Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elég a 'tuti'-kból...
Létrehozva: 2017. május 28. 15:58
A napokban (én magam sem tudom, hogy hogyan..) véletlenül rátaláltam néhány oldalra, ahol jól megmondták a tuti fogyókúra és diéta receptjeit, illetve, hogy csak ennyit, vagy annyit kell tennem és húúú de jó lesz. Az igazat megvallva nem is ez lepett meg, hanem inkább az, hogy ennek mennyi ember örült, lájkolta és osztotta meg... úgy döntöttem, hogy akkor én most magamhoz ragadom a szót, illetve a billentyűzetet és jól megírom, hogy mi is a tuti... illetve mik a tapasztalataim és a véleményem. Természetesen a nem megfelelő táplálkozás és mozgás elhízáshoz vezet(het), ez tény. A túlsúllyal gyakran együtt járnak egyéb panaszok, szervek rendellenes működései is. Ahhoz, hogy a szervezetünkben a folyamatok optimálisan működjenek (jöjjön a mágikus szó) méregteleníteni kell. Azonban nem elég csak a bélrendszert kipucolni, mert az csak 10%-t teszi ki a testünknek. Sejtszintű méregtelenítéssel (erre van egy nagyon jó és hatékony módszer!)és persze vitaminokkal, ásványi anyagokkal és fitotápanyagokkal normalizálni tudjuk a testünkben zajló folyamatok jelentős részét. Persze méregtelenítés után is kell biztosítani a szervezetnek a vitaminokat, ásványi anyagokat, fitotápanyagokat. (nekem mára már ezekre is megvan a megoldás!) És akkor jön a nagy kérdés! Kinek mi a megfelelő módszer. Mit egyen és mit ne egyen. Aki komolyan gondolja a fogyókúrát, diétát, méregtelenítést és mostanra már minden (vagy közel minden) receptet kipróbált, 0 hatással, az szerintem már vagy feladta, vagy az eddigieknél kicsit tudományosabb alapokon nyugvó módszereket keres. Én a DNS alapúra esküszöm (ez Magyarországon még nem túl ismert), van aki az Atkinsre, van aki másra. Nektek mi jött be? Mi az ami célra vezet szerintetek? Mit próbálnátok ki?
bullshit
akik csak nézik a kaját
"mind egyformák"
Hát ez tényleg így van, az élet nem igazságos... De miben az? :) Egyébként a "sanyargatás" időszaka (amikor tényleg "szenvedsz"), pár hét. Amíg a gyomrod utána nem szűkül a kevesebb ételmennyiségnek. Nagyon intelligens az emberi szervezet :) Onnantól már sokkal könnyebb, inkább technikailag nehéz (megszervezni, hogy mindig legyen otthon megfelelő étel, ilyesmi).
valaki törölte amin röhögsz
szellemileg jól lefogytál
Azért ez is milyen érdekes, hogy az evés/étkezés szinonimájaként milyen sokan használják a zabálás szót.
Mind ezt a szót használja aki tespedt vagy tesped, szétfolyik vagy szétfolyt......
Többen avval dicsekednek hogy kb 20-25-30 kg-t fogytak és rém boldogok.Hogy a viharban lehet eljutni oda, hogy 30 kg kelljen fogyni?!!!!
Aztán lejjebb a fontosabb info, hogy már csak 120 kg-sak.
De nem kell, hogy valami komoly betegség legyen, egyszerűen van olyan alkatú ember, aki szinte képtelen meghízni, más meg csak ránéz egy hambira, és már szétreped a gatyája :) Nem akarok kifogásokat keresni meg sajnáltatni magam, mert nyílván ha még kevesebbet ennék (vagy mondjuk semmit nem ennék), akkor tuti fogynék látványosabban, csak az már tényleg durva önsanyargatás lenne, amire egyelőre még nem szántam rá magam. És akkor még azt is bele lehet kalkulálni, hogy nem mindenkinek okoz egyforma élvezetet az evés. Hallottam már másoktól, hogy egyszerűen elfelejtettek enni. Na velem ilyen tutira nem fordul elő, akármennyire sűrű napom van. Aki nem szeret annnyira enni, akinek a kaja csupán üzemanyag, az nyilván könnyebben mondja, hogy ja hát csak nem kell annyit enni :)
Szóval összetett dolgok ezek.
Persze, teljesen igazad van, de az ilyen eset még belefér a normalitásba. Nagyon nem mindegy, hogy ez napi szintű rutin (a betegre zabálás például) vagy úgymond, ahogy te is írtad "néha rám jön". Tegnap pl. a férjem azzal jött haza, hogy hozott nekem meglepetést, és hozott francia krémest. Nem mondtam neki, hogy fúj, cukor, vidd innen. Megettem, és milyen jólesett! De csak vizet ittam rám (jó sokat), és aznap a krémes volt a vacsora.
