Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tanácstalanság...
Létrehozva: 2017. március 5. 14:28
Sziasztok!
Sokat gondolkodtam, hogy leírjam e, ami bennem van, úgy döntöttem megteszem, hátha segít.
Nagyon el vagyok keseredve, és nem tudom hogyan tovább. 8 éve férjnél vagyok, és annak ellenére, hogy az első perctől kezdve szeretnénk gyereket, még nem jött össze. Sok mindenen vagyunk túl, a házasságunk is majdnem ráment. Már el is költöztem itthonról, de küzdöttünk tovább, és próbáljuk rendbe hozni. De érzem, hogy nem az igazi. Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta. Másfél éve van egy nagyon jó munkahelyem. Rengeteget dolgozom, cserébe viszont jól is keresek. Sokkal többet, mint a férjem, pedig ő is dolgozik. Nagyjából elmondhatjuk, hogy én vagyok a családfenntartó. Ami nem is lenne gond, de a férjem nagyon elkényelmesedett, és sokszor nagyon gorombán bánik velem. Biztosan bántja, hogy többet keresek. Szeretnénk nagyobb lakásba költözni, nyaralni menni, síelni menni. Igényei vannak neki is, de igazából én vagyok az, aki tesz is azért, hogy mindezeket meg is tudjuk valósítani. És én is fizetem mindezt. (Ő nem akart az első perctől kezdve közös kasszán lenni, azért írom így.) Nem tudok felnézni rá, úgy érzem én vagyok a férfi a kapcsolatunkban. :( És el is fáradtam, mert olyan, mintha csak nekem lenne fontos, hogy jobban éljünk, és úgy érzem, szemben úszom az árral.
Az életemet tovább nehezíti, hogy gyerekkoromban egy nagy traumán estem át. Elvittek a szüleim pszichológushoz, aki nem tudott segíteni, így sajnos eléggé szorongó lettem. Pánikbetegséggel is kezeltek, volt olyan időszak, hogy nem mertem a lakásból kilépni, de nagyon sokat dolgozom magamon. Elvégeztem 2 egyetemet, doktoráltam, és szépen be is indult a karrierem. Nem volt mindez egyszerű, de megcsináltam. És aki nem tudja rólam, hogy miken mentem keresztül, el sem hinné. A környezetem szerint mindig mosolygós, pozitív, kiegyensúlyozott vagyok.
A szorongásaim azonban mindenféle pszichoszomatikus tüneteket okoznak, így kerültem ahhoz az orvoshoz, aki 2 éve beköltözött a fejembe, és a szívembe. (Nem pszichiáter) Tudom gyakori, tudom félrevezető, az ember sokszor beleszeret az orvosába. (Voltam pár orvosnál, sőt, azok között dolgozom, mégsem érdekelt/érdekel egyik sem) A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia. Ő sem tett tulajdonképpen semmit, de mindig történt valami, amit nem tudtam mire vélni.
Az elején visszarendelt kontrollra néhány havonta, bár az első perctől kezdve rájött, hogy nincs semmi bajom, minden csak a szorongásaim miatt volt. Mindig kitalált valami újabb vizsgálatot, csak hogy megnyugtasson. Az első két alkalommal volt rajta gyűrű, aztán már nem. Egyre személyesebb kérdéseket tett fel. Hol dolgozom, milyen a magánéletem, hova járok sportolni, a szüleim mivel foglalkoznak stb. Sokat nevettünk, olyan bensőséges lett a "kapcsolatunk". Nagyjából egy időben doktoráltunk, megbeszéltük kinek hogy sikerült. Sokszor csak nézett és mosolygott, akkor is, amikor kint ültem a váróban és kijött, beszélgetett valakivel, közben engem nézett. Volt olyan is, hogy meglátott a váróban, és nagy vidáman odaköszönt nekem. Elvállat olyan vizsgálatot is rajtam, ami nem is az ő szakterülete.
Aztán mikor bementem a rendelőbe előfordult, hogy gyorsan elkezdett matatni az asztalán, majd közölte, hogy nagyon zavarban van. És én nem mondtam erre semmit.
Aztán történt vele egy baleset, amibe majdnem belehalt. Annyira aggódtam és féltem. Aztán amikor újra dolgozni kezdett, elmentem hozzá ismét. Kicsit más lett. Talán a legjobb szó rá, hogy olyan lassabb lett, kimértebb. Aznap én voltam az utolsó páciens, és megkérdezte, hogy kocsival vagyok e. Mikor mondtam, hogy igen, akkor annyit mondott, hogy hát akkor jó. És legutóbb, amikor megint én voltam az utolsó, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy úgy örül annak, hogy én vagyok az utolsó, mert úgy feldobom a napját. És én erre ismét nem mondtam semmit. Legszívesebben pedig a nyakába ugrottam volna. És közölte, hogy nem kell többet mennem, nyugodjak meg, tényleg, nincs semmi bajom.
