Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Haragban
Torolt_felhasznalo_407541
Létrehozva: 2017. március 18. 22:56
Szülők, gyerekek, testvérek jutnak el a harag, a gyűlölet olyan szintjére, hogy átkozzák egymást, jobb esetben megszakítanak minden kapcsolatot. Egyre többször találkozom ilyen esetekkel, de nem tudom megszokott dologként kezelni őket. Számomra felfoghatatlan, mi vezethet idáig, és sokat gondolkodom az okokon. Azt hiszem, ilyen esetekben a szülők rontottak el valamit, de nagyon. Mi a véleményetek?
Már megbocsáss, de fogalmam sincs róla hogy te ki vagy, nem emlékszem rád.
Remek.
Tudom hogy sokan csak egy behatárolt időben gondolkodnak, amit át tudnak látni. Én viszont visszamentem az ősemberig, hiszen az ősök ismeretével ismerszik meg az ember. Nem hinném, hogy az ősemberek szeretete más lett volna, fejletlenebb lett volna mint a mai emberé.
Erre írtam hogy a társadalmunk fejlődött, de az érzelmeink nem mentek át hasonló folyamaton.
És ha ezt már így érted hogy mire gondolok, akkor meg fogod érteni, hogy miért éreznek haragot az emberek. Ugyanígy menj vissza az ősemberig.
Valószínűleg éreztek haragot, de mi okuk lehetett rá? Én nem találok mást, mint a tulajdon védelmét. Az ételét, a földét, és bizony a nőét. Esetleg még a testi fájdalmat okozó harag is hasonló intenzitású, de azzal csak egy baj van. Ahogy múlik a fájdalom, úgy szűnik a harag.
A topicot olvasva pedig eszembe jutott még a házsártos ősember is. Na, erre vajon milyen megoldást találtak?
Kedves Trivial!
Kár, hogy a hozzászólásom alján nem látszik, Adagionak szántam a beírást és a topikindító gondolatra reagáltam.
Undorító dolognak tartom, amikor valakinek nincs már normális érve, ezért elkezd személyeskedni, aminek most Te voltál az áldozata.
Én egyszer Nikitával jártam így, azóta pl nekem ő sem mérvadó... Hiába próbál mindenki a legjobb legszebb köpönyegében tetszelegni, azért csak sikerül a foga fehérjét is kimutatni, mégha nem is szerette volna csak hát ennyire mégsem dörzsölt sok ember.
Mindenkit minősít a hozzászólásának szellemi szintje, színvonala, jó vagy rossz indulata... és a határozottan rosszindulatú embereket egyszerűen ott kell hagyni a p.csába, mert semmiféle energiát nem érdemelnek meg, hogy rájuk pazaroljon az ember.
Akinek ez örömet okoz, hogy 24/24-ben az nlc-t nyomja és kötekedik, annak nagyon szar élete lehet a valóságban, állíthat bármi mást, egész biztos nem mond igazat. És csak az fog kötekedni és személyeskedni rögtön, aki totál fusztrált akár a saját életétől, akár mástól, de meglehetősen alacsony szinten működik szegény... szóval egy párszor még újjá kell születnie, hogy EMBER legyen belőle.
Persze lehet megsértődni, de az az igazság, hogy a hülyék mindig akkora meggyőződéssel és egoval adják elő magukat, hogy elképesztő, ezen belül is néhány nőnemű lény szentül hiszi, hogy az ő p...jából kel fel a nap... és nem kell magyarázni, anélkül is simán látszik ki melyik oldalon áll és mit képvisel. Az ilyet szembesíteni sem lehet magával, mert ahhoz is túl hülye, illetve túl egyszerű és nem is érti...
További szép napot kívánok Neked, a többit le kell szarni.
Üdv, Walmart
de ne kuruzslókra bízza magát
Rákbetegséggel kapcsolatban mondtam el akkor a véleményem, igen, egy rokonom szenvedéseit és a szűk családét is leírva..Mert egy iylen betegség nem csak a halódó ember kínja/keserve/szenvedése, de kikészíti az egész családot is.Akármilyik családról is van szó.Visszaéltek a betegségével a kuruzslók - ezzel kapcsolatban említettem meg, mennyire meg tud változni egy a betegség által halákraítélt bizakodó ember a szenvedések által A régi énje eltűnik, a kuruzslók szava szent, mert hisz a gyógyulásban.