Nem, semmiképpen nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy ebben a témában csak fekete-fehér van, de én tényleg azt látom magam körül, hogy aki elvileg tervezi, mégsem fogy, azok közül 10-ből 9 egyszerűen csak lusta, és 1 az, akinek tényleg valami olyan komoly baja van, ami nagyon megnehezíti a fogyását. Vagy legyen 7/3 az arány, hogy még kevésbé legyen fekete-fehér. De még így is látszik, hogy ami leginkább hiányzik, az a kitartás meg az önuralom.
Azért ezt sem lehet ennyire leegyszerűsíteni. Én azért nem tartom magam függőnek, de nagyon szeretek jókat kajálni, és elismerem, hogy rámtörnek néha zabálási rohamok. Például amikor stresszes vagyok, másnak olyankor nincs étvágya, én meg kizabálom a hűtőt. A ciklus is nagy hatással van az étvágyamra, mielőtt megjön leginkább tésztát zabálnék kenyérrel, de rengeteget. Nem gyakran fordul elő, főleg az utóbbi időben, hogy engedek az ilyen rohamoknak, de amikor igen, sosem szoktam utána rókázni. Érzem, hogy sok volt, nem kellett volna, a fele is elég lett volna, de nem hányok. És igen, ahogy írtad, baromi jó a tévé előtt a kanapén dögölve spagettit zabálni, és sok ember ilyenkor ha bele is gondol, hogy megéri-e, lehet úgy dönt, hogy igen. Szomorú dolog, de van, akinek az életében tényleg nincs ennél nagyobb örömforrás (nem magamról beszélek...).
És azt is bele kell kalkulálni, hogy nagyon különbözőek vagyunk. Vannak emberek, akik annyit zabálnak, amennyit akarnak, és nem látszik rajtuk, míg másnak ahhoz, hogy egészséges, normális alakja legyen állandóan kínosan oda kell figyelnie. A gyerekem például átlagosan 2-3-szor annyit eszik, mint a korabeliek. Ezt nem csak én állítom, az oviban is csak lesnek, mennyit tud pusztítani, mindig repetázik, van, hogy kétszer is. Nem mondhatnám azt sem, hogy lemozogja, nem az a tipikus örökmozgó gyerek, kifejezetten lustácska, noszogatni kell sokszor, hogy mozogjon. Mégis kifejezetten nyúlánk, nem sovány, de vékony alkatú gyerek, szerencséje van, az apja alkatát örökölte, nem az enyémet. Én már régóta igyekszem számon tartani, hogy hány kalóriát eszem, mert próbálok fogyni, vagy legalább nem tovább hízni. Sokan nem hiszik el: napi 800 kalóriánál többet általában nem fogyasztok (nehezemre esik, de így van), előfordul, hogy nagy ritkán elszalad velem a ló, de az is előfordul, hogy ennél is kevesebbet eszem. Mégsem fogyok, vagy csak nagyon lassan. Oké, én alig mozgok valamit, de akkor is.
Nagy általánosságban igazat adok neked amúgy, sokan vannak, akik csak nyavalyognak a súlyuk miatt, de nem tesznek semmit, vagy csak hirtelen kapkodnak aztán csodálkoznak, hogy nem működik. De nem minden fekete és fehér...
(Egyébként magamat sem sajnáltam egy pillanatig sem, hogy jaj szegénykém, most éheznie kell... Jaj szegénykém eddig zabált, akkor most éhezzen, csak magának köszönheti.)
Én a függőket azért nem sajnálom, mert azért, hogy a szervezeted komolyan függővé tedd valamitől, azért keményen meg kell dolgozni. Senki nem lesz úgy 200 kiló, hogy kedden lefeküdt 70 kilósan, aztán szerdán már 200 kilósan ébredt. Alkoholista sem lesz úgy valaki, hogy hetente megiszik 1-2 sört, és egyik reggel arra ébred, hogy remeg a keze az elvonási tünetektől. A szervezet eleinte nagyon próbál küzdeni a saját jólétéért. A kezdő ivó (mondjuk egy fiatal, aki próbálgatja a saját határait) eleinte kihányja a nagyobb mennyiségű alkoholt. A sokat evő is hány az első néhány túlzabálás után. A kocadohányosból is ritkán válik láncdohányos. De kemény "munkával" el lehet érni, hogy a szervezet már kívánja a teljesen természetellenes mennyiségeket. Az ember nem tehetetlen bábként válik függővé valami környezeti hatástól (csúnya társadalom, csúnya civilizáció, csúnya élelmiszeripar), hanem maga teszi saját magát függővé.
A ch-hoz hozzá kell igazítani a fehérjét is, mert manapság a kókler sarlatán önjelölt dietetikusok túltolják a fehérjét a ch-t meg minimalizálják. Nem kicsit káros a szervezetnek. Egyébként a ch-val semmi probléma, még a liszttel és a cukorral sem, ha megvan a mérték (természetesen kivétel az ezekre érzékenyek). Semmiből nem kell bezabálni, eleget kell mozogni és kész. A táplálék legyen valóban tápláló.
