Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Haragban
Torolt_felhasznalo_407541
Létrehozva: 2017. március 18. 22:56
Szülők, gyerekek, testvérek jutnak el a harag, a gyűlölet olyan szintjére, hogy átkozzák egymást, jobb esetben megszakítanak minden kapcsolatot. Egyre többször találkozom ilyen esetekkel, de nem tudom megszokott dologként kezelni őket. Számomra felfoghatatlan, mi vezethet idáig, és sokat gondolkodom az okokon. Azt hiszem, ilyen esetekben a szülők rontottak el valamit, de nagyon. Mi a véleményetek?
Sajna ide mar senki erdekes,es gyors felfogasu nem jon,most mar nem varok tobbet,sok szerencset!!!!!
Mar nem volt olyan topik az utolso dekadban,ahol ne olvastunk Amarynda ,es anyja gyuloleterol,van meg aki nem tudja???Nem egy felemelo erzes errol olvasni...
Hogy miert?Mert az ertelmes jo fejek elmenekultek,miattad, es tobbi megemeszthetetlen hozza irotol,akik nem fogjak fel mirol van szo,igy beszelgetes kizarva[ vorosselyem,es ki tudja mi mas neven irsz],igy nem erdemes,csak kovetni a peldajukat, es futni innen......
Erre írta Trivial nagyon okosan és szakszerűen még a topik elején: "Egy érzelmi szinten is intelligens embernek szerintem ez a legletisztultabb megoldása arra, hogy szakítson a bántalmazó családjával. Az átkozódás, sárdobálás egy mélyebb szint, ahova általában az érzelmileg szegényebb emberek süllyednek, pláne tartósan. "
Ennél bölcsebb megoldás nem létezik, mint a távolságtartás. Nem mérgezi a lelkedet, nincs gyűlölködés, sárdobálás. Meglett emberek pedig nem fognak változni. Vagy ha igen, általában negatív irányba. Hatalmas akaraterő és IQ kell ahhoz, hogy valaki idősebb korában pozitív irányba változzék. Általában ezt valami súlyos betegség szokta kiváltani.
magamon tapasztaltam hogy a gyulolet mennyire kepes leszivni az ember energiajat. van egy ember (talan mar nem is el, remelem) akit mindenkinel jobban gyulolok es hacsak valamiert eszembe jut erzem a rendkivul rossz negative hatast magamon.
ez sokaig igy volt mostanra mar megtanultam egy pszichiater segitsegevel hogy hogyan tudom elkerulni hogy ha eszembe is jut sikeruljon nehany percen belul levalasztani magamrol a gondolatot. nem kis munka volt de elertem.
oké
Ujraolvastalak es az a gondolat gyokeredzik meg bennem , hogy attol felsz, hogy szeretet nelkul nagyot veszt , sot , talan kihal az Emberiseg...
Neked a problemad itt az , hogy elveszitunk /mi , emberiseg/ egy "erzest" : az onzetlen szeretet nagyszeruseget ? /ez egy kerdes/
A "harmoniat" , a "varuk" koveit , az emberek megtalaljak .
Nezzed: mar tobb mint hetmilliard hangya szorgoskodik minden reggel ... Fontos kellek-e az altalad definialt "harmonia" az elethez =szuletestol halalunkig ? / ez egy kerdes/
Minden aldott nap alkalmazkodas : vagy a Vilag alkalmazkodik hozzank , vagy mi alkalmazkodunk a minket korulvevo Vilaghoz...
...Tul sok olyan fogalom es felelem van a gondolataidban , ami hitbol jon es/vagy a hitre utal...
Szerinted amikor egy vitaba belebujik a "hit" , akkor van lehetoseg vitara ? /ez egy kerdes/ .
.... 6.hozzaszolasodban hosszasan leirod a szulo-gyerek kapcsolat fontossagat , a gyerek lelkenek csiszolasat- s a harom szerinted alapveto cuccbol osszetett harmonia örökiteset...
Elersz a "vezersugarig" , ami nelkul a gyereknek nincs "alapja"....
Nehany sor fejtegetes utan megis arra lyukadsz ki , hogy ez a kifosztott gyerek , -az orokseg es vezersugar nelkuli "lélek"-, orokitse vissza az Öt oroksegetol megfoszto szulore az , -azoknak hianyzo- , szent harmast=a harmoniat..... ?????????
