Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Haragban
Torolt_felhasznalo_407541
Létrehozva: 2017. március 18. 22:56
Szülők, gyerekek, testvérek jutnak el a harag, a gyűlölet olyan szintjére, hogy átkozzák egymást, jobb esetben megszakítanak minden kapcsolatot. Egyre többször találkozom ilyen esetekkel, de nem tudom megszokott dologként kezelni őket. Számomra felfoghatatlan, mi vezethet idáig, és sokat gondolkodom az okokon. Azt hiszem, ilyen esetekben a szülők rontottak el valamit, de nagyon. Mi a véleményetek?
Jo kerdes. nem tudtam tole 100 % ig megszabadulni. hacsak az eszembe jutott olyan duh agresszio es gyulolet volt bennem hogy szinte betegge tett. majdnem 10 evembe kerult hogy megtanuljam (segitseggel) hogy amikor megjelenik a gondolataim kozott a szemely hogyan legyek kepes kitenni ot onnan. azota konnyebb.
igen o is ugyanilyen intenzitassal gyulolt es ha el akkor gyulol a halalaig engem.
Hsz 54, 55, 65 teljesen egyetértek.
Aki eljut a gondolkodás ezen szintjére, az az én szememben nagyon sokat tapasztalt és érett személyiség.
Semmi problema,en mentem,es nem jovok vissza,nincs itt semmi,ne aggodj,en befejeztem,mint mondtam a jo fejek mar elmentek,es en is veluk,Szia.....
A kedvemért próbáljatok meg valamit! Két-három perc lenne az egész.
Csukjátok be szemeiteket, és egy percig gondoljatok valami iszonyú gyűlölettel egymásra! Jusson eszetekbe minden bántó szó, és éljétek át, milyen rosszul esett!
Nyissátok ki szemeiteket, merengjetek néhány másodpercig, majd újra csukjátok be. Próbáljátok elképzelni saját magatokat egy koporsóban! Képzeljetek magatok elé egy békés, nyugodt szép arcot, és érezzétek a csendet!
Melyik perc volt jobb?
Miután válaszoltatok, gondoljatok ismét egymásra!
Ha valaki haraggal gondolna rám, vagy én gondolnék haraggal valakire, akkor valóban elrontottam volna valamit. Bízom benne, hogy senki nem haragszik rám, mert én minden hozzászólót szívesen látok itt. (Szeretetről azért túlzás lenne beszélni, mivel nem, hogy vérrokonok, de még csak ismerősök sem vagyunk.) :-)
Remélem, hogy igazad van! A topik indítását a személyes tapasztalat hívta életre. Az általam ismert emberek körében találkozom gyakrabban ezzel a jelenséggel. Legutóbb a távolabbi rokonságban történt egy tragikus dolog, és ez már sok volt...
Kedves tőled, hogy folyamatosan kontrollálod a szavaimat, a majd' egy évvel ezelőtti hozzászólásomat is megkeresed, időt, energiát fordítasz rám. :-) Trivial és Amarynda problémáját mindig is megértettem, és ez ebből a topikból is kiderül.
Egy olyan szülőnek, mint amilyenről a nő írt, csak maga a nő bocsáthat meg. A társadalom nem, mert ha megtenné, azzal - a nővel ellentétben - elfogadna valami jóvátehetetlent, valami nagyon rosszat. Ilyen esetben a társadalom csak büntetni tud(na), az érintett személy viszont ennél sokkal szebbet, sokkal többet tehet(ne)... ha képes lenne rá.
Senkit sem "kell" szeretni, de akinek közömbös a családján belüli szeretet hiányának vagy meglétének kérdése, azzal valami nincs rendben. Ez nem hit, ez csak vélemény.
Az evolúciós folyamatról: Mindkét gyermekemet egyformán szeretem. Ezt ők minden pillanatban érezték (érzik) és hiszem, hogy ezért (is) szeretik annyira egymást.