De hogy a nyitora is reagaljak, rakerestem a DNS dietara.
http://femina.hu/fogyokura/dns_dieta/
Ennek is csak egy hibaja van: be kell tartani:) En egyebkent az alacsony szenhidrattartalmu kajalasra eskuszom. Semmi cukor, liszt, valodi etelek, nem pedig eloregyartott. Hus, zoldseg, gyumolcs es kis adagok. Es persze fozni kell, csak akkor tudod, mi van a kajaban.
https://www.youtube.com/watch?v=tIMJPgrqawk
Oke, extremitas, de van es a koros elhizas egyre nagyobb problema, betu szerinti es atvitt ertelemben is. Pasi eladta a szulei hazat, hogy kajara kolthesse. Igen, fuggoseg, nem is akarmilyen.
persze
az édesség is
a sok hülye a babákat is rászoktatja
A mértéktelen evés éppen olyan szenvedélybetegség, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás.
a történelem megmutatta, hogy a zabálástól és a dögléstől van hízó ember
minden duma, olyan fajta, lelkibajos,............ csak sima bullshit
Van is egy műsor az egyik adón, "Véznák kontra dagik". Nos, a dagik valóban döbbenetes mennyiségű ételt visznek be naponta, tehát ők sem a levegőtől híznak. Ez csak akkor válik nyilvánvalóvá, ha a véznák étrendjével szembesülnek, illetve vica versa, a véznákat is rádöbbentik arra, hogy kórosan alultápláltak.
Szóval igen, egy kis életmódváltás és jönnek vagy mennek a kilók. Nálam jöttek, amikor a délutáni mozgást felváltotta az esti étkezés, most pedig szintén mennek, hogy az esti kajálás helyett esti mozgás van.
Szerintem a ketoldali kronikus lustasag csak egy eleme a nagy egesznek. Ketsegkivul fontos, sot alapveto eleme, de nem onmagaban valasz.
Az a baj, hogy késő este a tévé előtt dögölve makarónit enni nagyon jó... És az ember nem gondol a következményekre, mert a pillanatnyi örömérzet ezt elnyomja. Aztán amikor már komoly tünetek jelentkeznek, akkor kap észbe, csak onnan már nehéz visszakozni. Senkinek nem öt kiló plusztól borul fel az anyagcseréje.
Bizonyos értelemben igen. :) Közben meg pont, hogy semmit nem dolgoznak/mozognak az érintettek. Vagy legalábbis nem eleget ahhoz, hogy a bevitt kalóriát elégessék. Tudom, a sóher gyerek most valahol felsírt. De leszarom.
Pontosan. Egyetértek.
És azt sem szabad elfelejteni, hogy igen, vannak anyagcserezavaros és más szervi problémákkal küzdő elhízottak, de ezek a betegségek sem a levegőből jönnek, hanem a kritikán aluli táplálkozási szokásokból. Szóval még csak nem is ördögi kör, hanem kauzális folyamat.
Bizony, nagyon meg kell dolgozni azért, hogy szép dundi legyél :))
Azért, mert a legtöbb fogyókúrázó másnapra akar megszabadulni a feleslegtől. Holott a felhalmozott hájréteg nem egy nap alatt keletkezett, meg nem is kettő. Ezért kapkodnak mindenféle szir-szar villámdiétához, aztán csodálkoznak a jojó effektus hatásain.
Mondok egy példát. (Szabadságon vagyok, azért érek rá ennyire.) A munkahelyem kétszintes, földszint + első emelet. Fel lehet menni lépcsőn, de van lift is (mozgássérülteknek, illetve teherliftként is funkcionál). Ne tudd meg, hányan mennek rendszeresen lifttel le vagy fel! Egyszer kipróbáltam, ha egyszerre indulunk felfelé, hamarabb fenn vagyok lépcsőn, mint ők lifttel. Tehát még azt se mondhatjuk, hogy lifttel gyorsabb (ha már annyira kipörög a lábuk...) Életerős emberek. És itt nem a konkrét példa a lényeg, hanem a mentalitás. Ezért ki a hibás? A civilizáció? A társadalom? A lépcsőkészítő? :D Ha van ma civilizációs betegség, akkor szerintem az a kétoldali, krónikus lustaság...
Erdekes amit az angol etelekrol irtal! En ott mindig lefogyok, mert olyan ocska a konyha! sok kilometert autozhatsz amig vegul is talalsz egy jo ettermet... Azonkivul az angol etelek olyan rosszak, hogy majdnem minden francia vizitor elhanyja magat amikor eloszor eszi.....
Persze meg lehet mindent szokni. Szerintem a magyar etelek halal "nehezek" es zsirosak......es amiatt aztan kenyeret esznek mindenhez, ami me'ginkabb hizlal.