A kerdesem : ha valamit nem ismer az a csiszolt lelek , ha valamit nem tud az a csiszolt lelek , akkor hogyan tudja azt alkalmazni ?/ez egy kerdes/
Ha a Benned égö jezusszereto hit nelkul nezned/targyalod a "Haragosok" temat ,akkor topikindito kerdesedre , - az itt megjelent , szituaciot atelt/megelt emberek tanuskodasaibol - mar regen megkaptad a valaszt.
azt mondja neked rozi
holnapután felhiv
nem hív, de utána se
amikor találkozolvele legközelebb se mond semmit, úgy csinál, mint ha nem is mondta volna hogy felhív
ez pölö nem árnyalható, ez egy szar link ember
rahedli más szitu van ami szintén vagy fehér vagy fekete
Én is pontosan erről beszélek, csak mellette még sajnálkozom az miatt, hogy ez társadalmi jelenséggé vált. Mindennek és mindenkinek jobb lenne, ha ez másként lenne.
Ez egyébként még mindig jobb, mint amiről az indítóban írtam, a harag és a gyűlölet.
ez az egesz szerintem mindig egyeni helyzetekre bontando. ami Szaboeknal termeszetes az Kovacseknal meg se fordul a fejukben.
mindig az adott csalad helyzete donti el es a benne levo egyenek hogy kinek milyen erzelmei vannak a masikak irant.
koszonom a valaszt. sosem volt lelkifurdalasom vagy barmifele erzesem hogy nem szerettem sose a szuleimet. egyszeru a magyarazat.
nem ok voltak a szuleim. 10 napos koromtol a nagymamam nevelt o volt egy szemelyben anyu apu es mindenki aki a csaladot jelentette. ot szerettem sot 25 evvel a halala utan is szeretem.
a biologiai szuleim a sors veletlensege folytan lettek a szuleim kozombosek a szamomra. regen anyam irant kifejezetten negative erzeseim voltak, ma mar semmilyen nincs. oreg, elesett 80 feletti asszony akin nem lehet es nem is kell mar valtoztatni.
a viszonyunk kimerul 4-5 hetente egy feloras telefonbeszelgetesben egy karacsonyi lapban es kesz. ez igy pont megfelelo mindkettonknek.
Látom, tőled is megkaptam, hogy nem adok konkrét válaszokat. Igaz, te csak előrevetíted, de neked sem mondhatok mást, mint hogy már régen válaszoltam a kérdésedre.
Ennek ellenére eszembe jutott a mondás, miszerint ha valaki nem ért meg téged, talán értetlen. Ha ketten nem értenek, felmerül az érthetőséged hiányának gyanúja, három ember esetében ez bizonyossággá válik.
Megpróbálom még egyszer röviden összefoglalni azt, amit több hozzászólásban hosszasan leírtam.
A szeretet egy érzés, és mint olyan, paranccsal vagy elhatározással nem hívható életre, el nem törölhető.
A szeretet nem házi feladat, amit kötelezően abszolválni kell. A szeretetnek több fajtája létezik, de még az e szempontból leginkább releváns, a családi szeretet sem az.
A szeretetet leggyakrabban két ember kölcsönös szimpátiája, vonzalma hívja életre, de létezik az egyoldalú vonzódás is, ami egyoldalú szeretetet eredményez.
Szeretni csak olyant lehet, akihez valamilyen közünk van. A szeretet valamiféle kapcsolatot feltételez, és ez a kapcsolat sokféle lehet. Általánosan öröknek és megmásíthatatlannak csak a vér szerinti kapcsolat tekinthető, ebből kifolyólag van egy sajátos különlegessége.
A szeretetet nem szerencsés belső szükségletnek nevezni, de talán elfogadható állítás, hogy a szerető és a szeretett ember hasonlóan szépként éli meg a szeretettel járó lelkiállapotot. Szeretni semmivel sem okoz kisebb lelki örömöt, mint szeretve lenni. A viszonzás hiánya természetesen fájdalmas, de van az a lélek, ahol ez a fájdalom az előbb említett szépség ragyogásában elhalványul.