Ott sokakkal együtt tárgyaltuk azt a témát, hogy a sok félrevezett beteget átvágják/becsapják/félrevezetik a reménykedő betegeket.
Ott, abban a topikba, kiálltunk az orvosi szaktudás és segítség mellett és mindenki konstatálta mennyire borzalmas egy beteg kiszolgáltatottsága a halálos kór miatt.
Most is azt mondom, mindenki menjen szakorvoshoz, de kuruzslókra bízza magát, bármiylen betegségről is van szó.
Ezt egyszer már felhoztad nekem, akkor is ezt írtam vissza neked..
És azt is írtam, hogy tudd meg te is mi ez.
De most változtatok rajta, a családod tudja meg azt amit mi átéltünk.Légy te az ami miatt ők is szenvedni fognak.........
Tiszta szívvel kívánom nekik ezt, mert te most olyan dolgot hoztál fel ami a legnagyobb szemétség.
Éld át azt amit a mi kedves és jóravaló rokonunk szenvedett és végül szinte kifordult magából a remény és reménytelenség hullámzásában.
Értelek.
Ahogy te is kiteregetted az elviselhetetlen rokonodat aki megkeseríti az életed?
Magyarázza a szánalmas viselkedésed.
Semmi baj! Megbocsátva. :-)
A szeretetre igény van, de nem kell mindenkit szertni családon belül, és arra sincs igény hogy mindenki szeressen. Ez képtelenség.
A szeretet evolúcióját nem értetted meg. Nem rólad szól, nem rólam, és nem a többiekről.
Ha az emberek élete nem úgy fejlődött volna mint ahogyan az megtörtént, akkor a nők sorban szülnék a gyerekeket, ameddig fogamzóképesek. Ez elég sok gyereket jelent, képtelenség mindegyiket szeretni, egyformán szeretni. Az a cél, hogy életben maradjanak. Így mindig a legkisebb, vagy a leggyengébb kapja a legtöbb figyelmet, szeretetet. Kivéve azok a nagyobb gyerekek, akik kiérdemelték a szeretetet, őket valóban szeretik.
Amire te gondolsz, már a fejlődő(?) társadalom szeretete(?). Születik 1-5 gyerek, könnyen átláthatóak, szerethetőek mert a szeretetért mindent megtesznek, hiszen ez az érdekük. Normális esetben(...) a gyerek ahogy tud, elkezd dolgozni, önellátó lesz, ételt szerez, társat szerez, önálló életet kezd kialakítani amint meg tudja védeni magát. A szülők pedig már ennek a gyereknek a kisebb testvéreire koncentrálnak. A mai világban a gyerek bő 20-25 éves koráig a szülei jóindulatára kényszerül. A szülei kedvére kell tennie.
Gondolatolvasás: rengeteg ember más, mint amilyennek mutatja önmagát. Te azt látod amit láttatni enged, és lehet hogy számodra az illető elviselhetetlen. De ha ismered valakinek a gondolatait, érzed a rezdüléseit, ami sok esetben más, mint amit mond, akkor nem a füleidnek fogsz hinni, hanem az érzelmeidnek, és a szerint viszonyulsz hozzá.
Ezt akartam hozzi, mellé amit írtam, de ezt most sajnos nem tudtam megoldani, bocs.
Adagio
Offline
2017. március 26. 14:34165.
Amit egy fórumon kitálalok az életemből, az konvergál a nullához. A véleményemet, a gondolataimat mondom el (írom le), és azt mindig vállalom. Komolyan megköszönöm, hogy időt, figyelmet, és energiát fordítasz rám, mert ezt rajtad kívül senki más nem teszi. Akkor is köszönetet érdemelsz, ha nem a rokonszenv vezérel eme cselekedetedben, de e figyelemnek akkor lenne igazán értelme, ha értenéd a szavaimat, és a gondolataimat. Nem állítom, hogy a meg nem értés mindig a te hibád, de így elfecsérelt idő a hónapokra visszamenő kutató munka. Ha viszont a megértés szándéka vezérel, dupla köszönettel tartozom és ígérem, mindent megteszek azért, hogy az általad "másnak" vélt gondolatok ellentmondását feloldjam. Remélem, sikerülni fog!
