Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hozzászólni nem lehet?
Létrehozva: 2017. március 15. 09:00
http://www.nlcafe.hu/eletmod/20170315/kislany-ruhavasarla s-husvet/
Vannak cikkek, ahol nincs hozzászólási lehetőség, pl a fentin sem. Itt pl miért? Tartok tőle, hogy erre van magyarázat, de már elnézést, ne szabják meg, miről van véleményünk!
Tehát: Igaza van anyukának, vagy ninc? 
Nálunk most egy ideje nagyon beindult a fiúság, gyerekem pár napja közölte, h ő a torna cipőjét bizony nem veszi fel mert az lányos. Hozzateszem fiú cipő, csak egy mosolygós béka van rajta. :)
Viszont nálam ismerős a helyzet, fius lány voltam, inkább a vagány cuccokat szerettem. Egyszer még egy ált.iskolai tanárommal is összevesztem, mert engem cseszegetett a derekmra között ing miatt, miközben az osztálytársaim mini farmer szoknyaban billegettek a popójukat. Ennek hangot is adtam, hogy talán őket kéne kicsit megfegyelmezni, mint engem.
Az én fiam is imádja hordani a zoknijaimat és ő is ment már el az én zoknimban oviba. Csak az a baj, hogy ő ennél még tovább is megy, a szatén-csipkés hálóingemet is nagyon szereti hordani... Abban azért nem engedtem el az óvodába :)
Ja, és örökre hálás vagyok Apukámnak, aki sose tuszkolt rám rakott szoknyácskát, térdzoknival, blúzocskával, csipkés bizbaszokat, bármennyire is próbálták meggyőzni a rokonok, hogy az VALÓ / ILLIK egy kislányra...(Anyukám sem erőltette, de Fater kifejezetten ellenállt az ilyeneknek.)
Szerintem ez teljesen rendben van! :-) Úgy csináltátok, ahogy nektek jól esett. Nem egy megrendezett, színpadi jelenetet adtatok elő.
Ja, 3 fiam van, egyetlen darab lány se. :-)
A középső múltkor felvette a korcsolyázós zoknimat (neki combközépig ér, rózsaszín-szürke csíkos), abban készült iskolába, mert mindig valami poénon jár az esze. Még mondtam is neki, hogy nem mer abban menni tornaórára. Mondta, hogy de meri, kérdezzem csak meg a tanítónénit. Nem is kellett megkérdezni, jött az MMS: gyerek talpig kosaras mezben, csíkos zokniban, széles vigyorral - tanító néni küldte...
Én tök komolyan gondolom, hogy nem érdekel, hogy ILLIK öltözni.
A lényeg az, hogy mindenki jól érezze magát abban, amit hord.
Ugyan nem nekem szol, de en siman. Jelzem, en turkizkek ruhaban mentem ferjhez, mert pont az tetszett, gyurunk meg sose volt, mert mindkettonket zavarnak az ekszerek es egyeb cicomak. Haromhonapos kislanyunk pedig boldogan es marhahangosan berregett a nagymamaja tenyerebe a ceremonia alatt, ezert, mielott elrohogtuk volna az egeszet, lementem, az olembe vettem, es igy sikerult ferjhezmenni:)
Kíváncsi lettem és megnéztem az "öltönyös kislányt", és egyáltalán nem találom durvának.
A téma szempontjából viszont teljesen lényegtelen, hogy nekem tetszik-e, ráadnám-e a gyerekre. Lényeg a belepofázás.
Amúgy pont jónak írod - mert nem ismersz személyesen - kifejezetten hülyét kapok, amikor valaki megmondja, hogy másoknak (!) mit illik / nem illik hordani. Akinek nem tetszik, ne nézze.
Én a saját esküvőmre sem vettem fel olyan ruhát, amilyet "illik", és marhára nem érdekel, kinek mi erről a véleménye.
Csak annyit kérdeznék: Adtál valaha - a gyerek kérésére- valamelyik kislányodra olyan szabályos, mellényes, nyakkendős mini férfiöltönyt, mint a cikk fotójában van? Gondolom, nem, mert nem kérte.
És ha kérte volna, megveszed és ráadod, aztán abban megy veled mondjuk egy esküvőre vagy más ünnepélyre?
(Mert ha nem volt ilyen, akkor ne állítsd, hogy de, megtetted volna. Szerintem nem. Ez nem egy ünnepre való nadrág, esetleg csokornyakkendővel.
hát.. nem tudom
én kifejezetten utálom ha ki kell öltöznöm.. és szó szerint szenvedek a körömcipőben. Vásárolni még jobban utálok... ill-- azzal nincs bajom ha csak minden cél nélkül bemegyek egy - egy butikba és rám kiabál valami gönc, hogy vegyéééél meeeeg.
de ha muszájvennemvalamit... mert valami alkalom van.. attól a hideg ráz.