A szülők szerepe a családon belüli szeretetben a legmeghatározóbb. Szeretni képes, érzelmi intelligenciával, empátiával rendelkező szülők, szeretetben nevelt gyermekei egyfajta örökséget kapnak, amit vélhetően tovább fognak örökíteni. Ennek szépsége, kívánatossága és fontossága szerintem nem megkérdőjelezhető.
A gyermekek szeretetére képtelen, vagy „rosszul szerető” szülők gyermekei is megtanulnak szeretni. Nem hiszek a szeretetre képtelen emberek létezésében. Mindenkinek van lelki világa, amivel kapcsolatban két dolgot állítok: Nincsen két egyforma, és nincsen megérinthetetlen lélek.
A konkrét kérdésedre a konkrét válasz tehát:
Nem kell szeretni a szüleidet. Nem kell bűntudatot érezned, ha nem szereted őket, és nem kell diszharmóniaként megélned a helyzetedet. Egy dolgot kivéve semmi nem kötelező és erre az egy dologra sem más kényszerít. Ez az egy dolog, a harmónia megteremtése! Az erre való törekvés belső késztetés, ami minden embert jellemez. A lelki harmónia egy apró, de különböző méretű kövekből épülő, óriási vár, aminek részei bármikor leomolhatnak. Sok embernek egy élet sem elég saját vára felépítéséhez, de bizton állítható, hogy haláláig dolgozni fog rajta. Más nagyon hamar felépíti, és ha kell, újra építi várát. Neked azt „kell” tenned, amivel saját váradat építeni tudod. Senkin nem kérhető számon az, hogy belső harmóniájához miért a választott kövekre van szüksége, és ha elvesznek tőle egyet, azt mivel tudja pótolni.
Ha a szüleid szeretnének, az csodálatos lenne. Ha önzetlenül, és egyoldalúan szeretetet tudnál érezni irántuk, az szerintem jó lenne, de ha lelked harmóniáját leginkább az életedből való kizárásuk szolgálja, akkor az a te utad. Senkinek nincs joga erről az útról téged lekényszeríteni, vagy a választásodért elítélni!
Már csak egy dolgot kell megindokolnom: Miért lenne jó, ha egyoldalúan szeretni tudnál? Hadd kezdjem a válaszomat egy Hemingway idézettel:
„Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy része, a szárazföld egy darabja; ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”
Amikor egy családon belül elvész a szeretet, érzésem szerint valamit mindannyian elveszítünk. Minden elveszett családdal fogyni fog az örökség, ami végső soron az emberiség öröksége. Ebből visszalopni valamit csak szeretettel tudunk... ha tudunk!
Tökéletes összefoglaló.
Nem tudom, észrevettétek-e. mennyire el vagyunk árasztva jobbnál jobb ellenérvekkel...
Ja, én se látok még mindig egyet se... 
Én sem értettem soha azt a fajta ítélkezést, hogy ha egy szülő (mindegy hogy anya vagy apa) nem szereti igazán a gyerekét, sőt, esetleg még kifejezetten bántalmazza is (mentálisan, fizikálisan, szexuálisan), akkor miért a "gyerek" a hibás? Azért az idézőjel, mert a felnőtt korú gyerekre is értettem. Azért, mert le meri írni egy névtelen fórumon?
Ezt kb. ugyanúgy nem értem, mint úgy általában az áldozathibáztatást. Ha engem pl. megerőszakolnak, miért is nekem kell védenem magam? Miért nem a bűnösnek? Miért az számít, hogy én milyen ruhában voltam, miért a sötétben mentem haza, miért voltam egyedül? Miért nem az elkövetőt vesszük elő?
Ha száz évig élek, akkor sem fogom megérteni ezt a fajta gondolkodásmódot.