A gyermekeim iránt érzett szeretetért a világon semmit nem várok el. Ha ne adj isten a végsőkig kihasználnának, és aztán magamra hagynának, akkor is szeretném őket. Az én "váramnak" ez egyik stabil, elmozdíthatatlan köve. Azt leírni, hogy milyen érzéssel tölt el a belső harmóniámnak e megingathatatlan eleme, lehetetlen. Ha kívánhatnék valamit az emberiségnek, ezt az érzést kívánnám.
A gondolatolvasásnak ehhez szerintem semmi köze.
Igen, nagyjából jól érted, csak én hiszek az egyoldalú szeretetben.
Értem a te oldaladat, és megértem a problémádat. Ha valakitől (el)várunk valamit, és azt nem kapjuk meg, fájni fog.
Tisztelettel kérlek, hogy a témához szóljál hozzá, és ne a többiek személyével foglalkozzál! Rossz érzéssel írom le ezt a kérést, mert nem akarlak bántani, de sajnos le kellett írnom.
Lényegében egyetértek. Ha valaki nem képes az egyoldalú szeretetre, akkor ezt kell tennie.
A gyűlölet is hozzátartozik az emberhez. Ahányan vagyunk ezt is annyiféle módon éljük meg. Kézenfekvő lenne azt kérdeznem: Ha a gyűlölet olyan sok energiádat felemésztette, miért nem dobtad el? Egyedül nem tudtad, mert rád tapadt, mint egy pióca.
Egy másik kérdés jut eszembe: Vajon az a másik is így gyűlölt téged?
Nem félek, csupán nagyon szeretnék valamit.
Igen, alkalmazkodás.
Ha egy konkrét személy hitről, mint racionalitásoktól független belső meggyőződésről beszélünk, nincs helye a vitának. Amikor maga a hit a vita tárgya, akkor lehet róla beszélgetni. Az általam leírtak egy része személyes meggyőződésem, és azt az adott helyen ki is hangsúlyoztam. A többi "csak" vélemény, amiről lehet vitázni.
A 6. hozzászólásomban benne van a kérdésedre a válasz.
Attól félek, a választ a téma indítása előtt is tudtam...
Hat csendike megeri a penzet.
Veled meg nem nagyon szoktunk egyeterteni ujabban.
De megalljt kellett volna parancsolnod magadnak, mielott ilyen melyre lesullyedtel. Velem is elofordult regebben, de nem eri meg. Igy soha tobbe. Most szidhatnak meg hazudhatnak rolam, ami jolesik. En tudom, ki vagyok, az az, ami szamit.
Ne avatkozzak bele, amit csinalsz? Nem tehetem, mert visszajottem megnezni, mi megy itt. (Csinalnom kellene valamit, de faradt vagyok, azert logok itt.)
Igaza volt Woody Allennek. Ld. 3. mondatom.
Komolyan hiszed, hogy most valaki vagy valami valtozni fog?
Ha felfoghatatlan, akkor nézz végig az általad indított topikon. Te, mint szülője ennek a topiknak, elrontottál valamit, de nagyon?
Nem tarsadalmi jelenseg .
Egyszeruen ma a hirek terjednek , s ma a csaladon beluli eroszakrol lehet beszelni.... ennyi.
Pl a papok es a pedofilia : hany ezelott 40-50 evvel ezelott megtortent esetrol olvasol MA ?
Ma mernek errol beszelni , neheny eve tabu tema volt...ennyi
Semmivel sem rosszabb a helyzet gyulolet teren , csak ma az a modi , hogy kiirva , megosztva konnyebb vinni /azt a keresztet /
De pl Te is furcsa vagy . Nehany honapja szeretet es vissza-örökités helyett nemaldottkereszteny reagalason kaptalak...a topikban egy no meseli el szornyu gyerekkorat...veres , eroszak , intezet , neveloszulo , ujra szulo , megeroszakolas stb...