Nagyon mozgalmas életet élek, rengeteg konferenciára járok külföldre is, egy percig sem unatkozom, de a dokim már most hiányzik. Lehet, hogy nem találkozom vele többet. Az a legrosszabb, hogy nem tudom eldönteni, hogy csak én gondolom, hogy szimpatikus voltam neki, vagy tényleg. Mondjuk, ha akart volna valamit, akkor már keresett volna :(
Na de a nagy problémám, hogy nagyon az utolsó pillanatban vagyok a gyerekvállalás terén. A férjemmel nem vagyok túl boldog, de újabb kapcsolatot keresni sincs már sok időm. Ráadásul ugye nagyon másra sem tudok gondolni. :(
Mit tennétek?
Jaj, de hosszú voltam, bocsánat!
Lemaradtam valamiről? Semmi olyat nem mondtam, hogy tervem van a dokival.
Azt sem írtam, hogy nem tudjuk miért nem jött össze a gyerek, és, hogy semmit sem teszünk.
Szegényem, kaptál egy utánfutót. Már megint.
Nos emberrel? Akinek gyerekei is vannak? Vagyobb kovaszba tenyerelnel bele, mint amiben vagy. Aztan meg a doki nem is nyilatkozott semmirol. En azert tisztaztam volna vele par dolgot, nem csupan bargyun bamultam volna vissza ra. De a vegen vilagosan megmondta, hogy ezzel itt vege a jatszmanak. Ez ennyi volt.
Mellesleg ha a ferjeddel igy folytatjatok, nem garantalok hosszu jovot nektek. A probelmakat nem lehet hosszu ideig a szonyeg ala soporni. O elvan, ha beken hagyod, de te boldogtalan vagy. Meg azt se tudjatok, hogy ki miatt, vagy mi miatt nem lehet gyerek. Semmit nem tesztek. De ismetlem, ebbe a szituba jobb is, ha nem szuletik bele egy szegeny gyerek.
Tényleg nem az. De nem is olyan lehetetlen, talán hazavitte volna a csajt.
És abba se kell többet beleképzelni. Utolsó éves voltam a főiskolán, mikor az egyik tanárnál levizsgáztam. Mentünk ki a teremből a lift felé. Mondta, hogy én voltam az utolsó, megy haza, ha gondolom, szívesen hazavisz. Én csodálkoztam, de mivel nem volt tolakodó meg bunkó se, mondtam, hogy megköszönöm. (Megspóroltam egy buszozást). Kérdezte, merre lakom, én meg megmondtam. Azt mondta, hogy szuper, mert szinte útba is esik. Elvitt hazáig, én megköszöntem, kiszálltam és ennyi. Nem jelenti azt, hogy ki akar kezdeni veled, én én sem feltételeztem róla ilyet.
Őt békén kell hagyni, szeret sokat pihenni, sportolni, és ha ezekben nem "akadalyozom", akkor rendben is van.
Hááát... Ez azért nem teljesen kompatibilis a gyerekes életformával. Elhiszem, hogy őszinte, amikor azt mondja, hogy szeretne gyereket, de vajon a gyerekkel való foglalkozásból mennyire venné ki a részét?
Hat igen, egy ferfi jobb helyzetben van gyerekugyileg, gyereket akaro nobol meg sok van....nem bantani akarlak, tudom, fajdalmas a tema, de epp ezert kellene valami dontest hozni, hogy ne huzzatok egymas idejet. Mert ha o nagyon akar, akkor bizony talalni is fog erre a 'celra' not.
Egyebkent en sem tartom jo otletnek ebbe a hazassagba szulni, de persze ez nem mindig racionalis dontes. Kicsit hazassagmento gyerek lenne szegenybol, az a gyerek meg meg nem szuletett meg, aki rendbehozott volna egy hazassagot.
Nogyogyasz megnezett ? Nem parterapia miatt jon a golya!
Mibol doktoraltal ?
Szoktunk beszélgetni. Felvetődött a párterápia is, de még nem mentünk el. Ő jól elvan, engem jobban zavar ez az egész helyzet. Őt békén kell hagyni, szeret sokat pihenni, sportolni, és ha ezekben nem "akadalyozom", akkor rendben is van. Én vagyok az, aki többre vágyik. Én szervezem a közös programokat, hogy együtt legyünk.
De gyereket nagyon szeretne.
Szerintem nincs senkije, de sosem lehet tudni.
