Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanácstalanság...
Létrehozva: 2017. március 5. 14:28
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam e, ami bennem van, úgy döntöttem megteszem, hátha segít.
Nagyon el vagyok keseredve, és nem tudom hogyan tovább. 8 éve férjnél vagyok, és annak ellenére, hogy az első perctől kezdve szeretnénk gyereket, még nem jött össze. Sok mindenen vagyunk túl, a házasságunk is majdnem ráment. Már el is költöztem itthonról, de küzdöttünk tovább, és próbáljuk rendbe hozni. De érzem, hogy nem az igazi. Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta. Másfél éve van egy nagyon jó munkahelyem. Rengeteget dolgozom, cserébe viszont jól is keresek. Sokkal többet, mint a férjem, pedig ő is dolgozik. Nagyjából elmondhatjuk, hogy én vagyok a családfenntartó. Ami nem is lenne gond, de a férjem nagyon elkényelmesedett, és sokszor nagyon gorombán bánik velem. Biztosan bántja, hogy többet keresek. Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, nyaralni menni, síelni menni. Igényei vannak neki is, de igazából én vagyok az, aki tesz is azért, hogy mindezeket meg is tudjuk valósítani. És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.) Nem tudok felnézni rá, úgy érzem én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. :( És el is fáradtam, mert olyan, mintha csak nekem lenne fontos, hogy jobban éljünk, és úgy érzem, szemben úszom az árral.
Az életemet tovább nehezíti, hogy gyerekkoromban egy nagy traumán estem át. Elvittek a szüleim pszichológushoz, aki nem tudott segíteni, így sajnos eléggé szorongó lettem. Pánikbetegséggel is kezeltek, volt olyan időszak, hogy nem mertem a lakásból kilépni, de nagyon sokat dolgozom magamon. Elvégeztem 2 egyetemet, doktoráltam, és szépen be is indult a karrierem. Nem volt mindez egyszerű, de megcsináltam. És aki nem tudja rólam, hogy miken mentem keresztül, el sem hinné. A környezetem szerint mindig mosolygós, pozitív, kiegyensúlyozott vagyok.
A szorongásaim azonban mindenféle pszichoszomatikus tüneteket okoznak, így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki 2 éve beköltözött a fejembe, és a szívembe. (Nem pszichiáter) Tudom gyakori, tudom félrevezető, az ember sokszor beleszeret az orvosába. (Voltam pár orvosnál, sőt, azok között dolgozom, mégsem érdekelt/érdekel egyik sem) A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Ő sem tett tulajdonképpen semmit, de mindig történt valami, amit nem tudtam mire vélni.
Az elején visszarendelt kontrollra néhány havonta, bár az első perctől kezdve rájött, hogy nincs semmi bajom, minden csak a szorongásaim miatt volt. Mindig kitalált valami újabb vizsgálatot, csak hogy megnyugtasson. Az első két alkalommal volt rajta gyűrű, aztán már nem. Egyre személyesebb kérdéseket tett fel. Hol dolgozom, milyen a magánéletem, hova járok sportolni, a szüleim mivel foglalkoznak stb. Sokat nevettünk, olyan bensőséges lett a "kapcsolatunk". Nagyjából egy időben doktoráltunk, megbeszéltük kinek hogy sikerült. Sokszor csak nézett és mosolygott, akkor is, amikor kint ültem a váróban és kijött, beszélgetett valakivel, közben engem nézett. Volt olyan is, hogy meglátott a váróban, és nagy vidáman odaköszönt nekem. Elvállat olyan vizsgálatot is rajtam, ami nem is az ő szakterülete.
Aztán mikor bementem a rendelőbe előfordult, hogy gyorsan elkezdett matatni az asztalán, majd közölte, hogy nagyon zavarban van. És én nem mondtam erre semmit.
Aztán történt vele egy baleset, amibe majdnem belehalt. Annyira aggódtam és féltem. Aztán amikor újra dolgozni kezdett, elmentem hozzá ismét. Kicsit más lett. Talán a legjobb szó rá, hogy olyan lassabb lett, kimértebb. Aznap én voltam az utolsó páciens, és megkérdezte, hogy kocsival vagyok e. Mikor mondtam, hogy igen, akkor annyit mondott, hogy hát akkor jó. És legutóbb, amikor megint én voltam az utolsó, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy úgy örül annak, hogy én vagyok az utolsó, mert úgy feldobom a napját. És én erre ismét nem mondtam semmit. Legszívesebben pedig a nyakába ugrottam volna. És közölte, hogy nem kell többet mennem, nyugodjak meg, tényleg, nincs semmi bajom.
