Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Crossdresser vagyok
Létrehozva: 2017. június 17. 08:37
Ezt a topikot azért indítom, hogy eloszlassak társadalmi félreértéseket egy olyan jelenséggel kapcsolatban, mely sokkal több embert érint, mint bárki gondolná: nevezetesen hogy egy férfi szeret női ruhát hordani.
A címben szándékosan nem a transzvesztita szót írtam, mert számomra elfogadhatatlanok a meleg felvonulásokon magukat erős szexuális töltettel mutató nőnek öltözött férfiak. Ugyanúgy elfogadhatatlan a "Conchita Wurst" jelenség, ami kifejezetten provokálni akar. Ha már egyszer nőnek öltözik, akkor miért nem tesz meg, hogy teljes mértékben annak tudjon látszani? Miért provokál a női ruhában lévő férfi imázsával?
Ezekre csak azért vagyok mérges, mert egy teljesen eltorzult képet mutat a jelenséggel kapcsolatban. Ennek következtében reagálnak úgy az emberek, mint egy négyéves óvodás, sokszor ujjal mutogatva, hogy: jé, buzi!
Először is aki crossdresser, az nem buzi. Én is nős vagyok, két gyönyörű gyermekem és egy szép feleségem van, akivel harmonikus házasságban élek. Emellett mélyen vallásos, istenhívő ember vagyok.
Csak éppen egy gyermekkori nem elfogadás (lányt akartam volna, nem fiút) miatt, nagyon szeretek női ruhát hordani. Amikor női ruhát veszek fel, mindent megteszek, hogy a lehető leghitelesebbnek kinéző nő legyek. Úgy gondolom, ez sikerül, mert egyáltalán nem szoktak megfordulni utánam az utcán. (Paróka, smink, ami nem túl kihívó). Nem is gondolnátok, de ezt sokkal nehezebb elérni, mint egy nőnek, hiszen egy alapos borotválkozás után sokkal erősebb alapozás szükséges, hogy a borosta maradékát sikerüljön eltüntetni. Hölgy ismerőseim, akik láttak már rólam készült képet, azt mondják, hogy elképesztő, hogy milyen jó nőt tudok csinálni magamból.
A közhiedelemmel ellentétben ez a jelenség nem arról szól, hogy az ember buzi. Egy crossdresser komoly belső vívódásokat él meg. Sokan nem is mernek kilépni a négy fal közül. Én ezt úgy élem meg, hogy olyan, mintha két ember élne bennem: egy férfi, akit muszáj mindennap alakítanom a környezetem elvárásai matt, és egy nő.
Mondom, ilyenkor mindent megteszek, hogy teljesen nőnek nézzek ki. Ha valaki el akarja képzelni, ne a melegfelvonulásokon vonagló transzvesztitákra gondoljon, hanem egy szolíd kinézetű titkárnőt vagy üzletasszonyt képzeljen maga elé egy kiskosztümben. Egész egyszerűen csak annyi, hogy ilyen ruhákban érzem saját magamnak magamat.
Szívesen fogadok véleményeket, ha van kedvetek beszélgetni a témában, kérem az óvodás szintű hozzászólások (pl. milyen buzi vagy) mellőzését.
Emília
Gondolj arra, hogy az ember egy csomó mindent nem választhat meg az életében. Készen kapja, ha jó dolog, ha rossz. Van, aki pénzt kap, vagy lakást, más betegséget vagy adósságot - esetleg azt a belső vágyat, hogy férfi létére nőként szeretne élni. Sok dolog ellen egyszerűen nem tudsz tenni. Akkor sem tudnál, ha akarnál. Én nem tudom, milyen érzés a másik nem ruhájában boldognak lenni. De ha ettől vagy boldog, ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak? Adnak neked egy második életet? Nem. A nejlonharisnyáért külön felnézek rád, én nőként is csak akkor veszek fel harisnyát, ha pisztolyt tartanak a fejemhez, nagyon utálom. Viszket, eltekeredik, elszakad, csak a baj van vele :)
Szar ember vagy.
A résen levés nem annyira szorongás forrás, mint hogy másnak lehet, nekem meg nem. Az ilyenkor eltöltő szomorúságot nehéz kezelni. Keresem rá a módokat, hidd el!
Ez az allando resen leves nagyon komoly szorongasforras lehet. Jaj nehogy eszrevegyek/azt gondoljak/elaruljam magam/olan mozdulatot tegyek....en asszem elkezdenek azon gondolkodni, hogy par ember elott felvallalom, aztan majd egyszer kiterjesztem es meg tobb ember elott felvallalom magam. Igy nem jo elni es nem a crossdressing miatt, hanem ez az allando figyeles, hogy jajnehogy... szerintem ezzel kellene valamit kezdeni.