162-es hsz:
Megint csak félre beszélsz, szokás szerint.
Ha kitálalod ide az életed, többen is lesznek kik emlékeznek arra amiket ide hordtál és ha egetrengetően mást ír a teregető, hát, emlékeztetik a korábbi hozzászólásokra- ezt nagyon nehéz sokaknak lenyelni.
Na, de,hát nem kell teregetni.
Mintha csak egy pap
szövegét hallottam volna, annyira semmitmondó locsi fecsi amit írtál.
Nem érdekel a személyed,és másé sem, a jelenség mint olyan, az érdekel.
Ismeretlenül leír valaki valamit, utána teljesen mást magyaráz és megint mást, az az embereknek feltünik.
Aki ezért szól, az a hunyó, szerinted?
Nem vetted észre, nem baj.
Kedves Trivial!
Vannak emberek, akik természetéhez hozzátartozik a kötözködés, a veszekedés, a másik bántása. Meglátásom (és tapasztalatom) szerint ezek az emberek nagyon könnyen kezelhetők. Az én közvetlen környezetemben is van ilyen. Úgy viselkedik, mint egy tűzhányó. Néhány hónap nyugalom után szinte érezhető, hogyan gyűlik benne a feszültség, mígnem egyszer megtörténik a kitörés. Kötözködik, elviselhetetlenné válik. Szórja a szitkokat, a sértő, bántó szavakat, felemlegeti az ezeréves sérelmeket, és folytathatnám. Ilyenkor egyszerűen hagyni kell, hogy kitombolja magát. A környezetünkben mindenkit arra kérek, hogy ne szóljon hozzá, ne replikázzon, mert azzal csak tápot ad a tűznek, és időben elnyújtja a folyamatot. A vitázó szó ilyenkor olyan, mint a fahasáb. A passzivitás kimeríti a készleteket, és nem lesz mire reagálni. A tűz gyorsan kialszik, visszatér a nyugalom. Biztosan tudom, hogy az ilyen természet az azzal "megáldottaknak" sokkal rosszabb, mint a körülötte lévő embereknek, és a látszólag közömbös viselkedésemmel őt is szolgálom. Sajnos nem választhatunk magunknak természetet, és alapvetően azt is a teremtő dönti el, hogy mennyiben vagyunk képes saját személyiségünket formálni, érzelmeinken úrrá lenni. Beszélgess, és amikor jön a kitörés, próbálj megértő lenni! Itt még egyszerűbb a helyzet kezelése, mint az életben; csupán nem kell reagálni. Ha menni fog, mindkettőtöknek jobb lesz... meglátod!
Szegénykém.
Amit egy fórumon kitálalok az életemből, az konvergál a nullához. A véleményemet, a gondolataimat mondom el (írom le), és azt mindig vállalom. Komolyan megköszönöm, hogy időt, figyelmet, és energiát fordítasz rám, mert ezt rajtad kívül senki más nem teszi. Akkor is köszönetet érdemelsz, ha nem a rokonszenv vezérel eme cselekedetedben, de e figyelemnek akkor lenne igazán értelme, ha értenéd a szavaimat, és a gondolataimat. Nem állítom, hogy a meg nem értés mindig a te hibád, de így elfecsérelt idő a hónapokra visszamenő kutató munka. Ha viszont a megértés szándéka vezérel, dupla köszönettel tartozom és ígérem, mindent megteszek azért, hogy az általad "másnak" vélt gondolatok ellentmondását feloldjam. Remélem, sikerülni fog!
