Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
No sex
Létrehozva: 2017. július 22. 16:30
Megpróbálom röviden:
51 éves vagyok, 27 éve házas, gyerekek kirepültek.
A férjemmel társként nagyon jól elvagyunk, minden működik, sosem veszekszünk, nagyon rendes. De szex nincs. Legutóbb 11 hónapja voltunk együtt, tavalyi évben összesen 3-szor. Nem beteg, állítja, hogy nincs szervi baja, hiába küldöm orvoshoz. Csak nem kíván, nem tud nőként tekinteni rám. Ha kezdeményezek, lefagy.
Régebben már eljutottunk idáig, 2 év szex nélkül, akkor kiderült hogy szeretőm van, nagy botrány volt, végül megbocsájtott és szinte rögtön kellettem neki az ágyban! A kezdeti lelkesedés kb 2 év alatt megint a nullára csökkent. (megunta a kisgyerek az autóját, már nem játszik vele, de ha a szomszéd fiú akar játszani vele akkor újból kell?)
Elég rendesen bűntudatom van a régebbi eset miatt, nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Viszont szex nélkül sem szeretném leélni az életemet.
Szerintetek mi zajlik le ilyenkor egy pasi fejében? Tényleg úgy gondolja, hogy ez így rendben van? Ha őt kérdezem, csak azt mondja, hogy nem tudja, miért van ez így, nem tehet róla, sajnálja. (gondoltam, hogy a megcsalás miatt, de ugyanitt tartottunk régebben is, amikor még nem volt képben a harmadik)
Nem, nincs szeretője.
Vélemény? Hasonló tapasztalat? Egyáltalán ennyi idősen, ennyi év házasság után létezik még kielégítő, jó szex? Mondjuk a házastárssal... Vagy szükségszerű, hogy megunják az embert? Én mondjuk még mindig kívánom őt, bár most már egyre inkább neheztelek a dolog miatt..
Elég rendesen önbizalomromboló is a dolog, hiába mondogatom magamnak, hogy ettől még a nőiességemmel nincs gond.
Ha nem szeretne...hát igen, akkor valóban nem jelenthet megoldást.
Volt már rá itt példa valamelyik topikban, hogy a férj a saját neméhez vonzódott. Ebből a szempontból végiggondoltad a dolgot?
Mondták, hogy jössz! :) Szóval: a jótanácsot úgy értettem, hogy baráti beszélgetésben, nem a neten. - Ő sem az a kölök, akihez hozzámentem. - Nem dolgozza halálra magát, hetente háromszor edz, jó kondiban van. - Nem impotens, azt állítja... (?) - Feszes a seggem :) - Semmi nem áll tőlem távolabb, mint a házisárkány típus :) (jó, nyilván az én értékelésem nem számít)
Ez pontosan így van! Nekem sem kerek, hidd el! Az, hogy neki is hiányzik, inkább azt jelenti, hogy szeretné, ha nem lenne ez a feszkó, szeretné, ha a házastársi kötelességét teljesítené, de hát nem megy... A potencianövelő ugye arra van, hogy ha valaki szeretne szexelni, de nem megy, akkor segít... Ha nem szeretne? :)
Hát azért sikerült kiváltanod a kellő ingert, amikor a harmadik is a vadászterületre tévedt. A férjedben egyből felkelt az érdeklődés és a veszély, hogy elveszíthet, cselekvésre sarkallta. Lehet, hogy egy kis adrenalin hiányzik? :)
Amúgy nem annyira kerek nekem ez az egész. Ha a férjednek is hiányzik a szex, de a megoldás szerinte az, hogy szedj antidepresszánst, eközben a kapcsolatotok jó, nem veszekedtek, segít, figyelmes stb, számomra azt jelenti, hogy az ő hiányérzete valamilyen módon kielégítést nyer és ő így harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatban él. (...mert ugye az is egy megoldás lenne, hogy ő szedne potencianövelőt és akkor megszűnne a problémátok.) Szóval a férjed nem azt mondta, hogy neki már egyáltalán nem hiányzik a szex és ő így tökjól elvan, hanem azt, hogy hiányzik, de veled nem megy,mással meg nem akar, mindemellett nem nagyon tesz azért bármit is, hogy ez a helyzet megoldódjon. Ebből én arra következtetek, hogy az egyik állítása hamis. Vagy az, hogy hiányzik neki, vagy az, hogy veled nem megy, vagy az, hogy mással nem akar.
