Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanácstalanság...
Létrehozva: 2017. március 5. 14:28
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam e, ami bennem van, úgy döntöttem megteszem, hátha segít.
Nagyon el vagyok keseredve, és nem tudom hogyan tovább. 8 éve férjnél vagyok, és annak ellenére, hogy az első perctől kezdve szeretnénk gyereket, még nem jött össze. Sok mindenen vagyunk túl, a házasságunk is majdnem ráment. Már el is költöztem itthonról, de küzdöttünk tovább, és próbáljuk rendbe hozni. De érzem, hogy nem az igazi. Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta. Másfél éve van egy nagyon jó munkahelyem. Rengeteget dolgozom, cserébe viszont jól is keresek. Sokkal többet, mint a férjem, pedig ő is dolgozik. Nagyjából elmondhatjuk, hogy én vagyok a családfenntartó. Ami nem is lenne gond, de a férjem nagyon elkényelmesedett, és sokszor nagyon gorombán bánik velem. Biztosan bántja, hogy többet keresek. Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, nyaralni menni, síelni menni. Igényei vannak neki is, de igazából én vagyok az, aki tesz is azért, hogy mindezeket meg is tudjuk valósítani. És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.) Nem tudok felnézni rá, úgy érzem én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. :( És el is fáradtam, mert olyan, mintha csak nekem lenne fontos, hogy jobban éljünk, és úgy érzem, szemben úszom az árral.
Az életemet tovább nehezíti, hogy gyerekkoromban egy nagy traumán estem át. Elvittek a szüleim pszichológushoz, aki nem tudott segíteni, így sajnos eléggé szorongó lettem. Pánikbetegséggel is kezeltek, volt olyan időszak, hogy nem mertem a lakásból kilépni, de nagyon sokat dolgozom magamon. Elvégeztem 2 egyetemet, doktoráltam, és szépen be is indult a karrierem. Nem volt mindez egyszerű, de megcsináltam. És aki nem tudja rólam, hogy miken mentem keresztül, el sem hinné. A környezetem szerint mindig mosolygós, pozitív, kiegyensúlyozott vagyok.
A szorongásaim azonban mindenféle pszichoszomatikus tüneteket okoznak, így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki 2 éve beköltözött a fejembe, és a szívembe. (Nem pszichiáter) Tudom gyakori, tudom félrevezető, az ember sokszor beleszeret az orvosába. (Voltam pár orvosnál, sőt, azok között dolgozom, mégsem érdekelt/érdekel egyik sem) A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Ő sem tett tulajdonképpen semmit, de mindig történt valami, amit nem tudtam mire vélni.
Az elején visszarendelt kontrollra néhány havonta, bár az első perctől kezdve rájött, hogy nincs semmi bajom, minden csak a szorongásaim miatt volt. Mindig kitalált valami újabb vizsgálatot, csak hogy megnyugtasson. Az első két alkalommal volt rajta gyűrű, aztán már nem. Egyre személyesebb kérdéseket tett fel. Hol dolgozom, milyen a magánéletem, hova járok sportolni, a szüleim mivel foglalkoznak stb. Sokat nevettünk, olyan bensőséges lett a "kapcsolatunk". Nagyjából egy időben doktoráltunk, megbeszéltük kinek hogy sikerült. Sokszor csak nézett és mosolygott, akkor is, amikor kint ültem a váróban és kijött, beszélgetett valakivel, közben engem nézett. Volt olyan is, hogy meglátott a váróban, és nagy vidáman odaköszönt nekem. Elvállat olyan vizsgálatot is rajtam, ami nem is az ő szakterülete.
Aztán mikor bementem a rendelőbe előfordult, hogy gyorsan elkezdett matatni az asztalán, majd közölte, hogy nagyon zavarban van. És én nem mondtam erre semmit.
Aztán történt vele egy baleset, amibe majdnem belehalt. Annyira aggódtam és féltem. Aztán amikor újra dolgozni kezdett, elmentem hozzá ismét. Kicsit más lett. Talán a legjobb szó rá, hogy olyan lassabb lett, kimértebb. Aznap én voltam az utolsó páciens, és megkérdezte, hogy kocsival vagyok e. Mikor mondtam, hogy igen, akkor annyit mondott, hogy hát akkor jó. És legutóbb, amikor megint én voltam az utolsó, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy úgy örül annak, hogy én vagyok az utolsó, mert úgy feldobom a napját. És én erre ismét nem mondtam semmit. Legszívesebben pedig a nyakába ugrottam volna. És közölte, hogy nem kell többet mennem, nyugodjak meg, tényleg, nincs semmi bajom.
