez, szolgál, kiszolgál) vagy aki finanszírozza? :)
Mitől az a család feje, amitől így hívjuk?
Miért többségében férfiak az államfők, elnökök, főnökök, mikor otthon is a nő rendezi az egész családot?
Igen, és ez néha még a normális gondolkodású pasikat is elbizonytalanítja. Szerencsére csak néha. :) (Egy jelentéktelen, de jellemző példa jutott eszembe: a férjem nagyon jól süt/hűt mindenféle süteményt, nem cukrász, de valahogy a vérében van, hogy eltalálja az arányokat. Nemrégen vittem be a munkahelyemre egy tálca sütit, amit természetesen ő sütött - én minek erőlködjem ezzel, ha ő nemcsak jobb benne, de velem ellentétben még szereti is csinálni. Mikor elindultam reggel a sütivel, még lelkemre kötötte, hogy nehogy elmondjam, hogy ő volt, mondjam azt, hogy én sütöttem vagy anyukám vagy valami nőnemű a családban... nevetve megcsókoltam, és közöltem vele, hogy én végtelenül büszke vagyok az én férfias férjemre, aki nem attól érzi magát férfinak, hogy nem süt sütit... és igenis el fogom mondani büszkén, hogy ő sütötte. :) Amikor a süti rekordidő alatt elfogyott, és mindenki dicsérgette, hogy mennyire finom is volt, elárultam, hogy ő csinálta, és a kollégák is gratuláltak, hogy szerencsés vagyok. :) Utána neki is elmondtam ezt, és akkor már neki is jólesett a dicséret, láttam rajta. Na most: ettől lenne ő nőiesebb egy hülye műmacsónál? Hát nincs is annál szexibb (vagy csak kevés dolog :D ) szerintem, amikor egy izmos, magas, jóképű férfi éppen sütitésztát kever... hát neeeeeeeem? :)))) )
Ezért írtam feminácit és nem feministát. Számomra a kettő nem ugyanaz, nagyon nem.
Amúgy Mérő Vera oldala volt, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene. Egy ismerősöm lájkolta a Puzsér (másik hisztigép) posztját, ami a Verának szólt, úgy mentem át oda megnézni, ki az, mi az.
Melyiken jártál? Én is követek néhányat a facén, nekem többnyire tetszenek, bár néha tényleg elszállnak maguktól, és tényleg az az érzésem néha, hogy aki a legcsúnyábban káromkodva küldi el a férfiakat a halál izéjére, az otthon behúzott nyakkal (esetleg monoklikkal a szeme alatt) tüsténkedik... Csak valahol ki kell engednie a gőzt. De azért vannak nem annyira elszálltak is, akik tényleg az ellen próbálnak tenni, hogy ne higgyük már el, nincs már szükség további egyenjogúsításra, mert már minden nagyon jól van, a nők ugyanannyit keresnek, ugyanolyan esélyük van vezetői pozíciókra, ugyanúgy számít a véleményük stb... mert sajnos ez még mindig nincs így... ezt nem szabad elfelejteni.
Gondolom, ezek a gondolatok nem a saját elveid, csak általánosságban leírtad, mit látsz a mai társadalomban. Vagyis pl. úgy érted azt a megjegyzésedet, hogy a férfiak megengedik a nőknek, hogy dolgozzanak, ha otthon is elvégzik azt, amit régen, hogy a férfiak többsége (vagy hány százaléka?) véli így, de nem te. Jól értelmeztem?
De volt egyértelműen saját véleményed is, arra reagálok előbb:
Azt, hogy hány férfi van a vezetők között, arra hoztad példának, hogy hiába az elférfiasodott nők, a "természet" mégis a férfiakat determinálja vezetői pozíciókba? Ha igen, erre azt kell mondanom, nem a természet szüli ezt a különbséget, hanem a mélyen gyökerező szokásrendszer, amely még mindig egy férfit tart megfelelőbbnek egy vezetői pozícióra, meg persze a sok nő, aki el is hiszi azt magáról és nőtársairól, hogy az ő szerepük az alávetettség a társadalomban. Mert ugye az nem való, hogy egy nő adjon utasításokat férfiaknak még akkor sem, ha ezerszer precízebb, okosabb vagy rátermettebb az adott területen hatalmaskodó férfitársainál.
A kollégád, aki "küzd, mint malac a jégen", csak mert a felesége "jóval nagyobb egzisztenciával rendelkezik": hát üzenem neki, hogy röhejes és egyben szánalmas. Miért vett el egy ilyen nőt, ha ő maga megrekedt a középkorban? Ja, mert talán jobb neki egy értelmes, ambíciózus, tehetséges nővel élni, mint egy buta cselédlánnyal? Akkor meg mit küzd, mi ellen küzd? Miért érzi magát kisebbrendűnek, mert neki rosszabb állása van? Miért nem szerez esetleg ő is jobbat? Komolyan képes lenyomni ezt a kisebbségi komplexusát mindenki torkán? Jajistenemholélünk.
A családfői szerep: benne van a szóban is: fő. Vagyis fej. Főnök. A régi népi bölcsesség juthat az eszünkbe, amit nők sutyorogtak régen egymás fülébe: igen, talán a férfi a fej a családban, de a nő a nyak, vagyis tőle függ, merre csavarja a fejet. Vagyis ügyeskedni kellett, hogy fenntartsák az okos nők a látszatot: a férfi a döntéshozó, de valójában azt a döntést fogja meghozni, amit én, a gyenge nő sugallok neki. És így mindenki boldog. Mindenki boldog? Nem titkolom, én nézem a Szulejmán sorozatot, engem kikapcsol. De ott is nagyon jól megfigyelhető ez a helyzet: Hürrem (a szultán asszonya) irányítja a dolgokat, de szemlesütve tesz úgy mindig, mintha maga a szultán hozta volna meg azt a döntést, amit ő napokig mesterkedve ültetett el az agya mélyén észrevétlenül. Igen ám, de ez a sorozat a középkorban játszódik, ráadásul egy muzulmán országban... Hát ez kéne nekünk most is, hogy a férfiak boldogok legyenek? Talán ez, nem is tudom. Egyelőre én is úgy érzem egyébként, hogy egy család egyenrangú felnőtt emberek vállán nyugszik, akkor viszont nem indokolt egyiket sem családfőnek nevezni. Vagy de?
Á, ne is mondd.
Van egy kolléganőm, aki ugyan bombázó alakkal rendelkezik, de ízlése nincs. A múltkor értekezleten egy sortban és egy tangapapucsban ült végig. Ezt még megfejeli azzal, hogy végig a körmeit rendezi, majd mikor ezt befejezte, előveszi a kézkrémet és elkezdi krémmel kenegetni a kezeit. Értekezlet alatt, míg a főnökünk beszélt....
És mivel a hülyeség ragadós, a másik kolléganő bátorítva érzi magát. Ő már egy testápolót vesz elő és a lábain a bőrkeményedéseket kezdi el szép komótosan bedörzsölni krémmel, mialatt hallgatjuk a prezentációt. Ehhh....
Alig bírtam befogni a lepcses számat, hogy ne szóljak. De hát milyen jogon szóltam volna egy felnőtt embernek?
Bocs az OFF-ért.