Ha igy reagalsz , akkor valahol megiscsak megerted , mi a Trivial es Amarinda problemaja...
egy undorító, képmutató, ostoba, acsarkodó, primitív kutya vagy, aki emberi kommunikációra képtelenül morog, ugat, acsarkodik ott, ahol vérszagot érez. De nem mondtam még mindig, mert próbáltam veled értelmesen beszélgetni. Eddig. Innentől nem fogok, ugass nyugodtan, marcangold a gumicsontodat. És ájtatoskodjál közben áldott ünnepeket is kívánva, míg rád nem szakad egyszer a feszület vagy az ég a képmutatástól.
Gondolom ezeket anyádnak akartad irni, nem ?
Nyugodj meg.Én megértelek.
Ez iszonyú nagy sokk volt a látvány - bár ki tudja hányan mászkáltak úgy -- ez teljesen egyértelmű,.
Azért köszönöm hogy korábban ezeket a dolgokat leírtad.......
Veresprosztó nickeden is ennyire kiegyensúlyozott idegbeteg voltál mint ezzel most.
Most menj szépen és légy szíves tegyél nedves ruhát a hömlöködre, mert ennyire súlyos nálad az agylötty.
Mondom hogy beteg vagy!De, nagyon nagyon.
Te csak írsz, de nem olvasol? Világosan megírtam már, hogy nem láttam férfit meztelenkedni otthon, de ha láttam volna se lenne a világon semmi köze a dolognak ahhoz, amit a vérrokonok iránt érzett szeretetről gondolok. Fogd már fel végre, hogy ez nem a személyeskedésről szól. Van véleményed a dologról vagy nincs? Mert az nem vélemény, hogy a többieket cseszegeted, hülyézed, alaptalan feltételezések alapján elmebetegnek titulálod. Ezzel csakis magadról állítasz ki bizonyítványt.
Az is teljesen lényegtelen, hogy számíthattam-e anyámra. A saját életemtől teljesen függetlenül is lehet véleményem erről. Nagyon sok emberi kapcsolatot láttam már, sok barátom van, akiknek ismerem a családi életét, a munkám által is sok család sorsát megismertem. Mindezekből együttesen szűrtem le azt a véleményemet, amit leírtam. Eddig a percig azonban még mindig nem voltál képes elmondani, hogy a tételem melyik pontjával nem értettél egyet és miért, helyette te hogyan gondolod ezt, mert akkor tudtunk volna erről vitázni. Többször megkértelek, hogy írjál akár egyetlen érvet is, nem tetted meg. Valószínűleg képtelen is vagy rá, mert csak a mások gyalázásában, gyűlöletében leled perverz örömödet. De akkor mit keresel egy vitafórumon? Az internet számtalan pöcegödrében lenne alkalmad pusztán gyűlölködni érvek nélkül, ha ennél nem vagy többre képes, de ez a hely pont nem az. Én is mondhatnám, hogy egy undorító, képmutató, ostoba, acsarkodó, primitív kutya vagy, aki emberi kommunikációra képtelenül morog, ugat, acsarkodik ott, ahol vérszagot érez. De nem mondtam még mindig, mert próbáltam veled értelmesen beszélgetni. Eddig. Innentől nem fogok, ugass nyugodtan, marcangold a gumicsontodat. És ájtatoskodjál közben áldott ünnepeket is kívánva, míg rád nem szakad egyszer a feszület vagy az ég a képmutatástól.
Van abban valami émelyítően gyomorfogató álszent képmutatás, amikor a fórum két legdühösebben acsarkodó tagja, aki soha nem szalasztana el egyetlen lehetőséget sem arra, hogy belerúgjon egy földön fekvőbe, vagy hogy maga is kiharapjon egy cafatot az éppen mások által betámadott ember húsából, az ájtatosan kívángat egymásnak áldott húsvétot. Vagyis a jézusi szeretetre utal... Ha tényleg hinnétek ezekben, az életeteket is az ő szellemében élnétek, és tudnátok, hogy ő pont az ezzel ellentétes dolgokat tanította. Írhatod százszor nagy kezdőbetűvel az áldottat meg a húsvétot annak ellenére, hogy ezek köznevek, semmivel nem tűnik majd őszintébbnek a te szádból ez a kívánság.