Nagyon mozgalmas életet élek, rengeteg konferenciára járok külföldre is, egy percig sem unatkozom, de a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak én gondolom, hogy szimpatikus voltam neki, vagy tényleg. Mondjuk, ha akart volna valamit, akkor már keresett volna :(
Na de a nagy problémám, hogy nagyon az utolsó pillanatban vagyok a gyerekvállalás terén. A férjemmel nem vagyok túl boldog, de újabb kapcsolatot keresni sincs már sok időm. Ráadásul ugye nagyon másra sem tudok gondolni. :(
Mit tennétek?
Jaj, de hosszú voltam, bocsánat!
tényleg, nincs semmi bajom.
átvertek
ezt a szart nem írod ide, ha normális lennél
Senki nem fojtogat senkit, csak egy kis billentyukarate:) Amugy semmi jelentosege.
Ebben a pillanatban nagyon tanácstalan vagyok, hogy vajon hány kanál vízre lenne itt szükség, hogy tudjátok fojtogatni egymást.
Hulye lennek elni a kibujas lehetosegevel, amikor szorakoztat, amilyen halalkomolyan veszed magad?
sziaaa!
Sejtettem hogy nálad ez az alap, de megadtam a kibújás lehetőségét. Miért nem éltél vele?
No bébike, erre a baromságra nekem nincs időm, hasztalan duma amit itt levágsz, játsszad mással, jó aranyom?
Hazank teljes teruleten hasznalatos.
Nem vetted eszre, hogy fricskazlak....? ::)))))
Nnna, ezt sem mondták még nekem, hogy nincs humorom!
Lehet azért érzed így, mert itt a legtöbb fórumozótól csak sírva lehetne fakadni.
Nem is gondoltam volna hogy te ... fricskázgatni szoktál. Egyáltalán, mely részén használják kicsiny hazánkban a fricska szót?
Dehogyis.
Nem peldaerteku, iop meg en gondoltuk, beszelgetunk, egyuttgondolkodunk meg ilyenek csak aztan jott a szokasos banyaszekcioesmozdony es annyi volt ennek a topiknak is, ahogy az osszes tobbinek.
Az a baj, hogy ezt a problémát te reálisnak tartod.
Ha azt írta volna hogy a férje beteg, a gyereke beteg, nem szülhet mert méh nélkül született, az probléma. Az érzelmi hullámvasút nem probléma, hanem hiszti.
Ez a topic csak pletykaszinten mozog, amin lehet nyammogni. benneteket ez érdekel. Kismiska és bözse néne mit csinál, hogyan él, és ezt úgy adjátok elő, hogy ti ebből tanultok. De mi a jó büdös bánat lehet példa értékű egy elcseszett életen?
Legy eros: azon kivul, hogy megmosolyogtatonak tartalak, a vilagon semmit nem gondolok rolad. Fricskazni neha jo, mert humorod nincs es olyan komolyan veszed magad, mint a vakbelgyulladas, de mert total egysiku vagy, hamar unalmassa valik az is.
Az eszmefuttatast kosz, semi uj nincs benne szamomra.
Bohóckodsz?
Érdekes kérdés.
A válaszomon gondolkodj el.
Az emberi természet, de főleg a női természet meglehetősen irigy. Ha valaki valamiben jobb, azt általában irigylik, kevés ember az, aki képes teljesen kizárni ezt a tulajdonságot. Irigy ember soha nem fogja a szemedbe mondani hogy ő hogyan érez, ellenben keresi a hibáidat, amelyek minden embernek vannak. Nekem is. Az a kevés ember, aki ki tudja zárni irányodba az irigység érzését, az a barátod. Ők látják a hibáidat, de burkoltan adják elő hogy ne sértsenek meg. Velük szemben az irigyeid tulajdonképpen az ellenségeid, annak örülnek ha valami neked nem sikerül. ők kíméletlenül beszélnek, és épp ők azok, akiktől a legtöbbet tanulsz. Ugyanis ha valamin tudsz változtatni, jobb emberré válsz. El nem tudod képzelni, mennyit tanultam 10 év alatt az NLC-n, és igen, épp azoktól, akik állandóan szidnak.
