Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Soha nem lesz gyerekem? :(
Létrehozva: 2017. Április 10. 23:52
Valoszinuleg a ferjemnek azoospermat diagnosztikaltak.Igy soha nem lehet gyerekunk?
Szerdan megyek dokihoz de amennyit olvastam mar errol sok a fele.valami 20 millio kell legyen 1 ml ben es neki kijott 0.1. Ez hihetetlen.en nem ertem mar mi van. O 27 en 24 :(
a kérdés szerintem világos volt
te egészségesen szülted a gyerekeidet és majd esetleg lehet kell ápoljanak
és nem beteg álapotban, amikor kizárt, hogy ne kelljen áponi, ápoltatni
Még mindig tartom, hogy az emberiség fennmaradásának szempontjából nem haladunk jó irányba.
Újra fogjuk kezdeni a barlangtól. Csakhogy nem feltétlenül kéne.
Ezzel teljesen egyetértek, lehet, hogy nem jött le jól. Az a lényeg, hogy ne menjen tönkre bele. Nem azért szültem. Kutya kötelességem úgy élni az életem, hogy neki semmilyen formában ne KELLJEN az én életemet IS megoldania.
Ezzel együtt egy kulturált, normális családban a családtagok nem hagyják magukra egymást a szarban.
Tudom, hogy Te ezt teszed. A kérdés arra irányult, hogy mi a gond ezzel úgy általában. Már azon kívül, hogy egy szívás.
Ti egy nagyon széles skála két végéről beszélgettek...
Ja, baszki nem írtam, hogy értéktelen. Annyit írtam, hogy az egészséges fajfenntartás szempontjából értéktelenebb, mint egy egészséges ember. Ezt nem lehet érzelmi alapon megvizsgálni.
Te milyen jogon döntöd el, tudva, hogy fogyatékos gyereket fogsz a világra hozni, az majd tutira boldog életet fog élni?
Ezt ugyanúgy nem lehet eldönteni.
nem megy ez annyira egyszerűen
belém nem sok emóci szorult és mondhatom 14 éves koromtól csak a saját életem éltem
25 évig többször láttam a niagaránál eskető papot, mint az apámékat
és ha az apám nem kér meg, akkor se hagytam volna magára, de az apám is akkor kért meg, amikor tudta, hogy nem megyek tönkre abba, hogy az anyámmal foglalkozom
ha nem lennék kínosan törvénytisztelő, meg nem lenne bennem az oda nem szarok ahol jólbántak velem
akkor egyszerűen hazavittem volna és lenne ott illegálisan
még az idegen öregeket is szánom, még ha nem is rossz körülmények közt élnek a floridai nyugdijas telepeken
erdekes gondolat "alapvetoen igazat adni" egy barlangi szempontnak, mitobb, vicces is. persze hogy is lehetne letagadni, hiszen volt ahogy volt a multban, na de felhasznalni mint ervet? na, ez mar sulyos eset... :-D
a legTERMESZETESEBB dolog, hogy az ember hasznalja az evezredek alatt atorokitett tudast, es a modern vivmanyokat. visszanezni, es kijelenteni, hogy bezzeg amikor a termeszet mamaja elvegezte a maga a dolgat, es az volt am az igggazi', ma pedig lombik, beteg gyerek ellatasa, es egyeb "korcsosito eljarasok", nem mas, mint primitiv es aljas hangulatkeltes, olcso es ocsmany trollkodas. iszonyatos elmebaj kell ahhoz, hogy egy olyan korszakkal hasonlitsuk ossze a jelenunket, amikor a "te halalod az en eletem" cimu musort sugarozta a natura. hamar haltak, szultek amennyit tudtak, meghaltak a beteg gyerekek, mert nem volt alternativa. most meg van. es mivel van, termeszetes, hogy a civilizalt ember el veluk, hasznalja oket. igy a barlangi let nem osszehasonlitasi alap. semmiben sem. a baromarcunak nem igaza van, hanem sulyos pszichopatologiai korkepe.
azért ezt gondolt át újra
mert ugye azért valamikor eüt tanultá
ugyaaz a story, hogy az urad esetleg majd mozgásképtelen lesz
vagy ma toligáznod kell már mer egészségtelennek született
Na, én pl. nem így vagyok ezzel. Nem kell erről a gyerekkel beszélgetni. Van az én életem és van az övé. Én élem az enyémet, ő az övét. Szeretjük egymást és pont.