Szerintem bárkiből ki lehet hozni a haragot az alaptalan rágalmakkal. Adott valaki, aki azzal indít, hogy beidézi az írásomat, majd mindenféle elmebetegnek titulál miatta anélkül, hogy egyetlen pontját is érvekkel vagy legalább egy "szerintem ez inkább így is így van"-nal vitatta volna. Többször is megkértem rá szépen és higgadtan, hogy vagy tegye ezt meg, vagy hagyjon engem figyelmen kívül. Ő viszont csak citálta, csak citálta az általa kitalált beteg fantazmagóriákat, és úgy próbálta beállítani, mintha valahonnan tényként emlékezett volna ezekre. A végén már odáig jutott, hogy kvázi lekurvázta az anyámat abból az egyetlen tényből kiindulva, hogy meghalt az édesapám. És ő már meztelenül felvonuló "farkakat" (őt idéztem) vizionált, akiket anyám "hordott haza"... holott özvegysége után egyetlen férfi volt az életében, az, aki ma is vele van. De ennél még mindig türelmes maradtam, és még mindig csak annyit kérdeztem (vissza lehet olvasni), hogy ha ezek így is történtek volna, ahogy ő ezt perverz és beteg fantáziájával vízionálja, akkor is: vajon mi köze lett volna ennek az eredeti témához? Melyik érvemet cáfolta volna meg az, hogy gyerekkoromban (szerinte) meztelen férfiakat láttam? Erre szintén nem válaszolt, hanem újabb kitalációkat rángatott elő, sőt, még a "tanár-kártyát" is bevetette... ez is milyen már? ha én róla tudnám, hogy ő egy bolti eladó, az vajon érv lenne egy vitában, hogy biztosan utálják a vevők, akik nála vásárolnak? Itt, ezen a fórumon magánemberként vagyunk jelen, a munkahelyünkön meg a munkánkat végezzük. Normális ember nem keveri a kettőt, ezt is leírtam, erre se reagált. Persze, hogy a végén már - egyetlen hozzászólás erejéig - úgy láttam jónak, hogy lemenjek a szintjére, és a saját, primitív szókincsével is elmagyarázzam neki, hogy mennyire aljas, mennyire gyűlölködő, mennyire látszik, hogy élvezi, ha mást bánthat, és hogy ezzel mekkora kontrasztban áll, hogy ájtatoskodik...
A későbbi hozzászólásaiból kitűnik, hogy ezt sem akarta megérteni, úgyhogy megígérhetem Adagionak is, neked is, hogy innentől nem szólok hozzá ehhez a nőszemélyhez. Egyébként eddig sem voltam ideges, nem "dührohamból" írtam, amit írtam, csak abban reménykedtem, hogy talán azt meg fogja érteni. Hát nem értette, feladom. És tényleg nem rombolom tovább a topikot azzal, hogy egy fanatikust próbálok meggyőzni bármiről is.
És való igaz, néha családokban is van ilyen személy, aki egyszer csak belemar az emberbe, ha nem reagál, akkor újra meg újra, ameddig helyre nem teszi tényleg valaki, akkor meg tovább dagasztja a dühöt, utálkozást... na, az ilyentől meg pláne legjobb megszabadulni, elkülönülni, tehát élő példát adott.
Ne csodálkozz... nézd meg a topik címét amit Te adtál... és nézd meg ezek mit művelnek. Bemutatják Neked élőben a haragot, utálkozást. És ezek az emberek felnőttek... Némely gyereknek több esze és szebb lelkivilága van, mint itt egyeseknek.
Megint csak félre beszélsz, szokás szerint.
Ha kitálalod ide az életed, többen is lesznek kik emlékeznek arra amiket ide hordtál és ha egetrengetően mást ír a teregető, hát, emlékeztetik a korábbi hozzászólásokra- ezt nagyon nehéz sokaknak lenyelni.
Na, de,hát nem kell teregetni.
Na akkor feher zaszlo...
Egy kis neznivalo : van benne szeretet , szulo , megbocsatas... eg es fold
https://www.youtube.com/watch?v=sQp5tK6VMlA
Hetet havat összehordasz.Kínos mosakodás.
Megértelek, mert kezelésre van szükséged, de az ámokfutásod szörnyű.
Szerencsétlen iskolások azok, ahol te vagy jelen.....