Értem én, hogy vannak, akik olyan szerencsések, hogy elképesztően kiváló, szeretetteljes kapcsolatuk volt a szülőkkel és nyilván számukra ez az igazodási pont, az origó. De ha nem túl korlátolt valaki, akkor ugyebár az el kell fogadnia, hogy sajnos nem mindenhol ez a helyzet.
egyebkent mit valtoztatna a lenyegen ha nekem fajna hogy azert szult mert muszaj volt? akkor kellene szeretnem? mit befolyasolna a dolgokon? attol hogy nekem fajna meg nem kell szeretnem, es akkor sem ha nem faj mivel nincs es sose volt olyan kapcsolatunk amihez barmifele szeretet is jarulna.
az apamat meg ugye egyaltalan nem ismerem hat eleg vicces lenne egy tok ismeretlen pasit szeretnem. Miert is?
na ez igazan karakanul volt megfogalmazva;-))))
az en tisztan feltett kerdesemre ha igennel valaszolt volna akkor ugye minden normalis es esszeru logika szerint bukfenc lenne.
tehat nem mondja hogy igen.
viszont nem mondja hogy nem , mert akkor a sajat teziset kellene meghazudtolnia.
ehhez aztan nem kell agysebesznek lenni hogy kitalaljuk miert nem valaszolt egyenesen. valoszinuleg a topicindito sem fog.
Nem ez volt a kerdes, es hidd el hogy 60 on tul kisebb gondom is nagyobb az ilyen kerdeseknel. engem a nagymamam nevelt o volt az anyukam ugy is szolitottam mindig.
a kerdes az volt hogy szerinted nekem ezek ellenere hogy szinte egyikuket se ismertem ill ismerem azert mert versegi kotelek van koztunk kellene e oket szeretnem?
igen vagy nem? ilyen egyszeru volt a kerdes .
amire te nem tudsz valaszolni ezek szerint.
Ezek szerint Amaryndának se válaszolsz a kérdésére, pedig elég konkrétan feltette. Neki talán szeretnie kéne az anyját csak azért, mert az anyja?
Fura dolog, hogy évek óta fórumozol egy VITAfórumon, és még mindig nem jutottál el egy vita alapvető elemeihez sem. Tartok neked egy kis gyorstalpalót.
Valaki mond egy tételt vagy állítást. Ezt az állítását indokolja különböző érvekkel, és állást foglal amellett, hogy ő ezzel így ért egyet.
Te ezzel a tétellel nem értesz egyet, szerinted másképp igaz. Ebben az esetben neked is meg kell fogalmaznod a saját tételedet, és ha az tényleg teljesen ellentétes a másikéval, akkor azt meg kell érvekkel cáfolnod, vagy a sajátodat bizonyítanod.
Te egyiket sem tetted meg, csupán leírtad, hogy aki az első tételt állítja, az beteg, pszichésen sérült, személyeskedni kezdtél olyan adalékokat idecitálva, amiknek a világon semmi közük nincs az adott témához, belekevertél foglalkozástól kezdve gyerekkori emlékeken át mindent, de képtelen voltál egyetlen egy állítást is idetenni az alapállítással szemben. Sőt, még azt sem mondtad ki, hogy az idézett állításainkból melyik az, amivel nem tudsz egyetérteni és miért nem.
Ami szintén megakaszt minden vitát, akár személyesen, akár írásban, ha nem az adott téma ellen vagy mellett érvelünk, hanem lehülyézzük/betegezzük stb. a másikat pusztán azért, mert azt merészelte gondolni, amit. Ez itt egy fórum, ahol magánemberként, magánvéleményeket ütköztetünk. Ezt azonban csakis úgy lehet előrevivő módon megtenni, ha konkrét vitapontok köré épül a beszélgetés, nem pedig a személyeskedő feltételezések és sértegétések veszik át a helyét a vitának.
Konkretizálva: nem mondtad, hogy mi ezekkel az állításokkal a bajod. Nem mondtad, hogy melyik részével van problémád. Ha legalább ennyit tudnánk, már tudnánk neked válaszolni, indokolni... de így lehetetlen.
102-es hsz-m , első sor.
Ezért az ottani gondolatot folytatva, nem múlt el nyomtalanul nálad sem az ahogy egyáltalán világra lettél szólítva..
Anyád megérte a pénzét, de neked még most is fáj és nyomaszt az egész megszületésed/felnövekedésed története.
Különben nem írnád ide ugyanezt 11111111111111111111111111x.
ezert tettem fel azt a kerdest Csendi nek es a topicinditonak is, kivancsi leszek milyen ervek vannak ebben az esetben a szeretetre.