Nagyon mozgalmas életet élek, rengeteg konferenciára járok külföldre is, egy percig sem unatkozom, de a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak én gondolom, hogy szimpatikus voltam neki, vagy tényleg. Mondjuk, ha akart volna valamit, akkor már keresett volna :(
Na de a nagy problémám, hogy nagyon az utolsó pillanatban vagyok a gyerekvállalás terén. A férjemmel nem vagyok túl boldog, de újabb kapcsolatot keresni sincs már sok időm. Ráadásul ugye nagyon másra sem tudok gondolni. :(
Mit tennétek?
Jaj, de hosszú voltam, bocsánat!
Nem úgy tűnik. Többen is válaszolgatnak nekik, teljesen feleslegesen.
Ennyit tudnak meg a nevüket.
Bankok: Pont nemrég volt, hogy X bankot felvásárolta Y bank, és azt mondták, zökkenőmentes lesz az átállás, oszt mégsem volt az... Ilyenekre gondolok.
Én azért remélem, a topiknyitó még visszatér.
Nalam ott all meg az esz, amikor nagy ritkan eloall egy ertelmesen megfogalmazott, realis emberi problemat boncolgato topik, erre jon csendikeantironia es diadalmasan beorditja, hogy kamuuuuu, nikitamozdony meg erkolcsoskodik, hogy nem illik kibeszelni. Nem mintha meg akarnam mar erteni, csak az ostobasagnak ez a szintje meg mindig meglep, 9 ev forumozas utan is. Na mindegy, jo lenne tudni, jutottak-e valamire topiknyitoek. Meg tudom erteni, ha nem jon vissza a ti.
Bankszamla: szerintem teljesen normalis dolog ket kulon szamlat vezetni, egyszeruen, mert nem tudhatod, mi tortenik masfel ev vagy harom perc mulva gazdasagilag, emberileg, bizalmilag, akarhogy. En nagyon nem hiszek a 'technikai' eggyeolvadasban minden teruleten, szerintem nagyon fontos, hogy az ember alapjaban veve fuggetlen es eletkepes legyen minden teren. Ennek semmi koze a bizalomhoz, egyszeru jozan megfontolas.
Masreszt kar itt a hajtepes, a TI mar elbucsuzott. A topic megtanitotta, hogy neki van problemaja, egyes topikozo viszont maga a problema. Tehat neki megsem annyira rossz.
Nahat. A gyerek szempontjat o ugy ertette, ha elvalik, egyaltalan lesz-e eselye, hogy valaha lesz gyereke. Szoval, hogy talal-e idoben valakit, akivel erdemes elnie es gyereket is vallalniuk.
En meg a ket gyereket, hogy a ferje lesz az egyik, aki jol elvan, ha azt csinalhat, amit akar, pihenhet, meg jatszadozhat, egyebkent mogorva, ha valamit arrebb kell tenni. Ja, persze, ez is a no hibaja, mint minden.
Itt mar nem ert senki magyarul, csupan felreert?
Kitől kapnak figyelmet? A legtöbb ember (az a maroknyi, aki még itt van, és kvázi "aktívan" fórumozik), már csak átlapozza őket. Na mindegy, úgysem változik semmi. Olyan ez a fórum már, mint egy autó, amiből út közben kiugrott a vezetője. A lendülete még viszi az üres kocsit, ameddig viszi, aztán majd belefordul valamelyik árokba.
Nem is erti az egeszet. Hulyeseget beszel. Egyebkent is egyedulallokent van regisztralva, es nem tudja eldonteni, hogy ket fia van vagy harom, vagy egy fia es egy lanya van. Mellesleg tokely. O is elvalt.
Dehogynem érted. Máshol nem kapnak ennyi figyelmet. Kár, hogy itt igen.
Ez nem a gyerek szempontja, hanem a tiéd.
A gyerek szempontja a boldog, kiegyensúlyozott családi légkör.
Jelen pillanatban a férjeddel ez nincs meg. Vagy megoldjátok, vagy cserélsz. Ő mit szeretne? Gyereket? Akkor talán meg kellene beszélni, hogy miért mogorva és miért önző. Bizonyára oka van.