A férjemnek meg bizonyára jól jönne pár jótanács
Hogy aktuális-e? Hát ilyen hamar nem oldódik meg :)
20 éve? Szex nélkül? Ha nem vagy még 80 éves, akkor a kimászást válásnak hívják... Mondjuk más részről megértem, ha nem megy, nekem sem jutott eszembe, hogy egy szexmentes év után elváljak, és gondolom, ha semmi nem változik, akkor a hónapok, évek mennek egymás után, és maradunk benne észrevétlenül.... De akkor is! Nem tudom elképzelni, hogy mondjuk 10 év múlva is itt tartunk (pedig ha 1-2 év alatt nem változik, akkor később miért változna--- és fiatalabbak sem leszünk) De jó, szépen elbeszélgetek magammal, legalább erre jó ez
Ugyanaz , Bogarka ?
Neeem.
Az eskuvoi kepen mosolygo menyecske nez vissza ra ma , fogsormosas kozben , a tukorbol ?
Gondolom apjuk is 50-en feluli , gurizik , s munka utan kora miatt ma egyre faradtabb ...hetvegen szeretne ultizni , inni egy sört , egy jot aludni , pecazni, unokazni ...es a testisegbol mar adott .
Mint már írtam, nem vagyok nagy fórumozó, topikot sosem indítottam ezelőtt, olvasni is csak ritkán szoktam, néha valamire rákeresek, ami érdekel. Érdekes, hogy ennyire kiismerhetőek a típusok. Ha ez így van, valóban semmi értelme egy ilyen kérdésnek. Én csak kíváncsi voltam külsős véleményekre, illetve inkább arra, hogy ez mennyire általános, természetes ennyi év házasság után. Mert ugye amit lát az ember az ismerősei házasságából, az nem mindig a valós helyzet. Még ha vagyunk is annyira jóban, hogy rákérdezzek, hogy nálatok ez hogy van, nem biztos, hogy korrekt választ kapok. Főleg férfiaktól. Persze minden közhelyes tanácsot ismerek már és végig is próbáltam, vagy elvetettem látatlanban, ismerve magunkat, a helyzetet. Persze, el tudom fogadni, hogy ez természetes folyamat, ennyi idő után megunják egymást az emberek, de legalább akkor ez egyszerre történne! Így most akkor ott tartunk, hogy ha nem akarok erkölcstelen lenni, nem akarom hallgatni, hogy "hogy voltál képes erre", ha nem akarok fájdalmat okozni, akkor lehúzhatom a rolót nőiesség terén 50 évesen. (van, aki szerint 20 évet is letagadhatnék, és nem is érzem magam 50-nek). Szóval ez így oké? Na, mindegy, ezek szerint itt(meg sehol máshol, tudom) nem kapok választ, meg feloldozást, tanácsot, de most ezt is kipróbáltam. Jobban teszem azt hiszem, ha elfoglalom magam mással... :) A férjemnek meg bizonyára jól jönne pár jótanács, de nincs olyan barátja akivel megbeszélné, és azt hiszem szégyelli az egészet, maga előtt sem vállalja, hogy tanácsra van szüksége, és tennivalója lenne...
A helyzetem hasonló mint a Tied, azzal a különbséggel, hogy már húsz /!/ éve tart...és fogalmam sincs, hogy hogyan lehet ebből a gödörből kimászni. Persze én a férjed helyében ennél erőteljesebben próbálnám a helyzetet megoldani. Ha szerinte antidepresszáns a megoldás, ott a társam megbecsülésével komoly gondok vannak.
Persze az is igaz, hogy bizonyos határokon túl erre a partnert sem lehet erőltetni.
Tudom nem változtat a helyzeteden, de nézd a jó oldalát is : legalább korrekt volt és megmondta nyíltan. Veled nem, de mással lehet hogy működne. Ettől egyenesebb választ nemigen lehet várni. Lehetett volna rosszabb is, maszatolhatott volna, kitalálhatott volna indokokat, végig nézhette volna amíg teljesen és kínosan hülyét csinálsz magadból a próbálkozásaiddal, mire a végén úgyis rájöttél volna ugyanerre, csak magadtól. Ő legalább nem hazudott.
Egyébként közel 30 év után simán belefér, hogy nem tudsz kiváltani belőle ingert, ahogy mondta. Ugyanaz a testillat, ugyanaz a hang, ugyanazok a gesztusok, sóhajok, ugyanaz a kéz ami "matat", ugyanazok a reakciók, ugyanaz a haj amibe beletúr, ugyanaz a szem amibe belenéz, stb. 27 év után, de másnál sokkal hamarabb sem feltétlen vált már ki bármilyen ingert. Erről senki nem tehet, se te, sem ő. Viszont változtatni sem tudsz rajta, sem te, sem ő. Kár görcsölni rajta. A nők mindig agyon elemzik és agyon ötletelik , majd halálosan megsértődnek ezen a teljesen egyszerű dolgon, hogy a vágy ilyen (is tud lenni ), van hogy vki iránt nyomtalanul eltűnik és nincs rá "gyógyszer". A férjed korrektül elmondta, nincs ezen mit rugózni szerintem.