Első gyerekes lányos szülőként a gyerekbutikos csaj rám dumált csont nélkül cuki kis szoknyákat, mikor még babakocsiban toltam be a gyereket a butikba: jaj, majd meglátod, mennnnnyire ééééééédes lesz benne a picúúúr... és tényleg. Baromi édes volt addig a fél percig, míg mászni nem akart benne, szoknyában mászni meg... mikor beakad bele a kis térde, és majdnem hasra esik tőle... gyorsan visszatértünk a rugikra, majd a kisnadrágokra ebben a korban, ha lány, ha nem. Felnőttként se praktikus amúgy, ha belegondolsz: ha már szoknya, akkor harisnya kell hozzá (tiszta ciki, ha esetleg elszakad, oké, extrémen szálbiztosat veszek csak meg, de az meg négyezer forintnál kezdődik, és csupán egyetlen harisnyáról beszélünk...), körömcipő, kényelmetlenség egy idő után garantált. Szóval extrém nőcis napjaimon veszek csak fel hasonlót... ki volt az az idióta, aki egyáltalán kitalálta.
Az én fiacskámnak is volt ilyenje.. 1 évesen. Anyósék vették neki.. fekete nadrág, pepita zakó fehér ing és csokornyakkendő. kettő alkalommam volt rajta,,, a sógornőm diplomaosztóján és esküvőjén.
egyébként.. após számtalanszor szóvá tette, hogy sosem adom rá a gyerekekre amit ők vesznek nekik.. főleg a lányokra nem. azért nem adtam rájuk, mert ők utálták a habos- babos rózsaszín csipkecsodákat... egyik sem volt az a leteszem- ottmarad típus... és habos- babos csipkében nem lehet fára mászni, vagy csúszdázni. nyárra is maradt a csajos póló - rövidgatyó vagy térdnadrág.. sportcipővel.
Ebben az a gáz, hogy én pl. a nyolcvanas években voltam ovis és kisiskolás, de már akkor is vérciki volt a csupacsipke-brokát-kopogós cipő összeállítás a mindennapokon. Menő volt a "nyugatról" behozott Puma cipő és Budmil táska, a kényelmes farmerok, párnázott talpú sportcipők, de kb. az örök kirekesztéssel lett volna egyenlő, ha egy kislány talpig csipkében és tüllben jelent volna meg a játszótéren, pláne a suliban... :D arról nem beszélve, hogy hogy néz ki valaki feneke és combja, ha lecsúszik egy szoknyában a csúszdán... vagy függeszkedik a mászókán a pörgős ruhácskájában... jaaaaaaaaj :D manapság már elfogadóbbak a gyerekek az ilyen stílussal, de a mi időnkben tényleg egyenlő volt a páriává válással. Szóval szerintem azok a szülők, akik nem adták a gyerekükre a levetett ruhákat, nem amiatt nem adták, mert szent csodálattal adózva őrizték a szekrényben, míg a gyerekük ki nem nőtte, hanem azért nem, mert a gyerek se volt hülye, hogy felvegye... :D
Kit érdekel, hogy mi a praktikus? Menő oszt kész!
Légyszi, ne írj ilyet magadról. Egyáltalán nem vagy vén.
Én is ezt írtam. :) Mármint, hogy nem vagyunk egyformák, és biztosan nem tiltanám, ha a gyerekem a fiús ruhákat szeretné. Így is a sportosakat szereti, de abban is vannak lányosak is.
A kisfiúkat nehéz öltöztetni, ha valaki nem szereti az ilyen pókemberes-csontvázas-aktuális rajzfilmes divatokat, csak az egyszerűbb színeket és formákat. Lányoknál se mindig könnyű... én se szerettem már a nagyon csillámpónis-rózsaszín-flitteres ruhagiccsparádét, de "kishölgyes" színházi ruha meg játszani nem kényelmes... de azért meg lehet találni azokat a márkákat, butikokat, akik letisztultan szép, jó anyagú, mégis lányos ruhákat árulnak, amiben szabadon lehet mozogni is. Tiniknél meg már nagyon jelen van az aktuális divat, de az ízlést már gyerekkorban elindítjuk valami felé. :)
Ahol skorpiók vannak, ott tényleg nem túl gyakoriak a pocsolyák... sivatagban... bár azért a selyem-bársony ruha ott sem a legideálisabb viselet... :D
Tudod, az emberek nem egyformák.
Én fiús voltam. Nadrágban szerettem járni, horgászni jártam az unokatestvéremmel. Nem szerettem a szoknyát, ma sem szeretem, pedig már vén vagyok.