Egész jó kis topik lett volna, ha a szokásos emberek nem ba...ák szét megint. Esküszöm, nem értem, mi ebben a jó nekik, bármennyit gondolkodom, nem értem. Nem értem, nem értem és nem értem, mi ebben nekik az élvezet. Sajnálom a topiknyitót. Én pl. szívesen beszélgettem volna vele a problémájáról. De nem csodálom, ha elment a kedve.
A saját számla nem hülyeség, jelen esetben pláne nem, de egyébként sem. Mi pl. a férjemmel nemcsak hogy két számlán vagyunk, de két külön banknál is, és ez engem megnyugtat. Nem azért, mert nem bízom a férjemben, hanem mert nem bízom a bankokban. Nekem nagyon rossz érzés lenne, ha minden pénzünk, ami csak van, ugyanott lenne. Aztán ha bármi gikszer van akár a bankkal, akár számlával, akkor meg vagyunk lőve, mert nincs B megoldás. Engem kifejezetten megnyugtat, hogy nem minden egy helyen van, és ennek semmi köze a bizalomhoz. De persze ez már off volt.
Topiknyitó, esetleg mégis írj ide.
Ezek szerint te egy masik tortenetet olvastal.
Gyerek szempontjából gondolom, kizárólag gyerek szempontjából, hogy lehet, hogy késő egy új kapcsolat---irja a ti a 91. hsz-ben.
Nem, nem jött le.
Mivel kifejtette hogy neki már késő, nem lesz képes arra, hogy megnyíljon más férfiak felé.
Miert ne beszelgethetene rola beazonosithatatlanul? Teljesen normalis, emberi igeny.
A sajatszamla-nyitas egy esetleges valast keszit elo, gondoltam, hatha lejon, de neked nem jott le.
Ha ezen viháncolsz, az azt jelenti hogy fogalmad sincs arról, mit jelent.
Az hogy el is lehet válni egy olyan férfitől, akire a nej panaszkodik, fel sem merül megoldásként?
Az egyik játszmázás, a másik megoldás.
A topic indító a topic nyitásával a feszültségét szeretné oldani. Márpedig az nem megoldás semmilyen helyzetre, ha világgá kürtöli hogy csődöt mondott az élete néhány területén.
A legtöbb embernek bizony szúrja a szemit, hogy tökéletes vagyok, és tökéletes életet élek.
Miért ne jönnék az NLC-re, ez is benne van a tökéletesben.
Áruld el, miben is lennék én frusztrált (nem flusztrált!), és mitől kesernyés az én életem?
Nem tudnál egy szót sem írni. A megkeseredett életet csak azért írtad, hogy valamivel próbál megbántani, hátha beletrafálsz. Nem fog menni. Évek óta az újak azt magyarázzák hogy majd egyszer leesem a magas lóról, és akkor majd meglátom mi lesz. Irigy proli paraszt a többségük, el nem tudják képzelni hogy valaki másképp él mint ők.
A jó párkapcsolatra nem kell tanácsot adni, az adott, mindenkinél más. Aki pedig éretlen hozzá, az fel sem fogja hogy mit baszarint el állandóan.
Zavar hogy NŐ vagyok?
Milyen érdekes, ez valahogy csak a nőket irritálja. A lehetőség minden nőnek adott, csak képtelenek élni vele.
Semmi szandek a kimagyarazasra, semmi mellebeszeles, ezt tennem egy ilyen lelektani helyzetben.
Ó hogyne.
Pottyantson mindenhová fattyakat, mint valami kakukk.
Hagyd a süket mellébeszélést.
A feltételes mód ebben az esetben azt jelentette, hogy ha te lennél az ő helyzetében, ezt tennéd.
Megtennéd, ezt már nem tudod kimagyarázni.
Igazabol minden elhangzott, amit ennyi infobol osszerakhattunk. A tobbi mar a ti dolgotok a ferjeddel. Sok sikert a donteshez, ha erre jarsz, majd szamolj be, mi hogy alakult.
Itt ugyan meg du. 5 ora sincs, de azert Jo ejszakat! En orulok, ha tudtam segiteni.
Egyébként nagyon sokat segítettetek már! Határozottan jobban vagyok és jó volt általatok "látni" ezt a sztorit. Köszönöm csajok! Átgondolom hogyan tovább!
A maga módján még Mozdonj (aki szegény itt él) és Nikita is segített, hiszen láthattam, hogy az én életemben nincs is olyan nagy baj!
Jó éjt Mindenkinek!
Mindjart jon a lelkitars-resz, vard ki.