Úgy élem az életem, hogy ha valakire rászorulok majd, az magam meg tudjam oldani. Ha ő szeretne velem lenni és segíteni a bajomban, megteheti. De biztos úgy nevelném fel a gyerekemet, hogy egy pillanatig se érezze azt, hogy ez neki valamilyen formában a kötelessége. Ha akarja és tudja, tegye, ha nem, akkor ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy az anyja pl. egy otthonban él, vagy idegen ember segítségére kell számítson.
312 eleje
Mi a gond azzal, hogy az ember támogatja az idős / beteg szülőjét?
ezt a kérdést pont jónak teszed fel
nem te hagytad ott a kellemes életed, mentél el a föld másik felére, amikor támogatni kellett
De te kijelentetted úgy egy az egyben, hogy a fogyatékosoknak márpedig nem lehet teljes életük, értéktelenek. Akkor legalább próbálj meg különbséget tenni. Az, hogy valaki sérült, nem jelenti azt, hogy egész nap ordít a fájdalomtól. Igen, van ilyen is sajnos. De olyat is el tudok képzelni, hogy egy szellemileg súlyosan sérült ember tök boldog a saját kis világában, még ha kívülről az egészséges ember számára szánalmasan is fest. Ahogy már előttem is írták, itt nem lehet általános igazságokat megfogalmazni. Minden helyzet, minden egyén más és más.
Hol írtam, hogy bárkinél is úgy cakk-pakk értékesebb vagyok? Olvass már légyszi értőn! Vagy legalább próbáld meg!
Azt sem mondta, hogy az életük maga a tragédia, hanem csak annyit, hogy egy ilyen szituáció mindenkinek ROSSZ. Nagyon sokat mesélhetnék...
Van neked elképzelésed arról, milyen szörnyű, amikor azt látod egy emberen, hogy valamiért szenved. Sír, ordít, látod, hogy fájdalmai vannak, és fogalmad sincs, hogy mi a baja, mert nem tudja elmondani, még csak jelezni sem? Amikor az orvos is csak találgat?
Amikor kizárólag kezeslábas lehet a ruházata, mert ha szabadon van a keze, szarrá csipkedi, kaparja magát és/vagy a haját tépkedi ki?
De tudom, boldog élete van. Meg mindenkinek, aki ezt végignézni.
Nagyon rózsaszín világban élsz.
Ennyi...
Ezért (is) nem gondolom, hogy ilyen témában Babyface bármilyen hátránnyal indulna.
Én meg összeteszem a két kezem, hogy csak a bokámat törtem rommá, egész jól el lehet lenni sántán a világban.
csak megkérdeztelek, mert ugye nálad világos, hogy nem egészségesen éled le a maradékot és ezért tervezhető
akinek az egészséges szülője 60-70-80 évesen egyszercsak nem tud önfenntartó lenni, annak akkor kell a helyzetre megoldást kitalálni
nekem nem ápolni kell konkrétan, arra van szakember és nem évtizedekben mérhető
csak az apám életében úgy elkényeztette, hogy azt se tudja mitől van villanya, hogy van a kártyáján lóvé a vásárlásokra.....
ne hagyd magára ha meghalok mert elveszik mint 1 gyerek
ez az egyetlen kérése volt az apámnak felém életében
Egy ismerősöm este lefeküdt, éjjel stroke-ot kapott, reggel úgy ébredt, hogy nem tud mozogni és nem tud beszélni. Negyvenes évei közepén, szép karrier, szép élet - egy pillanat alatt vált semmivé. Egészséges életét élt, semmilyen módon nem volt a stroke "célcsoportjába" sorolható. Kb. 10 év kellett, mire megtanult újra rendesen mozogni, és legalább annyira beszélni, hogy megértsék, mit akar. Nesze neked, jövőtervezés.