Ha nektek ez kell, hát "öljétek egymást". Annak ellenére sajnálom, hogy tudom, van, akinek a harag és a gyűlölet lételeme, egyszerűen szüksége van rá. Annak viszont nagyon örülnék, ha nem itt osztanátok egymást.
Próbáljátok elképzelni saját magatokat egy koporsóban!
Inkább te próbáld meg és ha jól érzed magad tőle, hát dönts hogy maradsz e benne....
És miért nem arról bezsélsz, hogy egy nick - kit nem is ismerek, szinte nem is szoktam vele beszélgetni - kellemes ünnepet kíván , mire én úgyszintén.
Erre jön ez a magát tanárnőnek valló lelki sérült és lehord mindennek.
Erre nincs szavad?
Mert láthatóan idegrohamot kapott és kinyitotta a mocskos száját amiből csak jön a bűz a te kedved szerint.
És ez egy tanárnő!!!!!!!!
Talán meglepőt írok, de mindkettő az életről szól. :-)
Igen, az én szememben is.
Sajnos nem nagyon hiszem, hogy bármi változna attól, amit írtam neki, de ezt már nem tudtam annyiban hagyni. Kitalál idióta elméleteket arról, hogy én hogy éltem, és ezekre a csak a saját fejében létező dolgokra alapozva nevez mindenféle betegnek. Vagy ötször írtam neki nagyon normálisan, hogy legalább annyit mondjon meg, konkrétan melyik részével nem ért egyet a véleményemnek, de mint a meszes, csak annyit tudott továbbra is ismételgetni, hogy én beteg vagyok. Eleve is aljas dolognak tartom, ha valaki visszaél azzal, hogy valaki megoszt valami magánjellegű dolgot, és érvek helyett azzal áll elő, hogy biztos azért gondolod azt, amit, mert ez és ez történt veled a múltban. Ennél az esetnél külön dühített, hogy egy szó nem volt igaz az egész agymenéséből, édesanyám korán megözvegyült, és aztán egyetlen egy partnere lett, aki mai napig is mellette van, egy áldott jó, csodálatos ember, aki nemhogy nem meztelenkedett előttem soha, hanem egy nagyon szemérmes, jó értelemben konzervatív, segítőkész, gondoskodó férfi. De tényleg, milyen dolog már, hogy évekkel ezelőtt leírom egy topikba, hogy nem értek egyet az otthoni meztelenkedéssel, viszont akinek az esik jól, hát tegye, és erről az egyszerű kis megjegyzésről gyárt évekkel később kitalált elméleteket. És még mindig nem mondja, hogy szerinte miért hülyeség meg beteg gondolat az, amit a családi szeretetről írtam, csak tényleg ezt a csontot hordozgatja, és újra és újra előássa és marcangolni kezdi. És most bocsánatot kérek tényleg a kutyáktól, mert azok a maguk módján tényleg okosak és érzékenyek, de jobb hasonlatot meg nem találtam. Egyszer süllyedtem egyébként a szintjére, többször nem fogok, de úgy láttam, hogy a normális szavakat nem értette meg, elmondtam hát neki az ő szintjén, hogy milyen aljasnak éreztem a húzásait.
Arról nem beszélve tényleg, hogy ezek után ki fog merni leírni bármit is magáról, ha attól kell félnie, hogy valakik ilyen durván kiforgatva visszaélnek majd vele. Egy másik topikban egyszer leírta valaki, hogy milyen adózási nembe váltott át, aztán megkapta később, hogy mekkora csóró, ha annyit keres. Ezeknél a személyeskedéseknél undorítóbb "vitakultúrát" el sem tudok képzelni. És tudom én, hogy magát járatja le az ilyen ember, nem azt, akibe beleköt, de mégis: valaki néha rakja már helyre, mondja el neki, hogy milyen aljas, ne ússzon már meg mindent azon az alapon, hogy értelmes ember már hozzá sem szól. Én rászántam az időt és az energiát, hogy elmondtam neki őszintén, mi vele az iszonyatos nagy gáz. Nyilván nem változott tőle semmi, továbbra is az alaptalan kitalációit ismételgette, de legalább egyszer tényleg elmondta neki valaki, hogy így nem lehet viselkedni más emberekkel.