Férfi vagyok, és megértem a férjedet. Bizonyos tekintetben nagyon bonyolult, más megközelítésben egyszerű dologról lehet szó. Azt hiszem tudnék segíteni, de telefonról elég nehézkes lenne. Esetleg majd otthonról, ha akkor még aktuális lesz a téma...
Így, hogy nem váltod ki belőle a kellő ingert? :( Ez elég önbizalomrombolóan hangzik. :( Ő mit tesz, hogy másképp legyen? Ja, hogy semmit, gondolom...
Jó, nyilván nem tértem ki mindenkire. :) Pl. arra sem, aki majd közli a t.i-val, hogy minek teregeti ki a magánéletét egy nyílt fórumon, és arra sem, aki erre - teljesen jogosan - azt válaszolja majd, hogy mivel nem névvel-címmel tette, nem felismerhető, tehát nem kiteregetés. Aztán kihagytam azt is, aki a vibrátor szó láttán elrohan a modis topikba, hogy tegyék át a 18+-os kategóriába, de minimum a politikai gumiszobába, mert. Aztán a szövegértési képességgel nem rendelkező elefántról se szóltam még, aki majd idejön, és megállapítja, hogy minden jó fej elment már innen, kár, pedig addig olyan jó topik volt, amíg csakis ő írt bele, vagy még ő sem. Mindezt - ha kellő hozzászólásszámot lát - nem bírja majd ennyiben hagyni az általam korábban, elsőként említett műmacsó, és tizenkétezer-hatszáz hozzászóláson át még megfejeli a topikot azzal, hogy ő mennyit "fakkol", de hogy ezt mennyire csak olyan nőkkel lehet, akik nem házasok. Ekkor kattint rá átlagos esetben valami normális ember, de akkor már nem lesz kedve hozzászólni. Szóval tényleg tök szerencséje van a nyitónak, hogy mi jöttünk először, lássuk be. :)))
Barátok inkább csak külön-külön, kedvtelések is nagyjából külön, kirándulás, wellness módjával. Tudom, kellene a közös élmény, de szerintem a szex attól sem lenne jobb... Azt mondja, hogy a szex neki is hiányzik, csak hát én nem váltom ki belőle a kellő ingert. Mással lehet hogy menne, de nem próbálta, nem is akarja.
A ""társként jól elvagyunk" alatt mit értesz? Itt arra gondolok, hogy van-e valami közös kedvtelésetek? Most, hogy a gyerekek kirepültek, mennyi időt szántok magatokra: utazás, kirándulás, wellness-hétvége, barátok stb?
Kihagytad azt, aki majd megírja, hogy nem is érti a problémát, hiszen NEKI tökéletesen csodálatos a szexuális élete, hiszen az ő lelki társa még sok év elteltével is istennőként tekint rá... :)
A topikindítónak: szerintem azt kéne kipuhatolni, hogy magát a szexet nem kívánja, vagy kizárólag téged nem kíván. Mert a kettő más jellegű megoldást kíván. Egyéb okosat sajnos nem tudok mondani a témával kapcsolatban :(
Olvasgattam, igen, és igazad van, nincsenek illúzióim. Még sosem csináltam ilyet, nem vagyok egy nagy fórumozó... De te jó fej vagy, üdv, és köszi!
Nem tudom, mióta nlc-zel, de olyanra itt ne számíts. Jön majd egy magát macsónak képzelő lelki nyomorék, és elmondja neked, hogy a monogámia mint olyan nem létezik (ü.a.), aztán elkezdi magát sztárolni, hogy mekkora übermacsó (az elméjében, mert igényes nő akkor sem állna vele szóba, ha az utolsó férfi lenne a világon). Aztán jönnek majd rosszindulatú nők, akik érthetetlen okból, bár maguk is nőnek vallják magukat, meg egy női fórumon írogatnak, mindig, minden helyzetben a nőket hibáztatják, vagyis megírják majd neked, hogy valszeg azért nem kíván a férjed, mert undorítóan nézel ki, kövér vagy, hárpia, és ezer éve megcsal, de te ezt észre se veszed, mert még hülye is vagy a tetejébe. Aztán megint jönnek páran, akik szerényen megírják, hogy nem, nem minden férfiba kódolt a megcsalás ösztöne, őket majd jól elküldik a francba, hogy de. Szóval itt ne várj csodákat, sőt, szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szerencséd volt, hogy én néztem be a topikodba elsőnek. :) bocsi, hogy lelombozlak, de nyisd meg az utóbbi öt évben bármelyik hasonló topikot, és meglátod, hogy nem a levegőbe beszéltem...