Érveket még mindig nem tudtál felhozni, csakis személyeskedve gyűlölködsz mindig, mindenkivel. És te kívánsz áldott ünnepeket? Nézz már magadba!
Köszönöm!
Én is Áldott és Békés Húsvétot kívánok neked.
Én napok óta csak olvasgatom ezt a topicot, tehát tulajdonképpen magamra is vehetném hogy az értelmes és jó fejek elmenekülnek. No de én még véletlenül sem tartozom ebbe a kategóriába.
A gondolataitok érdekesek, figyelmen kívül hagyva a néhány meglepően gonosz gondolatú emberét.
A szeretetről pedig azt tartom, még a családtagoknak (szülő-gyerek kapcsolatra gondolok) sem kell szeretniük egymást. A tiszteletet meg kell adni.
De a szeretet nem ment át még az evolúciós folyamaton, szerintem nem is fog. Márpedig mi még ott tartunk, hogy azt szeretjük a legjobban, amelyik gyerek vagy szülő védelemre szorul. Az emberek és állatok az utódlásra vannak "kiképezve", és több utód esetén a szeretet nem egyenlő. A legkisebbet védik, majd a következő szülésnél ismét ez van. Több utód esetén a szeretetet ki kell érdemelni, nem feltétlen. Egy utód esetében pedig a szülő azt az egyetlent szereti jó esetben, és nem önzetlenül. A szeretetéért cserébe viszont szeretetet vár el.
Önzetlen szeretet nincs. A világ nagy "szerető emberei" is a békére áhítoztak, ha ez valakivel nem valósult meg, akkor csalódottak voltak. Az a kevés, aki valóban szereti az embertársait, akkor is ha rosszak, nem érdemlik meg, az a néhány már a szeretet evolúciójának egy magasabb fokán áll. A kettő között van még egy fontos lépcsőfok, amikor az ember képes elengedni a haragot a másikkal szemben, de még nem érte el a szeretet érzetét. A rossz ember közömbös számára, de nem gyűlöli.
A feltétlen szeretet majd csak akkor fog megvalósulni minden embernél, ha mindenki képes lesz a gondolat olvasásra. De az agyunk ezen részét leárnyékolja a sok pótlék, gépek, gyógyszerek, tudatmódosítók. Addig amíg valami segíti az életben maradásunkat, addig az agyunk arra koncentrál, és a lényegtelent leülepíti. Állatokkal azért könnyebb a kapcsolatunk, mert érzik a gondolatainkat, és a szerint viselkednek.
Azt hiszem, kezdem érteni, hogy mire gondolsz, próbálom kicsit leegyszerűsítve tisztázni, hogy tényleg jól kódoltam-e magamnak:
Szóval arra gondolsz, hogy a vér szerinti kapcsolatok alapállapota a szeretet, és hogy csak valami gyerekkori, mély sérülés vagy más trauma válthatja ki azt az emberben, hogy mégsem képes szeretni azt, aki a vérrokona. Ha egy ilyen embernek mondjuk gyereke lesz, és őt sem tudja szeretni emiatt, akkor a gyereke szintén nem nagyon fogja szeretni őt, kivéve, ha képes az általad említett önzetlen és egyoldalú szeretetre. És nem ítéled el azt sem, aki elhagyja a szülőjét, elkerüli, nem képes szeretni, de szerencsésebbnek tartanád, ha még szeretni is képes lenne, ha egyoldalúan is. Jól értem?