Egyébként le merném fogadni hogy te nem gyűlölsz, de megmagyarázhatatlanul viszolyogsz tőlem, irritállak téged is. És ha feltennéd önmagadnak a kérdést hogy miért, akkor ott lenne a válasz, hogy én nem vagyok olyan ember mint a nagy átlag. Engem léptelenség beskatulyázni.
Juj, ez izgi. Ez hogy fog ott kiderulni?
Jegyzetelés helyett ereszkedj le a baromságaim színterére, és egyből világossá válik hogy ki mekkora marha.
Az nem okos ember.
Nem tudod megemészteni a tanácstalanságot?
Még az is lehet hogy férfiként szabadultam rá a tyúkólra.
És akinek nincsenek ellenségei?
Jegyzetelunk, koszi!
Menj ki az utcára, beszélgess el 100 emberrel. Minden harmadik hasonló problémával küszködik.
Szétbasztuk a topicot, és sajnálod a topic indítót?
Kíváncsi vagyok, ha képtelen lennék a normál életvezetésre, lenne egy faszkalap férjem, brutális anyósom, idióta elkényeztetett kölköm, az IQ-m átlagosra zuhanna, ha randa és kövér lennék, hüvelygombával, puffadással, nem kívánatos munkahellyel, ha valami mesébe illő ócska szerelmet hajkurásznék, akkor vajon az én seggem is kinyalnátok? Csak mert aki idióta hülye, teli van panasszal, és akik őt dédelgetik, azok a szentek. Ha valaki pozitív irányban eltér a nagy átlagtól, és le meri írni hogy hülye vagy baszd meg csak még nem tartanak nyilván, az az ember már csakis a pokolból jöhetett, hogy a ti életeteket megkeserítse?
Egy valamit meg kellene hogy jegyezzetek. Okos ember az ellenségeitől, ellenfeleitől tanul a legtöbbet.
Pontosan ugyanígy vagyok én is. A külön számlának meg praktikus okai vannak, nem bizalmatlanság. Pl. egy haláleset. Közös számla esetén nagyon ki tudnak szúrni a túlélővel. Ezért (is) jó dolog a külön számla. A bankokról nem is beszélve, amit írtál. Igen, mindig kell legyen manapság B terve az embernek, ha nem akar jól pofára esni.
Ezeknek az embereknek blogot kéne írniuk és ott szembesülhetnének vele, hogy BAZIRA nem kíváncsi senki a véleményükre. (Persze kéne számláló.)
Hát, pont az a jó nekik benne, hogy ez az egyetlen örömforrás az életükben. Merthogy távolról sem olyan boldog és tökéletes az életük, ahogy ők beállítják és nonstop szajkózzák mátyásmadár módjára. Aki tényleg boldog és a helyén van, annak nincs igénye erre, de ezt te is tudod.
Erről a viselkedés mintáról mindig megboldogult dr. Popper Péter jut eszembe. Ő említette párszor, hogy ha egy társaságban egy férfi állandóan a kiemelkedő szexuális teljesítményével hozakodik elő, akkor kb. negyedóra után már simán meg meri kérdezni tőle, hogy ugyan mióta is impotens?
Ugyanis gyarló emberi vonás, hogy mindenki azt emlegeti a leginkább, amiben hiányt szenved. Nagyon szegény vagy épp fogyókúrázó ember állandóan a kajára gondol. Aki híján van a szexuális életnek, az meg állandóan azt tupírozza fel. Szerintem itt is ugyanez a pszichológia érvényesül.
Igen, lehet bankcsod, de egy kozosen felvett hitel is okozhat sulyos krizishelyzeteket, kesobbi kapcsolatokban, ahol a felek hoznak ingatlanokat, kesobbi orokosjelolteket szinten igen meggondolandoak a penzugyek. Penzugyeket erzelmekkel vegyiteni szerintem eleg meresz dolog, amire komoly szivas utan szoktak rajonni a nepek.
A kettő egy és ugyanaz. Gyerek kell mindenáron. Oké, de ne egy szar kapcsolatba. Vagy az mindegy, hogy a gyerekkel együtt milyen lesz a házasság? Csak legyen meg a gyerek? Mert az KELL? A nő is meg a pasi is önző. Nincs ezen mit szépíteni.