Az lenne a jó, ha olyan férfiak írnának, akik hasonló helyzetben vannak, és elmondanák, hogy náluk mi van a háttérben...mert lehet, hogy a férjem szégyelli, vagy nem akar megbántani. Persze az is lehet, hogy tényleg nem tudja, jellemzően a pasik nem nagyon gondolkodnak azon, hogy mi miért van... De sajnos a megoldáson sem. Azt hiszem jó ez így neki, az persze zavarja, hogy nekem nem jó, de csak egy kicsit, én meg nem vagyok egy hárpia típus, nem vetem a szemére folyton, nem hisztizek, nem követelőzök, csendben elvagyok a kínommal. Szerinte antidepresszánst kellene szednem...
Köszi, persze, én is így gondolom, hogy beszéljük meg őszintén, és próbálkozom is időnként, de csak azt hajtogatja, hogy nem tudja, miért van ez így, és ugyanazokat a köröket futjuk. Gondoltunk párterápiára, de egyelőre nem kaptunk tuti ajánlást, és szerintem elég nehéz jó szakembert találni. Kinéztünk egy vibrátort is :) de aztán még nem rendelte meg, meg nekem sincs sok kedvem hozzá, olyan fura lenne, nem egy nagyon nyitott típus a férjem, szerintem tök zavarná.
Ezt mindenképpen vele kéne őszintén megbeszélned... és rákérdezned a konkrét okokra... mert ez így nyilván nem mehet a végtelenségig. Nem vagyok még ugyan 51 éves, negyven se még, de nem gondolom, hogy ez lenne a természetes helyzet. Ha ilyen normális a férjed, akkor elvileg ezt is meg kéne tudni beszélnetek, oldanotok. Kívánom, hogy így legyen. :)
Nem, azt hiszem nálunk nincs ilyen aszimmetrikus helyzet. Tök jól el vannak osztva az otthoni teendők, nincs uralkodás, cseszegetés, beszólogatás, sőt, a legelőzékenyebb, legsegítőkészebb férj a világon. De ezt én sem használom ki, nem ugráltatom. Talán annyi a bibi, hogy én sokat változtam, egyszerű, félénk kislányból határozott, önálló nő lettem, és ez nem nagyon tetszik neki, lehet, hogy van némi kisebbrendűségi érzés benne...
Hm, a válaszhoz szerintem ismerni kéne azt, hogy más téren milyen a kapcsolatotok azon kívül, hogy udvarias, nem veszekedős. :) Egy példán keresztül érzékeltetném, hogy mire gondolok: a minap olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy egy nő panaszkodott arról, hogy mindent ő csinál otthon, pedig ő is dolgozik, de még a nyaraláson se tud kikapcsolódni, mert ott is az ő dolga a gyerekekkel foglalkozni meg mindent ellátni... és a kommentek: egy csomóan írták, hogy náluk is ugyanez a helyzet. Akkor óhatatlanul is eszembe jutott: egy olyan férfi, aki cselédként tart maga mellett egy nőt, vajon hogy a francba képes megkívánni? És fordítva: egy olyan laposféreg, aki bár külsőleg férfinek látszik, mégis elvárja tőlem önző állat módjára, hogy mindent én csináljak otthon, ami a háztartással vagy a gyerekneveléssel kapcsolatos ahelyett, hogy ezeket akár egy kellemes, együtt végzett, nevetős közös programmá változtatnánk--- nos, egy ilyen férfit vajon hogyan kívánnék meg én? A saját válaszom egyértelmű: sehogy. Szóval ha egy hímnemű nem feleséget, társat választ maga mellé, hanem pótanyát vagy házicselédet, azt nem fogja tudni szexuálisan is kihívásnak tekinteni. Ha egy nő koszos szolgának érzi magát egy "férfi" mellett, akkor szerintem, ha nincsenek mazó hajlamai, szintén nem fog működni a vágy, aminek előfeltetétele lenne a másik tisztelete is (olyan értelemben, hogy felnézek rá, mert megérdemli, mert van miért rá felnéznem...)
Vagy ahogy Csernus fogalmazott keményen, de találóan egyszer: amelyik férfi pótanyát keres társ helyett, az ne csodálkozzon, ha előbb-utóbb a társa is anyaszerepet vesz fel mellette, és hát ki akarná lesz@pni a saját fiát?
Nem tudom, nálatok miről van szó, de ha olyan szerepeket vettetek fel egymás mellett ennyi év alatt, ami nem férfi-női szerep, hanem pl. apa-lánya vagy cseléd-uraság, akkor nem biztos, hogy csodálkozni kell a vágy elapadásán. Ezek talán durva kérdések lesznek, de szerintem fel kell tenni magatoknak, ha nemcsak egy udvarias, testvéri kapcsolatban akartok tovább működni, hanem partnernként is.
Hát bocsi, nem tudtam, hogy minden enternél ekkora hézag lesz