Anyám szalonból öltözködő szépasszony volt, bele volt betegedve a gusztusomba. Volt 2-3 elegáns ruhám, akkor kellett felvennem, ha vele mentem valahova. Színházba, koncertre, a barátnőihez.... nagyon igyekeztem elkerülni a közös programokat.
Nos, a lányom anyukámra hajaz minden szempontból. Hiába öltöztettem a magam felfogása szerint kiskorában...kimondottan nőies lett.
Aha, selymet, bársonyt hordott...de nem volt pocsolya... mi volt? Selyemben bársonyban mászott kerítésre? Korcsolyázott? Mászkált a kalandparkban?
1
2
3
kibaszás a gyerekekkel
Eda, ez már egy más világ.
Régebben a gyerekeknek teljesen más ruhatára volt, mint a felnőtteknek. Amikor a lányom még csak várta a kicsit, akkor kezdtem el nézelődni a gyerekruhák között. És kiakadtam.
Nemrég egy keresztelőn vettem részt, és az áldozat, még járni nem tudó 10 hónapos fiugyerek, apró öltönybe volt öltöztetve. És volt neki csokornyakkendője.
"Normális szülő nem engedi pocsolya közepébe toccsanni a kölkét."
Fene tudja, én nyilván nem voltam normális szülő, de nem kimondottan zavart, ha a gyerek koszosan, sárosan került elő a szomszéd kertjéből. Tudatosan nem írtam játszóteret, mert akkoriban még nem játszótéren játszottak a gyerekek.
"Attól hogy egy kislányt csinosan, csipkébe öltöztetnek, miért lenne boldogtalan? "
Én boldogtalan lettem volna. Mert én olyan voltam. Az unokám már más, ő szereti a csilivili ruhákat. De a nap végén azok is mennek a mosógépbe. Mert vigyázni rájuk pont annyira nem tud, mint a mackónadrágra. És nekem tulajdonképpen mindegy, hogy a mackónadrágot, vagy a pörgős szoknyát rakom a mosógépbe.
ismét remek a szövegértésed
arról beszél, hogy a gazdagnak van pénze puccbavágni a kölykét
és ugye nem csak, mert a műsorban pont a szakadt ostoba csórók csinálnak szánalmas lényeket a gyerekekből
Ja, ruhabolti eladó meg csak akkor adjon tanácsot, ha én kérem ezt tőle... amúgy ne.
Szóval a sztori. :) Egyszer oviban azzal fogadott az óvónő, hogy tiszta szerencsém, hogy nem láttam délben a gyerekemet, mert hazáig szaladtam volna. Kérdem, mi történt. Hát a gyerek két fiúval kiválasztotta magának az oviudvar legsarasabb (és egyben eldugott) részét, és percek alatt totál feketére kenték ki magukat a fejük búbjától a lábujjikig. A rövidnadrágjukat-pólójukat nem vették le, tehát az is teljesen fekete volt. Négerként jelentek meg az óvónők előtt, nagy büszkén, hogy mit csináltak, meg se lehet már őket ismerni. :D Az óvónő - aki amúgy nagyon laza, mindig türelmes, kedves volt - totál kétségbe esett, főleg azért, hogy mit szólunk majd mi, szülők, hogy tönkretették a ruháikat... meg hogy hogyan fogják őket letisztítani az ebédhez... :D Végül, hogy "büntetés" is legyen, saját maguknak kellett a saras ruháikat kicsit kimosogatni az udvari csapnál, miután átöltöztek váltóruhába. :) Utána az óvónő vágta be a ruhákat a mosógépbe, nem engedte, hogy mi vigyük haza. Egyébként elég jól kijött belőlük a kosz, de ha nem jött volna is, azt a nevetést igazán megérte, ami elkapott, amikor elképzeltem a jelenetet... :D akkor már az óvónő is nevetett, de elhiszem, hogy hirtelen elkapta a pánik, hiszen nem a saját gyerekei kenték ki magukat teljesen... :))) de tuti, hogy egy gyerek életében kellenek ilyenek. :) Pocsolyában pedig szerintem mezítláb a legjobb táncolni, én is szeretek még felnőttként is... :) egy lágy, nyári eső után az udvaron egy kellemesen meleg pocsolyában tapicskolni énekelve... :) esőillatban... hmmm... :)))))
Egy ovis ruhának bőven megfelel tehát a mosható, kényelmes, puha pamut, és a színeiben meg lehet fiús vagy lányos. Ünnepre meg... hát igazából még egy ünnepen is elkezdhet játszani a gyerek... szóval jó, ha van váltóruha oda is. :)