Nincs nagy gond közöttünk, mindenünk megvan, nem unatkozunk, sok közös programunk van, de mégsem vagyok boldog évek óta
Aszongya a neni , hogy GYEREKET akar.
Ez az egyetlen problemaja!
Nálad a pont.
Lecso , a detektiv
Olvassad mar vegig a nyitot !
Amig meg nem erted a nyitot , addig hiaba kalimpalsz...
Ha gyereket akarsz , akkor eloszor is az elmedet rakasd rendbe .
Egy idegbajos energiavampir nem lesz jo anya
Szeretnem tudni , hogy mibol doktoraltal.
A ferjeddel szoktatok beszelgetni a hazassagi problemakrol? Az pl kizarhato, hogy neki van valakije?
????????????? A gyerek-akaras az nem igy van... az nem ilyen kiszamitas , az nem ezeregy ketely es morfondirozas...
En azt mondom , hogy a gyerek a vilagon a legszebb dolog, ami tortenik egy emberrel..
Ha valamit nem szabad az eletben elmulasztani , az a gyerek .
Szerintem ne görcsölj rá erre a gyerekdologra, mert pont ilyenkor szoktak az emberek nagyon rossz döntést hozni. Igen, lehet, hogy kifutsz az időből, lehet, hogy nem lesz gyereked, de minden jobb, mint egy teljesen működésképtelen kapcsolatba szülni. Azokból lesznek az egyedülálló anyák. Pontosabban az egyedülálló anyák, akiknek úgy kell könyörögniük a tartásdíjért. Kétségbeesett is vagy, szeretetéhes is vagy, ez egy kiszolgáltatott állapot.
Igen, teljesen igazad van.
Valamit kezdenem kell az életemmel, mert az idő csak telik.
Normalisan fogok szolni. Eloszor is ebbe a hazassagba ilyen korulmenyek kozott semmilyenkeppen nem szabad gyereket szulni.
Maasodszor, ahogy latod, mindenkinek van mentalis problemaja, csak nezz korul a topikban, tehat abszolute nem vagy ezzel egyedul. Te legalabb felismerted, tudod, mig ok szabadon koszalnak a vilagban.
Harmadszor: A doki szimpatikus neked, te is neki, ez nyilvanvalo. Sok emberrel vagyunk igy, sok ember meg csipobol ellenszenves. Megint csak nezz korul a topikban.
A doki tudja, hogy o nos, gyerekei vannak, de jatszadozni kicsit egy nos embernek megeri. Megeri egy kis buntelen flortolgetes a mindennapokat felfrissiteni. Te is tudod, hogy ferjed van.
A doki szolt is, hogy tobbe nem fogtok talalkozni, mert nincs seMmi bajod, orvosilag tehat nem, meg egyebkent sem. A jateknak vege.
Hozd rendbe a valosagot, a valos eletedet. Vagy igy vagy ugy. Arra koncentralj. Ha nem jo, barmikor lehet valtoztatni, vagy kilepni.
Hát, ha egyedülálló lenne a doki, én lehet, hogy nőként is kezdeményeznék, mit veszthetek? Főleg, ha a házasságomról már nagyrészt lemondtam (kérdés, hogy te lemondtál-e). De így, hogy családos ember, valóban az a jobb, ha nem kezdeményezel.
Persze, bármi lehet. De aki reménykedik, az sajnos többet lát bele. Szerintem csak kedves volt szimplán, hiszen lépett volna, ha akar. Én nem fogok kezdeményezni!
Tenyleg. Igy jar, aki nlczes kozben dolgozik is idonkent:)
A jó taktika az, hogy a normális hozzászólásokat elolvasod, és reagálsz rá (persze, ha kedved van), aki meg csak egy újabb topikot akar tönkretenni, azt figyelmen kívül hagyod. Egy idő után megunják.
Én személy szerint szívesen meghallgatlak. Bár nem hiszem, hogy okos tanácsot tudok adni.
Hat akkor marad az, hogy tisztazd magaddal es a ferjeddel, hogy meg szol-e valamirol a hazassagotok.
A nyitóban az van, hogy felesége, gyerekei vannak. Mondjuk attól még lehet boldogtalan a házassága. De azért is lehet, hogy tényleg csak egy kedves, közvetlen orvos, és a kedvessége mögé nem kell semmi pluszt odagondolni.
Az élősködő jelzőt én használtam.
A két év alatt csak néhányszor találkoztunk. Nem csinálok semmit, nem provokálom, eszembe sem jutna, felesége, gyerekei vannak, de érzem, hogy kölcsönös a szimpátia.
Hozzaszolsz , de nem olvastad ????????????????? Igy szuletik a jo tanacs ?