Ha jól értem, akkor ez nekem a krisztusi szeretetre hasonlít, amire szerintem az átlag halandó nem nagyon képes. Tényleg már csak nagyon fejlett érzelmi szinten lévő embereket láttam, akik egyáltalán a békés, bántásmentes különélés feltételeit meg tudták teremteni, az elvont, fényben úszó szeretet nekem inkább egy vallási, kegyelmi állapotnak tűnik, ami keveseknek adatik meg, ha egyáltalán megadatik. Egy bántalmazó szülő gyerekétől a legtöbb, amit várhatunk, hogy elengedi a múltját, de szerintem szeretetet "várni" felesleges.
Említetted a harmóniára törekvést, ez viszont szerintem alapösztön, és mindenki igyekszik kihozni az alapjaiból a legjobb végeredményt. A saját családi életében leginkább, a maga által választott emberekkel és majd a saját gyerekivel.
Amelyik oldaláról még én beszéltem, abban meg talán én lehettem volna konkrétabb. Jelesül abban, amikor a gyereknek elvárásai vannak a szülei felé, mert azt látja, hogy lám, másokat is szeret az anyjuk-apjuk, másoknak segít, érdeklődést mutat, törődést még felnőttként is, nem egyfajta ellendrukker az életében... akkor még hall ilyeneket is, hogy márpedig a vérrokonság szent és fontos, és a maga módján még fel is támad benne a gyermeki szeretet, ami sajnos persze továbbra is egyoldalú. És akkor mi lesz? Megint ő fog sérülni az elvárásai miatt, mert ezek soha nem fognak valóra válni. Egyetlen kitalált példa: szül egy gyereket, és "elvárná", hogy akkor a saját szülője legalább érdeklődjön a hogylétükről, de leginkább az esne jól neki (már-már tényleg elvárásként érzi ezt), ha az anyja kivételesen főzne neki egy tányér levest, hogy ezt a dolgot ne úgy kelljen megoldania, ahogy eddig mindent, vagyis ahogy tudja. És újra és újra azt kapja, hogy nem törődnek vele még egy jelképes gesztus erejéig sem. Az ő vérrokona erre nem képes. És magát bünteti azzal is, hogy dühöng emiatt. Ezért is írtam azt, hogy nem kell várni se semmit, csak elkülönülni.
"Mert az értelmes jó fejek elmenekültek miattad..."
Kikre gondolsz? :)
Drága, ha azt szeretnéd, hogy egy topik érdekes és jó legyen, és úgy érzed, hogy te magad is garancia vagy erre, ha megjelensz, akkor írjál bátran, és ne is figyelj oda az ilyen szellemileg alultáplált emberekre, mint én. Te idejöttél, és a majdnem száz hozzászólást mind-mind figyelmen kívül hagyva pont az enyémet pécézted ki, és kötöttél bele abba, hogy nem érek fel a szellemi szintedhez, gyors felfogásodhoz, emiatt aztán értelmezni se vagy képes, amit leírtam. Arról sajnos senki nem tehet, hogy milyenek az értelmi képességei. Nekem ilyenek, ennél a szintnél feljebb sajnos nem tudok röppenni, tehát soha nem fogok a te magaslataidba emelkedni. Vedd hát bölcsen tudomásul, hogy nem az én hibám, ha nem tudok felérni hozzád, és figyelmen kívül hagyva botor, buta, helyesírási hibáktól hemzsegő, logikátlanul megfogalmazott, értelmetlen írásaimat, folytass nyugodtan értelmesebb diskurzusokat az arra érdemesebb, okosabb emberekkel, akiket méltónak érzel magadhoz. Belém pedig ne köss többé a képességeim miatt, majd én is elmakogok azokkal, akikkel mi is megértjük egymást itt az intellektuális posványunk mélyén. Köszönöm a belátásodat.
A fejen talaltad a szoget,kar az idodet vesztegetni,nem fogjak felfogni,pedig ez lehetne egy magyon jo topik,mas resztvevokkel......
Kellemas husveti unnepeket!