Adagio, a kerdes neked is szol: szerinted az en esetemben is kellene valamit ereznem a verszerinti szuleim irant? es ha igen akkor meg is indokolnad hogy szerinted miert? tenyleg erdekelne a valaszod.
Nem hozzam szolt a hozzaszolasod de azert megjegyeznek valamit. Mar elmondtam itt a forumon hogy anyam azert szult meg mert Ratko gyerek voltam, nem tudott abortuszra menni a "hazi szerek" meg nem jottek be.
namarmost. anyam ki nem allhatott engem soha en sem ereztem a vilagon semmit iranta.
apammal elvaltak amikor en kb 6 honapos lehettem es egyszer megkisereltem megkeresni amikor 14 eves voltam mire a levelemre kozolte 3 mondatban hogy nem latja ertelmet es tekintsek el attol hogy levelben vagy szemelyesen zaklassam.
hat ezek az en ver szerinti kedves szuleim.
szerinted jobban kellene (vagy egyaltalan kellene oket szeretnem) azert mert ok voltak akik "legyartottak engem"?
a szomszedasszony mindig jo volt hozzam gyerekkoromban, kedvelt, vigyazott ram sokszor amikor a nagymamam meg dolgozott.
amikor meghalt oszinten megsirattam es a mai napig is szeretettel gondolok ra. senkim nem volt a vilagon semmi kozunk nem volt egymashoz.
nem bannam ha megvalaszolnad hogy szerinted a fennallo esetben nekem milyen "szeretet kotelessegem " van a verkapcsolat fennallasa miatt?
Látom, fenn akadt a lemezed. Ellenérveid még mindig nincsenek? Vagy esetleg kérdésed, hogy melyik részét nem érted?
Melyik teória szerinted az agymosás, és milyen érvekkel tudnád cáfolni személyeskedés helyett?
Ne várd, hogy bárki komolyan vegyen, ha képtelen vagy érvekkel és ellenérvekkel vitázni.
Én meg azt mondom - persze, lehet másképpen is látni - de, aki ilyeneket ír, azzal valami gond van.
Különösen nagy a gond, ha az úgynevezett "tanító/tanár.
Életem egyik fő tanulsága, hogy a vér szava baromság. Nem kell és nem is lehet azért szeretni valakit, mert történetesen a vérrokonod. Amíg ezt a tévhitet táplálod magadban, addig elvárásaid vannak, amik megmérgezik az életed. Ha pedig végre belátod azt az egyszerű tényt, hogy nem kell neked szeretni valakit, csak mert az anyád vagy az apád, sőőőőőőőőőt, neki sem kell szeretnie téged, csak mert az anyád vagy az apád, és innentől nem is vársz el tőle SEMMIT, még azt sem, hogy ünnepekkor legyen kihez "haza"menned, akkor onnantól egy mázsás súly legördül rólad, és elkezded megkeresni és megtalálni azokat az embereket, akiket viszont tényleg szeretsz. (és nem számítasz sem örökségre, sem érdeklődésre, sem semmire... mert az is egy olyan elvárás, amit a szeretteitől várhat valaki, neked pedig ő nem az... hanem belátod, hogy a magad választotta embereket kell szeretni, nem azokat, akiket a sors a nyakadba rakott...) Ennyi. Amíg ilyeneken agyal valaki, hogy jaj, a tesómat jobban szereti... meg hogy mást megkérdez a saját anyja, hogy segíthet-e valamiben, amikor megszülte a gyerekét, téged pedig nem kérdez meg a tiéd... vagy amikor el van törve valakinek a keze vagy a lába, másnak az anyja az első, aki segít neki mosogatni... de te belátod, hogy a te anyád nem ilyen, és nem is várod tőle ezt, de - nem bosszúból, hanem magától értetődően - azt is tudod, hogy téged sem fog megérinteni az sem, ha egyszer meghal, na, akkor leszel igazán szabad. Szabad ettől a kötelező konvenciótól, hogy az anyádat, apádat szeretni kell. Még a Biblia sem ezt kéri az embertől: csupán annyit, hogy tisztelje. Az sem mindig könnyű, de talán könnyebb, mint szeretni.