Már az 50. körül, ezért 2. felvonás
Értem. Mondd, jól érzed itt magad, ebben a topikban?
Kibökte.
Tulajdonképpen, amit írtam, miért is hoz ki téged ennyire a sodrodból? Félsz, hogy ha találkoznánk, én lennék a jobb nő?
Sunyi vagy és gerinctelen.
Olyasmiről mondod a kirekesztést, amit nem tapasztaltál meg.
Valaki már írta korábban az első hsz-k közül, hogy ma már semmi akadálya nincs annak hogy úgy éld az életed ahogy akarod.Ehhez képest te elbújsz és kirekesztő mindenki amiatt amit meg sem élsz.Meg sem tapasztalsz.
Na most akkor ezzel mit is mondtál meg olyan jól? Honnan tudod, hogy engem nem elégít ki a női ruha viselése? Az általam elmondottakhoz akkor tulajdonképpen mi az, amit a te fantáziád tett hozzá?
Kösz, kedves, amit írsz. Én egyáltalán nem gondolok úgy magamra, mint akinek szégyellni valója van. Nincs mit szégyellnem rajta. Olyan koromban alakult ki, amikor még magamról sem tudtam.
Küzdök a mindennapokban, amikor meg van rá lehetőségem, elutazok egy napra és örülök, hogy szoknyában és nejlonharisnyában lehetek. És mindent megteszek, hogy ne legyen észrevehető semmilyen férfias jel, hiszen senkinek sem akarok kellemetlen élményt okozni.
Gender Akadémia 2. felvonás
Függöny !
AEgy nyavalyát elégít ki téged a női cuccba öltözés, sokkal nagyobb gond van nálad.
Már elfelejtetted mit írtál, hát én korábban már felhívtam a figyelmed az ellentmondásaidra.
Íme:
1, nemváltás nem jöhet szóba nálam. Először is egy olyan ember vagyok, aki nagyon fél a műtétektől, nem merném bevállalni.
Tehát ez az első szempont, de érdekes.
3,Másrészt egy vagyonba kerül, nincs rá pénzem.
Aha.
3,Végül pedig ami feladatot a biológiai rendeltetésemmel kaptam, azt szeretném betölteni.
Betöltötted.Most már jöhetne a tiszta vizet a pohárba...
4,Még egy problémákkal küzdő apa is jobb, mint egy olyan ember, aki nemet váltott.
Na.és végre a család is is kapott a jószóból.
Nagyon tévedsz.A gyerekek nem hülyék.
Gondolom, még te is mindig azon gondolkozol, hogy mekkorát kamuzok. Miért is vagyok sunyi? Azért, mert társadalmilag nem elfogadott, amit csinálok? Mert nem akarom teljesen tönkretenni az egzisztenciámat azzal, hogy nyíltan felvállalom a lakóhelyemen, vagy a munkahelyemen?
Intézek hozzád egy kérdést: képzeld bele magadat a helyembe. Te mit tennél? Hogyan kezelnéd? A minket érintő jelenségnek van egy orvosi elnevezése: Gender Identity Disorder (Nemi Identitászavar). Tudod, hogy az ilyen emberek között sok az öngyilkos? Szerencsére ez a probléma nem fenyeget.
Olvastál ebben a témában? Én számos forrást elolvastam, idegen nyelven, és a témáról szóló filmeket is megnéztem. Ahhoz mit szólsz, amikor egy három éves gyerek le akarja vágni a nemi szervét, mert ő belül úgy érzi, hogy az nem oda való. Te mit tennél, ha ez pont a te gyereked lenne?
Könnyű dolog osztani az észt, csak vigyázz, mert ha sokat teszed, a végén neked nem marad belőle.
Nagyon sok olyan ember van, aki nem olyan életet él, amilyet szeretne. Aki nem olyan életet él, ami valójában boldoggá tenné. Szerintem ha valaki már azt tudja, hogy mit tenné boldoggá, ha megtehetné, már előrébb van, mint aki boldogtalan, de még csak ötlete sincs, mitől lehetne boldogabb. Ne úgy gondolj magadra, mint aki deviáns, eltérő, aki nem illeszkedik a rendszerbe, és ezért szégyellnie kell magát. Úgy gondolj magadra, mint aki legalább tudja, mit tenné boldoggá. Már többet tudsz, mint az emberek 90 százaléka.
Nem írtam, hogy nincs bennem hiba, de sosem állítanék olyasmit, amit te, hogy aki nem tud engem elfogadni olyannak, amilyen vagyok, az a saját készülékében keresse a hibát, mert a saját belső vivódásait vetíti ki rám. Ezt állítod visszatérően, vagyis magad mások hibáinak viszonylatában definiálod. "Normális" , egészséges lelkű ember nem másokhoz hasonlítva definiálja önmagát.