Ahogy írja, neki ez nyűg.
Én úgy voltam Faterral, hogy bár még tölthetnénk együtt bármennyi időt. :-(
Ezt a támaszkodás, ápolás stb. dolgot úgy gondolom, hogy lehet róla beszélgetni adott esetben a felnőtt gyerekekkel, vagy még előre. Pl. ott van a ház, amit majd ők örökölnek. El lehet dönteni, hogy annak árából megoldom magam az ápolásomat (nyilván nem ilyen egyszerű, csak egy opció), vagy szeretnék megtartani, viszont besegítenek a témába.
Kérdezi mindezt az, aki hónapok óta a beteg, haldokló anyja mellett rostokol a gyűlölt országban a Kánaán ország helyett.
Igen. A nagyszüleim nagyon jól és szépen éltek, kb mindenki irigyelte őket a rájuk váró öregkor miatt. Aztán a nagypapám Alzheimer kóros lett, viszonylag fiatalon. Nagymamám otthon ápolta majdnem végig. Nos, azokat az éveket már senki nem irigyelte.
Mi a gond azzal, hogy az ember támogatja az idős / beteg szülőjét? Nekem annyira alap, hogy ha szüksége van rám a szülőmnek, akkor pattanok és intézem. Még akkor is, ha kényelmesebb / olcsóbb lenne nem tudomást venni az egészről.
Az egészségről pedig tudjuk, hogy múlandó, akár egy percen is múlhat, szóval ilyen szempontból úgy gondolom, hogy semmit nem jelent, hogy akármelyikünk bármelyik végtagja épp hogy működik a mai napon. Nem jelent semmit (ld. reggel elindultam egészségesen, majd szép nagyot taknyoltam és oda az egészség. Ha kevésbé vagyok szerencsés, akkor a fejemet verem be, és örökre hülye maradok...)
Na ez a 10 pontos! :)
Önáltatás, hogy azért, mert még középkorúan is teljesen egészséges vagyok/sok pénzem van/vannak egészséges gyerekeim, akik majd vigyáznak rám, az öregkorom szép és jó lesz. Épp most mesélte a kollégám a felesége szüleinek esetét: értelmiségi házaspár, jól kerestek, jó nyugdíj, szerető család. Csak épp a természetet ez nem érdekli: teljesen leépültek szellemileg öregkorukra. Azt mondta, neki még nem is annyira sokk, mint a feleségének, aki még emlékezett rá, milyen sziporkázó szellemek voltak fénykorukban... Nagy bátorságra vall öntelten előre megmondani, hogy márpedig neked milyen öregkorod lesz.
Amúgy egyáltalán nem áll szándékomban a gyerekemre támaszkodni. Sokakkal ellentétben én nem azért szültem, hogy legyen, aki ápol idős koromra. Mindent megteszünk a férjemmel együtt, hogy ezt elkerüljük.
Amúgy ha jól tudom te is azért vagy az országban most, hogy anyádat ápold. Többször írtad, hogy addig KELL itt maradnod, amíg anyád meghal (te fogalmaztál így). Most akkor miről is beszélünk?
Ezt nyugodtan megkérdezheted bárkitől, akinek gyereke van. Ugyanis ha valaki megöregszik, könnyen lehet, hogy segítségre szorul, akkor is, ha nincs olyan defektje, mint nekem.
Tudom, csak a te válaszodnál jött elő ismét, ezért arra kattintva reagáltam :)