No,akkor összegezzük!
Azért indítottad ezt a topikot férfiként,mert itt szerettél volna olyan emberekkel beszélni,akik hasonló cipőben járnak,mint te. Ezt te írtad az elején!
Ez itt apavetően egy női fórum,ahol kevés férfi fordul meg,főleg akinek olyan problémája lenne,mint neked. Akkor mégis mit vártál?
Leírtad,hogy hazudsz a környezetednek,becsapod a családodat is. Félsz és nem érzed jól magad a bőrödben. (Ez utóbbit itt az egyik nick kétségbe vonta).
Jártál pszichológusnál,aki gyakorlatilag nem tud neked segíteni és ezt te nem érted. Elmondtad,hogy mindezek ellenére ideális családi életet élsz,mélyen vallásos vagy. Sic! A hazugság és a kettős élet azért neked simán belefér. Persze nem te vagy ezekért hibás és támadtál másokat,akiknek ez nem tetszett és érvként hoztad,hogy másoknak is vannak problémáik,mégsem járnak pszichológushoz.
Majd megpróbáltad elmagyarázni a női fórumozóknak,meg akartad őket győzni,hogy te olyan jól utánozod a nőket,hogy az senkinek nem tűnik fel.
Aztán persze jöttek 'felvilágosult' nickek is,akik a többséget igyekeztek leszólni és téged arra bíztatnak,hogy a problémád semmiség,ne törődj semmivel,nyugodtan öltözz nőnek,csak érezd jól magad a bőrödben! Mert nem veled van a gond,hanem a "korlátolt" emberekkel. Sic!
Ez az,ami neked és a hozzád hasonlóknak szakember segítsége nélkül nem megy. Ha nem lenne problémád,jól éreznéd magad,nem nyitottál volna topikot sem a témában,sőt pszichológushoz se mentél volna.
Ha mégis jól éreznéd magad a bőrödben,akkor vajon mi motivált arra,hogy a témában topikot indíts?
Vajon mi motivál egyeseket arra,hogy egy beteg embert arra bíztassanak,hogy semmi nem gond és az a "megoldás",hogy férfiként nyugodtan öltözzön nőnek és csak érezze jól magát. Nem,nem otthon,hanem sétáljon az utcán,amit a TI csak akkor mer megtenni,ha ezért 400 km-t utazik,mert fél,hogy a környezete felismeri.gondolkodik.
Nem hibátlan, csak átlát a szitán.
Tudom, hogy a nőiesség nem egyenlő a női ruha viselésével. Kedves, hogy aggódsz értem, hogy nem tudom teljesen megélni a nőiességemet, de hidd el, hogy az átöltözés nekem elég. Nekem és sorstársaimnak a női ruha viselése elég markáns megjelenítője a nőiességnek.
Gondolom, nem tudjátok átérezni, de leírhatatlan, hogy milyen szinten természetes érzés. Olyan érzés, mintha teljességében ez illene hozzám. Ha hinnék a lélekvándorlásban, bizonyára komolyan elgondolkodnék.
Sunyi vagy. Rejtőzködsz és feltevések alapján nevezel másokat kirekesztőnek.
Ha valóban olyan hibátlan vagy, mint amilyennek mutatod magad, akkor kezdeményezni kell a szentté avatásodat. Erre viszont csak halálod után lesz majd mód.
Látom, benned nem fér meg a gyengeség, a hiba, az esendőség. Senki sem lehet tökéletes. Úgy látom, belőled a hiba hiányzik.
Mert ő nem utazik el 400 km-t megélni a női énjét?
Én olyannak mutatkozom, amilyennek érzem magam, csak nem vállalok fel teljesen felesleges kockázatot azzal, hogy ott tegyem, ahol élek.
Ha belátom, hogy beteg az agyam, attól jó lesz neked? Boldog leszel ma estére? Nincs is rá szükség, hiszen ha figyeltél, írtam, hogy kértem szakember segítségét, tehát nem tudom, miért szólítasz fel engem belátásra. Inkább olvass figyelmesen, ha már mindenképpen ki akarsz oktatni!
Az nem, hát persze. Csak az, hogy visszatérően emlegetted, hogy aki nem elég be és elfogadója a témának, annak magában kell keresni a hibát, mert belül mindenki vmilyen szinten deviáns, a saját egészségtelen lelkére vezethető mindez vissza.
Ha a téma nem egy koncepció mentén került ide ( ami szerintem kizárt, de akkor ezt most hagyjuk ) , akkor hogy is van ez, hogy magad mások feltételezett devianciáinak viszonylatában határozod meg ? Mi szükség van arra, hogy súlykold magadban, hogy tulajdonképpen más se " normális " ?